Bye and Thanks :))

Sziasztok, újra :D
Nos, úgy döntöttem, hogy ezt a blogot véglegesen bezárom....
De....már készen is van a legújabb blogom, ami mindenben különbözni fog ettől a blogtól. :) Ez elhamarkodott volt, egyszerre csöpögős, de az új blogom teljesen más. :) Szóval, ha van kedvetek, nyugodtan nézzetek be, szeretettek várlak titeket ott is. :) : http://younglovewithharryandsophie.blogspot.hu/
Remélem, hogy nem utáltok nagyon, de már úgysem tudtam volna semmit se kihozni ebből a blogból.. :/
Még egyszer köszönök mindent, azt hogy eddig velem voltatok, kommenteltetek, és feliratkoztatok. :)
Ja, és a blogot semmiképp sem fogom törölni. :)
Bye. :DD

The End! Or Not?

Sziasztok! :)
Nem résszel jövök most, hiszen a komik egyáltalán nem akarnak összegyűlni. Inkább most egy szomorú hírrel - legalábbis remélem, hogy valakinek igen - jövök. Úgy döntöttem, hogy ezt a blogot most bezárom. Legalábbis egy időre. Azt veszem észre, hogy alig van látogatottság, a komikról ne is beszéljünk.
Nem nagyképűségből, de azért büszke vagyok rá, hogy csaknem 1 évig (2012. áprilistól) tudtam folyamatosan írni, és összehoztam 61 részt!
Természetesen nem fogok eltűnni, hiszen mindenem az írás. Most indítottam egy új blogot, ahol +18-as történeteket olvashattok, szóval várok minden kedves perverz directionert. ;)) Persze feliratkozni és komizni is szabad :$
Lehet róla szó, hogy majd egyszer folytatom ezt a blogot is, de az is lehet, hogy nem. Ez még a jövő zenéje. :D Remélem, hogy emiatt senki sem haragudott meg rám. :)
Tehát várlak titeket az új blogomon: http://1dsexualfanfiction.blogspot.hu/
Sok-sok puszi annak, aki idáig lelkesen olvasta ezt a történetet. ;) Külön kiemelném Jenny-t, hiszen ő minden egyes rész alkalmával megtisztelt egy kommenttel. <3
Ennyi lettem volna, sziasztok bogaraim ^^

~ 61.rész ~

Sziasztoook! :)) Megjöttem a friss résszel. ;) Nincs semmi hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy köszönöm szépen a komikat. ;) Oldalt nyugodtan szavazzatok, és feliratkozni is szabad.:"D
5 komi után jövök jöv. hét szombaton.
Jó olvasást!
Zsófi :"D

"Ne siessetek!"

*1 héttel később*

Csak úgy folytak belőlem a szavak. Annyi minden volt a fejemben, amit le szerettem volna írni. Olyan 

gyorsan kapartam, hogy ha azt utána el tudom olvasni, akkor nagyon tudok. Azt hiszem, ennyi ihletem még

sosem volt. Csak véstem a papírra, ami a fejemben kavargott. Összesen 5 perc alatt írtam egy oldalt. Büszke

voltam magamra. Remélem, hogy ha megmutatom Vanessa-nak, akkor neki is tetszeni fog. Ha pedig Billie is

rábólint, akkor talán meg is született az első saját dalunk.

- Mit csinálsz?.- ült le mellém Niall.

- Próbáltam egy dalt írni. Rám jött egy ihletroham, és muszáj volt leírnom.- magyaráztam.

- Ihletroham? Van egyáltalán ilyen szó?- grimaszolt egyet, miközben mosolyra húzta a száját.

- Fogalmam sincs.- nevettem fel.

- Megmutatod?.- szólalt meg pár perc csend után.

- Nem is tudom...-hezitáltam.

- Naaaa, lécci. Biztos nagyon jó.- bíztatott.

- Rendben, de ne nevess ki!

- Dehogy nevetlek.- kacsintott.

- De Alice! Hisz' ez nagyon jó!.- mondta komoly hangnemben, miután felnézett a papírból.

- Tényleg így gondolod?

- Persze. Azonnal meg kell mutatni Billie-nek.- állt fel az asztaltól.

- Várj! Előbb megmutatnám Vanessa-nak is.- mosolyogtam rá a szőke fiúra.

- Ahogy gondolod. De ezt Billie-nek is látnia kell.- figyelmeztetett mégegyszer.

~*~*~*~

Délután 3 óra lehetett, amikor mindannyian a TV előtt ültünk, és csak bámultunk a semmibe. Itt volt az egész

Little Mix és Danielle is. Mostanában csak ez megy, a fiúknak és a Little Mix-nek szabadnapjuk van, nekünk

pedig 2 nap múlva lesz az első koncertünk.

Valami idióta pasas volt a TV-ben, aki éppen Rita Ora-val készített interjút. Louis grimaszolva mondta, hogy

már őket is meginterjúvolta egyszer, de alig várták, hogy vége legyen. Elmondása szerint olyan dolgokat 

kérdezett, ami már illetlenség. Ahogy láttam, ezzel Rita sem volt másképp. Unottan válaszolgatott azokra a 

kérdésekre, amelyekre úgy gondolta, hogy van kedve válaszolni. A többit szinte figyelmen kívül hagyta, és 

próbálta terelni a témát. Felnevettünk, amikor a férfi megdícsérte Rita legújabb klippjét, és azt, hogy milyen 

jó alakja van, erre Rita csak annyit mondott, hogy "Te is jól nézhetnél ki, ha neki állnál fogyókúrázni!".

Én személy szerint nem mertem volna így válaszolni, de igaza volt Rita-nak, hiszen a riporternek volt egy kis 

hasa. Ez után úgy folytatódott a faggatás, hogy a férfi egyik kezével próbálta takargatni orbitális sörhasát.

Az interjú nagyjából fél órás volt, de gondolom össze is volt vágva, hiszen nem élőben ment.

- Megmutatjátok a dalt, amit reggel írtál, most, hogy mindenki itt van?.- mosolygott pimaszul rám Niall.

Gúnyosan tekintettem rá, hiszen erről a többiek mit' sem sejtettek. Mostanáig.

- Milyen dalt?.- kérdezte egyszerre kíváncsian Zayn.

- Semmi.- vágtam rá.

- Jajj már Alice! Tudod, amit reggel írtál, és együtt zenésítettük meg.- hát köszi Vanessa.

- Ja, hogy az! .- játszottam meglepettséget.

- Akkor megmutatjátok?.- mosolygott rám Harry. Gyönyörű mosolyának, és csillogó szemeinek lehetetlen

volt ellenállni.

- Ühüm.- bólintottam.

- Szupi.- örvendezett Perrie.

Vanessa elővette gitárját, és maga elé rakta a papírt, amire lekottázta a dalt. Pengetni kezdett, a szívem pedig

a torkomban dobogott. Nem azért, mert az egész kis "család" lát, hiszen az X-Factor-ban egész Anglia

nézett hétről hétre. Inkább a véleményüktől tartottam. Nem igazán mondanám egy happy számnak, sőt! 

Igazából azt sem tudom, hogy tudtam ilyen lassú dalt írni, hiszen én vagyok a legboldogabb a földtekén.

Én is kezembe fogtam a papíromat, mert még fejből nem megy a szöveg, és félénken énekelni kezdtem. A 

végére nagyon beleéltem magam, és teljes átéléssel énekeltem.

- Ah, ez olyan jó!.- tapsikolt mosolyogva Danielle. Jól esett, hogy ezt mondta.

- Ügyes vagy édesem.- puszilt meg Harry. - És te is Vanessa. Ennél jobban nem is lehetett volna 

megzenésíteni.

- Na mit mondtam.?- mosolygott önelégülten Niall.

- Kuss, haspók.- nevettem. Niall sértődöttséget tettetett, amit egész jól csinált, mert egy pillanatra be is 

vettem, és oda mentem hozzá bocsánatot kérni, mire ő elnevette magát. A többiek is jót szórakoztak rajtam.

- Hé.- bokszoltam bele játékosan Niall vállába.

~* Harry *~ 

- Haver, nem tudod, hol van Alice?.- kérdeztem Liam-et, aki éppen a konyhában mosogatott (?)

- Azt hiszem a kertben van.- pillantott rám. 

- Köszi.- megköszöntem segítségét, és már indultam is a kertbe, hogy beszélhessek VELE. Azt hiszem, egész jó dolgot eszeltem ki. 

Nem kellett sokat mennem, hogy meglássam. A hintaágyon ült, és szorgosan irogatott. Nagyon rá van kattanva erre a "dalt írok" témára, de ha ebben leli örömét, akkor miért ne csinálhatná? 

Mögé lopakodtam, és kezeimmel eltakartam a szemét. Egy kicsit megrezzent érintésemre, de miután felismert, elmosolyodott. 

- Harry. - szedte le kezeimet szeme elől. 

- Mit csinálsz te itt?.- kérdezte, én pedig leültem mellé. 

- Hiányoztál.- egy egyszerű mozdulattal kikaptam a kezei közül a tollat és a papírt, és hosszasan megcsókoltam. Elfektettem, és a fülébe suttogtam. 

~* Alice *~

- Kitaláltam valamit estére.- búgta mély hangján fülembe. Megremegtem, ahogy lehelete csiklandozta nyakamat. Észre is vehette gyengeségemet, mert elmosolyodott, és szó szerint rácuppant a nyakamra. 

- Harry.- ziháltam kissé, és próbáltam eltolni magamtól, ami nem volt olyan egyszerű. Minden alkalommal megőrülök, amikor velem van, és ez most sem volt másképp. 

Elhúzódott tőlem, és felült, majd egy kis hajigazítás után én is ugyanígy tettem. 

- És mit fogunk csinálni este?.- kérdeztem rá kíváncsian. 

- Nem mondhatok semmit. De abban biztos vagyok, hogy imádni fogod.- kacsintott, és egyszerűen ott hagyott. - 7-re készülj el.- kiáltott még vissza. 

Összezavarodtam, de tetszett, hogy ilyen titokzatos. Úgy éreztem, hogy ezt rögtön el kell mondanom Mirandának és Vanessa-nak is. 

Megkerestem, és felhívtam őket a szobámba. 

- Valami baj van?.- nézett rám ijedten Vanessa. 

- Harry este elvisz valahova.- böktem ki ujjongva.

- Ááá de jó.- ugrott a nyakamba Miranda. 

Mint valami idióták, úgy ugráltunk hárman az ágyon. Már nagyon be voltam zsongva. 

- És mikor indultok?.- kérdezte kifulladva Vanessa. 

- 7-kor.

- Akkor mit ücsörgünk itt? Már 5 óra. - Miranda. 

Mindketten felálltak, és kimentek a szobából. Nem értetem semmit, de pár perc múlva mindketten teli kézzel tértek vissza. Vanessa-nál voltak a sminkcuccok, Miranda-nál pedig a hajbavalók. Tudtam, hogy innen már nincs menekvés.   

Először Miranda csinálta meg a hajam, eközben Vanessa a körmöm lakozta. Ennyire talán még egész életemben nem voltam elkényeztetve. 

Utána Vanessa jött, és egy jó erős sminket kent rám. De végülis tetszett a végeredmény. A számat rózsaszínű rúzzsal kente be. 
A ruhámat imádtam, mesésen nézett ki. 

Már csak abban nem voltam biztos, hogy alkalomnak megfelelően néztem ki, hiszen Harry nem említette,

hogy hova visz. Tudtam, hogy nem fog puccos helyre vinni, de abban biztos voltam, hogy romantikus lesz. 

Így hát megbékéltem a kinézetemmel.  
  
Megköszöntem a lányok segítségét, és pontban 7-kor lesétáltam a lépcsőn. Harry már várt rám. Fehér inget 

és zakót viselt fekete nadrággal és csizmával. A haja gondosan be volt állítva. Eszeveszettül jól nézett ki, 

legszívesebben ráugrottam volna, de türtőztettem magam, mert a randink még el sem kezdődött. 

Ahogy leértem hozzá, rám mosolygott, közel húzott magához, és a fülembe súgta:

- Gyönyörű vagy!.- és ezzel a mondattal meg is ölt. Válaszként hosszasan megcsókoltam. Finom illata 

hatalmába kerített, alig bírtam elszakadni tőle. 

- Mehetünk?.- kérdezte. Bólintottam, és a mögöttünk álló csapatra néztem, akik fülig érő szájjal néztek

 vissza ránk. 

- Mi ez a nagy gyülekezet? Nem kivégzésre megyünk.- nevettem. 

- Csak olyan jó így látni titeket.- színlelt sírást Louis, és papírzsebkendővel törölgette a nem létező könnyeit.

- Nem vagy normális répafiú.- öleltem át. Úgy döntöttem, hogy akkor már a többieket sem hagyom ki, így az

 egész csapatot megszorongattam egy kicsit. A lányoknak eltátogtam egy köszönömöt, akik válaszként csak 

mosolyogtak. Végre indulhattunk. 

- Ne siessetek!.- kiáltott utánunk Zayn. 

Boldogan hagytuk el a házat Harry-vel. Már el sem tudnám képzelni nélkülük a mindennapjaimat. Ők a

családom! 

 Alice által írt, és Vanessa által megzenésített dal

~ 60.rész ~

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem. Őszintén szólva nem volt ihletem, meg időm se nagyon. Nem gondoltam volna, hogy félév után is így le fog majd foglalni az iskola :// 
Arra gondoltam, hogy valami rendszerességet kéne kialakítani, így mostantól szombatonként fogok új részt hozni. A következő rész nem az e heti szombaton jön, hanem majd a következő héten, hiszen addig már csak 2 nap van. :)
A mostani részre azt mondanám, hogy unalmas, de a következő részhez már van pár ötletem. :D Remélem, hogy elolvassátok, és ha tetszik, írtok róla véleményt. Mert mostanában az sem gyűlik össze olyan könnyen.
Szép hosszú részt kaptok most,szóval nem is húzom tovább, jó olvasást! :)
És akkor jöv. hét szombaton jelentkezek 5 komi után :D 
Puszi :)

Turné

Reggel viszonylag korán keltem. Ezt onnan tudom, hogy még mindig korom sötét volt a szobában. Ahogy körbe néztem, semmit nem láttam. Milyen meglepő?!
Harry édesen szuszogott mellettem, a mellkasa egyenletesen emelkedett fel, és le. Kiszabadítottam magam öleléséből, amire egy kicsit megmozdult, de aztán aludt is tovább. Halkan kerestem egy pólót és egy nadrágot a bőröndömben. Igen, nem pakoltam még ki. Jellemző...
A Harry-s pólóm akadt a kezembe, meg egy farmer rövidnadrág. 

Elcsoszogtam a fürdőig, ügyelve arra, hogy Harry-t fel ne keltsem. A fürdőbe érve bezártam magam után az ajtót, megmosakodtam, fogat mostam, a hajamat pedig lófarokba fogtam. Úgy éreztem, semmi szükségem sminkre, ezért semmit sem használtam. Mikor 10 perc után kiléptem a fürdőből, megnyugodtam, mikor megláttam, hogy Harry még mindig ugyanúgy alszik. Lementem a nappaliba, abban reménykedtem, hogy lesz olyan hülye mint én, hogy felkel reggel hatkor. Nem jártam szerencsével, még az egész házban csönd uralkodott. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért leültem a TV elé, és kapcsolgatni kezdtem. Mint általában, most sem találtam semmi érdekeset. Megéheztem, és úgy döntöttem, hogy csinálok egy halom szendvicset, mire a többiek felkelnek. Nem valami szórakoztató elfoglaltság, de valamivel el kell ütnöm az időt, meg olyan jó látni, amikor jóízűen eszik azt, amit én csináltam. Imádom, hogy Niall mindent megeszik, amit csak elé rakok.
Odacsoszogtam a konyhába, majd kinyitottam a hűtőt, ami üres volt. De szó szerint...semmi sem volt benne. Mondjuk mit is várhattam volna, hiszen 2 hónapig senki sem volt itthon. Sóhajtottam egy nagyot, mikor rájöttem, hogy el kell mennem vásárolni. Mondjuk inkább üres legyen a hűtő, mint hogy tele legyen mindenféle gusztustalan, romlott dologgal.
Magamra kaptam a dzsekimet, és a rózsaszín converse-emet, és elindultam. Gyalog mentem, mivel még nem tudok vezetni, de már tervben van, hogy megtanulok. Fél óra alatt értem el a boltba, fogtam egy kosarat, és járkáltam a sorok között. Mivel üres volt a hűtő, ezért nem csak szendvicsbe valókat vettem, hanem minden olyat, ami egy hűtőbe mindenképpen kell. Arról még fogalmam sem volt, hogy ennyi cuccal hogyan fogok hazamenni.......A kosár egyre jobban csak telt, mikor odajött 2 lány, akik autogrammot és fényképet kértek tőlem. Természetesen teljesítettem a kérésüket, akik ezután boldogan sétáltak el.
A kasszához mentem, a pénztáros meg csak pislogott. Szerintem életében nem látott még ennyi kaját..... csak pakoltam a szalagra, de a kosár nem akart kifogyni. Mindenből ötöt kellett vennem, mert ha valamelyik haspóknak nem jut valami, szívrohamot kap.
Sikeres elpakolásom, és egy szép kis összeg otthagyása után távoztam az üzletből. A legjobb ötletnek tűnt, ha hívok egy taxit. Ezt meg is tettem, és a járgány pár perc múlva már meg is érkezett értem. A sofőr is érdekesen nézett, amikor meglátta azt a sok szatyrot körülöttem, de segített bepakolni a csomagtartóba. A taxival az út hazáig a felére csökkent, így negyed óra alatt haza is értem. A férfi megint készségesen segített, és becipelte a házba nekem a cuccokat, amiért nagyon hálás voltam.
- Hölgyem, készíthetnék önnel egy képet?.- tette fel a kérdést, én pedig meglepően néztem rá. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy 40-es férfi fog tőlem képet kérni, de természetesen beleegyeztem. Előhúzta a zsebéből a telefonját, az arcunk elé tartotta, és kattintott.
- Nagyon köszönöm.- mosolygott.
- Igazán nincs mit. Én köszönöm a fuvart. Jut eszembe, mivel tartozom?.- kérdeztem.
- Ugyan, hölgyem! Ne vicceljen! Egy álmom teljesült azzal, hogy haza hozhattam önt..- mondta fülig érő szájjal. Komolyan nem értettem, olyan volt, mint egy tini.
- Akkor köszönöm szépen. De ha megbocsájt...nekem most lenne egy kis dolgom.- próbáltam elküldeni végre, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Kár volt beengednem.
Elkezdtem szó szerint kifelé tuszkolni az ajtón.
- Tényleg nagyon köszönöm.- mosolyogtam rá utoljára, majd becsuktam mögötte az ajtót.
- Végre.- sóhajtottam egy nagyot, aztán elindultam a konyhába, hogy végre elkezdhessem azt, amit már 1 órája csinálni szerettem volna.
Még mindig senki sem volt fent, ezért halkan kipakoltam, és neki láttam a szendvicsek készítésének. Ha jól számoltam, akkor 20 darabot gyártottam. Megcsodáltam alkotásomat, mert biztos voltam benne, hogy pár percen belül ennek nyoma sem lesz.
8 óra lehetett, mire elpakoltam magam után. Leültem a kanapéra és felnéztem a twitterre. Rengeteg új követőm volt, és üzenetem. Párat megnéztem, és a legkedvesebbekre válaszoltam. A rosszindulatú megjegyzések már meg sem hatnak. Ahogy néztem tovább a twitteren folyó dolgokat, megpillantottam egy fotót, amit nagyjából 1 órája posztoltak, és amin én vagyok, és a 2 lány, akikkel a a boltban csináltam egy képet. Nagyon jól esett, amikor elolvastam, hogy mit írt a képhez.
@Alice_Jones A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, hogy találkozhattam veled. Köszönöm xx.
A képet rengetegen retweetelték, amit aztán én is megtettem. Visszakövettem még pár embert, aztán hamarosan léptek zaját hallottam meg a képcsőn. Megfordultam, és megláttam Mirandát és Louist, ahogy kézenfogva jönnek le.
- Reggelt!.- köszöntem nekik.
- Neked is!.- mondták szinte egyszerre.
- Azt hittük, hogy még senki sincs fent.- Miranda.
- Már 6-kor fent voltam.- meséltem.
- Azt meg hogy csináltad? Azt hittem, hogy a tegnapi kis "dolgotok" kifárasztott Harry-vel.- röhögött Louis.
- Igazán kedves vagy Tomlinson.- öltöttem rá ki a nyelvem.
- Kajááát!.- szólalt meg valaki a hátam mögött.
- Neked is jó reggelt Niall.- mondtam szigorúan nézve rá.
- Jó reggelt! Most már kaphatok kaját?.- csillantak fel a szemei.
- Szerintem meg kéne várni a többieket.- mondtam.
- Már nem kell.- mosolygott Zayn, amint lejött a lépcsőn, utána követte őt Harry, Liam és Vanessa is.
- Nos, akkor üljetek le.- mutattam az asztal felé.
- Érdekes lesz, ugyanis semmi sincs itthon.- okoskodott Liam.
- Én erről is gondoskodtam.- mosolyogtam büszkén, majd kezemben a tálcával, amin a szendvicsek voltak, léptem ki a konyhából, és tettem le az asztalra. Mindenki szája tátva maradt, amin felnevettem.
- Jó étvágyat.- mosolyogtam rá a csapatra.
- Szívem, te egy istennő vagy.- kaptam egy csókot Harry-től.
- Tudom.- mondtam önelégülten.
- De tényleg.- motyogta két falat között Niall.
Jó volt látni, hogy ízlik nekik, amit csináltam. Előkaptam a zsebemből a telefonom, és gyorsan lefényképeztem őket, majd egyszerre posztoltam is twitterre a képet.

A nappaliban filmeztünk, amikor megszólalt a telefonom. A többiek szúrósan néztek rám, ezért egy kicsit félre is vonultam, hogy nyugodtan folytathassák a film nézését. 
- Igen?.- vettem fel a telefont.
- Szia Alice! Billie vagyok.- hallottam meg újdonsült menedzserünk hangját.
- Szia Billie. Mi újság?
- Csak azért kereslek, hogy betudnátok-e jönni a stúdióba? Fontos dologról lenne szó.
- Persze, mikor induljunk?
- Most?!
- Hát...- néztem a nappaliban ülő csapatra.- Most pont filmet néznek, és nem hiszem, hogy el lehetne őket szakítani onnan. De mondjuk 1 óra múlva?
- Rendben, de tényleg csak 1 óra.- hallottam, ahogy mosolyog.
- Úgy lesz.- mosolyodtam el én is.
- Akkor várlak titeket. Szia.- köszönt el.
- Szia.- mondtam én is, de addigra már ki is nyomta a telefont.
Vissza ballagtam a többiekhez, és mivel nagyon úgy tűnt, hogy nem figyelnének rám, ezért későbbre halasztottam az előbbi telefonbeszélgetésbe avatást.

- Na végre.- sóhajtott egyet menedzserünk, amikor meglátott minket. Meg sem lepődtem reakcióján, hiszen az ígért 1 óra helyett 3 óra múlva értünk oda a stúdióba.
Billie arcán fellelhető volt egy kis idegesség, amit teljes mértékben megértek.
- Azért hívtalak ide titeket, mert fontos mondandóm van számotokra.- invitált beljebb minket.  Leültünk egy asztalhoz, velünk szemben pedig Billie foglalt helyet.
- Mivel a fiúknak 2 hét múlva kezdődik a turnéjuk, arra gondoltam, hogy a Gossip Girls is velük turnézhatna..-habozás nélkül mondta. Sőt...inkább kijelentette.
- Mi?.- az állam a padlót súrolta.
- Ahogy mondtam. 2 hét múlva indulás.- mosolygott Billie.
- De hisz ez nagyszerű, drágám.- kaptam egy puszit Harry-től.
- Ha arra gondolsz, hogy többet lehettek együtt úgy, hát akkor el kell, hogy keserítselek.- nevetett menedzserünk, aztán sorban, miután a többieknek is leesett az előző mondat, mind röhögőgörcsöt kaptak.
- Khm.-. színleltem köhögést. Az arcom égett, elég ciki helyzet volt.
Pár perc múlva végre mindenki lenyugodott. És ekkor mint derült égből a villámcsapás, úgy jött a következő kérdésem..
- De ugye Miranda is jöhet?.- néztem rá barátnőmre, aki aggódva pillantott vissza rám.
- Persze.
- Juhú.- ugrottam barátnőm nyakába. Az arcán megkönnyebbültséget láttam. Igazából semmi oka nem volt aggódni, hiszen ő a legjobb barátnőm, és mindig is az marad. Ha nem jöhetett volna, akkor én sem mentem volna. Persze Vanessa-t is szeretem, de gondolom érthető, hogy miért ragaszkodom jobban Mirandához. 
- Ha megengeditek, elmondanám a turnéállomásokat.- bólintottam. Már nagyon be voltam zsongva.- Először is a lányok első fellépése New York-ban lesz, majd utána jönnek a fiúk. Minden helyszínen így lesz. Először a lányok, azután a fiúk. Tehát akkor először New York-ba megyünk, aztán Párizsba, Rómába, Floridába, Manchesterbe, Dublinba és a túrné vége itt, Londonban lesz. Nagyjából 2 hónapot leszünk távol. - magyarázott lelkesen Billie.
- Alig várom már.- hüledezett Vanessa.
- Nagyjából ennyit lett volna, amit mondani akartam. Ha kérhetem, ne törjétek össze magatokat, vagy egyéb dolgokat ne csináljatok magatokkal.
- Nyugi Billie. Tudunk magunkra vigy...- alig hogy kimondta ezt Louis, a lába elakadt a székben, miközben felállt és szépen orra esett.
- Biztos vagy benne Louis?.- röhögött Billie.
- Majd mi vigyázunk rájuk.- mutattam magamra és a lányokra büszkén.
- Chh..- simogatta Louis a még mindig fájó bokáját.

Díj! :)

Sziasztok. :)) Most nem egy új részt hoztam, hiszen a komik még nem gyűltek össze, hanem most egy díjjal jelentkezem, amit nagyon-nagyon szépen köszönök Jenny-nek! :) 

A gond csak az, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi díjam van eddig, tehát azt sem tudom, hogy ez hányadik.. :// De mindenképpen utána fogok járni :)

Köszönöm Jenny! :) 

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3. Írj 11 kérdést.

4. Küldd tovább 11 embernek. 

1. Írj magadról 11 dolgot.

1. Miközben ezt írom, pogácsát sütök :$ 
2. Utálom az iskolát (ki nem?!) De most meg főleg, mert a tanárok még szívatnak is -.- 
3. Imádok olvasni ^^ Bár mostanában csak neten olvasok fanfiction-öket :D 
4. Eléggé parázok a felvételi miatt. :// 
5. Van egy csomó háziállatom :$ 
6. A barátnőimmel elneveztük egymást a fiúkról :D Én vagyok Harry^^ Még jó, hogy mindenkinek más  a kedvence :)) 
7. Mikor megtudtam, hogy a fiúknak saját parfümük lesz, hát hu... :$ Így is elég nagy parfüm fan vagyok, a polcaim tele vannak parfümökkel ^^ Szóval alig várom már *-* 
8. Van egy húgom, aki 8 éves és Lénának hívják. :) 
9. Életemben egyetlen egyszer voltam szerelmes, de akkor olyan szinten, hogy bármit megtettem volna a fiúért...sajnos ez viszonzatlan szerelem volt. Talán a korkülönbség miatt, mert ő 4 évvel idősebb nálam. Azt viszont tudom, hogy bejövök neki, mert azt mondja, hogy térjünk vissza erre a témára 2 év múlva :$ De legalább nem olyan idióta, hogy csak "arra" kellesz neki. :) 
10. A legnagyobb álmom, hogy kívülről fújjam az angolt, és hogy kijussak Angliába. Nem alkalomszerűen, hanem ott is szeretnék élni. :D 
11. Amikor megláttam, hogy díjat kaptam, ugrálni kezdtem örömömben *-* 

 2. Válaszolj 11 kérdésre.

1. Mi jelenleg a kedvenc számod? 
Hu...hát kedvenc számom az nagyon sok van :)) de ami most nagyon tetszik, az James Arthur-tól az Impossible :$  

2. Ismered a Union J-t? - Inkább azt mondanám, hogy hallottam róluk. Viszont odáig még nem sikerült eljutnom, hogy meghallgassam őket. Pedig sok jót hallottam már róluk. :)
3. Ki a kedvenc színészed? - Rob Schneider, Adam Sandler, Ian Somerhalder :$
4. Rakd sorrendbe tetszés szerint a 1D-s fiúkat! - Ezt a kérdést mindig utáltam :D Első hely: Harry. És itt megfagytam. Talán.... Harry, Niall, Zayn, Louis, Liam. Áhh, nem tudom. Mindegyiket imádom :$:$
5. Voltál már szerelmes? - Igen :))
6. Szereted Justin Biebert és, ha igen melyik a kedvenc számod tőle? - Szoktam hallgatni a számait, és mostanában elég jók is.:) Hál' Isten, túllépte ezt a "Baby-"s korszakot :D Nagyon szeretem a Beauty and the Beat-et. :)
7. Van olyan blog amit különösen szeretsz, ha igen akkor melyik az? - Rengeteg olyan van. :) Ezek kint is vannak oldalt :D
8. Milyen blogokat szeretsz olvasni? Kivel kapcsolatosokat? - 1D. Más blogot nem is olvastam még. Az teljesen mindegy, hogy melyik fiú a főszereplő. :D
9. Mióta blogolsz? És mi vett rá, hogy elkezdj blogot írni? - Áprilisban lesz 1 éve, hogy elkezdtem. :) Rengeteg fanfiction-t olvastam, és arra gondoltam, hogy talán én is képes vagyok rá, és össze tudok hozni egy jónak nevezhető történetet. :)
10. Mi a kedvenc filmed, sorozatod? - Nemrég néztem meg a moziban a Pi életét, és nagyon megtetszett. :)) Már alig várom, hogy fent legyen magyarul, és újra megnézhessem :$ Kedvenc sorozatom a Vámpírnaplók :)
11. Mi szeretnél lenni ha felnősz? - Tolmács :D

3. Írj 11 kérdést.

1. A barátaid, szüleid tudják, hogy blogolsz? Olvassák is a történetet? 
2. Van barátod? (fiúra gondolok :))
3. Szereted Austin Mahone-t?  
4. Van BFF-ed? 
5. Van testvéred?
6. Miért blogolsz? Mi vett rá, hogy elkezd? 
7. Van háziállatod? 
8. Szeretnél majd gyereket? Ha igen, hányat? 
9. Van valami nagy álmod az életben? 
10. Milyen tanuló vagy? 
11. Van példaképed? 

4. Küldd tovább 11 embernek. 

1.  Jenny http://stolemyheartwithonedirection.blogspot.hu/
2.  Jenny http://onedirection596.blogspot.hu/                            
3.  Jenny http://forevertogetherlovestory.blogspot.hu/
4. Tadrihh1Dlove http://onedirectionlovestorywithlisa.blogspot.hu/
5. L.T.P.~ http://littlediamond1d.blogspot.hu/
6. Abia * http://iwillbethereforyou1d.blogspot.hu/
7. Heni06  http://whenourdreamscometrue.blogspot.hu/
8. Evelin29 http://evi.blog.neon.hu/
9. Dominika Laskai http://jesskalandjaiaz1dvel.blogspot.hu/
10. Lizi Payne  http://loveandpopniall.blogspot.hu/
11. Biaa_1D  http://1d-tinymistake.blogspot.hu/ 

~ 59.rész ~

Ééés meghoztam 2013 első részét! Végre....:) Sajnos nem azért hoztam, mert összegyűlt a 7 komi, hanem mert már elég sok ideje nem volt rész. Szomorúan látom, hogy mindig egyre kevesebb komment érkezik az egyes fejezetek után. Ha ez továbbra is így marad, akkor abba fogom hagyni a történet írását. Sajnálom.
A mostani rész elég hosszúra sikerült, nem tudom mi jött rám, de most sok ötletem volt, és azt hiszem, hogy ez meg is mutatkozik. :D 
Nem szaporítom tovább a szót, csupán csak annyit szeretnék még, hogy a komikból visszaveszek, így a következő részt 5 komi után fogom hozni!
Remélem, hogy már mindenki látta a Kiss You-t, sőt biztos vagyok benne, de én azért meg szeretném osztani veletek. Én személy szerint imádom ♥

*~*~*

A következő nap elég hosszadalmas, és fárasztó volt. Összesen 4 órát aludhattam, ami nálam egyenlő a nullával. Imádok aludni, és akkor érzem magam jól, ha legalább 10 órát aludhatok. Tudom, hülyén hangzik, de ez van. Azt hiszem, innentől kezdve hozzá kell szoknom a korán keléshez. 6-kor indultunk Simon-nal először egy interjúra. Ki olyan hülye, hogy reggel 6-kor neki áll interjút csinálni?! Mondjuk nem élőben megy, hanem délután fogják leadni.
Vanessa is elég fáradt volt, még a kocsiban is bólogatott, viszont Simon a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy álmos lenne.
Nagyjából 1 órát utaztunk, amig meg nem érkeztünk egy hatalmas épület elé. Bent már sürögtek-forogtak az emberek. A sminkes és a fodrász tárt karokkal vártak, csak be kellett ülnünk a székekbe. Nem igazán sminkeltek ki, aminek most örültem is, hiszen az X-Factorban mindig erős sminket kaptunk. Az én hajamat kontyba fogták, Vanessa-ét pedig kivasalták, és kiengedve hagyták.
A ruhaösszeállításom egyszerű volt. Egy koptatott csőfarmert adtak rám piros, hosszított felsővel, és egy magassarkúval. Szinte már fel sem tűnnek az ekkora sarkú cipők. Minden élő adásban magassarkú volt rajtam, úgyhogy már megszoktam.

A férfi, aki az interjút csinálta velünk, már elfoglalta a helyét, és egy csésze kávét szürcsölgetve átnézte az adásmenetet. A kamerákat beállították a megfelelő pozíciókba, az operatőr pedig bejelentette, hogy már csak 3 perc van kezdésig. Simon mondott pár dolgot, hogy mire szabad és mire nem szabad válaszolni. Még csak egy interjún vettem részt, de azt még a TV-ben sem adták le, csupán megírták egy újságban. Most viszont egy ország fog látni, és ha még az internetre is felkerül az adás, akkor ki tudja, hány ember fog minket nézni. Bevallom, izgultam, hiszen ez az első - úgymond - hivatalos interjúnk. Semmi kedvem leégni több ezer ember előtt.
Nagy levegőt vettem, mire a kamerák forogni kezdek. A riporter köszöntötte a nézőket, és elmondta, hogy kiket láthatnak még rajtunk kívül. Jó érzés volt hallani, ahogy felkonferált minket, szép dolgokat mondott rólunk.
- Fogadják sok szeretettel az X-Factor 2. helyezettjét, a Gossip Girls-t!.- kiabált a férfi.
Mi Vanessa-val lesétáltunk a hosszú lépcsőn, adtunk két puszit a riporternek, aztán helyet foglaltunk a kanapén.
- Sziasztok lányok. -villantott meg egy 1000 wattos mosolyt.
- Szia.- köszöntünk vissza szinte egyszerre Vanessa-val.
- Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak, hiszen ti lettetek az év legjobb csapata, és a győzelemtől is csak egy hajszál választott el titeket. Meséljetek erről a pár hónapról.- kezdődött a faggatás.
- Köszönjük szépen.- mosolyogtam rá a velem szemben ülő pasasra. - Ez a 3 hónap, amit az X-Factor-ra szántunk elég kemény volt, de nagyon megérte. Rengeteg barátot szereztünk ez idő alatt, na meg persze tapasztalatot.
- És több ezer rajongót.- fejezte be a mondatomat.
- Igen, és ez felfoghatatlan számunkra. Álmodni sem mertem volna, hogy valaha saját rajongóim lesznek. És azt hiszem, hogy mondhatnám ugyanezt többesszámban is.- mosolygott rám barátnőm.
- Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy mindez a mentorunk, Simon nélkül nem valósulhatott volna meg. Nagyon hálásak vagyunk neki.- mondtam komolyan. Simon-ra néztem egy pillanatra, aki a színfalak mögött állt. Rám kacsintott, a száját pedig széles mosolyra húzta.
- Úgy gondoljátok, hogy nektek kellett volna nyernetek? Haragszotok Tom-ra?.- istenem, ekkora egy hülye kérdést...
- Dehogy haragszunk. Tom egy csodálatos előadó és énekes, természetesen maximálisan megérdemelte a győzelmet.  - feleletem.
- Persze bennünk is meg volt a nyerni akarás, mint mindenkiben, aki jelentkezett ebbe a műsorba, de ez már eldőlt, másodikak lettünk, és egyáltalán nem vagyunk ettől szomorúak.- folytatta Vanessa a válasz adást.
- Beszéljünk egy kicsit a One Direction-ről.- vettem egy mély lélegzetet, arra gondoltam, hogy most érkeztünk el arra a pontjára az interjúnak, hogy totál ki akarnak faggatni. Már pedig a magánéletem tabu. - Mindkettőtök kifogott magának egy 1D fiút, igaz?.-ravasz mosolyra húzta a száját a férfi, biztos arra gondolt, hogy "na most megvagytok".
- Hát én nem így mondanám..- válaszolt flegmán Vanessa. Nyugtatólag rá néztem, hogy higgadjon le egy kicsit.
- Harry az én barátom, Vanessa barátja pedig Niall. Nagyon jól megvagyunk, köszönjük.- próbáltam terelni a témát, de a pasas nem tágított.
- Hogy viselték ezt az X-Factor-os időszakot?.- hát komolyan mondom, azt hittem, hogy felállok, és kisétálok. Vanessa nagyokat lélegzett mellettem. Totál ideges volt ő is.
- A kapcsolatunkba nem tudott bezavarni az X-Factor. Szeretjük egymást, és kibírtuk, hogy csak hétvégente tudtunk találkozni..- füllentettem, mert nem akartam elmondani, hogy a fiúk az egész verseny alatt velünk laktak a házban. Akkor csak kezdődött volna a kombinálás, mint általában.
- Nem vagytok féltékenyek, hogy minden nap rengetek sikítozó lány lohol utánuk egy fényképért, vagy egy autogrammért?
- Nem, egyáltalán nem. Maximálisan megbízom Niall-ben.- fogta rövidre Vanessa.
- Ahogy én is Harry-ben.- tettem hozzá.
- Köszönjük lányok, hogy elfogadtátok a meghívást, így a verseny utáni napon. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani rólatok.- állt fel a riporter, és mi is így tettünk, majd egy gyors pusziváltás után még hozzá tette: - Hölgyeim és uraim, a Gossip Girls.- kiáltotta ránk mutatva, mi pedig kisétáltunk mosolyogva, és integetve.

- Hú.- fújt egy nagyot Vanessa.
- Nagyon gáz volt?.- néztem mentorunkra. Vagyis..Simonra. Furcsa lesz megszokni, hogy már nem a mentorunk.
- Egyáltalán nem. Még csodálkoztam is, hogy milyen jók voltatok.- nevetett fel.- Viszont most öltözzetek át, mert már indulunk is.
- Hova? .- csodálkoztam el.
- Mindent a maga idejében.- kacsintott, aztán el is tűnt mellőlünk.
Vanessa-val így nem tehettünk mást, mint hogy visszaöltöztünk.
Mikor végeztünk, Simon már várt. Ahogy kinéztem, láttam, hogy őrjöngő tömeg vár minket kint. Akkor értettem meg, hogy Simon miért kötötte a lelkünkre, hogy feltétlenül hozzunk magunkkal napszemüveget, és kapucnis pulcsit vegyünk fel.
- Egy kérdésre se válaszoljatok!.- utasított Simon. - A vakukba nem ajánlatos belenézni.- nevetett fel a kis poénján, ami csak szerinte volt vicces.
Feltettük a napszemüveget, a kapucnit a fejünkre húztuk, és elindultunk kifelé. A vakuk azonnal kattogni kezdtek, a tömeg pedig fülsüketítő kiabálásba kezdett. Rengeteg rajongó volt, nyújtották a papírokat, meg a tollakat egy aláírásért. Bűntudatom volt, hogy nem okozhattam nekik örömet azzal, hogy aláírást adok nekik. Simon megtiltotta, és a szabály az szabály. Persze az idióta riporterek is ott voltak, szüntelenül bombáztak mindenféle kérdéssel. Nem igazán foglalkoztam velük, viszont egy kérdés megütötte a fülem : Tényleg terhes vagy Harry-től? - kiakadtam. A pumpa felment bennem, legszívesebben leütöttem volna azt a nőt. Hogy én terhes lennék Harry-től? Chh. Öt hónapja vagyunk együtt, de biztos olyan felelőtlen vagyok, hogy teherbe ejtetem magam....komolyan mondom, vannak olyan idétlen, paraszt emberek, hogy az hihetetlen. Végül sikeresen elértünk a ránk várakozó limuzinhoz, aztán gyorsan el is indultunk.

A járgány nagyjából fél órás út után állt meg egy nagy épület előtt. Fogalmam sem volt, hogy hova érkeztünk. Ránéztem Vanessa-ra, aki csak vállat vont. Belépve megpillantottam a fiúkat, akik éppen beszélgettek egy számomra már ismerős férfivel. Nem esett le, hogy ki is ő valójában.
- Drágám.- szaladt oda hozzám Harry, amikor meglátott, és derekamnál fogva magához húzott. - Hogy ment az interjú?.- kérdezte, miközben smaragdzöld szemeivel mélyen az enyéimbe nézett.
- Egész jól. Leszámítva azt a rengeteg fotóst, és riportert. - válaszoltam grimaszolva.
- Sajnos ez is hozzátartozik a hírnévhez. De egy idő után meg lehet szokni.- puszilta meg az orrom. :)
- Volt egy csomó rajongó is, akik autogrammot szerettek volna, én pedig úgy megsajnáltam őket, hogy nem adhatok nekik.
- Sokszor van ez így. Mondjuk nekem hiába mondják, hogy ne adjak senkinek sem, olyan nincs.- nevetett.
- Hahóó!.- szólt Simon, aki ez idő közben már helyet foglalt az ismerősnek tűnő férfi mellett. Értettük a célzást, így mi is követtük a többiek példáját és leültünk. Intettem a többi fiúnak és Mirandának.
- Alice, Vanessa, ő itt Billie, a fiúk menedzsere, és mától a ti menedzseretek is.- mutatott a férfire Simon. Akkor ezért volt annyira ismerős...hiszen már találkoztunk vele régebben.
- A mi...mi..micsodánk?.- dadogott Vanessa.
- A menedzseretek.- mosolygott Simon. Fel sem fogtam a hallottakat. Saját menedzser? Hihetetlen..
- Sziasztok. Alig várom már a közös munkát.- intett Billie.
- Hát még mi.- néztünk össze Vanessa-val mosolyogva.
- Nos akkor lássunk munkához.- ütött az asztalra Simon. Nem értettem, mire gondol. Kiment a teremből, aztán pár másodpercen belül egy csomó emberrel tért vissza.
- Ők itt mind nektek fognak dolgozni.- magyarázott Billie. Sorban mindenkit bemutatott.
Moreno, az énektanár.
Carl, a sofőr.
James, a testőr.
Emma, a sminkes és fodrász.
Josh, a stylist.
Peter, Eric, a táncosfiúk.
April, Kyle, a táncos lányok.
Roger, Carly, a tánctanárok. 
Mindenkivel kicsit beszélgettünk, bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy a stylist-unk, Josh meleg. Ettől nem hátráltam meg, nekem nincs semmi bajom a melegekkel. Annyit legalább már tudok, hogy ő biztos nem fog rám mászni.
- Kellene még két táncos.- Billie.
- Én tudok valakiket!.- pattant fel Vanessa. Kérdőn pillantottam rá. - Emlékszel, hogy az X-Factorban az a három csaj mindig piszkált?.- kérdezte tőlem. Bólintottam.- Beatrice és Alexa feladták a versenyt Jessica miatt. Szerintem valahogy meg kéne őket keresni, hiszen láttuk, hogy milyen jó táncosok.- magyarázott lelkendezve.- És még bocsánatot is kértek tőled.
- Igen, ez igaz.- helyeseltem. - Azt hiszem, hogy még a telefonszámuk is meg van.
Előkotortam a táskámból a telefonom, és keresni kezdtem a nevek között. Hamar meg is találtam mindkét lányt. Írtam Beatrice-nek és Alexa-nak is egy rövid SMS-t, amire szinte rögtön érkezett a válasz. Az üzenetben az állt, hogy örömmel dolgoznának velünk. Így hát teljes lett a csapat.

Miután elköszöntünk mindenkitől, beleértve Simon-t és Billie-t is, már a fiúkkal folytattuk tovább az útunkat. Visszamentünk az X-Factor házba, hogy összeszedjük a cuccainkat, hiszen már vége a versenynek. Hamar összekapkodtuk a dolgainkat, és indultunk is.
A fiúk házában síri csönd uralkodott. 2 hónapig senki sem járt itt. Furcsa volt újból visszajönni, de már nagyon vártam ezt a percet. Azonnal felfutottam a hálószobába, és lehuppantam az ágyra.
- Minden rendben?.- jött utánam barátom.
- Persze.- ültem fel, lábaimat pedig törökülésbe raktam. Harry is helyet foglalt mellettem. - Alig vártam már, hogy újra itthon lehessek, és végre veled legyek egész nap.- bújtam hozzá.
- El sem tudod képzelni, milyen kínokat éltem át, amíg külön aludtunk.- mondta színpadiasan, mire felnevettem. - De...ha gondolod, bepótolhatjuk.- jelent meg egy ravasz mosoly az arcán.
Nem habozott, azonnal nekem esett, és elfektetett az ágyon. Vad csókcsatába kezdtünk, ruháink pillanatokon belül a földön landoltak.
Igazából már nagyon vártam ezt a percet, hiszen 2 hónap külön alvás nem kis teljesítmény, főleg az én szexmániás barátomtól :D Kívántam őt, és ezt ki is mutattam. Talán ez volt az eddigi legszenvedélyesebb együttlétünk.
Zihálva dőltem mellkasára. Szíve vadul lüktetett, pont úgy, ahogy az enyém is.
- Szeretlek.- suttogtam.
Magunkra húzta a takarót, és úgy aludtunk el. Végre ketten, egymás karjaiban.