~ 27.rész ~

Sziasztok! :) Újra itt vagyok a 27. résszel. :) Ez a rész elég érdekes címet kapott. Az elején még nem fogjátok megérteni, hogy miért, de a végén biztos rájöttök majd. ;)

Annyit szeretnék még, hogy mivel megkezdődik a suli 3.-án (hihetetlen, milyen hamar eltelt a szünet) nem fogok tudni annyira sűrűn új részt hozni. Most megyek 8.-ba, nyakamon a továbbtanulás, felvételi, stb...szóval oda kell figyelnem a tanulásra. Ezért azt találtam ki, hogy szombatonként/vasárnaponként fogok új részt hozni. Akkor se haragudjatok meg rám, ha véletlenül nem tudom hozni. Lehet, hogy hétköznap, ha lesz időm, kitudom majd rakni a részt, de ha nem, akkor csak következő hétvégén. Remélem hogy nem haragudtok meg rám emiatt, de szerintem ez érthető :)) 

Ennyi lettem volna :D Jó olvasást! :)♥

/Bizonytalanság/

3 nap. Összesen ennyi időm van dalt választani és begyakorolni. Azt megfogadtam, hogy nem fogok úgy tenni, mint a selejtező előtt, hogy hetekig tökölök egy dalon, nem tudom eldönteni, hogy mit énekeljek. Egy napomat mindenképp szabaddá szerettem volna tenni, hogy Mirandával és a fiúkkal lehessek, de a többit azt gyakorlásra fogom fordítani. Most már egyre nagyobb a tét, és komolyan kell vennem a dolgot. Úgy döntöttem, hogy a mai napomat fogom lazsálással tölteni.
- Van kedved eljönni velem és a fiúkkal valahova?- fordultam Vanessa felé. Muszáj volt megkérdeznem, különben lelkiismeretfurdalásom lenne.
- Mármint a One Direction fiúkkal?- nézett rám tátott szájjal.
- Aha.- bólogattam
- Úristen Alice.- ölelt meg.- Annyira rendes vagy.- nyomott egy puszit arcomra. Örültem, hogy ennyire boldoggá tudtam tenni. Már úgyis itt az ideje, hogy bemutassam őt a többieknek, mert még csak beszélni sem beszéltem róla nekik. 
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet fürödni.- mosolyogtam. Szóval bikini, naptej és indulás.- kiáltottam.

~ ~ ~ ~ ~

20 perc alatt elkésztelődtünk. Felhívtam Mirandát, hogy értesítse a fiúkat is. Ez elég hamar megtörtént, mert a srácok már megint nálunk dekkoltak. Azt mondták, hogy 3 és fél óra mire ideérnek Manchesterbe, de ha ittvannak,  megcsörgetnek.

Lementünk a földszintre engedélyt kérni, hogy elmehessünk. Lent egy idősebb nő fogadott minket. Egy asztal mögött ült, és TV-zett. Gondolom elég unalmas lehet neki itt egész nap, de ez a munkája, figyelnie kell, hogy a versenyzők csak engedéllyel lépjenek ki az utcára. Elisabeth-nek hívhatták, legalábbis az ingére rátűzött kis "táblácska" erre utalt. 

- Jó napot.- szólítottam meg. 

- Sziasztok.- mosolygott. Gondolom örült, hogy van akivel beszélgethet. 

- Engedélyt szeretnénk kérni, hogy kimehessünk, ha ez lehetséges.- folytattam.

- Persze. Hogy hívnak?- húzott elé egy lapot, amire gondolom fel kell jegyeznie, hogy ki, mikor és hová megy. 

- Alice Jones és Vanessa Alword.- válaszoltam a feltett kérdésre. 
- Rendben. Hová szeretnétek menni és mennyi időre?
- Strandra és szerintem egész napra beírhat minket, ugye?- fordultam Vanessa felé, aki lelkesen bólogatott, a nő pedig jegyzetelt. 
- Jólvan. Meg is vagyunk. Már indulhattok is.- mosolygott. 
- Majd 3 óra múlva.- válaszoltam. - Nagyon köszönjük.- fordítottunk hátat, majd a lift felé mentünk. Megnyomtam a 2.-es gombot, majd pillanatok alatt felértünk az emeletre. Visszamentünk a szobánkba és mivel még volt 3 teljesen szabad óránk, tétlenül dőltem le az ágyra. 
- Szoktál dalt írni?- kérdezte Vanessa. 
- Hát..ritkán. Mióta Londonba költöztünk és megismertem a fiúkat, Mirandát, nincs valami sok időm. De régebben nagyon sokat írtam, tele volt a szekrényem velük és persze elhoztam őket Londonba is. 
- Ez nagyon jó.- mosolygott.- Emlékszel valamelyik szövegére?
- Persze.- válaszoltam. 
- És a dalaid meg is vannak zenésítve?- nem értettem ezt a sok, hirtelen jött kérdést, de természetesen válaszoltam. 
- Nem, sajnos.
- Akkor nekem van egy hiper-szuper ötletem.- pattant fel az ágyról. 
- Beavathatnál.- mosolyodtam el. 
- Leírhatnád az egyik dalod szövegét, mi pedig megzenésítjük, de csak ha benne vagy.- tetszett nagyon az ötlet. 
- Persze, rendben. De...mivel szeretnéd csinálni?- vetettem fel a kérdést. 
- Itt van a gitárom.- vette ki szekrényéből.  Kibontotta tokjából és egy gyönyörű vörös színű akusztikus gitárt pillantottam meg, a szélén fekete körvonallal.

- Ez gyönyörű.- ámultam el. 
- Köszönöm. Kezdhetjük?- nézett rám csillogó szemekkel. Elővettem egy papírt és tollat, majd jegyzetelni kezdtem az egyik saját dalomat, a személyes kedvencemet. Természetesen a szerelemről szól, egy szakításról. Ezt akkor írtam, mikor az előző pasim megcsalt. Emlékszem, majd' bele haltam a bánatba. Heteken keresztül csak sírtam, gondolataimat pedig ebbe a dalba írtam le. Talán ezért is fogadom el olyan nehezen Harry közeledését. Félek, hogy ő is megcsal. Nem szeretnék még egyszer szenvedni. 
Nagyjából 10 perc alatt leírtam a szöveget, Vanessa maga felé fordította a papírt és már játszani is kezdett. 20 Percen belül egy gyönyörű dal kerekedett ki az egészből. Én énekeltem, Vanessa pedig gitározott. Nagyon jó lett. Nem is tudtam, hogy tud gitározni, de azt főképp nem, hogy még a megzenésítéshez is ért. Párszor elénekeltük a dalt, majd az agyamban egyszercsak "kigyulladt a fény" és egy fantasztikusan szuper ötletem támadt. 
- Azt hiszem, meg van, hogy mit fogok énekelni az utolsó fordulón, a mentorház előtt. Persze csak ha eljutok addig. 
- És mit?- most komolyan nem esett le neki? 
- Hát ezt a dalt.- mosolyogtam. 
- Komolyan?- nézett rám hitetlenkedve. 
- Persze.- öleltem meg. 
- És miért csak az utolsó fordulóban?- kérdezte. 
- Mert már nagyjából összeállt bennem, hogy mit fogok elénekelni 3 nap múlva.-mosolyogtam. 
- Értem.- válaszolt. 
Az a 3 óra úgy elrepült, hogy arra eszméltünk fel, hogy a telefonom zenélni kezdett, majd bevillant Miranda neve a kijelzőn. 
- Szia.- szóltam bele.
- Szia. Itt vagyunk a ház előtt.- tudtam, hogy mosolyog, hallani lehetett a hangján. 
- Akkor indulunk is- tettem volna le, ha Miranda nem szól újra. 
- Indulunk?- értetlenkedett.
- Vanessa is jön.- mosolyogtam. - Vanessa volt a duett partnerem tegnap.- magyaráztam. - Be akarom mutatni nektek.
- Értem. Jól van, persze.- dadogott, majd kinyomta. 
Féltékeny lett? Csak ezen tudtam gondolkozni. Pedig semmi oka rá, mert én nekem csakis ő a legjobb és egyetlen barátnőm. Igaz, hogy Vanessa-t is nagyon megkedveltem, de nem áll olyan közel hozzám mint Miranda. 
- Valami baj van?- gondolkodásomból Vanessa zökkentett ki. 
- Nem, dehogy is. Akkor indulhatunk?- kérdeztem mosolyogva, de legbelül még mindig arra gondoltam, hogy Miranda megharagudott-e rám. 

~ 26.rész ~

Sikerült ismét egy hosszabb részt összedobnom :) Remélem tetszik, elég eseménydús ;)

/Mindkettőtöknek helye van a legjobbak között/

Az idő 4 óra felé járhatott, amikor végre elfoglalhattuk a szobánkat. Becipeltük bőröndjeinket, majd fáradtan zuhantunk le az ágyra. Erőnk az nem volt sok, de még muszáj volt betanulnunk a választott dalt. Megegyeztünk, hogy adunk magunknak 1 óra pihenőt, aztán elkezdjük a felkészülést. Főztem magunknak egy jó adag feketekávét, hogy még éjjel is legyen valamennyi kis erőnk, aztán a továbbiakban magas koffein tartalmú üdítőket ittunk. Az az 1 óra elég hamar elrepült, így neki láttunk megtervezni a másnapot. Vanessa berakta a CD-t a lejátszóba, amin a zene alap volt, és elkezdtem énekelni szöveggel a kezemben. 
The day I first met you  
You told me you'd never fall in love 
But now that I get you 
I know fear is what it really was

Majd Vanessa következett

Now here we are, so close 
Yet so far, haven't I passed the test? 
 When will you realize 
Baby, I'm not like the rest

A refrént közösen énekeltük. Nem is hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni a dolog, és hogy ennyire jól kiegészítjük egymást. Vanessa-nak fantasztikus hangja van. Egyszerűen lehidaltam, mikor meghallottam. 
Tökéletesek akartunk lenni, ezért szinte egész éjjel fent dekkoltunk és gyakoroltuk a dalt. Persze reggel nem volt könnyű felkelni 3 óra alvás után, de 2 bögre kávéval tűrhető volt. Pontban 9-kor a zsűritagok meg is jelentek. Mondtak pár szót, majd sorban mentek a versenyzők. Amíg nem mi voltunk soron, folyamatosan gyakoroltunk, azt szerettük volna, ha minden tökéletes.Mikor már csak ketten voltak előttünk, odamentünk a színpad mellé és vártuk,hogy sorra kerüljünk. Persze ekkor már nagyon izgultam. A színpadon éppen  a 3 lány, Jessica, Beatrice és Alexa volt. El kell ismernem, hogy elég jól nyomták. Van tehetségük a tánchoz. 
2 perces produkciójuk után mikor megláttak, felvették a nagyképű énüket és önelégülten sétáltak lefelé a színpadról. Egyenesen felénk tartottak. "Kéz és lábtörést" suttogta Jessica, majd úgy ment el mellettem, hogy direkt neki ment a vállamnak, én pedig meginogtam, egy hajszál választott el, hogy ne nyaljam fel a padlót. 
- Jól vagy?- kérdezte rémülten Vanessa. 
- Persze. Köszönöm.- mosolyogtam. De nagyon fájt a vállam, főleg azért mert nem számítottam rá, hogy ennyire  bunkó tud lenni. Nekem semmi bajom sincs velük - na ez egy kicsit túlzás azok után, ahogy Mirandát kihasználták - de mégsem szólok be nekik, inkább hagyom őket. Bosszankodásom alatt le is szerepelt az előttünk lévő páros, arra figyeltem fel, hogy tapsolnak. Összeszedtem minden bátorságom, nagy levegőt vettem, Vanessa-val megöleltük egymást, majd felsétáltunk a színpadra. 
- Sziasztok lányok.- köszöntött Britney, majd mi is ugyanúgy tettünk. - Melyik három dalt húztátok?
- Conor Maynard-Can't say no, Lady Gaga-Marry the night és Demi Lovato-Give your heart a break.- soroltam.
- És melyiket válaszottátok?-kérdezte Demi, gondolom kíváncsi lett azok után, hogy az ő dala is benne volt a háromban. 
- Give your heart a break.- felelt Vanessa. Demi-nek ekkor nagy mosoly ült ki az arcára. 
- Akkor hajrá. Sok szerencsét.- intett Simon. 
A dal beindult, én pedig énekelni kezdtem.
 The day I first met you....
A következő "versszaknál" Vanessa énekelt. Mindent pontosan ugyanúgy csináltunk, ahogy a "szobánkban"és ahogy azt megbeszéltük. Néha a zsűrire néztünk, néha egymás szemébe és bíztattuk egymást. A dal végén óriás taps fogadott minket. Meghajoltunk, majd boldogan megöleltük egymást, hiszen a produkciónk szinte tökéletes volt. Annyira élveztük az egészet. Én el is feledkeztem a közönségről. Csak a dalra és a zsűrire koncentráltam, ami láthatólag bejött. 
- Köszönjük szépen. Várunk vissza titeket az eredményhírdetésnél.- mosolygott L.A Reid. 
Lefutottunk a színpadról, majd újból megöleltük egymást. Annyira boldogok voltunk. Úgy éreztem, fel kell hívnom Mirandát és a fiúkat, még akkor is, ha ne adj' Isten, nem jutok tovább. Zsebembe nyúltam és a telefonomat kerestem, de nem találtam. Pedig fogadni mertem volna, hogy a zsebembe tettem. 
- Talán ezt keresed?- vicsorgott velem szembe Jessica, a telefonomat dobálva a kezében. 
- Azonnal add vissza!- utasítottam. 
- Úgyis ki fogtok esni. A kis előadásotok szart se ért.- nyávogott.
- Majd meglátjuk. Na kérem a telefonomat.- szólítottam még egyszer.
- Könyörögj.- gúnyolódott. Ez a kis liba azt gondolja, hogy majd térden állva fogok neki könyörögni a telefonomért? Na azt már nem. 
- Add vissza neki a telefonját.- kiabált rá Vanessa. Jól esett, hogy megvéd.
- Figyeljétek, lányok! Megszólalt a kis barátnő. - röhögött Alexa. 
- Na ebből elég volt.- már szinte ordítottam velük. - Azonnal add ide a telefonomat.- nyúltam keze után. Megindult felém, majd kezembe dobta a készüléket. 
- Amatőrök.- röhögött, miközben elmentek mellettünk.A falon lefelé csúszva ültem le a padlóra, a térdeimet arcomhoz húztam és sírni kezdtem. Vanessa próbált vigasztalni, de nem volt egyszerű dolga. Magam sem értem, hogy mi a francért borulok ki három kis kurva miatt. Még hátra volt az eredményhírdetés, így össze kellett szednem magam. 15 perces pityergésem után megmostam az arcom, és újból kisminkeltem magam, mert teljesen elkenődött.Már nem volt más hátra, csak vártunk az eredményre.

5 órával később

3 óra körül értesítettek minket, hogy álljunk a színpadhoz, mert hamarosan mi következünk, hogy megtudjuk, be kerültünk-e a legjobb 100 -ba. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy "tovább kell jutnom". Tudtam, hogy képes vagyok végig csinálni ezt az egész versenyt, még akkor is, ha az a három ribanc utamat állják. 
Ugyanúgy izgultam, mint bármelyik másik versenyző, a kételyeim akkor sem tűntek el, ha arra gondoltam, hogy Simon-nal töltöttem el egy napomat és nagyon jól kijöttünk egymással. Nem szerettem volna elbízni magam, hiszen tudtam, hogy az esélyem ugyanannyi, mint bárki másnak. Vagy továbbjutsz, vagy kiesel, és folytatod a régi életed. Végiggondoltam, hogy mit is csinálhatnék, ha ne adj' Isten, kiesnék. Arra jutottam, hogy dolgoznom kéne. A szakmám cukrász, így ebben a témában gondolkodtam. Később rájöttem, hogy elég hülye vagyok, mert még semmi sem dőlt el. Később már csak tényleg arra koncentráltam, hogy továbbjussak. Vanessa-t is nagyon megkedveltem, hiszen megértő velem, türelmes, és még ki is állt mellettem annak ellenére, hogy 1 napja találkoztunk. Nem szerettem volna, ha kiesik, mert csak ő van itt nekem, aki megért és kiáll mellettem. Reméltem, hogy ő is ugyanígy érez és ugyanezeket gondolja rólam. Persze Mirandát sem hagyom cserben, nem felejtettem el (hogy is felejthettem volna el a legjobb barátnőmet?) alig várom már, hogy újra lássam. 
Mikor a színpadhoz értünk, pont Jessica-ék mentek fel. A szívem legmélyén nagyon reméltem, hogy kiesnek.Na jó, ennyire nem vagyok gonosz, de ezek hárman kiállhatatlanok.Beszélnem kéne velük, hogy mégis mi rosszat tettem, ami miatt ennyire gyűlölnek. Hárman voltak előttünk, majd ketten, és én meg azon agyaltam, hogy Jessica-ék továbbjutottak-e. Ez elég hülyén hangzik, tudom hogy azzal kéne törődnöm, hogy továbbjutok-e, de nagyon érdekelt, hogy mi van velük. De ha ők is és én is továbbjutottunk, 100 emberből könnyebb lesz őket észrevenni, mint 250.-ből. 
Egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy nekünk kell felsétálni a színpadra, mert mi következünk. Ha eddig nem is, de most nagyon féltem. Féltem, mert tovább szerettem volna jutni. Minden álmom az, hogy énekesnő legyek, legyenek saját rajongóim, akiknek koncertjeimmel köszönhetem meg a szeretetüket.  
- Sziasztok.- sóhajtott Britney. Mi is visszaköszöntünk.- Nagyon sokan jelentkeztek ebbe a versenybe.- kezdte a szokásos hülye dumát, amit ilyenkor elő kell adniuk. - A több ezer jelentkezőből 250-en jutottatok tovább, most pedig már csak 100-an maradhattok.  Csak a legjobbak juthatnak tovább.- erre a kijelentésre a hasam összerándult, a torkomban pedig nem tudtam legyűrni azt a nagy gombócot. A sírás határán voltam, és Vanessa kezét szorongattam. - De mind a kettőtöknek helye van a legjobbak között.- kiáltotta el magát. Mikor leesett, hogy mit is mondtak, könnyes arccal öleltem meg Vanessa-t, majd nem győztünk hálálkodni. Lefutottunk, majd megöleltük a műsorvezetőt, Tonny-t is. Nem tudtam felfogni, hogy továbbjutottam. Tudtam, hogy még sok van hátra, ahhoz hogy az élő show-ba jussak, de eszméletlenül örültem ennek is. Azonnal tárcsáztam Mirandát. 
- Tessék.- szólt bele Miranda.. 
- Szia Mir. Alice vagyok.
- Alice, miért sírsz?- kérdezte kétségbeesetten. Gondolom azt hitte, hogy valami baj van. 
- Továbbjutottam Mir. - kiáltottam. 
- Áááá.- síkított bele a telefonba, én meg majdnem megsüketültem, persze boldog voltam, hogy ennyire örül ő is.  
- Büszkék vagyunk rád Alice.- kiáltott Liam. 
- Ott vannak a fiúk? Ki vagyok hangosítva?- mosolyogtam. 
- Szia Alice. Annyira hiányzol már.- beszélt Niall. Gondolom elvette Mirandától a készüléket. 
- Szia Niall. Ti is nagyon hiányoztok nekem. Ha megengedik, megpróbálok meglógni, hogy találkozhassunk.- vetettem fel az ötletet. 
- Ez nagyon jó lenne, de nehogy bajba kerülj.- utasított. 
- Nyugi. Most viszont mennem kell, este leszek skype-on. Sziasztok. Nagyon vigyázzatok magatokra.- köszöntem el.
- Szia.- kórusban köszöntek ők is. 
2 óra múlva mindenki megtudta az eredményt. Láttam sok könnyes arcot, akiket nagyon sajnáltam, de láttam boldog arcokat is, akikkel együtt örültünk. Eljött az idő, hogy a 100 tovább jutott versenyző találkozzon. Eléggé izgultam, mert meg akartam tudni, hogy Jessica-ék kiestek-e, vagy továbbra is el kell majd tűrnöm a fenyegetéseit. Futottunk egymás felé, mindenkit megöleltünk, senkit nem érdekelt, hogy kihez futott oda, örültünk egymás örömének. Körbenéztem, Jessica-t és "barátnőit" kerestem, de nem láttam őket. Megkönnyebbülve sóhajtottam. 
- Minket keresel?- röhögött Jessica a hátam mögött.- Mint látod, még itt vagyunk. Be kell, hogy valljam, egész éjjel azon imádkoztam, hogy ess ki. De  ugy látom, nem jött össze. Ki foglak csinálni.- szótagolta ezt a mondatot, hogy mégjobban nyomatékosítsa bennem az előbb elhangzottakat. Hátracsapták hajukat, majd fel emelt fejjel tipegtek tovább magassarkújukban. Komolyan mondom, nem értem, hogy egy táncos miért magassarkút hord. Én a táncosokat lazának képzelem el. De mind egy, ők tudják. Megkerestem Vanessa-t, majd a szobánkba mentünk dalt választani, hogy ki mit fog elénekelni a 3 nap múlva. 

~ 25.rész ~

Kis késéssel, de itt van a 25.rész :)) Jó Olvasást :DD

/Bootcamp/

3 héttel később

Eljött a Bootcamp, azaz a kiképzőtábor ideje. Ennek a helyszíne Manchester-ben van, ami nincs valami közel Londonhoz. Mirandával összepakoltuk szinte az összes cuccomat, mert fogalmam sem volt, hogy mikor jöhetek újra haza. Jelen esetben az lenne a legjobb, ha minnél később.A 3 hét alatt megpróbáltam minden napomat a fiúkkal tölteni, mert tudom, hogy nagyon fognak hiányozni. Voltunk golfozni, bowlingozni, de még az egyik koncertjükre is elkísértük őket. Egyre jobban összemelegedtünk és azt érzem, hogy soha nem szeretnék elszakadni tőlük, mert már ők ishozzám tartoznak.
Mielőtt felszálltam volna a buszra, ami egyenesen Manchester-be hozott, még egy utolsó ölelést adtam a fiúknak és persze Mirandának. Megígértem, hogy minden nap fogok írni és telefonálni, cserébe nagyon vigyázzanak magukra. 
Az út ide Manchester-be elég hosszú és fárasztó volt. Persze találtam pár beszélgetőtársat, de azt hiszem, ellenségeket is. Megláttam Jessica-t Alexa-t és Beatrice-t (Miranda régebbi "legjobb" barátnőit) , ahogy önelégülten vicsorognak rám.. Fogalmam sem volt, hogy mi a bajuk velem, de ezt még most sem tudtam kideríteni. 
Holnap fogunk találkozni a mentorokkal, és akkor tudjuk majd meg, hogy ki kivel fog majd énekelni. 
Alig várom már és mindent megfogok annak érdekében tenni, hogy továbbjussak, még ha ez a 3 lány meg is akar ebben akadályozni. 

Másnap 

- Sziasztok! Üdvözlünk titeket a kiképzőtábor első fordulóján.- köszöntött minket másnap reggel Britney.- A Bootcamp alatt 3 forduló lesz. Először párosával mérettetitek meg magatokat. Ez ugyanúgy vonatkozik az énekesekre és a táncosokra is.- folytatta.- A párosok közül lehet, hogy mindketten kiestek, lehet, hogy csak az egyik fél, de az is lehet, hogy mindketten továbbjuttok. 

- Most vagytok 250-en, holnapra már csak 100-an lesztek.- szólalt meg Simon is. Belegondoltam, hogy hamarosan ebből a 250 emberből már csak 100 marad. Eddig a nyugalom uralkodott rajtam, de e mondat hallatán elült rajtam a pánik és az izgalom.

- Aztán következnek a szóló produkciók. Ekkor majd megint megfeleződtök, ami azt jelenti, hogy már csak 50-en maradtok.- mondta L.A Reid.

- És végül újra szólóban mutatkoztok meg, amikor már csak a legjobbak juthatnak majd tovább. Ezen azt értem, hogy mindössze csak 12-en maradtok, akik már  a mentor házba mehetnek és csak egy hajszál választja el őket az élő show-tól.- bizonygatta Demi. Belegondoltam, hogy a srácok is ugyanezen mehettek keresztül és már értettem, hogy milyen nehéz lehetett nekik. 

- Most pedig felsoroljuk a párosokat. Énekes énekessel lesz egy párban, táncos táncossal lesz egy párban.- vett elő egy lapot Britney, amire gondolom össze voltak írva a párosok. A szívem erősen lüktetett, kíváncsi voltam, hogy kivel alkotok majd egy párt. 
- Tiffany Stewart és Josh Parker.- szólította őket Simon, mire az említett személyek előbbre léptek.- Az egyik páros. A következő Jessica, Beatrice, Alexa, azaz a DanceGirl, valamit Ashley, Christina és Eva, a Littledancer.- láttam Jessica, Beatrice és Alexa arcán azt a gúnyos, nagyképű mosolyt, amitől egy kicsit elment a kedvem. De igazából rájöttem, hogy fölösleges miattuk lehangolnom magamat, mert amig egálba vagyunk, leszarom őket.- David Peterson és Robert Collins.- folytatta Simon.- Vanessa Alword és Alice Jones.- hallottam meg végre a nevem. Nagyon megörültem, hogy lányt kaptam társamnak, mert nem szerettem volna féltékenykedést Harry részéről, meg szerintem egy lánnyal jobban meg fogom találni a közös hangot. Utána még felsoroltak jópár párost , ami még további másfél órát jelentett. 
- Nos, mivel már mindenkinek van párja, hamarosan megkapjátok a szobáitok kulcsát, ugyanis a partneretekkel fogtok aludni, hogy gyakorolhassatok. - ekkor még jobban örültem annak hogy lánnyal kell színpadra lépnem.- Előtte húznotok kell egy kis cetlit, amin három dal van, abból a három dalból kell egyet választanotok, amit majd elő fogtok adni.- tudatta Demi.- Miután választottatok, megkapjátok rá a hanganyagot, és attól a perctől kezdve gyakorolhattok is reggel 9-ig, mivel akkor hallgatunk meg titeket.- ránéztem az órámra, ami fél hármat mutatott. Rájöttem, hogy bele kell húznunk, különben buktuk az egész holnapi napot. 
- Nagyjából ennyit szerettünk volna, most pedig menjetek dalt húzni, utána pedig sok sikert a gyakorláshoz.- fejezte be L.A. Reid. Megkerestem Vanessa-t. Nagyon szép, hosszú barna hajú lány volt és barátságosnak tűnt. Újból 1 órát kellett várnunk, mire ránk került a sor, hogy húzni tudjunk. 
- Húzz nyugodtan.- nézett rám, én egy "köszönöm" pillantással feleltem, majd belenyúltam egy nagy tálféleségbe és túrni kezdtem a lapok között. Egyet megfogtam, félreálltunk és megnéztük, hogy melyek közül választhatunk. Kihajtogattam a lapot, amin ez állt: 

• Lady Gaga - Marry the night. 
• Conor Maynard - Can't say no.
• Demi Lovato - Give you're heart a break. 

- Szerinted?- kértem ki Vanessa véleményét. 

- Ha engem kérdezel, szerintem Conor-t egyből zárjuk ki, mivel nem egy olyasmi dal, amivel tehetségkutatót lehet nyerni. 

- Igen, ezzel én is egyetértek.- bólogattam.- De szerintem ha igazán meg akarjuk magunkat mutatni, akkor a megfelelő választás Demi Lovato lenne. Nem azért, mert ő is zsűritag és így hátha könnyebben továbbjutunk, hanem mert ez a dal tényleg nagyon nehéz és vagy elbukod, vagy nagyon jól elénekled. 

- Akkor szerintem megegyeztünk.- mosolygott Vanessa, majd leadtuk egy idősebb nőnél a választásunkat, ő pedig odaadta rá a zene alapot, így indulhattunk gyakorolni. 

~ 24.rész ~

Huhh, hát amilyen gyorsan csak tudtam, megírtam a következő részt, ami - ahogy terveztem - ismét hosszabb rész lett, mint az előzőek.  

Köszönöm szépen a komikat, nagyon jól esnek! :)) 

Jó olvasást! :)

/Stúdióban/

A válogatás után elköszöntünk Kathrintől és a fiúk Range Rover-ébe pattantunk.

A kocsiban mégegyszer megdícsértek, elmondták, hogy milyen gyönyörű voltam fent a színpadon és hogy jól állna nekem ez a szakma. Természetesen örültem a fiúk szavainak, de nem szeretnék egy egyslágeres, elfeledett popsztár lenni, csak annyit akarok, hogy felfigyeljenek rám és mondják azt, hogy Alice, te tehetséges vagy! Tudsz valamit! Ez minden álmom. 
Fél óra utazás után megérkeztünk a fiúkhoz. A garázsban szálltunk ki a sok fotós miatt, majd a garázsból a házba vezető ajtón mentünk be. Gondoltam, hogy mire Simon ideér, még van másfél óra, és fogalmunk sem volt, hogy mit fogunk ez idő alatt csinálni.
- Dobjunk össze valamit.- ugrottam fel hosszas gondolkodásom után.
- Mondjunk süssünk palacsintát?- folytatta ötletemet Niall.
- Akár.- mosolyogtam. A többieknek is tetszett az ötlet, majd mindenki a konyhába sietett. - Azt mondja, hogy...Szükségünk lesz lisztre,tejre, szódavízre, tojásra, sóra és olajra, hogy ne ragadjon le.- Soroltam az alapanyagokat.
- Igenis főnök asszony!- tette kezét homloka elé játékosan Liam. Szeretem, hogy mielőtt elkezdek főzni, minden alapanyag elő van készítve. Hamarosan mindent, amit kértem magam előtt láttam, így már kezdhettük is.Összekevertük az alapanyagokat, majd az első palacsintát én sütöttem. Régebben is mindig az én dolgom volt a palacsintasütés, így ez most sem okozott gondot. Egy mozdulattal feldobtam a félig megsült palacsintát, ami sikeresen landolt, így sülhetett tovább a másik fele is.A következő Miranda volt, az ő palacsintája is ugyanolyan jól sikerült, mint az enyém. Aztán következtek a fiúk. Először Louis. Már előre féltem, így arrébb is álltam. 
- Hé, most meg miért mész el?- játszotta a sértődöttet. 
- Hát Louis...- mosolyogtam. 
- Akkor legalább messziről segíts. 
- Oké. Akkor tegyél a palacsintasütőbe egy kis olajat.- utasítottam. Ez ment is volna, ha nem önt ki mindjárt 3 decit. Visszaálltam mellé, majd annyi olajat viszaöntöttem a flakonba, hogy épp csak pár csepp maradjon a palacsintasütőben. Mikor a folyamat végére értem, átadtam neki a terepet. Beleöntött a sütőbe egy kis tésztát, a szó szoros értelmében. Elkezdte elolaszlatni, de hiába, mert túl kevés volt a tészta, így Lou palacsintája szép lukacsos lett. A következő "kihívó" Harry volt, akinek először jól ment a dolog, de a palacsinta átfordítása nem úgy sikerült, ahogyan azt eltervezhette, ugyanis mikor feldobta, nem a megfelelő helyére ért vissza, hanem egyenesen a földre esett. Nagyot kuncogtunk rajta, de ő csak lógatta az orrát. Felajánlottam neki, hogy megsütöm helyette, amit aztán egy homlokpuszival díjazott. Niall volt a következő, akinek szintén az átfordításnál akadt gondja. Szegénynek az egész palacsintája leragadt, de a következő próbálkozásnál majdhogynem szebb palacsintát sütött mint én. Zayn-nél egy volt a probléma, hogy a haja jobban érdekelte a palacsintasütésnél.Már csak Liam volt hátra. Sejtettem hogy nála nem lehet gond, ami így is volt. Liam-ről aztán vehetnek példát a többiek. A maradék tésztát még kisütöttem, addig a többiek megterítettek. Mikor mindenki végzett a feladatával, leültünk, hogy mindenki efogyassza a saját kis palacsintáját. 
- Sziasztok.- toppant be Simon. Ránéztem az órára és el sem hittem, hogy ilyen hamar eltelt az a másfél óra. 
- Szia Simon. Gyere, egyél velünk.- mutatott a mellette üresen álló székre Niall. 
- Igazán kedvesek vagytok,de srácok, nem enni jöttem.- ült le végül a székre. 
- Pedig most enni fogsz. Van még bőven.- mutatott a tálra Liam, amin a palacsinták voltak. Így a végére már nyolcan ültünk és jóízűen ettünk. 
- Ki csinálta a palacsintát?- kérdezte Simon.
- Alice volt.- mutatott rám Zayn, amitől megijedtem, vártam Simon reakcióját. 
- Úgy látszik nem csak az éneklésben vagy tehetséges. Ez egyszerűen fenséges.- jelentette ki. 
- Köszönöm szépen. Ha szeretné, csomagolhatok el.- ajánlottam fel.
- Azt nagyon megköszönném.- mosolygott.- De tegeződjünk.- kacsintott rám.
Miután befejeztük az evészetet, Mirandával elrakodtunk. 
- Indulhatunk?-kérdezte Simon. Egyöntetűen feleltük, hogy igen.  
Simon limuzinjába ültünk, ami meseszép volt.Fekete, sőtétített ablakos és belül meg volt minden, ami egy limuzinba való. 

A többiek nem kiváncsiskodtak, hogy hova megyünk, így én sem hoztam fel a témát. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Egy átlagos épületet láttam magam előtt. Beljebb mentünk majd megláttam egy csomó mikrofont, erősítőt, minden olyat, ami egy stúdióba(?) kell. 

- Nos, azt hiszem már felismertétek, hogy hova hoztalak el titeket, de ha mégsem, akkor elmondom, hogy ez egy stúdió.- magyarázta Simon. Az állam leesett. Hogy én egy stúdióban?

- Akkor kezdhetjük?- nem igazán értettem mire gondol, de a többiekkel együtt bólogattam.  A fiúk beálltak a mikrofon mögé, mi pedig az üvegen keresztül néztük őket Mirandával. Felcsendült a More than this, majd a fiúk sorban énekelni kezdtek. Nagyon jól hangzott, imádtam minden percét a dalnak. Miután vége lett a számnak, visszajöttek hozzánk, mi pedig megtapsoltuk őket. Miranda Louis-hoz futott és egy csókot nyomott a szájára. Fogalmam sincs miért, de odamentem Harry-hez és megöleltem, amit ő persze boldogan viszonzott. - Akkor Alice, te jössz.- mutatott rám Simon.
- Hogy én?- kérdeztem meglepetten. Én énekeljek a fiúk és Simon előtt egy stúdióban? Na neem, biztos csak álmodom.
- Persze.- bólintott Cowell. Nagyon örültem a lehetőségnek és bármennyire is izgultam, nem hagyhattam ki, így én is beálltam a mikrofon mögé. A Forget you szólalt meg, így könnyedén elkezdhettem az éneklést. Fura érzés volt, pillangók repkedtek a gyomromban, de mégis olyan jó volt. A szám végén visszatértem a többiekhez, megdícsértek, azt mondták, jobb voltam, mint az X-Factor-ban. Simon a kezembe nyomott egy CD-t.
- Ez micsoda?- érdeklődtem. 
- Felvettem, ahogy az előbb énekeltél.-mosolygott büszkén. 
- Komolyan?- nem tudtam felfogni, hogy mi is történik velem. Először találkozgatok a fiúkkal, Harry elég közel került hozzám, továbbjutottam az X-Factor-ban és most pedig egy stúdióban vagyok Simon Cowell-el, aki a kezembe adta az "első saját CD-met". Ez mind olyan hihetetlen. - Nagyon szépen köszönöm.
- Nincsmit. De most mindannyian sipirc befelé.- tessékelt be minket az üvegablak másik oldalára. Láttam, hogy Mir megtorpan.
- Na gyere már, Miranda.- hívtam. 
- De én nem tudok énekelni.-  válaszolt nagy sóhajjal. 
- Dehogynem tudsz! Aki Kelly Clarkson dalokat énekel, az csak tud valamit.- álltam mellé és húzni kezdtem. Mind a heten a mikrofon mögött álltunk, Simon pedig Natalie Imbruglia Torn című számát indította el. Liam kezdte az éneklést, ahogy koncerteken és az X-Factor-ban is csinálták, majd jött Harry. Louis-szal, Niall-el és Zayn-nel mindig csak a refrénnél kapcsolódtunk be. Fantasztikusan éreztem magam. Még most sem tudom felfogni, hogy a fiúkkal énekelhettem együtt, ráadásul egy igazi stúdióban, mint egy sztár. Azt hiszem, az életem fenekestül felfordult. 
Az utolsó akordok elhalkulása után megtapsoltuk magunkat és Simon is odajött hozzánk. Most már tényleg mondhatom azt, hogy ez életem legjobb napja. 
Hamarosan beszálltunk a limuzinba, majd elhajtottunk. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ide újra visszajönni, saját dalokat írni, énekelni. 
Mikor a házunk elé értünk, elköszöntünk a fiúktól és Simon-tól, majd miután elhajtottak, bementünk a házba. Kathrine a nappaliban ült, majd mikor észrevette, hogy megjöttünk, azonnal nekünk szegezte a kérdést. 
- Na milyen volt?
- Fantasztikus.- jelentettem ki, amit nagyon komolyan gondoltam.  
- Nagyon jó volt. Még én is énekelhettem.- mondta boldogan Mir. 
- Ja, és amikor én énekeltem, Simon felvette és oda is adta a CD-t.- feleltem büszkén. 
- Hát ti aztán nagy mázlisták vagytok.- mosolygott Kathrine. 
Megvacsoráztunk, majd megfürödtem, fogat mostam és hulla fáradtan dőltem bele az ágyba.

~ 23.rész ~

Sziasztok! :) 

Ne haragudjatok a késésért, csak 1 hétig nyaralni voltam, és időm az nem volt valami sok. Azt a keveset is inkább pihenésre fordítottam.  

De hogy másról is dumáljak, el kell mondanom, hagy fantasztikusak vagytok!:) Nem nagyon szoktam komit kérni a részekhez, mint ahogy az előzőhöz sem, de mégis kaptam 5-öt, aminek nagyon-nagyon örülök, hiszen (szerintem) minden blogírónak fontosak a visszajelzések. A másik dolog pedig az, hogy hamarosan elérjük az 5000 látogatottságot.Nagyon köszönöm nektek! :) El sem tudjátok hinni, mennyire boldog vagyok. ;)♥

A részről annyit, hogy nem fogtam vissza magam, ami a hosszán is meglátszik és remélem, hogy a továbbiakban is összetudok majd hozni ilyen hosszabb, tartalmasabb részeket! Azt is észrevehetitek, hogy néhány mondat vagy szó lilával ki van jelölve, ami igazából egy link. Ha arra rákattintotok, megnézhetitek az adott videót, zenét. :D Remélem tetszeni fog ;)

Nagyjából ennyit szerettem volna! :) Jó olvasást kívánok!♥

 

/X-Factor/

Másfél héttel később.

Eljött a verseny napja. Mióta a fiúk elmentek, csak unatkozunk. Minden nap annyiszor elénekeltem a dalt, amennyiszer csak tudtam. Az énektanárom szerint már teljesen fel vagyok készülve. Már csak pár óra és indulhatunk. Miranda és Kathrine csináltatott maguknak egy erre ez alkalomra illő pólót, amin ez állt: "Nekünk Alice a győztes" . Kedves gesztus tőlük. Nagyon izgatott vagyok, de egyben szomorú is, sajnálom, hogy a fiúk nem lehetnek ott velem, hogy átöleljenek, velem örüljenek, ha sikerül, és vigasztaljanak, ha nem jön össze a dolog. De hát nekik ez a munkájuk és a rajongók megérdemlik a szeretetüket. Azért remélem így is minden rendben lesz, hiszen Kathrine és Miranda is velem lesznek.

4 órával később

Fél óra múlva indulunk. Már vagy 1 órája teljesen kész vagyok, felöltöztem, kisminkeltem magam, annyira izgatott vagyok. Mivel a szám, amit elfogok énekelni, elég laza, ezért az öltözködést sem vittem túlzásba. Egy egyszerű rövidnadrágot és ujjatlant vettem fel, hogy nehogy már az elején cicababának nézzenek. A sminket egyszerűen oldottam meg, alapozó, szempillaspirál, pirosító és egy kis rúzs.

Az autóút alatt nem nagyon szóltunk, én izgultam, Kathrine az utat figyelte, Miranda meg inkább hozzám se mert szólni. Egyik pillanatról a másikra rengeteg emberre lettem figyelmes, gondoltam, hogy megérkeztünk. Az kocsi szépen lassan meg is állt. Kiszálltunk, majd mi is beálltunk az óriás tömegbe. Kamerások vonultak át közöttünk, néhány embert megszólítottak és kérdéseket tettek fel nekik.. Egész végig azon imádkoztam, hogy csak hozzám ide ne jöjjenek, de aztán persze hogy megszólítottak. Félrevittek és azt mondták, hogy röviden mutatkozzak be, mondjam el, hogy miért jelentkeztem, miket szeretek, stb. A kis "interjúm" ennyiből állt: Alice Jones vagyok, 17 éves. Mindenem az éneklés, egyszerűen imádom. Azért jelentkeztem az X-Factorba, hogy megmutassam a tehetségem és kapjak pár visszajelzést, hogy jó-e az, amit csinálok. 
Megköszönték az együttműködésem, majd hamarosan visszállhattam a sorba. Körülbelül 2 órás várakozás után beértünk a meghallgató helyiség előtermébe. Onnan mentünk a sorszámomért, ami az 1563-as volt. Ekkor már az idegesség uralkodott rajtam, a körmöm is rágtam. Miranda elmondta párszor, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi baj, de ez valahogy mégsem sikerült. Megint egy másfél órás várakozás után beértünk végre a meghallgatóterembe. Odakullogtunk a műsorvezetőhöz, aki nagy mosollyal az arcán üdvözölt minket. Hamarosan egy nő sétált oda hozzám -gondolom a stáb egyik tagja- hogy felmehetek a szinpadra. Megöleltem Mirandát és Kathrine-t, vettem egy nagy levegőt és a színpad felé mentem. Besétáltam, majd mikor észrevettek, tapsolni kezdtek, aminek nagyon örültem. Rengetegen voltak, de próbáltam csak a zsűrire figyelni.

Demi Lovato szólított meg először. 
- Szia. Hogy hívnak.?- kérdezte. 
- Sziasztok. Alice vagyok.- szóltam bele a mikrofonba. 
- Hány éves?- folytatta tovább a kérdezősködést.
- 17.- válaszoltam  már egy kicsit nyugodtabban. 
- Mit fogsz énekelni?- kiváncsiskodott Simon Cowell is. 
- Cee Lo Green-től a Forget you-t.- mosolyogtam. 
- Kiváncsian várjuk.- intett egyet, majd beindult a szám. Elkezdtem mozogni, hogy mégse úgy álljak mint egy szobor. Belekezdtem az éneklésbe, és egyre jobban éreztem magam. Táncoltam, mosolyogtam és lassacskán teljesen felszabadultam. Láttam, hogy a zsűritagok is jól érzik magukat, tapsolnak. Hamarosan a szám végére értem, ekkor a tömeg nagy tapsviharba kezdett. Én meghajoltam és belenyögtem a mikrofonba egy "köszönöm"-öt. Örültem, hogy a közönségnek ennyire tetszettem, de nekem a zsűri véleménye mindennél fontosabb volt. 
- Nos, Alice.- próbált szóhoz jutni Britney, de a taps valahogy nem akart alább hagyni.- Ez egyszerűen fantasztikus volt.- mosolygott,miután végre csend lett a teremben.
- Igen, én is ugyanígy gondolom. Azt hiszem, neked szép jövőd lesz.- hangoztatta Demi, mire a közönség megint ujjongásban tört ki. Annyira boldog voltam.
- Akkor szerintem szavazzunk.- jelentette ki Simon. 
- Én egy óriás igent mondok.- mosolygott Demi.
- Én is igennel szavaznék.- szólalt meg végre L. A. Reid. is.
- Igen.- csapta le tollát Britney a kis füzetére.
- Én...- gondolkodott Simon. Ekkor kicsit pánikba estem.- Természetesen igen.- ekkor örömömben ugrálni és sikítozni kezdtem.
- Nagyon-nagyon szépen köszönöm.- hálálkodtam. Többet nem is tudtam mondani. Könnyes arccal futottam le Mirandához és Kathrine-hez. Szorosan magamhoz öleltem őket, és úgy szipogtam. 
- Egyszerűen csodálatos voltál ott fent.- húzott magához mégegyszer Miranda.
- Tényleg nagyon szép volt.- dícsért a műsorvezető is. Pár perc múlva indulni készültünk, ekkor meghallottam a srácok WMYB című számát. Magamban nagyot kacagtam, hogy milyen kedves valakitől, hogy elénekli a dalukat. De amikor meghallottam az énekest, Liam-et(?), felkaptam a fejem és késztetést éreztem arra, hogy visszaforduljak és megnézzem a színpadon álló személyt. De amikor már Harry-t(?) hallottam énekelni, muszály volt visszafordulnom.
- Alice, ez nem Ha...Harry?- kérdezte Miranda megszeppenve. Viszafutottunk a műsorvezető mellé, akinek fülig ért a szája. Mikor mi is együtt néztük a fellépő(ket), az állam leesett. A színpadon teljes egészében a One Direction állt. Hiába néztem meg őket újra és újra, a szemem először sem csalt. Nem értettem, hiszen úgy volt, hogy 2 hétig Amerikában lesznek, de a boldogságom felmérhetetlen volt. Harry lenézett a színpadról és mutatta az ujjával, hogy menjünk fel. Én visszatátogtam egy nemet, mire Miranda már a színpad felé tartott. Kathrine is próbált bíztatni, hogy menjek, de nem engedelmeskedtem, majd az egyik pillanatban hátulról meglökött és szinte felestem a színpadra. A közönség ujjongott. Harry elém állt, megfogta a kezem, mélyen a szemebe nézett és elkezdte énekelni a szólóját...csak nekem.A hasamban pillangók repkedtek, beleéltem magam az egészbe, olyan volt, mint egy álom. A szóló után egy puszit nyomott a homlokomra, majd egy ugrással visszament a fiúkhoz, és együtt énekelték el a dal hátralevő részét.Miután a a zene elhallgatott, a közönség állva örjöngött. Simon Cowell (aki a fiúk mentora volt) szintén állva tapsolt. Cowell felfutott a színpadra és mindegyik fiúval kezet fogott és megölelték egymást. Miután visszatért korábbi helyére, döbbenten tette fel a kérdést.
- Ti ismeritek egymást?- nézett rám.
- Igen, nagyon jó barátok vagyunk.- mosolygott Zayn.  
- A mellette álló lány pedig az én csodálatos barátnőm.- húzta magához Mirandát Louis, majd megcsókolta. A fiúk mégegyszer meghajoltak, majd leballagtunk a színpadról.
- Hát ti? Nem úgy volt, hogy...? - szegeztem nekik a kérdést. 
- De igen, úgy volt, de lemondták az egyik interjút, így már tegnap hazajöhettünk.- magyarázta Niall. 
- És miért nem szóltatok?- ölelte át szorosan Miranda Lou-t. 
- Gondoltuk, hogy meglepünk titeket.- válaszolt Liam. 
- Hát ez sikerült.- bólogattam. 
A válogatásban egy kis szünet következett, Simon pedig odajött hozzánk.
- Na hát, fiúk! Még 2 év után is megtudtok lepni.- csodálkozott.- Te pedig, Alice, gyönyörűen énekelsz.- fordult felém, mire én nem tudtam semmit válaszolni, annyira boldog voltam. - Louis, örülök, hogy ilyen csodás és szép barátnőt találtál magadnak.- pacsizott le vele. - Amúgy van kedvetek elmenni valahova a mai válogatás után? Még 2 óra és végzünk.
A fiúk ránk néztek, mi pedig sűrűn bólogattunk.
- Akkor lányok, legyetek a fiúknál, én pedig elmegyek értetek.- mosolygott. Egy bólintással jeleztük, hogy megértettük.