~ 27.rész ~

Sziasztok! :) Újra itt vagyok a 27. résszel. :) Ez a rész elég érdekes címet kapott. Az elején még nem fogjátok megérteni, hogy miért, de a végén biztos rájöttök majd. ;)

Annyit szeretnék még, hogy mivel megkezdődik a suli 3.-án (hihetetlen, milyen hamar eltelt a szünet) nem fogok tudni annyira sűrűn új részt hozni. Most megyek 8.-ba, nyakamon a továbbtanulás, felvételi, stb...szóval oda kell figyelnem a tanulásra. Ezért azt találtam ki, hogy szombatonként/vasárnaponként fogok új részt hozni. Akkor se haragudjatok meg rám, ha véletlenül nem tudom hozni. Lehet, hogy hétköznap, ha lesz időm, kitudom majd rakni a részt, de ha nem, akkor csak következő hétvégén. Remélem hogy nem haragudtok meg rám emiatt, de szerintem ez érthető :)) 

Ennyi lettem volna :D Jó olvasást! :)♥

/Bizonytalanság/

3 nap. Összesen ennyi időm van dalt választani és begyakorolni. Azt megfogadtam, hogy nem fogok úgy tenni, mint a selejtező előtt, hogy hetekig tökölök egy dalon, nem tudom eldönteni, hogy mit énekeljek. Egy napomat mindenképp szabaddá szerettem volna tenni, hogy Mirandával és a fiúkkal lehessek, de a többit azt gyakorlásra fogom fordítani. Most már egyre nagyobb a tét, és komolyan kell vennem a dolgot. Úgy döntöttem, hogy a mai napomat fogom lazsálással tölteni.
- Van kedved eljönni velem és a fiúkkal valahova?- fordultam Vanessa felé. Muszáj volt megkérdeznem, különben lelkiismeretfurdalásom lenne.
- Mármint a One Direction fiúkkal?- nézett rám tátott szájjal.
- Aha.- bólogattam
- Úristen Alice.- ölelt meg.- Annyira rendes vagy.- nyomott egy puszit arcomra. Örültem, hogy ennyire boldoggá tudtam tenni. Már úgyis itt az ideje, hogy bemutassam őt a többieknek, mert még csak beszélni sem beszéltem róla nekik. 
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet fürödni.- mosolyogtam. Szóval bikini, naptej és indulás.- kiáltottam.

~ ~ ~ ~ ~

20 perc alatt elkésztelődtünk. Felhívtam Mirandát, hogy értesítse a fiúkat is. Ez elég hamar megtörtént, mert a srácok már megint nálunk dekkoltak. Azt mondták, hogy 3 és fél óra mire ideérnek Manchesterbe, de ha ittvannak,  megcsörgetnek.

Lementünk a földszintre engedélyt kérni, hogy elmehessünk. Lent egy idősebb nő fogadott minket. Egy asztal mögött ült, és TV-zett. Gondolom elég unalmas lehet neki itt egész nap, de ez a munkája, figyelnie kell, hogy a versenyzők csak engedéllyel lépjenek ki az utcára. Elisabeth-nek hívhatták, legalábbis az ingére rátűzött kis "táblácska" erre utalt. 

- Jó napot.- szólítottam meg. 

- Sziasztok.- mosolygott. Gondolom örült, hogy van akivel beszélgethet. 

- Engedélyt szeretnénk kérni, hogy kimehessünk, ha ez lehetséges.- folytattam.

- Persze. Hogy hívnak?- húzott elé egy lapot, amire gondolom fel kell jegyeznie, hogy ki, mikor és hová megy. 

- Alice Jones és Vanessa Alword.- válaszoltam a feltett kérdésre. 
- Rendben. Hová szeretnétek menni és mennyi időre?
- Strandra és szerintem egész napra beírhat minket, ugye?- fordultam Vanessa felé, aki lelkesen bólogatott, a nő pedig jegyzetelt. 
- Jólvan. Meg is vagyunk. Már indulhattok is.- mosolygott. 
- Majd 3 óra múlva.- válaszoltam. - Nagyon köszönjük.- fordítottunk hátat, majd a lift felé mentünk. Megnyomtam a 2.-es gombot, majd pillanatok alatt felértünk az emeletre. Visszamentünk a szobánkba és mivel még volt 3 teljesen szabad óránk, tétlenül dőltem le az ágyra. 
- Szoktál dalt írni?- kérdezte Vanessa. 
- Hát..ritkán. Mióta Londonba költöztünk és megismertem a fiúkat, Mirandát, nincs valami sok időm. De régebben nagyon sokat írtam, tele volt a szekrényem velük és persze elhoztam őket Londonba is. 
- Ez nagyon jó.- mosolygott.- Emlékszel valamelyik szövegére?
- Persze.- válaszoltam. 
- És a dalaid meg is vannak zenésítve?- nem értettem ezt a sok, hirtelen jött kérdést, de természetesen válaszoltam. 
- Nem, sajnos.
- Akkor nekem van egy hiper-szuper ötletem.- pattant fel az ágyról. 
- Beavathatnál.- mosolyodtam el. 
- Leírhatnád az egyik dalod szövegét, mi pedig megzenésítjük, de csak ha benne vagy.- tetszett nagyon az ötlet. 
- Persze, rendben. De...mivel szeretnéd csinálni?- vetettem fel a kérdést. 
- Itt van a gitárom.- vette ki szekrényéből.  Kibontotta tokjából és egy gyönyörű vörös színű akusztikus gitárt pillantottam meg, a szélén fekete körvonallal.

- Ez gyönyörű.- ámultam el. 
- Köszönöm. Kezdhetjük?- nézett rám csillogó szemekkel. Elővettem egy papírt és tollat, majd jegyzetelni kezdtem az egyik saját dalomat, a személyes kedvencemet. Természetesen a szerelemről szól, egy szakításról. Ezt akkor írtam, mikor az előző pasim megcsalt. Emlékszem, majd' bele haltam a bánatba. Heteken keresztül csak sírtam, gondolataimat pedig ebbe a dalba írtam le. Talán ezért is fogadom el olyan nehezen Harry közeledését. Félek, hogy ő is megcsal. Nem szeretnék még egyszer szenvedni. 
Nagyjából 10 perc alatt leírtam a szöveget, Vanessa maga felé fordította a papírt és már játszani is kezdett. 20 Percen belül egy gyönyörű dal kerekedett ki az egészből. Én énekeltem, Vanessa pedig gitározott. Nagyon jó lett. Nem is tudtam, hogy tud gitározni, de azt főképp nem, hogy még a megzenésítéshez is ért. Párszor elénekeltük a dalt, majd az agyamban egyszercsak "kigyulladt a fény" és egy fantasztikusan szuper ötletem támadt. 
- Azt hiszem, meg van, hogy mit fogok énekelni az utolsó fordulón, a mentorház előtt. Persze csak ha eljutok addig. 
- És mit?- most komolyan nem esett le neki? 
- Hát ezt a dalt.- mosolyogtam. 
- Komolyan?- nézett rám hitetlenkedve. 
- Persze.- öleltem meg. 
- És miért csak az utolsó fordulóban?- kérdezte. 
- Mert már nagyjából összeállt bennem, hogy mit fogok elénekelni 3 nap múlva.-mosolyogtam. 
- Értem.- válaszolt. 
Az a 3 óra úgy elrepült, hogy arra eszméltünk fel, hogy a telefonom zenélni kezdett, majd bevillant Miranda neve a kijelzőn. 
- Szia.- szóltam bele.
- Szia. Itt vagyunk a ház előtt.- tudtam, hogy mosolyog, hallani lehetett a hangján. 
- Akkor indulunk is- tettem volna le, ha Miranda nem szól újra. 
- Indulunk?- értetlenkedett.
- Vanessa is jön.- mosolyogtam. - Vanessa volt a duett partnerem tegnap.- magyaráztam. - Be akarom mutatni nektek.
- Értem. Jól van, persze.- dadogott, majd kinyomta. 
Féltékeny lett? Csak ezen tudtam gondolkozni. Pedig semmi oka rá, mert én nekem csakis ő a legjobb és egyetlen barátnőm. Igaz, hogy Vanessa-t is nagyon megkedveltem, de nem áll olyan közel hozzám mint Miranda. 
- Valami baj van?- gondolkodásomból Vanessa zökkentett ki. 
- Nem, dehogy is. Akkor indulhatunk?- kérdeztem mosolyogva, de legbelül még mindig arra gondoltam, hogy Miranda megharagudott-e rám.