~ 29.rész ~

Hááát nem is tudom, hol kezdjem, hogy ne regéljek órák hosszat :DD

Először is óriási gratula a fiúknak a VMA-n nyújtott teljesítményükért :) Épp az előbb néztem vissza az egész VMA-t és fantasztikus...Annyira büszke vagyok rájuk. ♥
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a komikat.! ♥ Iszonyat jól esnek :)) És elég hamar összeszedtétek, azt hiszem, hogy már másnap meg is voltak :)

Másodszor, már több mint 6500-szor kattintottatok az oldalra :$ 9 rendszeres olvasóval is büszkélkedhetek, ami igencsak nagy örömmel tölt el. :) 

És végül pedig egy kicsit a részről... Azt hiszem, elérkeztünk a meglepetések tömkelegéhez :D 

Tudom, hogy most minden happy, de nem lesz ám ez mindig így :) Még kb. 10 rész és hát.. :) Na de nem akarok elárulni semmit :)

Kinek milyen volt az első hét a suliba? :)  Nekem tűrhető..és elég hamar eltelt. (szerencsére) :))

Röviden, - de tényleg nagyon röviden, mert még tudnám folytatni :)) - ennyi. :D

3 komi és jön a következő rész, szombaton :) 

Pusszancs ♥

 ~ Együtt? ~

Miután beavattam Vanessa-t és Mirandát is, hogy Harry mire készül, azonnal pakolták is elő  a sminkcuccokat, és neki álltak ruhát keresni. Természetesen ez nagyon jól esett tőlük, számítottam is a segítségükre. A ruhámat hamar kiválasztottuk, de a cipőnél akadt egy kis gondunk. Mivel nem tudtuk, hogy Harry hova visz, autóval megyünk-e, vagy gyalog, ezért problémát okozott, hogy magassarkút vagy lapos cipőt vegyek-e fel.
- Szerintem nyugodtan jöhet a magassarkú.- bólogatott erősen Vanessa.
- Szerintem is.- csodáltam, hogy Miranda egyetért.- Ha meg úgy alakul, hogy sétálgattok, akkor mész mezítláb.- röhögött, mint egy idióta.
- Ó, kösz.- veregettem meg hátát, hogy a "fantasztikus" kis poénjában meg ne fulladjon.
A ruhaösszeállításom végülis így nézett ki:

Egy rózsaszín, fehér csíkos egyberuha, deréknál öv, alul és mellnél fodor. A táskám egy egyszerű kis oldaltáska féle, amibe a telefonom és a személyes dolgaim férnek bele. A cipőm a ruhámhoz illő magassarkú.
A sminkre most viszont nem tudom azt mondani, hogy visszafogott. A lányok kitettek magukért, és szerintem gyönyörű lett. A hajammal semmi mást nem csináltak, minthogy laza loknikat sütöttek bele és jobbra fésülték.

 

Készen álltam, és időben is jól jöttünk ki, 10 perc volt 8-ig. Pár fújás parfümöt spricceltem magamra, és lassan kezdtem elindulni a lift felé. A lassúság nem a 10 perc miatt volt, hanem a magassarkúm miatt. Egy kicsit botladoztam, de hamar belejöttem a ritmusba. A lányok elkísértek a liftig és sok szerencsét kívántak. Az ajtó csukódott, a szívem pedig ki akart ugrani a helyéről. Mióta Harry délután "randira" hívott, csak erre a pillanatra vártam egész idő alatt. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk, a kapcsolatunkkal, de nagyon megkedveltem Harryt. Fél perc alatt lent is voltam a földszinten. Az ajtó kinyílt, én pedig megláttam Zayn-t(?) A szemem tágra nyílt, a gyomrom liftezni kezdett. Mégis mit keres itt Zayn? Nem értettem a dolgot, muszáj volt rákérdeznem:
- Zayn! Te mit csinálsz itt? És hol van Harry?- tipegtem a fiú elé és válaszra várva álltam előtte.
- Harry engem kért meg, hogy jöjjek el veled, mert elfáradt az utazás és a strandolás miatt.- teljesen letablózott, amit hallottam. Harry elfáradt?
- Én is fáradt vagyok, de mégis elkészültem.- akadtam ki és vártam a további indokokat.
- Sajnálom Alice. Harry már vagy fél órája megzavarhatatlanul alszik.- hogy micsoda? Alszik? Hogy lehet ennyire szemét? Legalább jelentette volna be, hogy ma nem alkalmas, tegyük át egy másik időpontra, vagy akármi. De semmi...El sem tudom mondani, mennyire kiakadtam Harold-ra. Nagy lendülettel megindultam a lift felé, hogy káromkodjak és bőgjek egy sort, de Zayn a csuklómnál fogva visszatartott. - Ha már itt vagy, elmehetnénk egyet sétálni. Amióta találkoztunk, azt hiszem, még kettesben nem is beszélgettünk- nem tartottam rossz ötletnek, ezért vele tartottam. Arra gondoltam, hogy legalább kibeszélhetem magamat neki.
Elkéredszkedtünk Elisabeth-től, aki szemtanúja volt az egész előbbi jelenetnek. Kiléptünk a sötét utcára. Zayn a fejére húzta kapucniját és feltette napszemüvegét, amire nekem nem volt szükségem. Hihetetlen, hogy még este, sötétben is álcázniuk kell magukat, mert még akkor sem lehet nyugalmuk.
- Alice! Tudom, hogy nem rám számítottál, és..
- Zayn! Semmi baj. Legalább egy kicsit téged is megismerhetlek közelebbről.- vágtam közbe mondatába. Szerettem volna Zayn-nel együtt lógni, beszélgetni vele, de Harry-vel mégis csak jobb lett volna.- Amúgy nem zavar, hogy állandóan álarc mögé kell bújnod?- kezdtem a beszélgetést.
- Igazából már megszoktam, megszoktuk.Van, amikor ez a módszer sem válik be, de kockáztatni kell, hátha.- magyarázott, miközben egy kis kavicsot rugdosott séta közben a lába előtt. - Neked hogy megy a verseny? Jól vagy?- emelte rám pillantását. (Ez elég hülyén hangzik, mivel szemüvegben volt, de az a lényeg, hogy felém fordította a fejét :))
- Köszi, megvagyok. Eddig minden simán ment...nagyjából.- ezzel Jessica-ra, Beatrice-re és Alexa-ra céloztam.
- Ezt hogy érted?- semmi kedvem nem volt róluk beszélni, de ha már rákérdezett, elmondtam neki.
- Mielőtt én ideköltöztem Londonba, Mirandának három legjobb barátnője volt:  Jessica, Alexa és Beatrice. Később kiderült, hogy Mirandát csak kihasználták, hogy anyagilag biztonságban legyenek. Miranda szülei meghaltak és mindent rá és Kathrine-re hagytak, ők pedig ebből szerettek volna kapni. Szerencsére kitudódott a "kis tervük". De nem is ez a lényeg....ezzel a három lánnyal találkoztam a a Bootcamp-ben, továbbjutottak ők is a legjobb 100-ba, vagyis jelenleg is a házban vannak. Fogalmam sincs miért, hogy mit ártottam nekik, de amióta csak találkoztunk és felismertek, nem szállnak le rólam. Szekálnak, és napi szinten bőgök miattuk, de mondjuk ezt sem értem. Már félek előre, hogy mi lesz, ha megtudják, hogy itt vagytok a házban, ráadásul miattam...ne gondolj semmi rosszra, csak attól félek, hogy elkezdenek rátok nyomulni, és minden áron el akarnak majd szakítani tőlem....- éreztem, ahogy összegyűlnek a szememben a könnyek és csak arra várnak, hogy kitörhessenek és végig folyhassanak arcomon, de csak arra gondoltam, hogy : erős vagy Alice!
- Szó sem lehet arról, hogy elszakítsanak téged tőlünk. Ezt nem hagyhatjuk.- fordított maga felé, levette napszemüvegét és mélyen a szemembe nézett. Ekkor már nem bírtam ki és legördült egy könnycsepp az arcomon. Zayn féloldalas mosollyal törölte le ujjaival. - Ne aggódj! Semmi baj nem lesz. Mi itt vagyunk neked mind a heten. Én, Harry, Liam, Niall, Louis, Vanessa és Miranda.
- Vanessán kívül senki sem tudja ezt a dolgot.- szememmel csak az utat stíröltem.
- Hát akkor be kell őket is minnél előbb avatni.- vetette fel.
- Ez nem biztos, hogy jó ötlet.- suttogtam bizonytalanul.
- Pedig az. Tudniuk kell, hogy kiállhassanak melletted ők is és megvédjünk téged ezektől a viperáktól.- mosolygott szüntelenül. Nagyon jól estek nyugtató szavai, ezért engedtem is ötletének. Talán mégis jobb lenne elmondani a többieknek is.
- Köszönöm Zayn.- öleltem át szorosan. Karjai közt nyugalmat éreztem. Azt gondoltam, hogy mellette senki nem bánthat és semmi bajom nem eshet. Márpedig ez most jól jött nekem.
- Nincsmit.- suttogta.
Ezt a "meghitt" pillanatot Zayn telefonjának csörgése zavarta meg.
- Tessék.- szólt bele a telefonba, közben pedig "bocsi pillantással" nézett rám. - Értem, rendben.- ennyi volt még, amit Zayn mondott, és ki is nyomta a készüléket. - Na, mehetünk tovább?- láttam, hogy nem nagyon akarja megmagyarázni a telefonhívást, ezért nem is nyaggattam vele, hiszen semmi közöm hozzá. Bólintottam egyet és tovább sétáltunk.
- Amúgy neked barátnő?- muszáj volt rákérdeznem. Zayn nagyon jóképű, és nem hiszem el, hogy nincs egyetlen jelentkező sem rá. (a rajongókon kívül) 
- Hát....most nincs. De keresgélek és nyitott szemmel járok. Tudod, szívesen randiznék egy rajongóval.- mosolyodott el. - De pesze csak akkor, ha az igazi Zaynt szeretné megkapni, nem pedig a popsztár Zaynt.
- Igen, ezt megértem. Sajnos vannak olyanok is, akik csak a pénzre és a hírnévre buknak. De tudod mit? Én fogadni merek, hogy fél éven belül meg találod azt, aki neked kell.- nyújtottam kezemet a fogadásra. Kezet ráztunk, és egy parkba kanyarodtunk be. Elég sötét volt már, csak a csillagok és a hold világított, nagyjából 10 óra lehetett. Szótlanul, némán járkáltunk a kavicsos utat nézve.
- Azt hiszem, nekem már nincs itt dolgom.- és szinte futni kezdett a park kijárata felé.
- De Zayn!- kiáltottam utána.- Ezt meg hogy érted?
- Így.- hallottam meg egy ismerős hangot, de nem Zayn volt az. Egy nagyon-nagyon ismerős hang. Erős lendülettel megfordultam és Harry-t pillantottam meg, ahogy egy fa mögül bújuk elő, mögötte pedig a látvány...lehengerlő volt. Mindenütt gyertyák égtek, a fűre egy pléd volt leterítve, azon pedig két tányér, két pohár és egy óriás kosár.
- Harry?- néztem rá kikerekedett szemekkel, ő meg csak szüntelenül mosolygott.- Mit keresel itt?
- Úgy volt, hogy ma este randizunk, nem?- kérdezte meglepődve egy oktávval magasabb hangon.
- De Zayn azt mondta, hogy alszol.-mondtam az igazat és még mindig nem értettem a történteket.
- Látom nem érted. Gyere ide, ülj le.- mutatott a plédre.- Én kértem meg Zayn-t, hogy mondja azt, hogy alszok, hogy te ne sejts semmit, még csak véletlenül se. Közben pedig ezt csináltam.- mutatott körbe.
- Jajj Harry.- sóhajtottam.- Szörnyű vagy.- öleltem át most már teljesen boldogan.- Ha tudnád mennyire kiakadtam rád.
- Hát sejtettem.- nevette el magát.
A kosárból kivett egy csomó szendvicset, és limonádét öntött a poharakba. Szó szerint piknikeztünk, csak este, de nagyon élveztem a dolgot. Annyit ettem, hogy örök életemben nem fogom tudni megemészteni. Összepakoltunk, majd leültünk egy közeli padra.
- Azért jól érezted magad?- nézett rám reménykedő pillantással. A tekintete a lelkemig hatolt.
- Nagyon.- suttogtam egész közel hajolva hozzá. Szinte hallottam, ahogy az a bizonyos "nagy kő" leesett a szívéről. Annyira közel voltunk egymáshoz, szinte éreztem ajkaimon leheletét. Nem bírtam tovább, muszáj volt megcsókolnom. Igen, én csókoltam meg. Úgy éreztem, meg kell tennem, semmi sem tarthat vissza. Harry boldogan viszonozta csókomat. Lágyan csókolt, ami nagyon tetszett. 2 perc után elszakadtunk egymástól, felálltunk és Harry összekulcsolta kezét az enyémmel. Annyira fel voltam pörögve, hogy le sem lehetett volna ütni. Egy parkban randiztam és csókolóztam Harry Styles-al...ez teljesen normális, nem? Boldogan, nevetve sétáltunk ki a parkból, és nem törődtünk senkivel és semmivel. De komolyan...nem érdekelt sem az, hogy már éjfél is elmúlt, sem pedig az, hogy bármelyik pillanatban előbukkanhat egy fotós. Szó szerint leszartam és Harry-t sem izgatta. 1 óra körül értünk vissza a házba, még mindig kéz a kézben. A szobánk előtt a szemembe nézett és tudtam, hogy valami fontos mondanivalója van. Sokáig nem is habozott.
- Alice! Én tényleg nagyon megkedveltelek. Tudnod kell, hogy most csakis az igazat mondom. Talán kicsit többet is érzek irántad barátságnál. Azt hiszem, hogy belédszerettem.- mondata végén hátrálni kezdett és arcán rémületet fedeztem fel.- Most biztos totál hülyének gondolsz és jót röhögsz rajtam magadban.-meglepődtem a furcsa hangulatváltásán és le kellett állítanom, mert teljesen máshogy látta a dolgokat. Azt hittem, hogy Harry, a "nőcsábász" minden lányt az ujja köré tud csavarni, és jártas ezekben a dolgokban. Aztán rá kellett jöjjek, hogy igazán érzékeny lélek.
- Hé Harry! Elég.- csitítottam, szinte suttogva. - Én is így érzek.- néztem mélyen gyönyörű, zöld szemeibe.
- Ko-ko-komolyan?- arcáról sütött a boldogság.
- A legkomolyabban.- válaszoltam őszintén, mosolyogva.
- Szóval akkor...lennél a barátnőm?- reménykedve nézett rám.
- Alszok rá egyet.- kacsintottam és megöleltem. Hamar kibontakozott ölelésemből és megcsókolt. Ezt egyetértésnek vettem.
Mindketten boldogan, örömtől sugárzó arccal léptünk be saját szobánkba.