~ 24.rész ~

Huhh, hát amilyen gyorsan csak tudtam, megírtam a következő részt, ami - ahogy terveztem - ismét hosszabb rész lett, mint az előzőek.  

Köszönöm szépen a komikat, nagyon jól esnek! :)) 

Jó olvasást! :)

/Stúdióban/

A válogatás után elköszöntünk Kathrintől és a fiúk Range Rover-ébe pattantunk.

A kocsiban mégegyszer megdícsértek, elmondták, hogy milyen gyönyörű voltam fent a színpadon és hogy jól állna nekem ez a szakma. Természetesen örültem a fiúk szavainak, de nem szeretnék egy egyslágeres, elfeledett popsztár lenni, csak annyit akarok, hogy felfigyeljenek rám és mondják azt, hogy Alice, te tehetséges vagy! Tudsz valamit! Ez minden álmom. 
Fél óra utazás után megérkeztünk a fiúkhoz. A garázsban szálltunk ki a sok fotós miatt, majd a garázsból a házba vezető ajtón mentünk be. Gondoltam, hogy mire Simon ideér, még van másfél óra, és fogalmunk sem volt, hogy mit fogunk ez idő alatt csinálni.
- Dobjunk össze valamit.- ugrottam fel hosszas gondolkodásom után.
- Mondjunk süssünk palacsintát?- folytatta ötletemet Niall.
- Akár.- mosolyogtam. A többieknek is tetszett az ötlet, majd mindenki a konyhába sietett. - Azt mondja, hogy...Szükségünk lesz lisztre,tejre, szódavízre, tojásra, sóra és olajra, hogy ne ragadjon le.- Soroltam az alapanyagokat.
- Igenis főnök asszony!- tette kezét homloka elé játékosan Liam. Szeretem, hogy mielőtt elkezdek főzni, minden alapanyag elő van készítve. Hamarosan mindent, amit kértem magam előtt láttam, így már kezdhettük is.Összekevertük az alapanyagokat, majd az első palacsintát én sütöttem. Régebben is mindig az én dolgom volt a palacsintasütés, így ez most sem okozott gondot. Egy mozdulattal feldobtam a félig megsült palacsintát, ami sikeresen landolt, így sülhetett tovább a másik fele is.A következő Miranda volt, az ő palacsintája is ugyanolyan jól sikerült, mint az enyém. Aztán következtek a fiúk. Először Louis. Már előre féltem, így arrébb is álltam. 
- Hé, most meg miért mész el?- játszotta a sértődöttet. 
- Hát Louis...- mosolyogtam. 
- Akkor legalább messziről segíts. 
- Oké. Akkor tegyél a palacsintasütőbe egy kis olajat.- utasítottam. Ez ment is volna, ha nem önt ki mindjárt 3 decit. Visszaálltam mellé, majd annyi olajat viszaöntöttem a flakonba, hogy épp csak pár csepp maradjon a palacsintasütőben. Mikor a folyamat végére értem, átadtam neki a terepet. Beleöntött a sütőbe egy kis tésztát, a szó szoros értelmében. Elkezdte elolaszlatni, de hiába, mert túl kevés volt a tészta, így Lou palacsintája szép lukacsos lett. A következő "kihívó" Harry volt, akinek először jól ment a dolog, de a palacsinta átfordítása nem úgy sikerült, ahogyan azt eltervezhette, ugyanis mikor feldobta, nem a megfelelő helyére ért vissza, hanem egyenesen a földre esett. Nagyot kuncogtunk rajta, de ő csak lógatta az orrát. Felajánlottam neki, hogy megsütöm helyette, amit aztán egy homlokpuszival díjazott. Niall volt a következő, akinek szintén az átfordításnál akadt gondja. Szegénynek az egész palacsintája leragadt, de a következő próbálkozásnál majdhogynem szebb palacsintát sütött mint én. Zayn-nél egy volt a probléma, hogy a haja jobban érdekelte a palacsintasütésnél.Már csak Liam volt hátra. Sejtettem hogy nála nem lehet gond, ami így is volt. Liam-ről aztán vehetnek példát a többiek. A maradék tésztát még kisütöttem, addig a többiek megterítettek. Mikor mindenki végzett a feladatával, leültünk, hogy mindenki efogyassza a saját kis palacsintáját. 
- Sziasztok.- toppant be Simon. Ránéztem az órára és el sem hittem, hogy ilyen hamar eltelt az a másfél óra. 
- Szia Simon. Gyere, egyél velünk.- mutatott a mellette üresen álló székre Niall. 
- Igazán kedvesek vagytok,de srácok, nem enni jöttem.- ült le végül a székre. 
- Pedig most enni fogsz. Van még bőven.- mutatott a tálra Liam, amin a palacsinták voltak. Így a végére már nyolcan ültünk és jóízűen ettünk. 
- Ki csinálta a palacsintát?- kérdezte Simon.
- Alice volt.- mutatott rám Zayn, amitől megijedtem, vártam Simon reakcióját. 
- Úgy látszik nem csak az éneklésben vagy tehetséges. Ez egyszerűen fenséges.- jelentette ki. 
- Köszönöm szépen. Ha szeretné, csomagolhatok el.- ajánlottam fel.
- Azt nagyon megköszönném.- mosolygott.- De tegeződjünk.- kacsintott rám.
Miután befejeztük az evészetet, Mirandával elrakodtunk. 
- Indulhatunk?-kérdezte Simon. Egyöntetűen feleltük, hogy igen.  
Simon limuzinjába ültünk, ami meseszép volt.Fekete, sőtétített ablakos és belül meg volt minden, ami egy limuzinba való. 

A többiek nem kiváncsiskodtak, hogy hova megyünk, így én sem hoztam fel a témát. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Egy átlagos épületet láttam magam előtt. Beljebb mentünk majd megláttam egy csomó mikrofont, erősítőt, minden olyat, ami egy stúdióba(?) kell. 

- Nos, azt hiszem már felismertétek, hogy hova hoztalak el titeket, de ha mégsem, akkor elmondom, hogy ez egy stúdió.- magyarázta Simon. Az állam leesett. Hogy én egy stúdióban?

- Akkor kezdhetjük?- nem igazán értettem mire gondol, de a többiekkel együtt bólogattam.  A fiúk beálltak a mikrofon mögé, mi pedig az üvegen keresztül néztük őket Mirandával. Felcsendült a More than this, majd a fiúk sorban énekelni kezdtek. Nagyon jól hangzott, imádtam minden percét a dalnak. Miután vége lett a számnak, visszajöttek hozzánk, mi pedig megtapsoltuk őket. Miranda Louis-hoz futott és egy csókot nyomott a szájára. Fogalmam sincs miért, de odamentem Harry-hez és megöleltem, amit ő persze boldogan viszonzott. - Akkor Alice, te jössz.- mutatott rám Simon.
- Hogy én?- kérdeztem meglepetten. Én énekeljek a fiúk és Simon előtt egy stúdióban? Na neem, biztos csak álmodom.
- Persze.- bólintott Cowell. Nagyon örültem a lehetőségnek és bármennyire is izgultam, nem hagyhattam ki, így én is beálltam a mikrofon mögé. A Forget you szólalt meg, így könnyedén elkezdhettem az éneklést. Fura érzés volt, pillangók repkedtek a gyomromban, de mégis olyan jó volt. A szám végén visszatértem a többiekhez, megdícsértek, azt mondták, jobb voltam, mint az X-Factor-ban. Simon a kezembe nyomott egy CD-t.
- Ez micsoda?- érdeklődtem. 
- Felvettem, ahogy az előbb énekeltél.-mosolygott büszkén. 
- Komolyan?- nem tudtam felfogni, hogy mi is történik velem. Először találkozgatok a fiúkkal, Harry elég közel került hozzám, továbbjutottam az X-Factor-ban és most pedig egy stúdióban vagyok Simon Cowell-el, aki a kezembe adta az "első saját CD-met". Ez mind olyan hihetetlen. - Nagyon szépen köszönöm.
- Nincsmit. De most mindannyian sipirc befelé.- tessékelt be minket az üvegablak másik oldalára. Láttam, hogy Mir megtorpan.
- Na gyere már, Miranda.- hívtam. 
- De én nem tudok énekelni.-  válaszolt nagy sóhajjal. 
- Dehogynem tudsz! Aki Kelly Clarkson dalokat énekel, az csak tud valamit.- álltam mellé és húzni kezdtem. Mind a heten a mikrofon mögött álltunk, Simon pedig Natalie Imbruglia Torn című számát indította el. Liam kezdte az éneklést, ahogy koncerteken és az X-Factor-ban is csinálták, majd jött Harry. Louis-szal, Niall-el és Zayn-nel mindig csak a refrénnél kapcsolódtunk be. Fantasztikusan éreztem magam. Még most sem tudom felfogni, hogy a fiúkkal énekelhettem együtt, ráadásul egy igazi stúdióban, mint egy sztár. Azt hiszem, az életem fenekestül felfordult. 
Az utolsó akordok elhalkulása után megtapsoltuk magunkat és Simon is odajött hozzánk. Most már tényleg mondhatom azt, hogy ez életem legjobb napja. 
Hamarosan beszálltunk a limuzinba, majd elhajtottunk. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ide újra visszajönni, saját dalokat írni, énekelni. 
Mikor a házunk elé értünk, elköszöntünk a fiúktól és Simon-tól, majd miután elhajtottak, bementünk a házba. Kathrine a nappaliban ült, majd mikor észrevette, hogy megjöttünk, azonnal nekünk szegezte a kérdést. 
- Na milyen volt?
- Fantasztikus.- jelentettem ki, amit nagyon komolyan gondoltam.  
- Nagyon jó volt. Még én is énekelhettem.- mondta boldogan Mir. 
- Ja, és amikor én énekeltem, Simon felvette és oda is adta a CD-t.- feleltem büszkén. 
- Hát ti aztán nagy mázlisták vagytok.- mosolygott Kathrine. 
Megvacsoráztunk, majd megfürödtem, fogat mostam és hulla fáradtan dőltem bele az ágyba.