~ 26.rész ~

Sikerült ismét egy hosszabb részt összedobnom :) Remélem tetszik, elég eseménydús ;)

/Mindkettőtöknek helye van a legjobbak között/

Az idő 4 óra felé járhatott, amikor végre elfoglalhattuk a szobánkat. Becipeltük bőröndjeinket, majd fáradtan zuhantunk le az ágyra. Erőnk az nem volt sok, de még muszáj volt betanulnunk a választott dalt. Megegyeztünk, hogy adunk magunknak 1 óra pihenőt, aztán elkezdjük a felkészülést. Főztem magunknak egy jó adag feketekávét, hogy még éjjel is legyen valamennyi kis erőnk, aztán a továbbiakban magas koffein tartalmú üdítőket ittunk. Az az 1 óra elég hamar elrepült, így neki láttunk megtervezni a másnapot. Vanessa berakta a CD-t a lejátszóba, amin a zene alap volt, és elkezdtem énekelni szöveggel a kezemben. 
The day I first met you  
You told me you'd never fall in love 
But now that I get you 
I know fear is what it really was

Majd Vanessa következett

Now here we are, so close 
Yet so far, haven't I passed the test? 
 When will you realize 
Baby, I'm not like the rest

A refrént közösen énekeltük. Nem is hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni a dolog, és hogy ennyire jól kiegészítjük egymást. Vanessa-nak fantasztikus hangja van. Egyszerűen lehidaltam, mikor meghallottam. 
Tökéletesek akartunk lenni, ezért szinte egész éjjel fent dekkoltunk és gyakoroltuk a dalt. Persze reggel nem volt könnyű felkelni 3 óra alvás után, de 2 bögre kávéval tűrhető volt. Pontban 9-kor a zsűritagok meg is jelentek. Mondtak pár szót, majd sorban mentek a versenyzők. Amíg nem mi voltunk soron, folyamatosan gyakoroltunk, azt szerettük volna, ha minden tökéletes.Mikor már csak ketten voltak előttünk, odamentünk a színpad mellé és vártuk,hogy sorra kerüljünk. Persze ekkor már nagyon izgultam. A színpadon éppen  a 3 lány, Jessica, Beatrice és Alexa volt. El kell ismernem, hogy elég jól nyomták. Van tehetségük a tánchoz. 
2 perces produkciójuk után mikor megláttak, felvették a nagyképű énüket és önelégülten sétáltak lefelé a színpadról. Egyenesen felénk tartottak. "Kéz és lábtörést" suttogta Jessica, majd úgy ment el mellettem, hogy direkt neki ment a vállamnak, én pedig meginogtam, egy hajszál választott el, hogy ne nyaljam fel a padlót. 
- Jól vagy?- kérdezte rémülten Vanessa. 
- Persze. Köszönöm.- mosolyogtam. De nagyon fájt a vállam, főleg azért mert nem számítottam rá, hogy ennyire  bunkó tud lenni. Nekem semmi bajom sincs velük - na ez egy kicsit túlzás azok után, ahogy Mirandát kihasználták - de mégsem szólok be nekik, inkább hagyom őket. Bosszankodásom alatt le is szerepelt az előttünk lévő páros, arra figyeltem fel, hogy tapsolnak. Összeszedtem minden bátorságom, nagy levegőt vettem, Vanessa-val megöleltük egymást, majd felsétáltunk a színpadra. 
- Sziasztok lányok.- köszöntött Britney, majd mi is ugyanúgy tettünk. - Melyik három dalt húztátok?
- Conor Maynard-Can't say no, Lady Gaga-Marry the night és Demi Lovato-Give your heart a break.- soroltam.
- És melyiket válaszottátok?-kérdezte Demi, gondolom kíváncsi lett azok után, hogy az ő dala is benne volt a háromban. 
- Give your heart a break.- felelt Vanessa. Demi-nek ekkor nagy mosoly ült ki az arcára. 
- Akkor hajrá. Sok szerencsét.- intett Simon. 
A dal beindult, én pedig énekelni kezdtem.
 The day I first met you....
A következő "versszaknál" Vanessa énekelt. Mindent pontosan ugyanúgy csináltunk, ahogy a "szobánkban"és ahogy azt megbeszéltük. Néha a zsűrire néztünk, néha egymás szemébe és bíztattuk egymást. A dal végén óriás taps fogadott minket. Meghajoltunk, majd boldogan megöleltük egymást, hiszen a produkciónk szinte tökéletes volt. Annyira élveztük az egészet. Én el is feledkeztem a közönségről. Csak a dalra és a zsűrire koncentráltam, ami láthatólag bejött. 
- Köszönjük szépen. Várunk vissza titeket az eredményhírdetésnél.- mosolygott L.A Reid. 
Lefutottunk a színpadról, majd újból megöleltük egymást. Annyira boldogok voltunk. Úgy éreztem, fel kell hívnom Mirandát és a fiúkat, még akkor is, ha ne adj' Isten, nem jutok tovább. Zsebembe nyúltam és a telefonomat kerestem, de nem találtam. Pedig fogadni mertem volna, hogy a zsebembe tettem. 
- Talán ezt keresed?- vicsorgott velem szembe Jessica, a telefonomat dobálva a kezében. 
- Azonnal add vissza!- utasítottam. 
- Úgyis ki fogtok esni. A kis előadásotok szart se ért.- nyávogott.
- Majd meglátjuk. Na kérem a telefonomat.- szólítottam még egyszer.
- Könyörögj.- gúnyolódott. Ez a kis liba azt gondolja, hogy majd térden állva fogok neki könyörögni a telefonomért? Na azt már nem. 
- Add vissza neki a telefonját.- kiabált rá Vanessa. Jól esett, hogy megvéd.
- Figyeljétek, lányok! Megszólalt a kis barátnő. - röhögött Alexa. 
- Na ebből elég volt.- már szinte ordítottam velük. - Azonnal add ide a telefonomat.- nyúltam keze után. Megindult felém, majd kezembe dobta a készüléket. 
- Amatőrök.- röhögött, miközben elmentek mellettünk.A falon lefelé csúszva ültem le a padlóra, a térdeimet arcomhoz húztam és sírni kezdtem. Vanessa próbált vigasztalni, de nem volt egyszerű dolga. Magam sem értem, hogy mi a francért borulok ki három kis kurva miatt. Még hátra volt az eredményhírdetés, így össze kellett szednem magam. 15 perces pityergésem után megmostam az arcom, és újból kisminkeltem magam, mert teljesen elkenődött.Már nem volt más hátra, csak vártunk az eredményre.

5 órával később

3 óra körül értesítettek minket, hogy álljunk a színpadhoz, mert hamarosan mi következünk, hogy megtudjuk, be kerültünk-e a legjobb 100 -ba. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy "tovább kell jutnom". Tudtam, hogy képes vagyok végig csinálni ezt az egész versenyt, még akkor is, ha az a három ribanc utamat állják. 
Ugyanúgy izgultam, mint bármelyik másik versenyző, a kételyeim akkor sem tűntek el, ha arra gondoltam, hogy Simon-nal töltöttem el egy napomat és nagyon jól kijöttünk egymással. Nem szerettem volna elbízni magam, hiszen tudtam, hogy az esélyem ugyanannyi, mint bárki másnak. Vagy továbbjutsz, vagy kiesel, és folytatod a régi életed. Végiggondoltam, hogy mit is csinálhatnék, ha ne adj' Isten, kiesnék. Arra jutottam, hogy dolgoznom kéne. A szakmám cukrász, így ebben a témában gondolkodtam. Később rájöttem, hogy elég hülye vagyok, mert még semmi sem dőlt el. Később már csak tényleg arra koncentráltam, hogy továbbjussak. Vanessa-t is nagyon megkedveltem, hiszen megértő velem, türelmes, és még ki is állt mellettem annak ellenére, hogy 1 napja találkoztunk. Nem szerettem volna, ha kiesik, mert csak ő van itt nekem, aki megért és kiáll mellettem. Reméltem, hogy ő is ugyanígy érez és ugyanezeket gondolja rólam. Persze Mirandát sem hagyom cserben, nem felejtettem el (hogy is felejthettem volna el a legjobb barátnőmet?) alig várom már, hogy újra lássam. 
Mikor a színpadhoz értünk, pont Jessica-ék mentek fel. A szívem legmélyén nagyon reméltem, hogy kiesnek.Na jó, ennyire nem vagyok gonosz, de ezek hárman kiállhatatlanok.Beszélnem kéne velük, hogy mégis mi rosszat tettem, ami miatt ennyire gyűlölnek. Hárman voltak előttünk, majd ketten, és én meg azon agyaltam, hogy Jessica-ék továbbjutottak-e. Ez elég hülyén hangzik, tudom hogy azzal kéne törődnöm, hogy továbbjutok-e, de nagyon érdekelt, hogy mi van velük. De ha ők is és én is továbbjutottunk, 100 emberből könnyebb lesz őket észrevenni, mint 250.-ből. 
Egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy nekünk kell felsétálni a színpadra, mert mi következünk. Ha eddig nem is, de most nagyon féltem. Féltem, mert tovább szerettem volna jutni. Minden álmom az, hogy énekesnő legyek, legyenek saját rajongóim, akiknek koncertjeimmel köszönhetem meg a szeretetüket.  
- Sziasztok.- sóhajtott Britney. Mi is visszaköszöntünk.- Nagyon sokan jelentkeztek ebbe a versenybe.- kezdte a szokásos hülye dumát, amit ilyenkor elő kell adniuk. - A több ezer jelentkezőből 250-en jutottatok tovább, most pedig már csak 100-an maradhattok.  Csak a legjobbak juthatnak tovább.- erre a kijelentésre a hasam összerándult, a torkomban pedig nem tudtam legyűrni azt a nagy gombócot. A sírás határán voltam, és Vanessa kezét szorongattam. - De mind a kettőtöknek helye van a legjobbak között.- kiáltotta el magát. Mikor leesett, hogy mit is mondtak, könnyes arccal öleltem meg Vanessa-t, majd nem győztünk hálálkodni. Lefutottunk, majd megöleltük a műsorvezetőt, Tonny-t is. Nem tudtam felfogni, hogy továbbjutottam. Tudtam, hogy még sok van hátra, ahhoz hogy az élő show-ba jussak, de eszméletlenül örültem ennek is. Azonnal tárcsáztam Mirandát. 
- Tessék.- szólt bele Miranda.. 
- Szia Mir. Alice vagyok.
- Alice, miért sírsz?- kérdezte kétségbeesetten. Gondolom azt hitte, hogy valami baj van. 
- Továbbjutottam Mir. - kiáltottam. 
- Áááá.- síkított bele a telefonba, én meg majdnem megsüketültem, persze boldog voltam, hogy ennyire örül ő is.  
- Büszkék vagyunk rád Alice.- kiáltott Liam. 
- Ott vannak a fiúk? Ki vagyok hangosítva?- mosolyogtam. 
- Szia Alice. Annyira hiányzol már.- beszélt Niall. Gondolom elvette Mirandától a készüléket. 
- Szia Niall. Ti is nagyon hiányoztok nekem. Ha megengedik, megpróbálok meglógni, hogy találkozhassunk.- vetettem fel az ötletet. 
- Ez nagyon jó lenne, de nehogy bajba kerülj.- utasított. 
- Nyugi. Most viszont mennem kell, este leszek skype-on. Sziasztok. Nagyon vigyázzatok magatokra.- köszöntem el.
- Szia.- kórusban köszöntek ők is. 
2 óra múlva mindenki megtudta az eredményt. Láttam sok könnyes arcot, akiket nagyon sajnáltam, de láttam boldog arcokat is, akikkel együtt örültünk. Eljött az idő, hogy a 100 tovább jutott versenyző találkozzon. Eléggé izgultam, mert meg akartam tudni, hogy Jessica-ék kiestek-e, vagy továbbra is el kell majd tűrnöm a fenyegetéseit. Futottunk egymás felé, mindenkit megöleltünk, senkit nem érdekelt, hogy kihez futott oda, örültünk egymás örömének. Körbenéztem, Jessica-t és "barátnőit" kerestem, de nem láttam őket. Megkönnyebbülve sóhajtottam. 
- Minket keresel?- röhögött Jessica a hátam mögött.- Mint látod, még itt vagyunk. Be kell, hogy valljam, egész éjjel azon imádkoztam, hogy ess ki. De  ugy látom, nem jött össze. Ki foglak csinálni.- szótagolta ezt a mondatot, hogy mégjobban nyomatékosítsa bennem az előbb elhangzottakat. Hátracsapták hajukat, majd fel emelt fejjel tipegtek tovább magassarkújukban. Komolyan mondom, nem értem, hogy egy táncos miért magassarkút hord. Én a táncosokat lazának képzelem el. De mind egy, ők tudják. Megkerestem Vanessa-t, majd a szobánkba mentünk dalt választani, hogy ki mit fog elénekelni a 3 nap múlva.