~ 35/37.rész ~

Sziasztok :)
Ismét megérkeztem egy újabb résszel :) Megint muszáj volt 2 részt összeraknom...így most ez lett a 35/37 rész :D Ígérem, hogy dolgozom az ügyön, hogy végre minden új rész felül legyen :DD Egyenlőre csak így tudom megoldani, de remélem, hogy nem zavar össze ez titeket.. :/
Jó olvasást, puszi: Zsófi

~ Seggfej ~

 "Az ölelésnek mindig dupla akkorának kell lennie, mint az élet gondjainak.":)

#Louis
- Harry. Nyugodj meg.- ültem le mellé, mert már több mint a fele fagyisdoboz tartalmát magába tömte.
- Hogy nyugodjak meg? Most csalt meg az a lány, akit a világon a legjobban szeretek.- fakadt ki, a könnyei pedig hullani kezdtek. Nagyon sajnáltam és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, hogy jobb legyen - ha csak egy icipicit is - a kedve. A többiek is csatlakoztak hozzánk. Elmeséltem nekik mindent, mire ők sem értették, hogy Alice hogy tehette ezt. Mindenki nagyon kiakadt rá. Vigasztaltuk Harry-t, aki bevágott 2 liter fagyit. Ez így nem mehetett tovább. Harry nem teheti tönkre magát. Tudtam, hogy egy percre sem hagyhatjuk egyedül, különben még valami kárt tesz magában.

#Alice.
A lányok rajta kaptak Steve-vel. Kínosan éreztem magam. Szidtak, ahogy csak tudtak, de nem bírják elhinni, hogy nem tudtam ellenállni. Sajnáltam Steve-t, hogy elvesztette a szüleit és...tudom, hogy ez még nem indok arra, hogy megcsaljam vele Harry-t, de valamiért mégis kívántam a  közelségét. De részben örültem annak, hogy a lányok ránk törtek, mert ki tudja mi lett volna még egy csókon kívül. Nagyon szégyelltem magam, el sem tudom mondani mennyire. Tudtam, hogy már a többi fiú is tudhatja, hogy mi a helyzet, és hogy tuti nagyon pipák rám. Nagyon nem szerettem volna velük összefutni.
- Azt hiszem, én egy kicsit lemegyek levegőzni.- állt fel Steve.
- Azt jól teszed. De vissza már ne gyere.- kiáltott utána Miranda.

#Harry
A többiek próbáltak vigasztalni, de nagyon dühös voltam. Nem Alice-ra, ami lehet meglepő, de rá nem tudnék haragudni, hanem arra az idióta Steve-re, mert tudom, hogy elcsábította Alice-t. Át kellett mennem hozzá, hogy kiosszam ezt a Steve gyereket.
- Te meg hova készülsz?- kérdezte Liam.
- Csak Alice-el szeretnék beszélni.- füllentettem.
- Harry, ne csinálj semmi hülyeséget.
Rohantam, ahogy csak tudtam, hogy minnél előbb beverhessem a képét annak a seggfejnek.
- Hol van?- néztem körbe a szobában, de sehol nem láttam.
- Azt mondta lemegy levegőzni.- mondta Vanessa. Elindultam megkeresni.- Harry.- kiáltott utánam. Már elegem volt abból, hogy mindenki csak aggódik értem. Tudom, hogy mit csinálok. Szinte úgy rohantam ki az utcára. Leszartam mindent... Nem érdekelt az sem, hogy bármikor lekaphat egy lesifotós, csak arra tudtam gondolni, hogy visszaakarom kapni a barátnőmet.
- Elnézést. Nem láttak egy kék-szürke pulcsis fiút?- kérdeztem meg pár embert ziháltan.
- Arra ment.- mutatta az irányt egy idősebb nő. Megköszöntem a segítségét, és újból futni kezdtem, ezúttal a park felé, ahol Alice-al randiztunk. Fájt visszagondolni rá.
Nem kellett sok idő, hogy megtaláljam Steve-t. Az egyik padon ült, egy lánnyal (?)Elbújtam egy fa mögé és kiváncsian figyeltem az eseményeket.Mindketten boldognak tűntek, nevetgéltek, fogták egymás kezét. Pár perc után azt láttam, hogy csókolóznak..Az állam leesett. Ez a talpnyaló bunkó csak szórakozik Alice-el. Ahogy csak tudtam, rohantam vissza a hotelbe.
- Alice. Steve csak kihasznál.- ziháltam.
- Ez tuti nem igaz.- tiltakozott.
- Ha nem hiszed, gyere és nézd meg.

#Alice
Harry negyed órával azután, hogy elment, visszajött fuldokolva, és azt mondta, hogy Steve csak kihasznál. Nem akartam neki hinni.Már hogy használna ki, mikor teljesen padlón van? Tudom, hogy korábban félrelépett, megcsalt, de ezt most nem tudtam elhinni róla. Harry azt mondta, hogy bizonyítéka is van, erre kíváncsi lettem és követtem. A parkba mentünk, ahol korábban a randink is volt. Hamarosan megláttam Steve-t, ahogy egy lánnyal beszélget, nevetgél. Azt gondoltam, hogy biztos valami régi ismerőse lehet, vagy rokona. Aztán az egyik pillanatban megcsókolta a lányt. Olyan idegesség és undor fogott el, hogy nem tudom szavakba önteni. A fa mögül, ahol eddig bujkáltunk, kitörtettem és egyenesen Steve-hez rohantam.
- Te seggfej. Mégis mit képzelsz magadról?- ordítottam.
- Miről beszélsz? És egyáltalán ki vagy te?- játszotta az ostobát. Na ekkor lett elegem.
- Hogy ki vagyok én?- förmedtem rá. - Csak a volt barátnőd, és akihez alig pár órája jöttél vissza, hogy meghaltak a szüleid egy autóbalesetben és hogy nincs hova menned. Ja, és azt mondtad, hogy még mindig szeretsz, és megcsókoltál. - soroltam.
- Tessék?.- állt fel a lány meglepődve. - Ő itt a volt barátnőd, és az előbb vele csókolóztál? Azt hittem, hogy mi együtt járunk, és szeretsz. Különben is, nekem azt mondtad, hogy a szüleid öngyilkosok lettek. - ledöbbentem a hallottakon. - Te mind a kettőnket átvágtál?
- Ha tudni akarjátok, igen. És a szüleim is élnek, sajnos.- röhögött. Semmi bűntudata sincs? Ahogyan csak bírtam, teljes erőmből pofon vágtam. Kezét a sajgó pontra emelte és fenyegetően nézett ránk.- Hülye kis ribancok.- rohant el.
- Kérlek ne haragudj, én nem tudtam...- nézett rám a lány.
- Semmi baj, én sem.- mosolyogtam, majd elköszöntünk egynmástól. A többiek ugrándozva jöttek oda hozzám, akik eddig a távolból figyelték az eseményeket.
- Ez szép volt. Mekkorát lekevertél neki, te úristen... erre tuti, hogy egész életében emlékezni fog. Még kilométerekkel arrébb is hallani lehetett a csattanást.- túlzott Liam.
- Csúcs voltál Alice.- ölelt meg Vanessa.
- Én már kezdettől fogva tudtam, hogy csak egy álszent kis dög.- mosolygott Miranda.
Nem tudtam a dicséretekkel foglalkozni...sokkal inkább Harry-re gondoltam. Arra, hogy mennyire megbánthattam. Képes voltam csókolózni egy féreggel, aki kétszer is átvert, sőt majdnem le is feküdtem vele. Gyűlöltem magamat. Azon sem lepődtem volna meg, ha Harry is így érez irántam. Lógó orral és bűntudattal mentem vissza a házba. Mikor visszaértünk, kértem Harry-t, hogy maradjon kint velem az udvaron, beszéljük meg a dolgot.
- Harry, én...- kezdtem. Nem bírtam szemeimbe nézni, annyira bűntudatom volt.
- Semmi baj.- nem hittem a fülemnek. Azt mondta, semmi baj? Azok után, amit tettem vele? Nem, az képtelenség...Felnéztem rá, és ugyanolyan édesen mosolygott, mint máskor.
- Ezt meg hogy érted?- kérdeztem.
- Nem tudok rád haragudni. Tudom, hogy most azt kéne, de egyszerűen annyira szeretlek, hogy nem megy.- húzott magához. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora egy idióta voltam. Majdnem odaadtam magam egy seggfejnek, és otthagytam volna érte Harry-t, azt az embert, aki törődik velem és figyel rám. Nem tudtam mit mondani, csak élveztem a közelségét. - Akkor teszünk még egy próbát?.- kérdezte. Amint ezt kimondta, egy hosszú csókkal jutalmaztam. Felmérhetetlenül boldog voltam. Annyira örültem, hogy megbocsájtott. Tudom, hogy nem sokan tették volna ugyan ezt, ezért hálás is voltam neki. Boldogan, egymás kezét szorítva mentünk be a házba.

35.rész :)

~ Az első vita ~

~ Soha nem tudnám megbántani azt, akit szeretek. Az öngyilkossági merénylet. ~ 

#Vanessa

- Miért?.- rontottam be az ajtón. Szerencsémre még ott voltak a fiúk, és elég jókedvűen beszélgettek Mirandával, de amikor megláttak, óriás csend lett a szobában.

- Mi?- kérdezett vissza Zayn. 

- Miért kellett azt kérni Simon-tól, hogy továbbmehessek? Ráadásul úgy, hogy Alice-al raktak össze. Biztos egyedül szeretett volna versenyezi.- kiabáltam. 
Ekkorra már Alice is visszaért a szobába, aki nem bírt utolérni. 

- Vanessa. Miről beszélsz?- nézett rám.- Egyáltalán nem bánom, hogy összeraktak velem. Így talán még jobb is...egymást erősítjük, bíztatjuk majd- próbált érvelni.

- Mi csak azt szerettük volna, hogy örülj.- jött mellém Niall és átölelt.

- Hagyj békén.- toltam el magamtól és kirohantam a folyosóra. Pár pillanat múlva Niall mellettem állt, és félve közelített felém. 
- Vanessa.- szólított meg vékony hangon.- Tudod, hogy nagyon szeretlek...én csak jót akartam neked. És a többiek is.- merészkedett közelebb. 
- De most így még rosszabb, mikor tudom, hogy miattatok mehetek csak tovább...nem pedig azért, mert a mentorok saját maguk döntöttek így.- néztem mélyen szemébe. A lábam megremegett. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. De akkor is megbántott...
- Kérlek ne haragudj.- a szavai mélyen megérintettek. Át kell gondolnom ezt az egészet. Halványan rámosolyogtam és visszamentem a szobába. 
- Akkor szerintem menjünk.- szólt Zayn és kimentek a szobából, Mirandával együtt, lógó fejjel. 

#Alice
Nem értettem, hogy Vanessa miért húzta fel magát...inkább örülnie kéne, és megköszönnie a fiúknak, hogy segítettek neki, hogy az álma beteljesülhessen.
- Figyelj. Szerintem fölösleges haragudnod rájuk.- ültem le mellé az ágyra. 
- De saját erőmből szerettem volna továbbjutni, nem pedig úgy, hogy valaki segít. És amiatt is szarul érzem magam, hogy összeraktak minket...
- Ha amiatt aggódsz, hogy én egyedül szerettem volna versenyezi, akkor fölösleges tovább ostoroznod magad. Talán jobb is így.- mondtam.   
- Komolyan?- csillant fel a szeme. 
- Olyannyira komolyan, hogy most szépen elmegyünk ruhát venni a következő selejtezőhöz. Közben pedig átgondolod a dolgokat, és szépen megbocsájtasz a többieknek.- pattantam fel mosollyal az arcomon, amivel azt jeleztem, hogy még csak meg se merjen próbálni tiltakozni.

~~~~~~ 

Fél óra múlva már az egyik kisebb ruhaboltban válogattuk a darabokat. A többieknek nem szóltunk, hogy eljöttünk, de szerintem észre sem veszik, mert nem mernek visszajönni Vanessa miatt.
- Ezt nézd meg.- szaladt oda hozzám Vanessa, kezében egy virágmintás pólót és egy farmer rövidnadrágot tartva. 
- Ne haragudj meg, de...
- Tudom, nem jó.- mosolygott.- Akkor milyenre gondoltál? 
- Most nagyon szexik leszünk.- nevettem. Vanessa visszarakta a ruhadarabokat és én is csatlakoztam hozzá, hogy együtt kiválasszuk a ruháját. Nem kellett sokat várnom, hogy találjak egy megfelelő ruhát.  Megmutattam Vanessa-nak is, de nem azt a választ kaptam, amit vártam. 
- De én nem szeretem a szoknyákat.- húzta el száját. 
- Ez nem is szoknya, hanem egy miniruha. Na sipirc befelé és próbáld fel.- toltam a próbafülke felé a ruhával és egy magassarkúval együtt. 5 perc múlva kijött, nekem pedig tátva maradt a szám. 
- Oltárian fest rajtad.- képedtem el. Vanessa tényleg gyönyörű volt  abban a ruhában. 
- Tényleg?- nézett végig magán. 
- Tényleg.- mosolyogtam.- Azt hiszem, akkor meg is vagyunk. 
- Beleegyezek, ha én választhatom ki a te ruhád.- Lelkesen bólogattam, de 2 másodperc után meg is bántam.  

 Vanessa ruhája.

Vanessa hosszasan válogatott, közben én már 10 ruhát is felpróbáltam volna. 

- Ez az.- szólalt meg, és kiemelt egy kék-lila, pánt nélküli egyberuhát. Betuszkolt a próbafülkébe. 

- Wáo.- nézett rám tátott szájjal, mikor kimentem megmutatni magamon a ruhát. 

- Nagyon rossz?

- Hülye vagy?- röhögött.- Eszméletlenül jól áll.- igazság szerint még nekem is tetszett. Választottunk még egy hozzáillő lila magassarkút, fülbevalót, karkötőt, és még egy kistáskát is, arra az esetre, ha más alkalmakkor is felvenném ezt a ruhát. Vanessa-nak vettünk még egy fekete körömlakkot, parfümöt, és egy gyönyörű lilás-vöröses rúzst.

Alice ruhája

~~~~~~ 

Mikor visszaértünk a házba, muszáj volt rátérnem a témára, még akkor is, ha Vanessa-nak nagyon jó kedve volt. 

- Figyelj. Nem gondolod, hogy meg kéne bocsájtanod?- amint ezt kimondtam, arcáról eltűnt a mosoly.  
- Így gondolod?- kérdezett vissza. 
- Persze. Szerintem tök jó, hogy összeraktak minket, és nem kéne rájuk haragudnod. Csak segíteni akartak neked, nem pedig megbántani. Inkább örülj, hogy kaptál még egy esélyt.- próbáltam érvelni és hatni rá. 
- Azt hiszem, igazad van.- sóhajtott. - Ahelyett, hogy megköszönném ezt nekik, inkább haragszok rájuk...tiszta hülye vagyok.- csapkodta homlokát. 
- Ugyan már.- öleltem át ezzel akadályozva, hogy tovább üsse a homlokát, mielőtt még szétverte volna a fejét.

Pár perc múlva már a fiúk szobája előtt álltunk. Semmi nem hallatszott ki, mintha senki sem lett volna bent.
- Gyerünk már.- sürgettem Vanessa-t, aki szó szerint lefagyott.- Kopogj!
- Biztos jó ötlet ez?- nézett rám félő tekintettel. 
- Persze.- bíztattam. Lassan felemelte kezét, és kopogott. Louis nyitott ajtót, akinek szó szerint tátva maradt a szája.
- Bemehetünk, vagy...??
- Persze, csak meglepett, hogy te itt...- állt félre az útból Louis. 
A többiek a kanapén ültek, és vagy telefonoztak, vagy csak bámultak a semmibe. Mikor észrevettek minket, azonnal felugrottak. Leültünk Niall és Zayn közé. 
- Gondolom kiváncsiak vagytok, hogy mit keresek itt.- kezdte Vanessa. Vett egy nagy levegőt és folytatta. - Kérlek ne haragudjatok rám.- hajtotta le fejét.- Annyira hülye voltam, mikor ti csak segíteni akartatok...Bunkó voltam veletek azért, mert jót akartatok nekem. Ahelyett, hogy megháláltam volna ezt nektek, inkább rosszul bántam veletek. Alice ébresztett rá, hogy mekkora egy idióta vagyok. Egyszerűen nem tudok rátok haragudni...- abba hagyta pár másodpercre, és Niall-hez fordult.- Niall, én...nem akartalak megbántani. Nagyon szeretlek.- amint ezt kimondta, Niall megölelte, majd megcsókolta.Mindenki ujjongásban tört ki. Annyira örültünk, hogy végre mindenki boldog és minden rendben van. 
- Már hogy haragudnánk rád?- nyomott egy puszit Vanessa homlokára Liam. 
- És most, hogy szent a béke, mi legyen a program?- kérdeztem. 
- Hát, mivel már este van, szerintem nézzünk filmet.- javasolta Zayn. 
- Szerintem jó ötlet.- mosolygott Harry és magához húzott. Mindenki egyetértett, így leültünk a TV elé és Niall bekapcsolt egy horrort...