~ 38.rész ~

Sziasztok :)
Először is kezdeném azzal, hogy kaptam egy díjat, aminek nagyon-nagyon örülök :) Kicsit később - lehet hogy csak holnap - kiteszem :D
Na ugye, hogy tudtok komit írni? :D Csak lécci, ne kérni kelljen :$ Mert ilyenkor olyan jól esnek, de ha meg nem írtok, nekem egyből az jön le belőle, hogy valamit elcsesztem? Mi nem volt jó?
Lécci segítsetek, hogy milyen, mi nem jó, min változtassak, szeretném, ha tetszene :)
Jó olvasást ;)
Zsófi

~ Boldogság ~

~Mosolyogj, ez a második legjobb dolog, amit az ajkaiddal tehetsz.

Pár nappal később 

Mióta kibékültünk Harry-vel és Steve végleg eltűnt az életemből, végre mindenki boldog. Imádom Harry-t és minden pillanatban vele szeretnék lenni. A srácokkal nagyon szoros a kapcsolatom, csakúgy, mint a lányokkal. Minden percben együtt vagyunk, nevetgélünk, hülyülünk, zenélünk és persze éneklünk. Lehet, hogy a végén még egy közös dal is kisűl a dologból. Szerintem nagyon jó lenne, élvezném a stúdiózás minden percét, hiszen a legnagyobb álmom az, hogy saját koncertjeink és rajongóink legyenek Vanessával. És tudom, hogy a fiúk is támogatnának. Csak egyvalamitől félek nagyon: a fiúk rajongóinak reakciójától. Eddig még megúsztuk kisebb támadásokkal, többen vannak, akik szeretnek minket és örülnek, hogy együtt vagyunk. Remélem, hogy ugyanígy reagálnak majd egy esetleges közös dalra is. :)

Ma van a tábor utolsó fordulója. Vanessa-val nagyon jól kijövünk, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fog menni a közös munka. Ő gitározni fog, én pedig énekelni. A számválasztás nagyon egyszerű volt, sokat nem is gondolkodtunk rajta. Úgy döntöttünk, hogy a saját számomat fogjuk előadni, amit nemrég Vanessa meg is zenésített. A dal címe: Crying (sírni). Mint mondtam, a dalaim nagy része szomorú, szerelmes dalok. Ezt pont Steve-nek írtam, miután megcsalt. Akkor nagyon kivoltam, és csak a rosszra tudtam gondolni, ezért is lett ez a dal elég keserű és lassú, de szerintem ahogy Vanessa megzenésítette, egy gyönyörű érzelmes szám kerekedett ki belőle. 

Minden nap lejárunk Bob-hoz gyakorolni, minimum napi 3 órát. Nem szeretnénk csalódást okozni a mentoroknak, azt akarjuk, hogy azt gondolják, hogy jó ötlet volt összerakni minket, nem pedig fölösleges. Meg szeretnénk mutatni, hogy igenis alkalmasak vagyunk erre a versenyre és erre a szakmára. És kiesni sem lenne a legjobb éppen egy hajszállal az élő show előtt. 
Ha továbbjutunk, visszamegyünk Londonba, ott folytatódik tovább a verseny. Alig várom már. Imádom az ottani életet, persze ezzel nem arra célzok, hogy nem jó itt Manchesterben, mert klassz hely, de hiányoznak már az ottani dolgaim. 

Reggel 7 óra...A szemem kipattant, nem tudtam már visszaaludni. Szerintem az izgalom és a stressz miatt van. Vanessa és Miranda még mélyen alszanak, ahogy szerintem a fiúk is. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, amíg a többiek is fel nem kelnek...Talán elmegyek futni. Igen...Az jó lesz. Levezetem a feszültséget. 

15 perc alatt nagyjából el is készültem. Felvettem egy melegítőt, mert reggel fél 8-kor még nincs valami meleg. 

Bedugtam a fülesemet és bekapcsoltam egy pörgősebb számot, mert egyáltalán nem voltam depis kedvemben, sőt...boldog voltam.  Halkan kisurrantam a szobából, hogy fel ne keltsem a többieket. A szobából kilépve szembetaláltam magam Liam-mel. 
- Hát te mit csinálsz?- szólítottam meg suttogva. 
- Én is ezt kérdezhetném.- mosolygott. 
- Futni indultam. A szemem egyszerűen kipattant és nem tudtam már visszaaludni. - suttogtam még mindig, hogy nehogy felkeltsük a többi embert, aki ebben a szállodában tartózkodik. 
- Hát úgy látszik hogy a telepátia működik köztünk, mert én is futni készülök.
- Akkor jössz velem?- kérdeztem. Örültem, hogy nem magányosan kell mennem. 
- Persze.
Kiléptünk az utcára. Még nem volt teljesen világos, a nap akkor kezdett felkelni. Elkocogtunk egy közeli tavacskához, ahol megálltunk egy kicsit pihenni. Leültünk a partra és beszélgetni kezdtünk. 
- Már egy ideje ismerjük egymást, de alig tudok rólad valamit. Mesélj egy kicsit magadról.- néztem rá. 
- Oké. Szoktam nézni a Big Time Rush-t, utálom a kanalat, mindenem a Toy Story és...
- Jajj Liam. Nem erre gondoltam.- nevettem. - Az életedről mesélj.
- Ja.- röhögött. -Szóval....- váltott komolyabb hangnembe.- Az éneklés és a zene az életem....hú de meglepő.- vágott egy grimaszt, mire én elmosolyodtam. - Az X-Factor előtt alig voltak barátaim, a lányokról nem is beszélve...szinte senki sem akart velem járni.- mesélte szomorúan.- Most viszont, hogy híres lettem, annyi lány akar velem lenni, hogy inkább hanyagolom ezt a dolgot. Viszont téged és Harry-t nagyon jó együtt látni,- Tért át egy másik témára.  
- Nagyon szeretem, nem is értem, hogy kezdhettem ki mással...- gondolkoztam el.- Ez hülyén hangzik, de tudom, hogy ő az igazi.- mosolyogtam. 
- Harry rendes srác és tudom, hogy tiszta szívéből szeret.- kacsintott, majd lehajtotta a fejét.
- Liam. Hamarosan téged is el fog találni ámor nyila.- mosolyogtam rá, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem. 
- Gondolod?- nézett szemeimbe, én pedig válaszként megöleltem.
Jól éreztem magam Liam-mel, jót beszélgettünk. Igazából már az összes fiúval volt alkalmam jobban összeismerkedni, de valamiért Liam mindig kimaradt. 
5 perc múlva felálltunk és visszakocogtunk a házba. Én a saját szobámba mentem, ő pedig a fiúkkal közös szobájába. Nagy örömömre a lányok is fent voltak már.
- Hát te merre jártál?- kérdezte Miranda.
- Csak futni voltam. A folyosón találkoztam Liam-mel, kiderült, hogy ő is futni indult, így elmentünk ketten.- meséltem a történetet. Tovább nem is feszegették a témát. 

 

5 órával később

Még egyszer, utoljára a verseny előtt lementünk Bob-hoz és elgyakoroltuk a dalt. Megdícsért minket, azt mondta, hogy nagyon jók leszünk. Visszaérve a szobába, elkezdtünk készülődni. Felvettük a ruháinkat, amiket nemrég vettünk Vanessa-val. Miranda kisminkelt minket és indultunk a fiúk szobájához. A lelkünkre kötötték, hogy el ne merjünk indulni nélkülük, mert ők is jönni akarnak. Imádtam, amikor velünk vannak, ezért azonnal rá is bólintottam az ötletre. Niall nyitott ajtót.

- Megjöttek a bombázók.- kiáltott be a fiúknak.Jól esett ez a mondat. Igazából sosem tartottam magamat egy gyönyörű szép lánynak...ezért is volt olyan jó ezt hallani. 
- Gyönyörű vagy.- suttogta Harry, miközben átölelt. Kézen fogtam és elkezdtünk indulni a színpadhoz. Egyáltalán nem izgultam. Biztos a srácok miatt. 
Végre lesz egy kis közönség, akik a hozzátartozókból fognak állni. Nekünk jelen esetben a fiúk és Miranda jelentik majd a hozzátartozókat. 
Nagyjából fél óra múlva már színpadra is léphettünk, ami elég meglepő volt, mert eddig mindig várni kellett több órát is. De így jobb volt, mert hamarabb túl lehettünk rajta. Adtam Harry-nek egy csókot, a többiek mondtak még pár bíztató szót. Tudtam, hogy nagyjából 5 perc múlva már a közönség soraiban fogom őket látni, de muszáj volt, nélkülük egy perc is kínszenvedés. 
Felsétáltunk a színpadra, köszöntünk a mentoroknak, majd kérdezték, hogy mit adunk elő. Mikor mondtam, hogy saját dal, kíváncsiak lettek. Mindkettőnknek be volt már készítve egy szék, így helyet foglaltunk és Vanessa elkezdett játszani. Lágyan kezdtem énekelni. Még ekkor sem izgultam egy cseppet sem. És az, hogy tudtam, hogy a többiek a közönségben ülnek, adott még egy plusz löketet is. Nagyon élveztük, néha éneklésközben rá is néztem Vanessára, majd megengedtem egy halvány mosolyt, amit viszonzott. 
Vanessa lejátszotta az utolsó akordokat is, majd a tömeg tapsolni kezdett. A srácok és Miranda állva tapsoltak és kiabáltak. Leballagtunk a színpadról és odafutottunk a többiekhez. Harry egy hosszú csókkal jutalmazott. Boldogok voltunk, mert a dal tökéletesre sikeredett. Alig vártuk már az eredményt és tudtuk, hogy most sokkal előbb meg fog születni, mint máskor, mert már csak 50-en voltunk. Abból az 50-ből már csak 24-en jutunk tovább a mentorházba. Kemény lesz, de jöjjön, aminek jönnie kell. 

2 óra múlva mind az 50 embert felhívták a színpadra. Viszont ekkor már nagyon izgultam. Sokat nem tétováztak a mentorok, sorolni kezdték a 24 továbbjutó nevét. 15.-nek mondtak minket. Elképesztően örültünk, ugráltunk és sikoltoztunk. Lefutottunk a színpadról a többiekhez, akik szintén annyira örültek, mint mi. 
- Már csak a mentorház van és tiétek a pálya.- kiáltotta Louis. Fel sem tudtam fogni, amit mondott.. Már csak egyszer kell bizonyítanunk ahhoz, hogy az élő show-ba kerüljünk. Elképesztő.
- És most, hogy minden ennyire tökéletes, mit szeretnétek csinálni?- kérdezte Zayn. 
- Szerintem lazuljunk.- válaszolt Liam. 
- Van itt a közelben egy wellness hotel, elmehetnénk. Ennyi bonyodalom és nehézség után szerintem megérdemeljük. Na benne vagytok?- kérdezte Louis. 
- Persze.- kiáltottuk egyszerre. 
Tudtuk, hogy nem maradhatunk el nagyon sokáig, mert másnap reggel indulnunk kell vissza Londonba, de amennyi időt csak lehetett, kihasználtunk. Visszament mindenki a maga szobájába és készülődni kezdtünk. Ruháinkat lecseréltük egy egyszerűbbre, alá pedig bikinit vettünk fel. Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, és Manchester legjobb wellness szállodájába tartottunk.