~ 32.rész. ~

Sziasztok:))
Tudom későn, de itt van a rész:DD
Először is annyira de annyira örülök a LWWY-nak ^^ Nagyon tetszik, és annyiszor hallgatom, hogy naponta kell tölteni a telefonom xd :) Fogalmam sincs, hogy ki volt az, aki kiszivárogtatta klippet, de remélem hogy.....a srácok nem ezt érdemelték volna. :/ De mind1, ez van :P Mindenesetre nekem nagyon tetszik *_*

Próbáltam az előzőhöz képest hosszabb részt összedobni, ami nagyrészt sikerült is :))Remélem tetszenki fog, és továbbra is várom a komikat ^^ Puszi :))
Zsófi

~ Feladtátok? De mégis miért? ~

 "Nem lehetsz öreg és bölcs, ha sosem voltál fiatal és őrült!" ;)

A másnapom csak gyakorlással telt. Igen, CSAK gyakorlással. Alig ettem-ittam valamit, a fiúkat is csak egy pillanatra láttam. Valahogyan be kellett hoznom ezt a két napot. Nem mondom, hogy megbántam, de úgy érzem, hogy ha csak 10 percet énekeltem volna, akkor az elfogadható...De így, hogy semmit sem gyakoroltam, felmerült bennem a kérdés, hogy akkor most kiesek? Próbáltam elterelni ezen gondolataimat, és csak arra koncentrálni, hogy a legjobb formámat nyújtsam. 

Igényelhettünk ének/tánc-tanárt(kinek mi) és én éltem ezzel a lehetőséggel. Már korán reggel lementem az énekterembe gyakorolni. Nekem férfi énektanár jutott, de ennek ellenére nagyon jól kijöttünk egymással. Bob-nak hívják és körülbelül a 30-as éveit taposhatja. Ha tovább jutok, végig ő lesz a tanárom. Nagyon megkedveltem, szimpatikus férfi és segítőkész. Bevallottam neki, hogy két napomat elvesztegettem (na jó, azért nem) de szerinte még így is olyat tudok nyújtani, mint aki minden nap megállíthatatlanul gyakorolt.
A dalválasztás egyszerű volt, hiszen egy olyan női előadó számát fogom elénekelni, akire felnézek és példaképemnek tekintek.Ő nem más mint Adele és a Someone like you című száma. Nagyon szeretem, még akkor is, ha nem mai sláger. Amikor először elénekeltem a dalt a saját verziómban, Bob ellátott pár tanáccsal. Nagyon jól szórakoztunk, szinte barátként tekintünk egymásra. Újból elénekeltem a dalt, Bob szerint már majdnem tökéletes volt, csak hiányzott bele egy kis csavar. Újból és újból elénekeltem, mire felkiáltott:
- Ez az! Készen állsz.- örültem, hogy így gondolja. Megköszöntem a segítségét és indultam vissza a szobába pihenni.
Az ajtó előtt 2 lány állt, 2 lány, akiket szívem szerint gyűlölök. Nem értettem, mit akarnak tőlem, sejtelmem sem volt.
- Szia Alice.- mosolygott kedvesen Beatrice. Egyáltalán nem hatott meg, tudtam hogy csak játszik.
- Szeretnénk beszélni veled, ha megengeded és ráérsz.- csatlakozott Alexa.
- Mondjátok.- sóhajtottam. Semmi kedvem nem volt veszekedni.
- Kérlek ne haragudj ránk.- hogy mi? Ne haragudjak? Azok után, amit velem műveltek? Tudom, hogy akire legjobban haragudnom kéne az Jessica, mert ő kritizált és szégyenített meg leginkább, de ők is ott voltak és végig nézték.- Átgondoltuk ezt az egészet, és rájöttünk, hogy mi mások vagyunk, mint Jessica. Nem szeretnénk háborút se veled, se Mirandával, se Vanessa-val, se a fiúkkal, se senkivel.- magyarázott Alexa.
- És akkor most mit kéne mondanom? Ugráljak örömömben, fussak  hozzátok és legyünk legjobb barik?- kezdtem ideges lenni.- Inkább menjetek próbálni, hamar itt lesz a holnap.
- Feladtuk a versenyt.- elakadt a lélegzetem. Feladták? Mi?
- Feladtátok? De mégis miért?- dadogtam el.
- Miattad. Rájöttünk, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint Jesica. Őt csak a bosszúvágy vezérli.- magyarázta Beatrice, és láttam mindkettőjük arcán, hogy bánják a dolgot.- Nem kérem, hogy bocsáss meg, mert tudom, hogy nehéz, csak annyit kérek, hogy ne gyűlölj minket.- és ekkor véltem felfedezni arcán egy nagy, kövér könnycseppet.
- Megbocsátok.- néztem könnyes szemeikbe.
- Nagyon-nagyon köszönjük. Te egy csodás lány vagy.- látszott rajtuk, hogy megkönnyebbültek és az a mosoly, amit láttam, tudom, hogy őszinte volt.
- És akkor most mi lesz veletek, az X-Factorral?- érdeklődtem.
- Semmi. Vége. Jessica-val összevesztünk, és ő egyedül nem folytathatja a versenyt.
- Értem. Nagyon sajnálom.- mondtam őszintén.
- Nem, mi sajnáljuk.- mosolygott Beatrice. - Hát.. csak ennyit szerettünk volna. Sok szerencsét a versenyhez.- mondta és elindultak.
Sajnáltam őket. Sajnáltam, mert képzelem, hogy mit élhettek át Jessica mellett. Tudom, hogy bármikor ott hagyhatták volna, de féltek. Ezt onnan veszem, hogy én is félek Jessica-tól. Az a ribi bármire képes.
Bementem a lányokhoz, hogy elmeséljem nekik is az előbb történteket.

Másnap

Reggel iszonyatos hasgörccsel és hányingerrel keltem. A lányok már egyszerre hívni is akarták az orvost, de tudtam, hogy csak a verseny miatt van. Izgultam. Nagyon. Minden vágyam volt, hogy továbbjussak, valóra szeretném váltani a gyerekkori álmomat.Lementem Bob-hoz, hogy mégegyszer elénekeljem a dalt. Azt szerettem volna, ha minden tökéletes. 2 órás próba után úgy döntöttem, hogy megkeresem a fiúkat, mert a maradék 1 órámat velük szerettem volna tölteni. Bekopogtattam ajtajukon, amit Louis nyitott ki.
- Alice.- kiáltott fel, mikor meglátott.- Bejössz, vagy kint akarsz ácsorogni?-tette fel ezt a költői kérdést. Beljebb léptem és megláttam a lányokat is. Ne tudtam, hogy itt lesznek. Éppen Twistert játszottak, és hát....láttam érdekes pózokat. Inkább nem részletezném.(:D)
- Ugye ott lesztek velem a verseny alatt?- kérdeztem, miután abba hagyták a játékot.
- Ki nem hagynánk, de ezt te is tudod.- mosolygott lelkesen Liam.
- Persze, hogy ott leszünk és mindenben támogatunk, ugyanúgy, ahogy Vanessát is.- helyeselt Niall és egy puszit nyomott Vanessa szájára. Boldog voltam, hogy ennyire szeretnek és mellettem állnak. Ha nem így lenne, lehet hogy már rég otthon lennék, és munka után kutatnék.
Fél óra múlva visszamentünk a saját szobánkba és készülődni kezdtünk.Egy cicanadrágot választottam fehér-rózsaszín pólóval, Converse cipővel és egy csomó kiegészítővel. (köztük 1D-s karkötőt :D)
Vanessa citromsárga nadrágot és zöldessárga pólót vett fel, hozzá egy szintén sárga magassarkút  és egy rózsa-fülbevalót választott.

 Alice ruhája

 Vanessa ruhája

Kevéske alapozó után kihúztam tussal a szemem, és a sminkem nagyjából ennyi is volt.
Most először - mióta elindultam a versenyben - nem izgultam. Talán azért, mert tudtam azt, hogy a barátaim is ott lesznek.
A földszinten találkoztunk és a színpadhoz mentünk. Rengetegen ott voltak már. Nagyjából fél óra múlva megérkeztek a mentorok, és mindenkit felhívtak a színpadra.
- Sziasztok.- köszönt Demi.- Hamar eltelt ez a 3 nap. Remélem, hogy tudtatok gyakorolni, felkészülni. Mindenkinek sok szerencsét kívánok.- nagyjából ennyi volt a mondanivaló, és kezdődött is a verseny.
Már csak 100-an voltunk, de így is 2 óra múlva kerültem sorra. Szóltam, hogy lassút fogok énekelni, ezért betettek nekem egy széket. Köszöntem, elfoglaltam a helyem, elindult a zene én pedig semmi másra nem koncentráltam. Kizártam a külvilágot. A dal végén kinyitottam a szemem (végig csukva volt). Közönség nem volt, így taps sem. Megköszönték a produkciót, és azt mondták, hogy este várnak vissza az eredménnyel. Rögtön utánam következett Vanessa. Sok szerencsét kívántam neki, megöleltem és már a színpadon is volt. A fiúk és Miranda ott vártak rám lent, a színpad mellett.Fülig ért a szájuk. Össze-vissza ölelgettek és puszilgattak. Harry szájrapuszival jutalmazott. Eszembe jutott Beatrice és Alexa, hogy ők már nem folytathatják a versenyt. Nagyon sajnáltam őket. Fogalmam sincs miért, de legbelül Jessica-t is sajnáltam. Annak ellenére, ahogy bánt velem, nem tudom gyűlölni.
Vanessa leült a helyemre, mert ő is lassút énekelt, Miley Cyrus-Climb című számát. Amikor a gyorsabb részhez ért, felállt és úgy énekelt tovább. Láttam rajta, hogy nagyon élvezi a dolgot, boldogság sugárzott arcáról. Fülig érő szájjal futott le a színpadról. Megdícsértük, utána más dolgunk nem volt, mint várni az eredményre.