Sziasztok :)
Meghoztam a részt :)
Igazából most nincs semmi fontos mondanivalóm, talán csak annyi, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm a rendszeres olvasókat, a komikat és a látogatottságot, mert a napokban igencsak megszaporodott. :D
Végre sikerült beállítanom, hogy felül legyen a rész, de csak úgy, hogy a 31. részt ide raktam ennek a résznek a végére. Ezért is lett ez a 31/34. rész :) Bocsi, de tényleg csak így tudtam..
Végre sikerült beállítanom, hogy felül legyen a rész, de csak úgy, hogy a 31. részt ide raktam ennek a résznek a végére. Ezért is lett ez a 31/34. rész :) Bocsi, de tényleg csak így tudtam..
A részben lesz egy kis fordulat :D Kicsit depisebb lesz ez és a következő rész, de kérlek kíméljetek :)
Na ennyit erről, hiszen ha érdekel úgyis elolvassátok :)
Remélem, továbbra is olvassátok a sztorit. :)
Jó olvasást, szerdán jelentkezem. :P
Puszii: Zsófi :)
34.rész, (a 31. alul) :D
34.rész, (a 31. alul) :D
~ Tovább mehettek, EGYÜTT ~
Csak légy boldog! Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd!
- Üdv újra.- köszönt Demi.- Nem szeretnénk rizsázni, úgyhogy szerintem vágjuk is bele. 25-ösével jöttök majd fel a színpadra, ha lementek, akkor tudjátok majd meg, hogy kikkel. Találkozunk pár perc múlva.- ültek le a helyükre, mi pedig a többi versenyzővel együtt lementünk a színpadról. A fiúk lent vártak minket, és fülig ért a szájuk.
Elképesztően ideges voltam. Hibáztattam magam, amiért a 3 napból csak 1-et töltöttem gyakorlással. Az arcomra rémület ült ki.
- Nyugodj meg, Alice! Minden rendben lesz.- húzott szorosan magához Harry. Próbáltam hinni neki, ami nagyon nehéz volt. Jól esett a támogatása. Mélyeket szippantottam bódító illatából, majd hamarosan egy nőt láttam magam előtt, aki azt mondta, hogy menjek, mert az első 25-ös csapattal megyek fel. Úgy tettem, ahogy kért. Sajnáltam, hogy Vanessa nem jöhetett fel velem, hanem csak egy másik csapattal, de biztos voltam benne, hogy ha sikerül tovább mennem, akkor a továbbjutottak között találkozni fogunk. Bátran mertem állítani, hogy tovább fog jutni, hiszen Vanessa mindig fantasztikusan szerepelt és rendesen készült is, nem úgy ahogy én.
Ahogy felmentünk a színpadra, már sorolni is kezdték a továbbjutottakat, habozás nélkül.
Ahogy felmentünk a színpadra, már sorolni is kezdték a továbbjutottakat, habozás nélkül.
- James Stewart, Emily Mraz, Anna Collins.- hallottam sorban a neveket és kezdtem megrémülni, hiszen egy csoportból maximum csak 10-en juthatnak tovább, 15-en pedig kiesnek.- Laura Johnson, Peter Simon, Alice Jones.- hallottam meg nevem, és sikítozni kezdtem örömömben. A boldogságom felmérhetetlen volt. Nem győztem hálálkodni.
Lefutottam a színpadról könnytől ázott arccal, ahol a műsorvezető és a többi továbbjutó volt. Megláttam Bob-ot, az énektanáromat, akihez amilyen gyorsan csak tudtam, odafutottam. Amikor átöleltem, a nagy lendületemtől majdnem hanyatt esett. Megpörgetett és gratulált nagy mosollyal az arcán.
Lefutottam a színpadról könnytől ázott arccal, ahol a műsorvezető és a többi továbbjutó volt. Megláttam Bob-ot, az énektanáromat, akihez amilyen gyorsan csak tudtam, odafutottam. Amikor átöleltem, a nagy lendületemtől majdnem hanyatt esett. Megpörgetett és gratulált nagy mosollyal az arcán.
- Ugye megmondtam?.- ölelt át még egyszer, majdhogynem a szuszt is kiszorította belőlem, olyan erősen húzott magához, de nem tudtam ezzel törődni.
- Köszönök mindent.-hálálkodtam és mégegyszer átöleltem.
Arra eszméltem, hogy újabb továbbjutók csatlakoznak hozzánk, de Vanessa-t sehol sem láttam. Arra gondoltam, hogy majd a következő csapatban lesz, de akkor sem jött. Aztán jöttek újabb és újabb továbbjutók, de Vanessa sehol sem volt. Kezdtem megrémülni. Hamarosan már nem jött senki sem, csupán a mentorok vonultak le....szembesültem a ténnyel. Vanessa kiesett? Én meg továbbjutottam? Az nem lehet...
Azonnal futottam megkeresni, és megkérdezni, hogy mi történt. A fiúkhoz mentem vissza, és ahogy sejtettem, Vanessa is ott volt, Niall-t ölelte magához és hangosan zokogott. A többiek is próbálták vigasztalni, de megállíthatatlanul sírt.
- Vanessa. Mi történt?- futottam oda hozzá,és mikor észrevett, elszakadt Niall-től és az én vállamon zokogott tovább.
- Ki-ki-kiestem.- dadogta, miközben rám nézett. A szemei feldagadtak és vörösek voltak a sírástól. Nagyon sajnáltam.
- Nincs semmi baj.- húztam újra magamhoz, közben hátát simogattam, úgy próbáltam vigasztalni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Arra eszméltem, hogy újabb továbbjutók csatlakoznak hozzánk, de Vanessa-t sehol sem láttam. Arra gondoltam, hogy majd a következő csapatban lesz, de akkor sem jött. Aztán jöttek újabb és újabb továbbjutók, de Vanessa sehol sem volt. Kezdtem megrémülni. Hamarosan már nem jött senki sem, csupán a mentorok vonultak le....szembesültem a ténnyel. Vanessa kiesett? Én meg továbbjutottam? Az nem lehet...
Azonnal futottam megkeresni, és megkérdezni, hogy mi történt. A fiúkhoz mentem vissza, és ahogy sejtettem, Vanessa is ott volt, Niall-t ölelte magához és hangosan zokogott. A többiek is próbálták vigasztalni, de megállíthatatlanul sírt.
- Vanessa. Mi történt?- futottam oda hozzá,és mikor észrevett, elszakadt Niall-től és az én vállamon zokogott tovább.
- Ki-ki-kiestem.- dadogta, miközben rám nézett. A szemei feldagadtak és vörösek voltak a sírástól. Nagyon sajnáltam.
- Nincs semmi baj.- húztam újra magamhoz, közben hátát simogattam, úgy próbáltam vigasztalni, kisebb-nagyobb sikerrel.
2 órával később
#Niall
Amikor megláttam Vanessa-t, ahogy sírva jön le a színpadról, egyből tudtam, hogy mi történt. El sem tudom mondani, hogy mennyire sajnáltam, hiszen én is ugyan ezt éltem át, csak nekem akkora mázlim volt, hogy visszahívtak és összeraktak a fiúkkal...apropó összeraktak. Egy fantasztikusan szuper ötletem támadt.
Később beavattam a fiúkat is a tervembe, Mirandát sem hagytam ki. Felhívtam Simon-t, hogy beszélni akarok vele. Még az sem érdekelt, hogy már 10 óra is elmúlt. A hall-ban találkoztunk vele. Nem vacakoltam, a közepébe vágtam.
Később beavattam a fiúkat is a tervembe, Mirandát sem hagytam ki. Felhívtam Simon-t, hogy beszélni akarok vele. Még az sem érdekelt, hogy már 10 óra is elmúlt. A hall-ban találkoztunk vele. Nem vacakoltam, a közepébe vágtam.
- Simon. Vanessa nem eshet ki.- néztem rá komolyan.
- Nézd Niall. Tudom, hogy a barátnőd, szereted és azt akarod, hogy tovább mehessen, de sajnos ez lehetetlen. Vanessa nem volt valami színvonalas délután. - magyarázta rezzenéstelen arccal.
- De...nem lehetne neki még egy esélyt adni?- kérdezte Louis. Örültem, hogy támogat.
- Lehetne, csak az nem lenne fer a többi versenyzővel szemben.
- És mi lenne, ha...összeraknánk Alice-el?.- javasoltam bizakodóan.
- Ez szóba jöhet.- engedett meg egy halvány mosolyt. A többiek is egyet értettek ötletemmel, még Harry is, pedig az ő reakciójától féltem a legjobban. Azt hittem, hogy azt szeretné, hogy Alice egyedül versenyezzen. Boldog voltam, és egyben kiváncsi is, hogy a lányok mit szólnak majd mindehhez. Tetszik majd nekik az ötlet?
- Köszönöm Simon. Tudtam, hogy rád számíthatok.
- Köszönöm Simon. Tudtam, hogy rád számíthatok.
#Vanessa
Teljesen kikészültem. Annyira szerettem volna ezt az egész versenyt....de kiestem. Arra gondoltam, hogy soha többet nem fogok tehetségkutató versenyben indulni és nem fogok énekelni sem. Minek ezt erőltetni? Nem vagyok elég jó...Bele kell törődnöm.
Csak sírtam, sírtam és sírtam megállíthatatlanul. A többiek próbáltak vigasztalni, de én nem bírtam feldolgozni, hogy ennyi...vége. Egy világ omlott össze bennem.
Léptek zaját hallottam, amik a folyosó felől jöttek. Kopogtattak, én pedig egyből tudtam, hogy a többiek azok. Kinyitottam az ajtót, ők pedig besétáltak rajta. Leültem a kanapéra és csak néztem magam elé.
- Hé, Vanessa.- ült le mellém Liam. - Meg fog oldódni minden. Csak várj.- ölelt át, de fogalmam sem volt, hogy mire célzott. Olyan furcsa volt....mindenki. Más, mint eddig.
- Ezzel mit akarsz mondani?- néztem rá meglepetten és kiváncsian.
- Már nem kell sokat várnod, hogy megtudd.- mondta. Belenyugodtam, hogy várnom kell.
A jóslata beteljesedett, mert fél óra múlva újra kopogást hallottam. Én mentem kinyitni az ajtót. Egy szőke hajú nőt pillantottam meg, akinek pólóján a "Stáb" felirat szerepelt.
- Vanessa Alword?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, én vagyok.- válaszoltam meglepve, fogalmam sem volt, hogy mit szeretne.
- A mentorok hívatják, és magát is, Alice.- emelte barátnőmre pillantását. Egyikünk sem értette a dolgot, de vele tartottunk.
- Ez az.- hallottam meg az ujjongást a többiek részéről. Már semmit nem értettem, csak követtem a szőke hajú nőt.
Pár perc alatt meg is érkeztünk a színpadhoz, minket pedig feltessékeltek. A mentorok a helyükön ültek.
- Sziasztok.- szólalt meg Britney minket látván. - Gondolom sejtésetek sincs, hogy miért vagytok most itt. Alice továbbjutott, Vanessa kiesett. Arra gondoltunk, hogy kaphattok egy olyan lehetőséget, hogy továbbmehettek csapatként, vagy ezt elutasítjátok, Alice versenyzik tovább egyedül, Vanessa pedig haza megy.- tátott szájjal hallgattam Britney-t. - Szóval, mit szeretnétek? Kaptok 5 percet, hogy eldöntsétek.- Alice felé fordultam, akit szintén megdöbbentettek az előbb hallottak. Felcsillant egy kis reménysugár részemről, hogy talán Alice beleegyezik és folytatja velem.
- Hát persze, hogy megyünk együtt tovább.- ölelt át. Fel sem tudtam fogni, amit mondott. Annyira boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. Ugráltunk örömünkben. Alice-nél jobb barátnőt el sem tudnék képzelni.
- Akkor azt hiszem, hogy el van döntve.- mosolygott Demi.
- Nagyon szépen köszönjük.- hálálkodtam örömtől könnyes arccal.
- Igazából a fiúknak köszönjétek, és a barátnőtöknek, Mirandának.- mondta Simon, mire nekem a boldogságom egy pillanat alatt eltűnt.
- A fiúknak és Mirandának mi köze van ehhez?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Nemrég beszéltem velük. Azt mondták, hogy nagyon bántja őket, hogy nem jutottál tovább, és nem szeretnének letörve látni. - magyarázta Simon. A fiúknak és Mirandának köszönhetem, hogy most itt állok Alice-el egy csapatként? Egyszerre éreztem meglepettséget, boldogságot és haragot. Ha a fiúk nem szólnak, akkor most nem állnék itt.
Dühös voltam rájuk.
Nem tudtam, hogy Alice mit gondolhat erről, csak állt némán. Szerintem őt annyira nem izgatta fel ez a dolog, mint engem. Ő így is - úgy is továbbjutott volna. Kíváncsi voltam a többiek magyarázatára, ezért rohantam is vissza a szobába.
A legnagyobb rémálmom vált valóra azzal, hogy megláttam azt a három személyt, akiket a világon a legjobban gyűlölök. Jessica, Alexa és Beatrice bowlingoztak....vagyis inkább tették magukat. Még nézni is rossz volt. Próbáltam megfékezni a többieket is, hogy ne menjünk tovább, de minden áron be akartak menni. Amikor ők is meglátták a 3 lányt, hátrálni kezdtek. (Már mindenki tudta, hogy ők egy büdös ringyók)
- Lécci menjünk haza.- kérleltem őket. Hirtelen elkapott a rosszullét, semmi kedvem nem volt megint azt hallgatni, ahogy engem aláznak.
- Erről szó sem lehet.- tiltakozott Zayn.- Tudod, hogy mi it vagyunk, és nem bánthatnak.- lehet, hogy igaza van. Odamegyünk és mintha ott sem lennének, játszunk.
Beljebb mentünk és mikor Jessica kiszúrt minket, azonnal elkezdett gúnyosan röhögni és felénk sietett.
- Nézzenek oda! Nem mondod, hogy az egész One Directiont is sikerült beetetned a hülye dumáddal?
- Azonnal hagyd békén.- utasította Liam, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta tovább és szó szerint rámászott Harry-re. Fogalmam sem volt, hogy honnan tudhatja, hogy Harry szinte a pasim, de abban biztos voltam, hogy csakis ezért csinálja a dolgot.
- Mégis mit képzelsz magadról?- ordított rá Harry és úgy ellökte magától, hogy majdnem hanyatt esett.- Takarodj innen és vidd magaddal az idióta barátnőidet is, amig szépen mondom.- teljesen letablózott, amit hallottam. Harry-t így még nem láttam, teljesen kikelt magából és úgy ordibált. Az összes ember minket bámult. Tudtam, hogy meg is van a holnapi címlapsztori.
Tudták, hogy úgysincs esélyük ellenünk, ezért hátat fordítottak és eltűntek, engem pedig elkapott a bőgésroham.
- Nyugodj meg, nincs semmi gond.- húzott magához Harry. Nagyon jól esett, hogy támogat.
- Köszönöm.- suttogtam, ő pedig válaszként megpuszilta a homlokomat.
Kibőgtem magam, és végre nyugodtan neki állhattunk bowlingozni. Mivel már előre bejelentettem, hogy én nem értek a bowlinghoz, Harry már jött is oda segíteni. Hátulról átkarolt, megfogta a csuklóm és úgy dobtuk el a golyót. Az összes bábu eldőlt. Nagyon örültem neki és Harry-t egy öleléssel díjaztam, amiért segített.
- Gyere, lógjunk meg.- suttogta fülembe és húzni kezdett maga után. Beültünk a kocsiba, Harry mondott pár szót Peternek, de semmit nem értettem belőle. Gondolom azt, hogy hova vigyen. A kocsi motorja felbőgött és gurulni kezdtünk. Hamarosan megérkeztünk a Trafford Centre nevű bevásárlóközpont elé, ami Manchester legnagyobb bevásárlóközpontja.
Elköszöntünk Peter-től és beültünk az egyik kisebb kávézóba.
- Szóval.. azért hoztalak el ide, mert nagyon izgat, hogy mi a válaszod.- kezdett bele mondandójába.- Amikor a Nando's-ba voltunk, akkor azt mondtad, hogy hármótoknak van barátnője és ezt nem értettem...
- Igen, tudom.- mosolyogtam.- Fogalmam sincs miért, de nagyon jól esett ezt mondani.
- Akkor mi a válaszod?- nézett szemeimbe. - Megpróbáljuk?- annyira hihetetlenül édes volt. Ahogy rám nézett reménykedve, hogy igent mondok....Egyszerűen felálltam a helyemről és az ölébe ültem, majd megcsókoltam.- tudtam, hogy nem számít erre, pont ezért tettem. Lágyan csókoltam, amit boldogan viszonzott. Szerintem innentől kezdve tudta a választ. 2 perc után elváltunk egymástól, akkor is csak levegőért, és csillogó szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy nagyon boldog, és én sem éreztem másképp.
~~~~~~
1 óra múlva értünk vissza a többiekhez.
- Hát ti merre voltatok?- kérdezte Miranda.
- Csak beszélgettünk egy kicsit- válaszolt egyszerűen Harry. Miranda rám nézett és húzogatni kezdte szemöldökét. Jót nevettem tettén. Azt hiszem, este megint nem lesz nyugtom, mert be kell számolnom.
- Ki áll ki velem egy párbajra?- Nézett körbe rajtunk Niall, kezében egy golyót szorongatva. Mindenki közül ő játszik a legjobban.
- Én.- vágtam rá.
- Jólvan, ez könnyű lesz.- mosolygott.
- Fogadunk, hogy legyőzlek?- kacsintottam rá.
- Rendben. Ha én nyerek, akkor minden nap elviszel a Nando's-ba, ha te nyersz, kapsz egy....fagyit.- röhögött. Kezet ráztunk.
Először Niall gurított és minden bábut eldöntött. Én következtem és nekem is ugyanúgy minden bábum eldőlt. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám. Gurítottunk még párat és mindegyikőnknek az összes bábu eldőlt. Az utolsó kör következett, először én jöttem, és ahogy eddig is minden körben, most sem maradt állva egy bábu sem. Niall is magabiztosan gurított, de neki fent maradt egy bábu, ami azt jelentette, hogy én nyertem.
- Hé, azt mondtad nem tudsz bowlingozni.- nézett rám sértődötten.
- Tudom.- mosolyogtam.- De igazából ez a kedvenc hobbim az éneklés mellett. Nyugi, csak egy fagyival lógsz.- öleltem meg.
Csak sírtam, sírtam és sírtam megállíthatatlanul. A többiek próbáltak vigasztalni, de én nem bírtam feldolgozni, hogy ennyi...vége. Egy világ omlott össze bennem.
Léptek zaját hallottam, amik a folyosó felől jöttek. Kopogtattak, én pedig egyből tudtam, hogy a többiek azok. Kinyitottam az ajtót, ők pedig besétáltak rajta. Leültem a kanapéra és csak néztem magam elé.
- Hé, Vanessa.- ült le mellém Liam. - Meg fog oldódni minden. Csak várj.- ölelt át, de fogalmam sem volt, hogy mire célzott. Olyan furcsa volt....mindenki. Más, mint eddig.
- Ezzel mit akarsz mondani?- néztem rá meglepetten és kiváncsian.
- Már nem kell sokat várnod, hogy megtudd.- mondta. Belenyugodtam, hogy várnom kell.
A jóslata beteljesedett, mert fél óra múlva újra kopogást hallottam. Én mentem kinyitni az ajtót. Egy szőke hajú nőt pillantottam meg, akinek pólóján a "Stáb" felirat szerepelt.
- Vanessa Alword?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, én vagyok.- válaszoltam meglepve, fogalmam sem volt, hogy mit szeretne.
- A mentorok hívatják, és magát is, Alice.- emelte barátnőmre pillantását. Egyikünk sem értette a dolgot, de vele tartottunk.
- Ez az.- hallottam meg az ujjongást a többiek részéről. Már semmit nem értettem, csak követtem a szőke hajú nőt.
Pár perc alatt meg is érkeztünk a színpadhoz, minket pedig feltessékeltek. A mentorok a helyükön ültek.
- Sziasztok.- szólalt meg Britney minket látván. - Gondolom sejtésetek sincs, hogy miért vagytok most itt. Alice továbbjutott, Vanessa kiesett. Arra gondoltunk, hogy kaphattok egy olyan lehetőséget, hogy továbbmehettek csapatként, vagy ezt elutasítjátok, Alice versenyzik tovább egyedül, Vanessa pedig haza megy.- tátott szájjal hallgattam Britney-t. - Szóval, mit szeretnétek? Kaptok 5 percet, hogy eldöntsétek.- Alice felé fordultam, akit szintén megdöbbentettek az előbb hallottak. Felcsillant egy kis reménysugár részemről, hogy talán Alice beleegyezik és folytatja velem.
- Hát persze, hogy megyünk együtt tovább.- ölelt át. Fel sem tudtam fogni, amit mondott. Annyira boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. Ugráltunk örömünkben. Alice-nél jobb barátnőt el sem tudnék képzelni.
- Akkor azt hiszem, hogy el van döntve.- mosolygott Demi.
- Nagyon szépen köszönjük.- hálálkodtam örömtől könnyes arccal.
- Igazából a fiúknak köszönjétek, és a barátnőtöknek, Mirandának.- mondta Simon, mire nekem a boldogságom egy pillanat alatt eltűnt.
- A fiúknak és Mirandának mi köze van ehhez?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Nemrég beszéltem velük. Azt mondták, hogy nagyon bántja őket, hogy nem jutottál tovább, és nem szeretnének letörve látni. - magyarázta Simon. A fiúknak és Mirandának köszönhetem, hogy most itt állok Alice-el egy csapatként? Egyszerre éreztem meglepettséget, boldogságot és haragot. Ha a fiúk nem szólnak, akkor most nem állnék itt.
Dühös voltam rájuk.
Nem tudtam, hogy Alice mit gondolhat erről, csak állt némán. Szerintem őt annyira nem izgatta fel ez a dolog, mint engem. Ő így is - úgy is továbbjutott volna. Kíváncsi voltam a többiek magyarázatára, ezért rohantam is vissza a szobába.
31. rész
~ Bowling ~
A szívem 2 tégla, a lelkem 3..ha megbántasz, mind az 5-öt hozzád vágom. ;)
A legnagyobb rémálmom vált valóra azzal, hogy megláttam azt a három személyt, akiket a világon a legjobban gyűlölök. Jessica, Alexa és Beatrice bowlingoztak....vagyis inkább tették magukat. Még nézni is rossz volt. Próbáltam megfékezni a többieket is, hogy ne menjünk tovább, de minden áron be akartak menni. Amikor ők is meglátták a 3 lányt, hátrálni kezdtek. (Már mindenki tudta, hogy ők egy büdös ringyók)
- Lécci menjünk haza.- kérleltem őket. Hirtelen elkapott a rosszullét, semmi kedvem nem volt megint azt hallgatni, ahogy engem aláznak.
- Erről szó sem lehet.- tiltakozott Zayn.- Tudod, hogy mi it vagyunk, és nem bánthatnak.- lehet, hogy igaza van. Odamegyünk és mintha ott sem lennének, játszunk.
Beljebb mentünk és mikor Jessica kiszúrt minket, azonnal elkezdett gúnyosan röhögni és felénk sietett.
- Nézzenek oda! Nem mondod, hogy az egész One Directiont is sikerült beetetned a hülye dumáddal?
- Azonnal hagyd békén.- utasította Liam, de mintha meg sem hallotta volna, folytatta tovább és szó szerint rámászott Harry-re. Fogalmam sem volt, hogy honnan tudhatja, hogy Harry szinte a pasim, de abban biztos voltam, hogy csakis ezért csinálja a dolgot.
- Mégis mit képzelsz magadról?- ordított rá Harry és úgy ellökte magától, hogy majdnem hanyatt esett.- Takarodj innen és vidd magaddal az idióta barátnőidet is, amig szépen mondom.- teljesen letablózott, amit hallottam. Harry-t így még nem láttam, teljesen kikelt magából és úgy ordibált. Az összes ember minket bámult. Tudtam, hogy meg is van a holnapi címlapsztori.
Tudták, hogy úgysincs esélyük ellenünk, ezért hátat fordítottak és eltűntek, engem pedig elkapott a bőgésroham.
- Nyugodj meg, nincs semmi gond.- húzott magához Harry. Nagyon jól esett, hogy támogat.
- Köszönöm.- suttogtam, ő pedig válaszként megpuszilta a homlokomat.
Kibőgtem magam, és végre nyugodtan neki állhattunk bowlingozni. Mivel már előre bejelentettem, hogy én nem értek a bowlinghoz, Harry már jött is oda segíteni. Hátulról átkarolt, megfogta a csuklóm és úgy dobtuk el a golyót. Az összes bábu eldőlt. Nagyon örültem neki és Harry-t egy öleléssel díjaztam, amiért segített.
- Gyere, lógjunk meg.- suttogta fülembe és húzni kezdett maga után. Beültünk a kocsiba, Harry mondott pár szót Peternek, de semmit nem értettem belőle. Gondolom azt, hogy hova vigyen. A kocsi motorja felbőgött és gurulni kezdtünk. Hamarosan megérkeztünk a Trafford Centre nevű bevásárlóközpont elé, ami Manchester legnagyobb bevásárlóközpontja.
- Szóval.. azért hoztalak el ide, mert nagyon izgat, hogy mi a válaszod.- kezdett bele mondandójába.- Amikor a Nando's-ba voltunk, akkor azt mondtad, hogy hármótoknak van barátnője és ezt nem értettem...
- Igen, tudom.- mosolyogtam.- Fogalmam sincs miért, de nagyon jól esett ezt mondani.
- Akkor mi a válaszod?- nézett szemeimbe. - Megpróbáljuk?- annyira hihetetlenül édes volt. Ahogy rám nézett reménykedve, hogy igent mondok....Egyszerűen felálltam a helyemről és az ölébe ültem, majd megcsókoltam.- tudtam, hogy nem számít erre, pont ezért tettem. Lágyan csókoltam, amit boldogan viszonzott. Szerintem innentől kezdve tudta a választ. 2 perc után elváltunk egymástól, akkor is csak levegőért, és csillogó szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy nagyon boldog, és én sem éreztem másképp.
~~~~~~
1 óra múlva értünk vissza a többiekhez.
- Hát ti merre voltatok?- kérdezte Miranda.
- Csak beszélgettünk egy kicsit- válaszolt egyszerűen Harry. Miranda rám nézett és húzogatni kezdte szemöldökét. Jót nevettem tettén. Azt hiszem, este megint nem lesz nyugtom, mert be kell számolnom.
- Ki áll ki velem egy párbajra?- Nézett körbe rajtunk Niall, kezében egy golyót szorongatva. Mindenki közül ő játszik a legjobban.
- Én.- vágtam rá.
- Jólvan, ez könnyű lesz.- mosolygott.
- Fogadunk, hogy legyőzlek?- kacsintottam rá.
- Rendben. Ha én nyerek, akkor minden nap elviszel a Nando's-ba, ha te nyersz, kapsz egy....fagyit.- röhögött. Kezet ráztunk.
Először Niall gurított és minden bábut eldöntött. Én következtem és nekem is ugyanúgy minden bábum eldőlt. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám. Gurítottunk még párat és mindegyikőnknek az összes bábu eldőlt. Az utolsó kör következett, először én jöttem, és ahogy eddig is minden körben, most sem maradt állva egy bábu sem. Niall is magabiztosan gurított, de neki fent maradt egy bábu, ami azt jelentette, hogy én nyertem.
- Hé, azt mondtad nem tudsz bowlingozni.- nézett rám sértődötten.
- Tudom.- mosolyogtam.- De igazából ez a kedvenc hobbim az éneklés mellett. Nyugi, csak egy fagyival lógsz.- öleltem meg.
~~~~~~
2
óra múlva már a házban voltunk. 8 óra lehetett, elköszöntünk a fiúktól
és még be sem értünk a szobába, Miranda már nekem is esett.
-
Mondjad már, mert meghalok.- mindent részletesen elmeséltem.- Ááááá.-
ugrott nyakamba mindkét lány. - Ez fantasztikus.- öleltek meg.
Sorban lefürödtünk, és szó szerint mosollyal az arcomon aludtam el.
