~ 59.rész ~

Ééés meghoztam 2013 első részét! Végre....:) Sajnos nem azért hoztam, mert összegyűlt a 7 komi, hanem mert már elég sok ideje nem volt rész. Szomorúan látom, hogy mindig egyre kevesebb komment érkezik az egyes fejezetek után. Ha ez továbbra is így marad, akkor abba fogom hagyni a történet írását. Sajnálom.
A mostani rész elég hosszúra sikerült, nem tudom mi jött rám, de most sok ötletem volt, és azt hiszem, hogy ez meg is mutatkozik. :D 
Nem szaporítom tovább a szót, csupán csak annyit szeretnék még, hogy a komikból visszaveszek, így a következő részt 5 komi után fogom hozni!
Remélem, hogy már mindenki látta a Kiss You-t, sőt biztos vagyok benne, de én azért meg szeretném osztani veletek. Én személy szerint imádom ♥

*~*~*

A következő nap elég hosszadalmas, és fárasztó volt. Összesen 4 órát aludhattam, ami nálam egyenlő a nullával. Imádok aludni, és akkor érzem magam jól, ha legalább 10 órát aludhatok. Tudom, hülyén hangzik, de ez van. Azt hiszem, innentől kezdve hozzá kell szoknom a korán keléshez. 6-kor indultunk Simon-nal először egy interjúra. Ki olyan hülye, hogy reggel 6-kor neki áll interjút csinálni?! Mondjuk nem élőben megy, hanem délután fogják leadni.
Vanessa is elég fáradt volt, még a kocsiban is bólogatott, viszont Simon a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy álmos lenne.
Nagyjából 1 órát utaztunk, amig meg nem érkeztünk egy hatalmas épület elé. Bent már sürögtek-forogtak az emberek. A sminkes és a fodrász tárt karokkal vártak, csak be kellett ülnünk a székekbe. Nem igazán sminkeltek ki, aminek most örültem is, hiszen az X-Factorban mindig erős sminket kaptunk. Az én hajamat kontyba fogták, Vanessa-ét pedig kivasalták, és kiengedve hagyták.
A ruhaösszeállításom egyszerű volt. Egy koptatott csőfarmert adtak rám piros, hosszított felsővel, és egy magassarkúval. Szinte már fel sem tűnnek az ekkora sarkú cipők. Minden élő adásban magassarkú volt rajtam, úgyhogy már megszoktam.

A férfi, aki az interjút csinálta velünk, már elfoglalta a helyét, és egy csésze kávét szürcsölgetve átnézte az adásmenetet. A kamerákat beállították a megfelelő pozíciókba, az operatőr pedig bejelentette, hogy már csak 3 perc van kezdésig. Simon mondott pár dolgot, hogy mire szabad és mire nem szabad válaszolni. Még csak egy interjún vettem részt, de azt még a TV-ben sem adták le, csupán megírták egy újságban. Most viszont egy ország fog látni, és ha még az internetre is felkerül az adás, akkor ki tudja, hány ember fog minket nézni. Bevallom, izgultam, hiszen ez az első - úgymond - hivatalos interjúnk. Semmi kedvem leégni több ezer ember előtt.
Nagy levegőt vettem, mire a kamerák forogni kezdek. A riporter köszöntötte a nézőket, és elmondta, hogy kiket láthatnak még rajtunk kívül. Jó érzés volt hallani, ahogy felkonferált minket, szép dolgokat mondott rólunk.
- Fogadják sok szeretettel az X-Factor 2. helyezettjét, a Gossip Girls-t!.- kiabált a férfi.
Mi Vanessa-val lesétáltunk a hosszú lépcsőn, adtunk két puszit a riporternek, aztán helyet foglaltunk a kanapén.
- Sziasztok lányok. -villantott meg egy 1000 wattos mosolyt.
- Szia.- köszöntünk vissza szinte egyszerre Vanessa-val.
- Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak, hiszen ti lettetek az év legjobb csapata, és a győzelemtől is csak egy hajszál választott el titeket. Meséljetek erről a pár hónapról.- kezdődött a faggatás.
- Köszönjük szépen.- mosolyogtam rá a velem szemben ülő pasasra. - Ez a 3 hónap, amit az X-Factor-ra szántunk elég kemény volt, de nagyon megérte. Rengeteg barátot szereztünk ez idő alatt, na meg persze tapasztalatot.
- És több ezer rajongót.- fejezte be a mondatomat.
- Igen, és ez felfoghatatlan számunkra. Álmodni sem mertem volna, hogy valaha saját rajongóim lesznek. És azt hiszem, hogy mondhatnám ugyanezt többesszámban is.- mosolygott rám barátnőm.
- Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy mindez a mentorunk, Simon nélkül nem valósulhatott volna meg. Nagyon hálásak vagyunk neki.- mondtam komolyan. Simon-ra néztem egy pillanatra, aki a színfalak mögött állt. Rám kacsintott, a száját pedig széles mosolyra húzta.
- Úgy gondoljátok, hogy nektek kellett volna nyernetek? Haragszotok Tom-ra?.- istenem, ekkora egy hülye kérdést...
- Dehogy haragszunk. Tom egy csodálatos előadó és énekes, természetesen maximálisan megérdemelte a győzelmet.  - feleletem.
- Persze bennünk is meg volt a nyerni akarás, mint mindenkiben, aki jelentkezett ebbe a műsorba, de ez már eldőlt, másodikak lettünk, és egyáltalán nem vagyunk ettől szomorúak.- folytatta Vanessa a válasz adást.
- Beszéljünk egy kicsit a One Direction-ről.- vettem egy mély lélegzetet, arra gondoltam, hogy most érkeztünk el arra a pontjára az interjúnak, hogy totál ki akarnak faggatni. Már pedig a magánéletem tabu. - Mindkettőtök kifogott magának egy 1D fiút, igaz?.-ravasz mosolyra húzta a száját a férfi, biztos arra gondolt, hogy "na most megvagytok".
- Hát én nem így mondanám..- válaszolt flegmán Vanessa. Nyugtatólag rá néztem, hogy higgadjon le egy kicsit.
- Harry az én barátom, Vanessa barátja pedig Niall. Nagyon jól megvagyunk, köszönjük.- próbáltam terelni a témát, de a pasas nem tágított.
- Hogy viselték ezt az X-Factor-os időszakot?.- hát komolyan mondom, azt hittem, hogy felállok, és kisétálok. Vanessa nagyokat lélegzett mellettem. Totál ideges volt ő is.
- A kapcsolatunkba nem tudott bezavarni az X-Factor. Szeretjük egymást, és kibírtuk, hogy csak hétvégente tudtunk találkozni..- füllentettem, mert nem akartam elmondani, hogy a fiúk az egész verseny alatt velünk laktak a házban. Akkor csak kezdődött volna a kombinálás, mint általában.
- Nem vagytok féltékenyek, hogy minden nap rengetek sikítozó lány lohol utánuk egy fényképért, vagy egy autogrammért?
- Nem, egyáltalán nem. Maximálisan megbízom Niall-ben.- fogta rövidre Vanessa.
- Ahogy én is Harry-ben.- tettem hozzá.
- Köszönjük lányok, hogy elfogadtátok a meghívást, így a verseny utáni napon. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani rólatok.- állt fel a riporter, és mi is így tettünk, majd egy gyors pusziváltás után még hozzá tette: - Hölgyeim és uraim, a Gossip Girls.- kiáltotta ránk mutatva, mi pedig kisétáltunk mosolyogva, és integetve.

- Hú.- fújt egy nagyot Vanessa.
- Nagyon gáz volt?.- néztem mentorunkra. Vagyis..Simonra. Furcsa lesz megszokni, hogy már nem a mentorunk.
- Egyáltalán nem. Még csodálkoztam is, hogy milyen jók voltatok.- nevetett fel.- Viszont most öltözzetek át, mert már indulunk is.
- Hova? .- csodálkoztam el.
- Mindent a maga idejében.- kacsintott, aztán el is tűnt mellőlünk.
Vanessa-val így nem tehettünk mást, mint hogy visszaöltöztünk.
Mikor végeztünk, Simon már várt. Ahogy kinéztem, láttam, hogy őrjöngő tömeg vár minket kint. Akkor értettem meg, hogy Simon miért kötötte a lelkünkre, hogy feltétlenül hozzunk magunkkal napszemüveget, és kapucnis pulcsit vegyünk fel.
- Egy kérdésre se válaszoljatok!.- utasított Simon. - A vakukba nem ajánlatos belenézni.- nevetett fel a kis poénján, ami csak szerinte volt vicces.
Feltettük a napszemüveget, a kapucnit a fejünkre húztuk, és elindultunk kifelé. A vakuk azonnal kattogni kezdtek, a tömeg pedig fülsüketítő kiabálásba kezdett. Rengeteg rajongó volt, nyújtották a papírokat, meg a tollakat egy aláírásért. Bűntudatom volt, hogy nem okozhattam nekik örömet azzal, hogy aláírást adok nekik. Simon megtiltotta, és a szabály az szabály. Persze az idióta riporterek is ott voltak, szüntelenül bombáztak mindenféle kérdéssel. Nem igazán foglalkoztam velük, viszont egy kérdés megütötte a fülem : Tényleg terhes vagy Harry-től? - kiakadtam. A pumpa felment bennem, legszívesebben leütöttem volna azt a nőt. Hogy én terhes lennék Harry-től? Chh. Öt hónapja vagyunk együtt, de biztos olyan felelőtlen vagyok, hogy teherbe ejtetem magam....komolyan mondom, vannak olyan idétlen, paraszt emberek, hogy az hihetetlen. Végül sikeresen elértünk a ránk várakozó limuzinhoz, aztán gyorsan el is indultunk.

A járgány nagyjából fél órás út után állt meg egy nagy épület előtt. Fogalmam sem volt, hogy hova érkeztünk. Ránéztem Vanessa-ra, aki csak vállat vont. Belépve megpillantottam a fiúkat, akik éppen beszélgettek egy számomra már ismerős férfivel. Nem esett le, hogy ki is ő valójában.
- Drágám.- szaladt oda hozzám Harry, amikor meglátott, és derekamnál fogva magához húzott. - Hogy ment az interjú?.- kérdezte, miközben smaragdzöld szemeivel mélyen az enyéimbe nézett.
- Egész jól. Leszámítva azt a rengeteg fotóst, és riportert. - válaszoltam grimaszolva.
- Sajnos ez is hozzátartozik a hírnévhez. De egy idő után meg lehet szokni.- puszilta meg az orrom. :)
- Volt egy csomó rajongó is, akik autogrammot szerettek volna, én pedig úgy megsajnáltam őket, hogy nem adhatok nekik.
- Sokszor van ez így. Mondjuk nekem hiába mondják, hogy ne adjak senkinek sem, olyan nincs.- nevetett.
- Hahóó!.- szólt Simon, aki ez idő közben már helyet foglalt az ismerősnek tűnő férfi mellett. Értettük a célzást, így mi is követtük a többiek példáját és leültünk. Intettem a többi fiúnak és Mirandának.
- Alice, Vanessa, ő itt Billie, a fiúk menedzsere, és mától a ti menedzseretek is.- mutatott a férfire Simon. Akkor ezért volt annyira ismerős...hiszen már találkoztunk vele régebben.
- A mi...mi..micsodánk?.- dadogott Vanessa.
- A menedzseretek.- mosolygott Simon. Fel sem fogtam a hallottakat. Saját menedzser? Hihetetlen..
- Sziasztok. Alig várom már a közös munkát.- intett Billie.
- Hát még mi.- néztünk össze Vanessa-val mosolyogva.
- Nos akkor lássunk munkához.- ütött az asztalra Simon. Nem értettem, mire gondol. Kiment a teremből, aztán pár másodpercen belül egy csomó emberrel tért vissza.
- Ők itt mind nektek fognak dolgozni.- magyarázott Billie. Sorban mindenkit bemutatott.
Moreno, az énektanár.
Carl, a sofőr.
James, a testőr.
Emma, a sminkes és fodrász.
Josh, a stylist.
Peter, Eric, a táncosfiúk.
April, Kyle, a táncos lányok.
Roger, Carly, a tánctanárok. 
Mindenkivel kicsit beszélgettünk, bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült, hogy a stylist-unk, Josh meleg. Ettől nem hátráltam meg, nekem nincs semmi bajom a melegekkel. Annyit legalább már tudok, hogy ő biztos nem fog rám mászni.
- Kellene még két táncos.- Billie.
- Én tudok valakiket!.- pattant fel Vanessa. Kérdőn pillantottam rá. - Emlékszel, hogy az X-Factorban az a három csaj mindig piszkált?.- kérdezte tőlem. Bólintottam.- Beatrice és Alexa feladták a versenyt Jessica miatt. Szerintem valahogy meg kéne őket keresni, hiszen láttuk, hogy milyen jó táncosok.- magyarázott lelkendezve.- És még bocsánatot is kértek tőled.
- Igen, ez igaz.- helyeseltem. - Azt hiszem, hogy még a telefonszámuk is meg van.
Előkotortam a táskámból a telefonom, és keresni kezdtem a nevek között. Hamar meg is találtam mindkét lányt. Írtam Beatrice-nek és Alexa-nak is egy rövid SMS-t, amire szinte rögtön érkezett a válasz. Az üzenetben az állt, hogy örömmel dolgoznának velünk. Így hát teljes lett a csapat.

Miután elköszöntünk mindenkitől, beleértve Simon-t és Billie-t is, már a fiúkkal folytattuk tovább az útunkat. Visszamentünk az X-Factor házba, hogy összeszedjük a cuccainkat, hiszen már vége a versenynek. Hamar összekapkodtuk a dolgainkat, és indultunk is.
A fiúk házában síri csönd uralkodott. 2 hónapig senki sem járt itt. Furcsa volt újból visszajönni, de már nagyon vártam ezt a percet. Azonnal felfutottam a hálószobába, és lehuppantam az ágyra.
- Minden rendben?.- jött utánam barátom.
- Persze.- ültem fel, lábaimat pedig törökülésbe raktam. Harry is helyet foglalt mellettem. - Alig vártam már, hogy újra itthon lehessek, és végre veled legyek egész nap.- bújtam hozzá.
- El sem tudod képzelni, milyen kínokat éltem át, amíg külön aludtunk.- mondta színpadiasan, mire felnevettem. - De...ha gondolod, bepótolhatjuk.- jelent meg egy ravasz mosoly az arcán.
Nem habozott, azonnal nekem esett, és elfektetett az ágyon. Vad csókcsatába kezdtünk, ruháink pillanatokon belül a földön landoltak.
Igazából már nagyon vártam ezt a percet, hiszen 2 hónap külön alvás nem kis teljesítmény, főleg az én szexmániás barátomtól :D Kívántam őt, és ezt ki is mutattam. Talán ez volt az eddigi legszenvedélyesebb együttlétünk.
Zihálva dőltem mellkasára. Szíve vadul lüktetett, pont úgy, ahogy az enyém is.
- Szeretlek.- suttogtam.
Magunkra húzta a takarót, és úgy aludtunk el. Végre ketten, egymás karjaiban.