~ 58.rész ~

Sziasztok.!
Megjöttem újra, egy elég hosszú kihagyás után, így szilveszter előtt. A komik nem igazán akartak összejönni, de azért a végére csak sikerült összehozni, pedig úgy gondolom, hogy nem kérek sokat. Legalábbis ahhoz viszonyítva, hogy hányan olvastok el egy részt. Na mindegy. 
Szép kis részt hoztam most, elég hosszú lett, remélem nem bánjátok. Nem lett olyan "hú de jó", aminek több oka is van, de leginkább az, hogy túl akartam már lenni az X-Factor-on :DD Romantika nem nagyon van benne, mondhatni, hogy semmi, de tényleg túl akartam már lenni ezen az X-Factor-os dolgon :D 
És tényleg..hogy telt a Karácsonyotok? Mit kaptatok? :D Én telefont kaptam, meg 1D-s cuccokat nagyrészt :D 
Nem akarok tökölni, úgyis mindig hosszú szövegem van :D Köszönöm szépen a komikat, a rendszeres olvasókat! A címet (2.) majd a rész végére megértitek :D
A következő részt 7 komi után hozom :D 
Mindenkinek jó bulizást kívánok és Boldog Új Évet! :))
Puszii :)) 

2.

Másnap reggel elmentünk Harry vérszerinti apukájához is. Az ő személyében is egy nagyon kedves embert sikerült megismernem. A boldogságom felmérhetetlen volt, hiszen Harry családja azonnal befogadott.

- Ó, a gerlepár.- ült ki egy óriás mosoly Louis arcára, mikor beléptünk az ajtón. Jó volt már végre itthon lenni, de a látvány, ami fogadott, az már nem volt túl bíztató. Louis egy szál boxerben hadonászott valami játék karddal (?), Niall a konyhában, a lábasból merőkanállal ette a levest (?), Zayn a tükörben nézegette magát, és közben valami olyat mondott, hogy "Zayn, te kis rosszcsont" (?), Liam pedig...hát őt nem láttam. Ahogy a lányokat sem. De elég furcsa látvány volt, az biztos. A lányok és Liam nincsenek itthon, és már fel is fordul a ház. Szép.

- Ti meg mit csináltok?.- röhögött Harry. Pedig benne bíztam.

- Eszek. Miért, minek látszik?.- nézett fel a tálból, és válaszolt felháborodva Niall.

- Abból még én is enni akartam.- húztam el a szám, mikor belegondoltam, hogy Niall már beleevett.

- Itt meg mi a fene folyik?.- jött be az ajtón Miranda, mögötte volt Liam, Danielle, Perrie és Vanessa is.

- Őrültek háza. De ti hol voltatok?.- kérdeztem a még mindig döbbenten álló személyeket.

- Csak vettünk pár cuccot. Nagyjából másfél órát voltunk el, de itt mintha bomba robbant volna. - Liam.

- Kicsim, tedd le azt a kardot, és öltözz fel, kérlek.- nézett szigorúan Miranda Louis-ra.

- Nem tetszik a testem?.- szontyolodott el Louis.

- De tetszik, nagyon szexi vagy bébi, de most kérlek öltözz fel.- mosolygott rá Miranda.

- Értettem.- puszilta meg Louis Mirandát, majd lelépett.

Vanessa csinált Niall-nek egy szendvicset, hogy inkább azt egye, ne a levest, amiből mindenki enni akar. Perrie nem tudom hogy csinálta, de amint Zayn meglátta, letette a tükröt. 
A végére kezdett minden rendbe jönni. Louis a szokásos szettjében ballagott le a lépcsőn, Niall még mindig falatozgatott a kanapén ülve, Zayn meg Perrie-vel TV-zett.  A lányokkal összenéztünk, aztán elmosolyodtunk. A végén mindenki leült a nappaliba, és együtt néztünk meg egy filmet, ami az Alkonyat legújabb része volt.

*2 hónap múlva*
El sem hiszem, hogy itt állok az X-Factor fináléjában Vanessa-val. Álmodni sem mertem volna, hogy idáig eljutunk. Na jó, álmodni álmodtam, de ezt nem akartam kimutatni, hogy aztán a többi versenyző megutáljon. Szerencsére ez meg sem történt. Nagyon jól kijöttünk egymással.
Ez a 3 hónap, amit az X-Factor igénybe vett, röpke időnek tűnt. Az egyik szombatról jött a másik szombat és már itt vagyunk a fináléban. A rajongótáborunk is egyre csak nő, ami egyszerűen felemelő érzés. Mindenki izgatott már, és nagyon szurkolnak. Simon azt mondta, hogy adjuk ki magunkból azt, ami bennünk van, és érezzük jól magunkat. Neki ez a legfontosabb, nem pedig a végeredmény. És igaza is van. Ez egy verseny volt, amiben nincsenek vesztesek, csakis győztesek. A mai produkcióink különlegessége az lesz, hogy most Vanessa is fog énekelni, mert ugye ő is igazából úgy jelentkezett, és szép hangja van, amit kár lenne nem megmutatni. Szerintem továbbra is így fogunk együttműködni. Tudom, hogy bármi is lesz, győztesként fogjuk elhagyni ezt a stúdiót, ami már szinte az otthonunkká vált.

Most épp a sminkben ülünk. Láthatóan Vanessa is feszült, elég szaporán veszi a levegőt, és nagyokat sóhajtozik. Bíztatólag megszorítottam a kezét.

- Megcsináljuk.- pillantottam felé a tükörben. Halványan rám mosolygott.

A sminkünk nagyjából fél órába telt, elég alaposan dolgoztak, de ennek meg is lett az eredménye. Nem vagyok nagyképű, de kifejezetten szépnek láttam magam.
Ezután mehettünk a fodrászhoz, aki már nagyon jó barátunk lett. Az én hajamat begöndörítette és feltűzte néhány helyen, ráfújt vagy 1 doboz hajlakkot és csillámsprét. Nem bántam, mert tetszett a végeredmény.
Vanessa haját ellentétben az enyémmel kivasalta, aztán kontyba kötötte, kihagyva elöl két tincset mindkét oldalon. 
Az idő csak telt, hihetetlen gyorsasággal. Észre sem vettük, hogy már a közönséget is beengedték. Mindenkin az utolsó simításokat végezték, ahogy rajtunk is. Végső állomásként a stylist-ot látogattuk meg, aki már előkészítette nekünk azokat a gyönyörű ruhákat. Két ruhánk lesz, egy "egyszerűbb", és egy gyönyörű estélyi, amit majd a "győztes dal"-hoz veszünk fel. Már alig várom. De addig is belebújtunk a másik ruhánkba, ami nekem egy zöld, félvállas, combközépig érő szoknya volt, aminek a mell alatti részénél volt egy masni.

Legeslegvégül beénekeltünk, Vanessa behangolta a gitárt, hogy minden a lehető legjobban menjen. Már teljesen készek voltunk, 10 perc sem volt hátra kezdésig, amikor megjelentek a többiek. Harry-t szorosan magamhoz húztam, aztán a többieket is. Perrie és Danielle is ott volt. Mondták, hogy végig itt lesznek velünk a színfalak mögött. A közönségbe mégsem ülhetnek be, azonnal letámadnák őket az emberek.
Simon is bejött hozzánk, aki nyugtató hatással volt ránk. Nem mutatta, hogy ideges, de belül biztos hogy az volt. Azt mondta, hogy büszke ránk, bármi is történjen. Jól estek a szavai.
Másodpercek voltak már csak hátra kezdésig, a műsorvezető is beállt a fal mögé, amit majd kinyílik. Egy utolsó csókot adtam Harry-nek, a műsor pedig elindult. A fal szétnyílt a műsorvezető előtt, ő mosolyogva kisétált, és köszöntötte a nézőket. Igazából csak ekkor kezdtem el nagyon izgulni. Nem mi kezdtünk, hanem Britney versenyzője, akit Tom-nak hívnak, de szerintem ez csak rásegített az izgalmamra. Tom egy nagyszerű énekes, biztos, hogy szép pályafutása lesz. Elég kemény ellenfél. 
Az idő csak úgy repült, és mi voltunk soron. Szerencsére beraktak egy reklámot előttünk, így Simon még mondott pár bíztató szót. De az a reklám, ami mindig örökkévalóságnak tűnik, most olyan volt, mintha csak egy röpke perc lett volna. Elfoglaltuk a helyünket, a zene beindult, a fal pedig szétnyílt előttünk. Vanessa persze hozta a gitárját is, de így is elég nagy meglepetés lehetett a nézőknek, hogy most 2 mikrofon volt előkészítve. Mire a zene elért oda, hogy énekelni kelljen, pont odaértünk a mikrofonok elé, Vanessa gitározni kezdett és énekelni. Azt a számot énekeltük, amit még régebben én énekeltem, mikor Mirandával karaokeztünk, ami Demi Lovato-tól a Give your heart a break. Persze ezzel nem az volt a célunk, hogy Demi mellénk álljon csak azért, mert ez az ő száma. Egyszerűen csak szeretjük ezt a dalt, ami ráadásul még jó nehéz is, így meg lehet benne mutatni magunkat.
Vanessa gyönyörűen kezdett, így bátran folytattam én is. Közben a betanult kis koreográfiánkat is megoldottuk, a refrént pedig együtt énekeltük. Egész jól ment, a végén a közönség állva tapsolt, ami hihetetlen érzés volt.  Kiabálták a nevünket, és sikítottak. Elmondhatatlan az az érzés.
A mentorok is csak dícsérni tudtak, ennél jobb nem is lehetett volna. Simon büszkén nézett ránk, ami nekem sokat jelentett. A műsorvezető elmondta, hogyan lehet ránk szavazni, aztán gyorsan lefutottunk a színpadról. A mosoly óriási volt mindkettőnk arcán. A többiek már vártak minket.

- Ez hihetetlen jó volt.- ölelt meg először Miranda.

- Ügyesek vagytok.- Zayn.

- Büszke vagyok rád.- kaptam egy csókot Harry-től.

Hamarosan már ismét az előtt a bizonyos fal előtt álltunk, hogy elénekelhessük a második dalunkat. Most besétáltunk, mielőtt a zene elindult volna. Ez egy viszonylag lassú dal volt, ezért kaptunk széket, Vanessa pedig a gitárját sem hozta. Elfoglaltuk a helyünket, és felcsendült Labrinth-től és Emeli Sande-tól a Beneath your beautiful. Ennél a dalnál viszont megoszlottak a vélemények a mentorok között, Britney-nek nem nagyon tetszett, azt mondta, hogy nekünk nem valók ezek a lassú számok, de persze lehet, hogy csak azért mondta ezt, mert az ő versenyzője az ellenfelünk. Amúgy is szerintem pont a lassúak állnak jól nekünk. Egy kisebb vita is kikerekedett a mentorok között, amin Vanessa-val jót mosolyogtunk. Majd a nézők eldöntik.
Ezután megint kapóra jött a reklám, mert át kellett öltöznünk. Ezt a pillanatot vártam, hogy felvehessem azt a gyönyörű ruhát. Az idei győztes dal elég lassú, és még a ventillátor is fújni fog minket, a ruhánk pedig majd csak akkor lesz igazán gyönyörű.Pirosas-narancssárgás színe volt, és pánt nélküli. Egyszerűen csodálatos. Vanessa ruhája is ugyanilyen volt, csak neki égszínkék.

Végeztek még rajtunk pár simítást, amíg Tom énekelt, megigazították a hajunkat, és a sminkünket (amire igazából semmi szükség nem volt). Hallottam, ahogy Tom-ot dicsérik, ami nem volt olyan jó érzés, de hát mi is kaptunk már elég dicséretet a műsor során.
A győztes dal egész jól ment ahhoz képest, hogy egy napunk volt csak betanulni. Persze nem voltam teljesen megelégedve magunkkal, de ez így jött ki.

Az eredményhírdetés pillanatok alatt eljött. Ha a többiek nem támogattak volna, tuti halálra izgulom magam. A visszaszámláló óra lejárt, a szavazást pedig lezárták. Megszorítottam Vanessa kezét, és rámosolyogtam.

- Köszöntsék az idei év két finalistáját, és mentoraikat, a Gossip Girls-t és Simon-t, Tom-ot és Britney-t.!.- konferált fel minket a műsorvezető. Tommal és mentorainkkal együtt léptünk fel a színpadra.A közönség sikoltozott, és a kedvencük nevét kiabálták. Ekkor viszont már Simon-ról is sütött, hogy full ideges. 

- Az idei X-Factor győztese....- kezdte a műsorvezető.- TOM!.- kiabálta. 
Tom az örömtől ugrándozni kezdett és hálálkodni. Vanessa-val és Simon-nal gratuláltunk neki és mentorának, hiszen tényleg fantasztikus volt. Persze szomorúak voltunk, hogy nem mi nyertünk, de így is egy fantasztikus ember lett a győztes. 

- Az X-Factor idei legjobb csapata.- mutatott ránk a műsorvezető, a közönség pedig állva tapsolt. Ez olyan jó érzés volt. - És hogy lesz ezután?.- kérdezte, mintha nem lenne egyértelmű.

- Természetesen együtt maradunk, és folytatjuk.- mosolyogtam. Ekkor a sikítások még nagyobbak lettek. 

- Sok sikert!.- ölelt meg minket. 

Simon-nal is összeölelkeztünk, a kamerák pedig hamarosan leálltak.

- Olyan büszke vagyok rátok.- Simon.

- Köszönünk mindent.- Vanessa.  Ekkor a fiúk, Perrie, Miranda és Danielle futottak fel a színpadra. Mindenkitől kaptunk egy óriási ölelést. 

- Ti akkor is nyertetek.- puszilgatott Harry. 

- Igen, nyertem. Nyertem, mert te itt vagy velem.- csókoltam meg. 

Ezután még beszélgettünk egy kicsit, pár rajongóval fotózkodtunk, aláírásokat osztogattunk. Úristen, még kimondani is olyan jó.
Hulla fáradtan dőltünk ágyba. Másnap fotózás, interjúk...

~ 57.rész ~

Sziasztok :))
Sorry, hogy csak most jelentkezek, több, mint 1 hét után, de a komik nem nagyon akartak összejönni, meg nekem sem volt igazán ihletem. Próbáltam úgy írni, hogy hosszabb legyen, nagyjából sikerült is. :))
Köszönöm szépen a komikat, és a 18 rendszeres olvasót. Az oldal már túl van a 17 500. látogatón is :D Nagyon köszönöm *-*
Ha szeretnétek velem kapcsolatba lépni, nyugodtan jelöljetek be facebookon: http://www.facebook.com/zsofii.esztergalyos
Van twitterem is természetesen, csak ott nem tudok már követni senkit sem, mert már 2000 embert követek. És addig, amíg össze nem jön a 2000 követőm, sajnos ez nem fog változni :// 
Igazából most nincs más mondanivalóm :))
Ha Karácsonyig nem jelentkeznék, akkor mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! Legyetek jók :D 
7 komi után jövök :D 
Pusszantás: Zsófi :D

Holmes Chapel

Nagyjából 3 órán keresztül kocsikáztunk, mire Holmes Chapel-be értünk. Igen, 3 órát, ha nem számítjuk bele azt az időt, amikor megálltunk Birmingham-be, hogy együnk pár falatot, meg persze a természet is hívott már. 
Úgy gondoltam, hogy viszek valamit Harry szüleinek és Gemma-nak is, hogy már egyszerre jó ponttal induljak. Harry segített választani, így Gemma-nak egy karkötőt vettünk, a vérszerinti és a nevelőapjának is egy jó minőségű bort, és mivel Harry azt mondta, hogy az anyukája imád főzni, így egy szakácskönyvre esett a választásom. Remélem, hogy értékelni fogják ezt a kis gesztust.

Az egyik pillanatban arra eszméltem, hogy Harry fékez, a kocsi motorja meg leáll. Azonnal pánikolni kezdtem.
- Nyugi!.- mosolygott rám Harry, miközben kinyitotta nekem a kocsiajtót. Mély levegőt vettem, összekulcsoltam kezünket és megindultunk a bejárat felé. Nagy ház volt, szép és gondozott, tele mindenféle növénnyel.
Harry kopogott. Az ajtó szinte azonnal nyílt, mintha valaki ott várt volna minket az ajtóban.
- Öcsii.- ugrott Gemma Harry nyakába. Elmosolyodtam rajtuk, olyan édesek voltak.
- Hiányoztál.- pördítette meg testvérét Harry. - Semmit sem változtál!- nézett végig a lányon. - De, hadd mutassam be a barátnőmet, Alice-t!
- Szia!.- mosolygott rám Gemma. Nagyon kedves volt, és ennek köszönhetően egy kicsit megkönnyebbültem.
- Szia!.-köszöntem visszam, mire Gemma közelebb lépett, és megölelt. Először furcsa volt, de láttam, hogy Harry nagyon boldog, hogy így lát minket, ezért visszaöleltem. Azt hiszem, hogy ebből még egy jó barátság is születhet.
- Na, de menjünk már beljebb.- állt félre az útból Gemma, mi pedig beljebb mentünk. 
A ház belülről még nagyobbnak tűnt. A falak szép narancssárgára voltak meszelve. A levegőben isteni illatok terjengtek.
- Kisfiam!.- futott ki a konyhából Anne, Harry anyukája, majd szorosan megölelgette fiát. - Ó, látom nem egyedül érkeztél.- nézett fel rám Harry öleléséből, és ha eddig annyira nem is, de most már aztán totál ideges voltam. 
- Szia Harry!.- jött elő Harry nevelőapja. Köszönöm, Istenem!
Megölelgették egymást, aztán hamarosan már minden szempár engem figyelt.
- Anya, Robin, ő itt a barátnőm, Alice!.- mutatott felém Harry. A szülők kedvesen mosolyogtak.
- Jó Napot!.- köszöntem illedelmesen.
- Tegeződjünk.- mosolygott Anne, és ő is megölelt, mint ahogy az előbb Gemma is. Úgy látszik, ez a család olyan ölelgetős fajta, de nem bánom, mert imádom, hogy Harry is szinte minden percben átölel.
Robin is közelebb lépett, és ő is a lelkemre kötötte, hogy nehogy magázzam.Odaadtam az ajándékokat, amiket hoztam. Boldogsággal töltött el, hogy mindenki nagyon örült a saját kis meglepetésének.
"Később elmegyünk apuhoz is".- súgta oda nekem Harry. Válaszként rámosolyogtam.
Kezdtem feloldódni, ami talán annak is köszönhető volt, hogy mindenki olyan kedvesen bánt velem. A félelmem hamarosan elillant.
- Menjünk, üljünk le az asztalhoz!.- Anne. 
Mindenki úgy tett, ahogy kérte, és leültünk a már megterített asztalhoz. Zsúfolásig volt mindenféle jóval. Megkockáztatnám, hogy Niall elbírt volna-e ezzel a rengeteg kajával.
- Jó étvágyat!.- mondtuk szinte egyszerre, mire egy kicsit fel is nevettünk.
Először májgombóclevest ettünk, ami - mondanom sem kell - hogy isteni volt. Szépen be is táplálkoztam belőle.
- Alice! Hallom, hogy te is az X-Factorban vagy csapatban egy másik lánnyal. - szólalt meg Anne.
- Igen, és ráadásul a mi mentorunk is Simon..- válaszoltam két falat között.
- Nem nagyon nézem az idei évadot, még nem is hallottam, hogyan énekelsz. Szívesen meghallgatnálak.- mosolygott.
- Vacsora után biztos szívesen énekel valamit.- kacsintott rám Harry. Hát köszi szépen.
- Öö..igen, persze.- vágtam rá kicsit zavartan.
Hamarosan már a második fogást ettük. Közben nem nagyon beszélgettünk, csak néha-néha, ha Anne vagy Robin kérdezett valamit tőlem, és többet meg akartak tudni rólam, akkor válaszoltam a kérdésükre. Egész jól kijöttünk egymással.
- Köszönöm szépen, ez isteni volt.- mosolyogtam rá Anne-re.
- Egészségedre.!
Segítettem Anne-nek és Gemma-nak elpakolni, közben pedig jókat beszélgettünk, nevettünk. És persze eljött az az idő is, amikor énekelnem kellett. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy elfelejtették, de Gemma-nak túl jó a memóriája.
Nem akartam félősnek tűnni, ezért nem kellett sokat győzködniük, hogy énekeljek valamit. Meg hát az X-Factorban is egész Anglia lát. A kedvenc számomat választottam a fiúktól, ami a They don't know about us. Csak a refrént énekeltem, amibe Harry is beszállt a végére. Furcsa volt először, mert ugye Vanessa nem kísért most gitárral, de amikor már Harry is megszólaltatta azt az őrülten szexi, búgó hangját, minden bajom elszállt. A végén mindenki tapsolni kezdett.
- Gyönyörűen énekelsz.- dícsért meg Gemma. Nagyon jól esett.

- Szeretném, ha itt maradnátok éjszakára, mert már 10 óra is elmúlt, mire hazaérnétek már éjfél bőven lenne.- Anne.
- Aha, az tök jó lenne!.- mosolygott Gemma.
Harry rám nézett, én meg csak bólintottam, hogy tetszik az ötlet. Végülis jogos, hogy a szülők aggódnak. Én sem szeretek sötétben autókázni, mert nem igazán biztonságos. 
- Alice, alszol velem?.- nézett rám csillogó szemekkel Gemma. 
- Nem!.- vágta rá Harry.- Mert velem alszik.- mondta zavartan barátom. 
- Ez biztos jó ötlet?- tette fel azt a bizonyos kérdést Robin, amit ilyenkor a szülők szoktak kérdezni. 
- Nem lenne jobb külön?- csatlakozott Anne is. Megkezdődött a szülői aggodalom. Én csak zavaromban a földet bámultam. 
- Anya!.- nézett Harry szigorú pillantással Anne-ra. 
- Jó, na!.- mosolyodott el. - De mi aludni is szeretnénk!
- Ha ez akkora baj, akkor majd felmegyünk az emeletre, és nem az én szobámban leszünk. Különben sem kell rosszra gondolni. Nekem is és Alice-nak is meg van már a magához való esze.- mondta ingerülten Harry, közben Anne-ra és Robin-ra nézett felváltva. Én inkább csak csöndben maradtam, így is kínos volt az egész. 
- Jól van kisfiam.- dünnyögte Anne. 
Nagyjából fél óra múlva már az ágyakat is megvetettük, és épp az emeleti, ideiglenes szobánkban TV-ztünk. Valami hülye sorozat ment, de azt sem tudtam, hogy miről beszélnek benne, nem igazán figyeltem oda. Inkább azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy nagyszerű családba csöppentem bele, ahol kedvesen bánnak velem, és figyelnek rám. Gemma-tól féltem a legjobban, de aztán őt is nagyon megkedveltem. Ha minden igaz, reggel még el is megyünk egy kicsit sétálni, hogy jobban megismerjük egymást. Olyan jó volt végre találkozni Harry szüleivel és megismerni őket. Most már legalább van véleményük rólam, és nem csak azt mondják, hogy "Harry összeszedett valami nőt, akit be sem mer mutatni"
- Azt hiszem, én alszok.- suttogta Harry, aki már félálomban volt. Hát akkor nem csak rám volt fárasztó hatással ez a sorozat. 
- Én is.- mosolyodtam el, ahogy ránéztem. A haja össze-vissza állt, de nekem így is tökéletes volt. 
Betakartam magunkat, hozzá bújtam, ő átkarolt, és hamarosan, így, egymást ölelve aludtunk el.

~ 56.rész ~

Sziasztoook!! :))
Először is kezdeném azzal, hogy mint látjátok, végre az én blogomra is felkerült egy fejléc, amit nagyon-nagyon szépen köszönök MissMe-nek :DD Remélem, nektek is tetszik, én imádom :$
Azt is észrevehettétek már, hogy általában mindig este hozok részt, ezen nagyon változtatni sem szeretnék. Szóval ezután, ha összegyűlt a kért komi, akkor mindig este fogom hozni a friss részt. ;)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a 7 komit, felmérhetetlenül boldog vagyok :DD
A rész most nem lett a leghosszabb, de azért a szokásos hossz azért megvan :D Remélem, hogy nem lett olyan rossz, és hogy majd kapok komikat *-*
Valamit még muszáj elmondanom...gondolom már páran tudjátok, hogy a fiúk nemrég repültek vissza Londonba, és a The Wanted-el együtt jöttek. Állítólag a TW rajongók beszólogattak a fiúknak, és olyan dolgokat mondtak Liam-nek, hogy majdnem elsírta magát. Mit ne mondjak, szép kis világban élünk, mi? Ez azért szerintem szánalmas. De ezzel legalább a TW rajongók is mélyre süllyedtek, mert mi Directionerek sosem bántanánk más banda rajongóit...ugye jól mondom?

 Liam keze, miután bántották a TW fanok.. ://

Nagyjából ennyi, amit most el szerettem volna mondani. :) Bocsi a hosszú szövegért :DD
Jó olvasást! És 7 komi után újra jövök *-*
Zsófi :)

Köszi Simon

- Akkor azt hiszem, hogy a meglepinek is lőttek.- motyogta az orra alatt Vanessa.
- Milyen meglepi?.- csillantak fel a szemeim.
- Dehogy lőttek.- nevetett Miranda.
- Elmagyaráznátok? Ez így kissé kínai.- mértem végig a többieket.
- Nincs ezen semmiféle magyaráznivaló. Mi most szépen elhúzunk itthonról, ti pedig kimentek a kertbe.- magyarázott Miranda. Hát nem volt bőszavú, az biztos. Tényleg semmit nem értettem. - Akkor mehetünk?- nézett a többiekre, akik lelkesen bólogattak.
- De hát hová....?.- és már csapódott is mögöttük az ajtó.- Te érted ezt?- kérdeztem Harry-t döbbenten.
- Kicsit sem. De ha azt mondták, hogy menjünk ki a kertbe, hát menjünk.- mosolygott rám. Belekaroltam, majd elindultunk a hátsó ajtó felé. Harry elhúzta az ajtót, nekem pedig leesett az állam. A kert közepén állt egy asztal, megterítve, gyertyákkal a közepén.
- Pont mint Párizsban.- mosolyodtam el.
- Aha. De a kérdés csak az, hogy mit eszünk?.- nevetett fel Harry.
- Hát a hús az itt van, csak megsütve nincs. .- ekkor megpillantottam egy grill sütőt. - Az hiszem, hogy ez a probléma megoldva.
Begyújtottuk a sütőt, majd ráhelyeztük a mustáros hússzeleteket.
- Ez eltarthat pár percig. De mi lenne, ha addig fürödnénk egyet? Mármint itt a medencében?
- Benne vagyok.- mosolyogtam.
Visszamentünk a házba, én levettem a már eléggé kényelmetlen ruhámat, és felvettem helyette az egyik kedvenc bikinimet.

Mire elkészültem, Harry már kint volt a kertben és figyelt a húsokra. Kiléptem, és egyszerre felém fordította a fejét. Láttam, hogy teljesen kikészült a látványtól, de én még ráadásként a csípőmet is billegettem jobbra-balra.
- Mindig elvarázsolsz.- lehelt egy apró csókot az ajkamra, mikor odaértem hozzá.
- Szeretlek Harry!.- bújtam hozzá, és mélyeket szippantottam a levegőbe, ugyanis az illata mindent betölt és még mindig megöl.
- Mindjárt ehetünk, de akkor előtte fürödjünk, nem?.- mosolygott rám.
- Mehetünk.- válaszoltam és felálltam a székről.
Pár másodperc múlva az életem is lepergett előttem, mert egyszer csak nem éreztem magam alatt a talajt, ugyanis Harry ölbe fogott, és elkezdett rohanni velem egyenesen a medence felé. Ugrott egy nagyot, és mindkettőnket egyszerre lepett el a melegnek nem igazán mondható víz. Felúsztam a víz alól, és a hajamat kezdtem eltűrni az arcomból, miközben még mindig fuldokoltam. Harry csak mosolygott rajtam. Szép, mi? :))
- Na gyere ide.- húzott magához, és szorosan átölelt. Így voltunk még pár percig, néha úszkáltunk is egy kicsit. Az égen már világított a hold, egészen besötétedett.
- Te is érzed, amit én?.- szagoltam bele a levegőbe, aminek nem éppen volt jó illattal megtöltve.
- A hús!.- pattant ki Harry a vízből, és a grill felé rohant. Én is követtem. - Azt hiszem, hogy ma nem eszünk ebből.- fintorgott a húsra nézve. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szénné égett.- De ha gondolod, akkor elmehetünk egy étterembe.
- Ez nem szükséges..- nevettem. - A kaja nem számít, csak az, hogy veled lehessek.
Harry közelebb lépett, alig volt köztünk 1 cm távolság.
- Szeretném, ha holnap eljönnél velem Holmes Chapel-be. Végre be szeretnélek mutatni a családomnak.- suttogta fülembe, mire az egész testem libabőrös lett.
- Már alig várom.- csókoltam meg a nyakát.

*Másnap*
- Mégegyszer! Egy, két, há....- utasított Simon.
Próbán voltunk Vanessa-val, ahol kivételesen Harry is ott volt. Még sosem kísért el, ezért egy kicsit furcsa is volt, meg amúgy sem szoktam sokat énekelni előtte. Viszont sokat jelentett az ottléte, mert erőt adott.
A tegnap este csodálatos volt...fürödtünk még egy kicsit, majd elmentünk sétálni. Éjjel 3 óra volt, de a paparazzik még akkor sem pihentek. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk, de különösebben ez egyikünket sem zavart. Inkább próbáltunk egymásra figyelni. 
- Nagyszerű!.- feltűnt egy halvány mosoly Simon arcán, ami csak jót jelenthet. - Még holnap bejöttök, próbálunk egyet a színpadon is, és készek vagytok.
- Köszönjük.- mosolyogtam rá mentorukra.
- Harry! Nehogy valami bajuk legyen holnapig! Főleg Alice-al vigyázz, tudok pár érdekes dolgodról. Holnap be tudjon jönni próbálni!- emelte fel mutatóujját Simon, és szigorúan Harry-re nézett. Felnevettem, ahogy Vanessa is.
- Köszi Simon.- sóhajtott Harry, de aztán ő is elnevette magát.

- Alice, kész vagy már?.- hallottam meg Harry hangját a földszintről.
Már nagyon be voltam parázva attól, hogy Harry szülei mit fognak hozzám szólni. Nem akartam nekik csalódást okozni, ezért igyekeztem kicsípni magam, persze csak mértékkel, mert ringyónak sem akartam tűnni. Mellesleg ott van Gemma is, Harry nővére, talán tőle félek a legjobban. Ő is nőből van, és remélem, hogy nem akar majd minden áron eltaszítani az ő kis öccsétől.

- Itt vagyok.- sétáltam le a lépcsőn, és megláttam Harry-t, aki csak mosolygott egyet, amint végignézett rajtam. A többiek a nappaliban feküdtek, és TV-ztek, szokatlanul csendben voltak. - Hát ti?.- kérdeztem tőlük.
- Ne is mondd.- nyöszörgött Zayn.
- Azt hiszem, az éjjel túlzásba vittétek az ivást.- Harry.
- Ezt nehogy mégegyszer szóba hozd, mert kihányom a belem is.- feküdt el a kanapén Louis, és egy pléddel betakarta magát. A többiek is mind így voltak. Egymás hegyén-hátán feküdtek, de látszólag nem zavarta őket. Furcsa mód a lányok is elég másnaposak voltak. Merre járhattak az éjjel?  
- Oké. De mi most megyünk. Ha lehet, a ház maradjon meg.
- Most komolyan azt hiszed, hogy bármit is csinálni fognak? Csak nézz rájuk.- nevettem, ahogy végignéztem a nyöszörgő csapaton.
- Sosem lehet tudni..- válaszolt Harry, vállat vonva.
Felhúztam a magassarkúm, majd kiléptünk a házból. Beültünk a kocsiba, és elindultunk Holmes Chapel felé. Szerintem mondanom sem kell, hogy a szívem a torkomban dobogott.

~ 55.rész ~

Sziasztok!:))
Itt vagyok újra, viszonylag hamar, mivel megkaptam a kért 6 kommentet *-* Nagyon-nagyon szépen köszönöm! :D
Először is kezdeném azzal, hogy nem tudom, ki hallotta ezt a Harry-Taylor ügyet, de én egyáltalán nem vagyok tőle elragadtatva. Szerintem Harry sokkal jobbat érdemel nála. Még egy Directionernek is jobban örülnék...Amennyire szerettem Taylort, most annyira megutáltam :S Azt hiszem, hogy ez megmutatkozik majd a részben is, de nem árulok el semmit :$
Egy elég hosszú részt hoztam most össze nektek, remélem örültök neki. :) Meg hát próbáltam kárpótlásként is hozni, mert az előző két rész nem lett valami fényes, sajnos :)) 
Holnap Mikiii! :)) Igazából engem ez annyira nem lelkesít fel, nem tudom, ti hogy vagytok vele :D A Kiss You klippremierig sincs már hátra sok nap :DD Én alig várom már *-*
Azt hiszem, nem hagytam ki semmit.. :)
Ja...a komikat tényleg nagyon szépen köszönöm, de nem biztos, hogy mindig tudok majd rájuk válaszolni, mert ugye mindegyikre szinte csak ugyan azt tudnám írni. De tényleg nagyon KÖSZÖNÖM őket, és remélem, hogy ezután sem felejtetek el komizni :DD Nyugodtan iratkozzatok fel rendszeres olvasónak is ha van kedvetek, így jobban nyomon tudjátok követni a blogot. :))
Tehát akkor hozom a következő részt 7 komi után *-*
Legyetek jók, Boldog Mikulást! :))
Zsófi :D

Chh..

- Olyan jó volt veled.- éppen a taxiban ültünk, ami a reptérről fuvarozott haza minket. - Köszönöm neked minden egyes percét.!- leheltem ajkára egy apró csókot.
- Neked bármit!
10 perc múlva már a ház előtt voltunk, és a taxis segített kipakolni a csomagtartóból a bőröndöket. Harry kifizette a fuvart, majd a sofőr elhajtott.
- Hahó! Megjöttünk!.- léptem be a házba egy nagy táskával a hátamon.
Full sötét volt, még az orrom hegyét sem láttam. Arra gondoltam, hogy a fiúk nincsenek itthon, hiszen nem mindennapi ez a sötétség, a csendről nem is beszélve. Közben Harry is utolért a nagy bőröndökkel, én pedig tapogatni kezdtem a villanykapcsoló után. Sikeresen meg is találtam, majd megnyomtam. Azt hittem, rosszul látok. Nem is egyszer megtörölgettem a szemem.
- Üdv itthon.!.- kiáltotta egyszerre az összegyűlt tömeg. Mind egy kupacon álltak, és ezer wattos mosolyt villantottak. A ház fel volt díszítve, és külön még pincéreket, pultost, és DJ-t is hívtak. Gondolom az utóbbitól Zayn nem volt elragadtatva.:)
Rengeteg ismerős arcot véltem felfedezni. És szinte csak hírességeket. Köztük volt Ed Sheeran, Selena Gomez, Taylor Swift, Justin Bieber, és ez még csak töredéke azoknak, akiket imádok. Szép kis létszámban összegyűltek.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy most nevessek, vagy sírjak örömömben.
- Azt a mindenit!.- ennyit tudtam kinyögni.  
Harry Ed-hez sietett oda.
- Hello haver.- pacsizott le vele. Én még mindig döbbenten álltam az ajtóban. Aztán egyik pillanatban megindult felém a tömeg.
- Szia. Szóval te vagy Harry barátnője?.- kérdezte Selena óriás mosollyal az arcán. Bólintottam.
- Chh.- szisszent fel Demi háta mögött Taylor. Értetlenül néztem.
- Ne is törődj vele.- húzott el onnan Miranda.
- De mi lehet a baja velem? Tudtommal nem ártottam neki.- húztam fel magam. Szarul eset ez az kis megnyilvánulása Taylor-nak, pedig én még szinte rajongója is vagyok. De ha ez így folytatódik, azt hiszem, hogy ez múlt időre fog váltani.
- Mindenki tudja, hogy Taylor bele van zúgva Harry-be.- válaszolt egyszerűen Miranda.
- Mi??.- az állam a földet súrolta a meglepődöttségtől.
- De ne is foglalkozz vele. Harry csak téged szeret.- próbált nyugtatni és terelni a témát, de én nem adtam fel könnyen.
- És Harry tud róla?
- Azt hiszem.
Kezdett elegem lenni. Harry tudja, hogy egy másik csaj bele van zúgva, és nekem nem szól róla? Mondjuk már megszokhattam volna, hogy mindent mástól kell megtudnom.
- De figyelj Alice! Szerintem nem kéne aggódnod. Bebizonyította már nem egyszer, hogy téged szeret, nem?
- De.- hajtottam le a fejem.
- Hát akkor hol itt a baj?.- mosolygott. Nyugtató hatással volt rám. Imádom Mirandában, hogy bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben jobb kedvre tud deríteni.
- Bulira fel!.- harsogta Niall, majd elindult az üvöltő zene.
- Buli?.-kérdeztem.
- Aha. Nektek szerveztük. Későbbre pedig van egy kis meglepetésünk.- nevetett. -Na gyere, kapj magadra egy másik ruhát.- húzott az emelet felé.
- De mi lesz ezzel a sok bőrönddel?
- Teljesen meghülyültél ebben a 3 napban?.- nevetett fel.
Végülis igaza volt, nem? Minek akarnék én ilyenkor a bőröndökkel foglalkozni, amikor egy szuper este előtt állok, itt vannak a legjobb barátaim, és olyan hírességek, akikről álmodni sem mertem volna, hogy valaha is összehoz velük a sors.
Felmentünk a szobámba, és a szekrényemben maradt ruhadarabok között kezdtem el válogatni.Párat felmutattam Mirandának, de csak a fejét mozgatta jobbra-balra.
- Ez az!.- épp az utolsó ruhát tartottam a kezemben.
- Most komolyan pont erre szavazol? Már kipakoltam az egész szekrényemet. Nem tudtál volna előbb szólni?.-néztem a földön heverő ruhákra.
- Szívesen.- mosolygott öntelt fejjel.
Végülis nekem is tetszett a ruha, ezért nem tétováztam sokat, hanem felvettem.
Pánt nélküli, ezüst köves, kicsit V alakba bevágott felsőt vettem fel, hozzá pedig egy fekete cicanadrágot. Nem akartam szoknyát, abban nem éreztem volna magam olyan jól, meg hát amúgy ez csak egy sima házibuli, nem pedig egy nyílvános esemény.

A hajam kiengedtem, pár hullámcsattal eltűztem, és egy alap sminkkel zártam. Végre számomra is kezdődhetett a buli.
Belevetettem magam a tömegbe, és szinte csak ismerős arcokat láttam. Vanessa Niall-el volt, és nézte, ahogy a kicsike táplálkozott. Liam Danielle-lel táncolt, ahogy Perrie és Zayn is. Harry Ed-del beszélgetett, jókat nevettek közben. Louis éppen az egyik disznóviccét sütötte el, amit a körülötte állók nem nagyon értettek, de persze Louis jól szórakozott a saját viccén. Miranda úgy döntött, hogy magamra hagy, és inkább Louis-hoz megy. Így hát egyedül verekedtem át magam a tömegen. Justin-t és Selena-t pillantottam meg, akik egy asztalnál ültek. Odamentem hozzájuk.
- Leülhetek?- kérdeztem illedelmesen. Azért nem mindennapi egy sztárpáros asztalánál ülni. Ők csak barátságosan bólintottak. - Örülök hogy itt vagytok.
- Köszönjük a meghívást.- kacsintott Justin.
Pár percig még beszélgettünk az élet nagy dolgairól, majd felálltam, és úgy döntöttem, hogy folytatom utamat a bárpult felé. Milyen buli az, ahol az ember nem iszik?
Ahogy egyre jobban haladtam a tömegben, és közelebb kerültem a pulthoz, megláttam, hogy Taylor is éppen a pultot támasztja. Elgondolkodtam azon, hogy visszafordulok, de aztán úgy döntöttem, hogy bármi lesz, odamegyek, mert egy ribanc miatt minek hátrálnék meg? 
Szóval kiválasztottam magamnak egy széket, Taylor-ra mosolyogtam, aki viszonzásul gyilkos tekintettel nézett rám. Bevallom, megrémültem. Ennek ellenére kedves hangos köszöntem neki, pedig legbelül megtéptem volna. 
- Szia!.- mosolyogtam rá ártatlan kislány módjára.
- Nem kell jópofizni.- vágott vissza egyszerre. 
- Csak köszöntem.- vontam vállat, majd kértem magamnak egy pohár whiskyt. 
- És ki kért meg rá?.- úgy látszik, a kicsike nem akad le hamar a témáról. Ha harc, hát legyen harc! Idegesen egy jó nagyot belekortyoltam az italomba, amit aztán szemrebbenés nélkül le is nyeltem. 
- Elmondanád, hogy mi a bajod? Mit ártottam neked, hogy ilyen paraszt módon viselkedsz velem?.- kérdeztem ingerülten. Igencsak foglalkoztatott már ez a kérdés. 
- Te most komolyan kérdezed?- pattant fel a székről hadonászva. - Elloptad a pasim! Egy hülye kis kurva vagy! Meg sem érdemled Harry-t!.- mondta a magáét, nálam pedig el szakadt a cérna. 
Én is felpattantam a helyemről, neki rontottam a kis tyúknak, és a hajánál fogva elkezdtem cibálni a kicsikét. Csak sikítozott, mint egy elmebeteg. Nem adtam fel, téptem tovább, hadd érezze a drága, hogy milyen rosszul esett az előbbi kis beszéde. 
- Szóval nem érdemlem meg Harry-t?.- téptem tovább. Azt hittem, szét vet az ideg. 
- Harry! Harry! Segíts!.- kiáltozott. 
Fogalmam sem volt, hogy Harry meghallotta- e a kiabálását, vagy csak szimplán észrevett, de már ott is volt mellettünk. 
- Alice! Engedd már el!.- kiáltott rám, de én ennek ellenére sem engedelmeskedtem.
Oda jött még Louis és Zayn is segíteni. Nagy nehezen szétválasztottak minket. 
- Megöllek te hülye ribanc!.- kapálóztam Harry kezei között. Próbáltam kiszabadulni tartásából, de olyan erősen szorított, hogy ez nem nagyon jött össze. 
- Ezt még nagyon megkeserülöd.- zihált Taylor, akit Zayn tartott vissza. 
- Emberek, a bulinak vége!.- kiáltott fel Louis, mire a zene leállt, a tömeg pedig csak értetlenül nézett, de nem sokkal később mindenki elindult kifelé. Liam nem győzött bocsánatot kérni tőlük. Zayn és Louis úgy döntöttek, hogy jobb, ha Taylort kiviszik. Miután eltűnt a szemem elől, sikerült végre egy kicsit lenyugodnom. Addigra a lányok is odajöttek hozzám.
- Ez meg mi volt?.- kérdezte Danielle. 
- Ez a kurva azt mondta, hogy nem érdemlem meg Harry-t. Így jobbnak láttam, ha egy kicsit móresre tanítom.- nevettem utólag magamon. 
- Micsoda?- nézett rám Harry.
- Nem is tudtad, hogy ez a liba beléd van esve?
- De tudtam. És mi ezzel a baj?
- Mi ezzel a baj? Csak annyi, hogy nekem erről egy szót sem szóltál. Egész este csak hergelt ez a khm.... És megmondom őszintén, jól esett megtépni.- magyaráztam. 
- De erre semmi szükség nem volt.- mosolyodott el Harry. - Tudnod kéne, hogy csak téged szeretlek! Azt hiszem, hogy ezt már többször is bebizonyítottam.
- Igazad van.- hajtottam le a fejem.- Szeretlek!

~ 54.rész ~

Hellóka! :)
Megérkeztem a friss résszel. :) Igaz, hogy ez még rosszabb, mint az előző és még rövid is xd. :) Ez van, most ennyire tellett tőlem. Igaz, az is közrejátszott, hogy olyan gyorsan összegyűlnek a komik. Annyira boldoggá tesztek, hogy csak na. :D  Tettem bele egy másik szemszöget is, hogy mégse legyen olyan unalmas. :)
A lábam sem a legjobb, pontosabban a térdem, ugyanis egyik nap megroppant, olyan szinten, hogy már sebészetre megyek vele. Szóval pihentetnem kell, ezért is nem nagyon érek most rá, és talán ez is az egyik oka, hogy ilyen ramaty részeket hozok. Tudom, ez nem mentség!
5 komi helyett kaptam 6-ot, mindössze 3 nap alatt. :$ Köszönöm szépen a több mint 15 000 látogatottságot és a 18 rendszeres olvasót. *-* Imádlak titeket. :)
Megígérem, hogy a következő rész sokkal-de sokkal jobb lesz. ;)
Ehhez a részhez szeretnék kérni 6 komit. :$
Jók legyetek, kitartás a sulihoz! :)
Puszi:
Zsófi.:D

Nem rossz ötlet

Ketten az Eiffel-torony alatt. Lehet ennél nagyobb kívánsága az embernek? Nem hiszem... Nekem a legnagyobb ajándék az, hogy megismertem a srácokat. Nélkülük talán sehol sem lennék. A szüleim elvesztését sem éltem volna túl, ha ők nincsenek, és nem támogatnak. És most? Most itt vacsorázok Párizsban életem szerelmével a világ - talán - legszebb látnivalója alatt. Azt hiszem, ennél boldogabb már nem is lehetnék.
- Boldog vagy?.- nézett mélyen szemeimbe Harry. Olvas a gondolataimban?!
- Kérlek, ilyet többet ne kérdezz tőlem, hiszen tudod a választ.- mosolyogtam.
- De olyan jó hallani, hogy azt mondod, boldog vagy. - továbbra sem szüntette meg a szemkontaktust.
- Boldog vagyok. A világon a legboldogabb. És hogy miért? Mert te itt vagy velem.
- Szeretlek Alice!.- mondta komolyan, csillogással a szemében.
- Én is téged Harry! Mindennél jobban.
- Kettőnkre.- tartotta a pezsgőspoharát, majd koccintottunk.

Fél óra múlva már csak sétálgattunk Párizs legnagyobb bevásárlóutcájában, aminek a neve Champs Élysées. Mondanom sem kell, hogy minden káprázatos volt. Ki volt világítva az egész, az emberek csak úgy özönlöttek, pedig már éjjel 2 óra is elmúlt.

- Szereted a sült gesztenyét?.- kérdezte Harry, mire fintorogtam egyet.- Az jó, mert én sem.- nevettünk.
Volt már bennünk elég alkohol, de mégis ittunk 1-1 deci forraltbort. Tiszta karácsonyi hangulat volt, pedig addig még van pár hét. Uhh basszus....még azt sem tudom, hogy mit veszek Harry-nek Karácsonyra. Vanessa az ész, ő majd biztos ki talál valamit.
Lesétálunk még pár kilómétert, mire úgy döntöttünk, hogy taxiba szállunk, és visszamegyünk a  hotelbe. Már lassan hajnalodott, de még egy cseppet sem voltam álmos. Köszönet ezért a piának. Gyorsan letusoltam, s felvettem egy egyszerű összeállítást. A telefonom hagos zenélésbe kezdett. Miranda fényképét pillantottam meg a kijelzőn.
- Tudtam, hogy még nem alszol.- nevetett bele a telefonba.
- Neked is szia Miranda. Nem, nem alszok. Most értünk haza.- gondoltam vissza az estére közben, a szívem pedig gyorsabban kezdett verni.
- Hol voltatok?.- kérdezősködött.
- Az Eiffel - toronynál. Meg még sétálgattunk egy kicsit.
- Ááááá.- sikítozott. Talán sikerült megúsznom egy kisebb fülkárosodással.
- Harry! Csak okosan a répáddal!.- hallottam meg Louis hangját a távolból. Szóval ki vagyok hangosítva.....mint általában. De mit keresnek ezek fent, és miért nem alszanak?
- Szerencséd Louis, hogy ezt most Harry nem hallotta.- mosolyogtam. - Most viszont elköszönök, majd még hívlak titeket.
- Ja, mint eddig.- szólt flegmán Vanessa.
- Jól van már, szerelmes a kicsi szíve.- röhögött Niall a háttérben. Azt a cuki kis nevetését kilóméterekről felismerném.
- Köszi, rendesek vagytok.- mosolyodtam el. - Holnap ígérem, hogy felhívlak titeket. Most viszont aludnom is kéne valamit, ahogy nektek is. Ha lehet, ne öljétek meg egymást. Puszi.- tettem le a telefont, mielőtt még bármit is mondhattak volna.
Hamarosan Harry is felfrissülve lépett ki a fürdőből, majd befeküdt mellém az ágyba. Váltottunk pár csókot, aztán hamarosan elaludtunk.

*Miranda szemszöge*
*Másnap reggel*
A nappaliban punnyadtunk, és unatkoztunk. Üres a ház, mióta Alice és Harry elment. Persze nem szó szerint, hiszen így is itt vagyunk 6-an, kivéve amikor Liam és Zayn a barátnőikkel lógnak. De valahogy mégis más. Senki sem találja fel magát.
- Basszus. Eddig ez hogy nem jutott az eszembe?.- pattantam fel a fotelból.
- Megosztanád velünk is a gondolataidat?.- nézett rám furcsán Liam.
- Valami meglepetést kéne szerveznünk Harry-nek és Alice.-nek, mire hazajönnek.
- Nem rossz ötlet. De pontosabban mire gondoltál?- Zayn.
- Egy jó kis bulira, aztán mi szépen felszívódunk, és kettesben lehetnének.- áradoztam. Nem kicsit beleéltem magam. 
- Azt hiszed, hogy nem dugnak minden percben? Fogadjunk, hogy most is azt csinálják, és akkor te még romantikus estét akarsz nekik szervezni?- Vanessa.
- Szerintem jó ötlet.- állt mellém Louis. Csókkal háláltam meg a tettét.
A végére mindenki beleegyezett, így a lányokkal elindulhattunk bevásárolni. A fiúkkal ez kockázatos lett volna, ezért egy kis rábeszélés után 4-en maradtak a házban. Úristen! Mi lesz, mire hazaérünk?
Bepattantunk Louis kocsijába. Igen, megengedte, hogy elmenjünk vele, és ezért hálás is vagyok neki. Út közben még felvettük Perrie-t és Danielle-t is.
Nagyjából 10 szatyorral jöttünk ki az üzletből. Nem apróztuk el a dolgokat, hiszen a jó bulihoz sok pia és kaja kell. Otthon már neki is láttunk feldíszíteni és előkészíteni a házat, mire Alice és Harry hazaérnek. Volt még igaz 1 napunk, de annyi cuccot vettünk, hogy legalább nem lépünk ki az időből. Meg persze a kertet is elő kell készíteni, ugyanis ha minden igaz, akkor Harry és Alice ott fogják eltölteni a romantikus kis estéjüket.