~ 46. rész ~

Sziasztok. :)
Itt vagyok újra, ugyanis összegyűltek a komik. :) Imádlak titeket. :D
Little Things... wááá :$ Istenem, csodaszám *_* Aki még nem hallotta, annak KÖTELEZŐ meghallgatnia. :)

A rész szerintem elég gagyi lett.. :/ Bocsi érte...a következőt megpróbálom egy kicsit feldobni, ígérem. :)
3 komi után jelentkezem. :)
Pusszancs.. <3

Égők vagyunk?

 *1 hét múlva*
- Nyugi már!- szólt rám egyfolytában Vanessa ugyanis remegtem az idegességtől.
- De nem tudok megnyugodni. Annyira izgulok, hogy azt elmondani nem tudom.- hatásszünet.- Több millióan fognak minket látni, és a fiúk meg Miranda még itt is vannak. - pánikoltam tovább.- Valamit elrontok és rajtam fog röhögni mindenki.
- Befejezted?!
- Te könnyen beszélsz, mikor csak gitározol!.- na ezt az egy mondatot meg is bántam fél másodperccel azután, hogy kimondtam. - Ne haragudj! Én csak..
- Tudom, tiéd a legnagyobb feladat, hiszen gitározni olyan egyszerű. Értem én.- morgott lehajtott fejjel. Lelkiismeret furdalásom volt, de nagyon nagy.
- Vanessa, te is tudod, hogy nem úgy értettem. Én csak izgulok és azt sem tudom, hogy mit beszélek.- magyarázkodtam, de Vanessát látszólag ez egy kicsit sem hatotta meg. Annyira szégyelltem magam. Épp elég rossz lehet neki, hogy ő csak kísérhet,-gitározhat mellettem. De nem adtam fel, tovább próbálkoztam.- Te vagy a legjobb csapattárs és a legjobb kísérő a világon. Nélküled azt sem tudom, hogy hol lennék.- ezekre a szavakra már rám emelte pillantását. Haladunk. - Esküszöm hogy nagyon megbántam amit mondtam, én nem akartam. - hajtottam le most én a fejemet. Már a szemébe sem mertem nézni.
- 3 perc és ti jöttök.- hallottam meg az egyik stábtag hangját. Ekkor eluralkodott rajtam a pánik.
- Vanessa, kérlek..-suttogtam.
- Szedjük össze magunkat és adjunk bele mindent! - mosolygott és magához húzott. Annyira boldog voltam.
- 3, 2, 1.- számoltak vissza, a fal pedig kinyílt előttünk. Hatalmas taps fogadott minket. Vanessa leült a már kikészített székre és pengetni kezdett. Mellé álltam és lágyan kezdtem el énekelni.

Well you done done me and you bet I felt it
I tried to be chill but you're so hot that I melted
I fell right through the cracks
and now I'm trying to get back
Before the cool done run out
I'll be giving it my bestest
Nothing's going to stop me but divine intervention
I reckon it's again my turn to win some or learn some
But I won't hesitate no more, no more
It cannot wait, I'm yours

Jason Mraz-tól adtuk elő az I'm yours-ot.  Annyira imádom ezt a számot, és mint kiderült Vanessa is, szóval ezt választottuk. Elég volt egyszer elénekelnünk Simon-nak, és ő is egyszerre beleegyezett, hogy ezt előadhatjuk. Nagyon boldogok voltunk, hiszen olyan számmal kezdhettünk az első élő adásban, amit nagyon szeretünk, és így még jobban beleéltük magunkat és szerintem még így az ember jobban is teljesít. 

Izgultam még a dal közben is, de ennek egy ici-pici jelét sem mutattam. Anyira élveztük. Párszor Harry-re néztem, aki önfeledten ugrabugrált és táncolt, ami nagy löketet adott.
A szám végeztével egy óriás tapsvihar következett és a mentorok is mind felálltak és úgy tapsoltak.
- Hát lányok..- próbált megszólalni Demi, de a taps nem hagyott alább.
- Ez mesés volt. Eredetileg ezt egy férfi énekli,  de ti remekül megoldottátok.- dícsért LA Reid, mi meg csak, vigyorogtunk.
- Nem tudok mit mondani...Ez egyszerűen fantasztikus volt.- értékelte produkciónkat Britney is. - Bevallom, irigy vagyok Simon-ra.- mosolygott.
- Az is lehetsz, Britney, ugyanis a 2012-es X-Faktor a csapatok éve lesz.- kiabált Simon, mire a közönség ismét örjöngeni kezdett. - Büszke vagyok rátok, lányok.- mosolygott ránk.
Odasétált hozzánk a műsorvezető, felsorolta, hogy hogyan lehet ránk szavazni, majd lefutottunk a színpadról és egymás nyakába ugrottunk. Megöleltük a többi versenyzőt és ők is gratuláltak.
- Ügyes voltál hercegnőm.- ölelt át Harry és párszor megpörgetett.

- Bocsi, ne haragudj.-kértem elnézést egy göndör hajú lánytól. Rohantam vissza a többiekhez, hogy le ne késsem az eredményhírdetést, és szépen összeütköztünk. De ahogy észrevettem, ő is sietett valahová. 
- Semmi baj. Az én hibám.- mosolygott. - Amúgy nem tudod véletlenül, hogy merre vannak a versenyzők? Elvileg ott találom a tánctanáromat is valahol.
- Dehogynem. Pont oda megyek vissza.
- Versenyző vagy?- kérdezte.
- Igen. Te pedig táncos?
- Aha. Idén vagyok itt először és nem nagyon ismerem még a helyet. Amúgy Danielle vagyok. Danielle Peazer.- nyújtott kezet.
- Alice Jones.- mosolyogtam rá. - Örültem a szerencsének. De akkor menjünk.
- Alice! Hol voltál? Már azt hittem, hogy vissza se érsz.- rontott nekem Vanessa.
- Nyugi. Itt vagyok. Ő itt Danielle.- mutattam be a mellettem álló lányt. - Az előbb futottunk össze. Vagyis inkább ütköztünk.- röhögtem.
- Szia.- köszöntek neki a többiek.
- Danielle, hol voltál?- jött oda hozzá egy férfi, gondolom a tánctanár.
- Eltévedtem.- válaszolt egyszerűen a lány. A férfi csak sóhajtott.
- Na jólvan, gyere menjünk.- húzta el Danielle-t.
- Nincs kedved eljönni ma velünk valahova?- kiáltottam a lány után. - Mondjuk egyet bulizni?
- De persze.
- Akkor a verseny után hazaviszünk, a többit meg megbeszéljük.- mosolyogtam rá. Válaszolni szegény már nem tudott, mert a tánctanár addigra már elrángatta.
- Ez meg mi volt?- nézett rám Miranda.
- Véletlenül összeütköztünk. Szimpatikusnak tűnik. Miért ne jöhetne el velünk egyet bulizni?
- Végülis...sóhajtott.
A többiek nem szóltak semmit, úgyhogy ezt beleegyezésnek vettem. 

- Gossip Girls!.- kiáltotta a nevünket a műsorvezető. Mindketten óriás lendülettel öleltük meg Simon-t, és boldogan futottunk le a színpadról, közben puszit küldözgettünk a kamerába.
- Kicsim.- rohantam oda Harry-hez.
- Gratulálok.- puszilt meg, majd Vanessa-t is megölelte.
- Danielle?-szólította meg a lányt, mikor észrevettem.
- Igen?- mosolygott.
- Akkor eljössz ma velünk?
- Ha nem gond...
- Dehogy gond. Akkor indulunk?- néztem végig a többieken. Bólintottak, így elindultunk és Danielle-t is vittük magunkkal.
- 1 óra múlva itt vagyunk. Szia.- köszöntem el Danielle-től a háza előtt.

- Áú.- fogta meg fejét Zayn és simogatni kezdte fájdalmas arccal, mert szépen megfejelte az ajtót. 
- Ha nem nyomkodnád egyfolytában azt a hülye telefont, akkor talán nem törnéd össze magad.- röhögte ki Harry.
Csak én éreztem úgy, hogy Zayn mostanában nem csak úgy kattant rá a telefonra? Egész álló nap le sem teszi. Egyfolytában SMS-ezik, és közben el van pirulva.
- Ki a szerencsés?- kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.
- Mi?
- Ki a lány?
- Ennyire nyílvánvaló?- jött zavarba.
- Süt rólad, hogy szerelmes vagy.- veregettem meg a vállát. - Na elmondod?- néztem rá kiskutya szemekkel, közben remegtettem a szempilláim, a hatás kedvéért.
- Perrie.- válaszolt egyszerűen.
- Tudtam.- ujjongtam, és tapsolva ugráltam körbe-körbe.- Gratulálok.- öleltem meg Zayn-t.
- Mihez gratulálsz?- állt mellém Harry.
- Zayn fülig szerelmes.- vigyorogtam.
- De még nem járunk..- vakarta tarkóját. Szegényt elég zavarba hozhattam, mert ekkorra már mindenki körülvett minket és Zayn-nek gratuláltak sorban.
- Mikor hozod el hozzánk?
- Ez szerintem nem jó ötlet...
- Mert?
- Csak mert...
- Égők vagyunk?- néztem rá csalódottan.
- Nem, deho...igen.- hajtotta le a fejét.
- Nyugi, felszívódunk.- mosolyogtam.
- Azt megköszönném.- kacsintott.
Szóval égők vagyunk? Köszi Zayn.