~ 11.rész ~

Sziasztok! :) Hogy telt ez a "kis" szünet? Nekem nagyon jól, már csak azért is, mert hamarabb megtudtam írni a 11. részt! Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. A videó következő részét is meghoztam. A komiknak pedig továbbra is örülnék, mert ha nem kapok, akkor nem tudom folytatni a történetet.
Jó olvasást! :)

Még további fél órás séta után megérkeztünk egy elegáns étterem elé. Már kívülről is gyönyörű volt. Harry valami olyasmit mondott, hogy a külön terembe kintről is nyílik egy ajtó az étterem hátuljában. Neki is álltunk megkeresni.
- Szólj, ha megtaláltad, mert én innen még sosem mentem be.- kért Harry.
- Okés.- válaszoltam.
Már vagy negyed órája körbe-körbe jártunk az étterem körül, de ajtót azt nem találtunk.
- Nincs is itt egy árva ajtó sem.- mondta Harry.
- Én egyet láttam. De nem hiszem, hogy nem az lenne, amit keresünk, mert elég ütött-kopott állapotban van, inkább egy raktár-félének néz ki.
- Azért még megnézhetjük, hátha...
Odavezettem az említett ajtóhoz. Festetlen, rozsdás volt, a kilincs lifegett rajta. Harry benyitott és mintha egy másik világba cseppentünk volna. Az ajtón belül egy csodás óriás tér volt. Finom illat csapott orron minket. Kellően világos volt, kellően sötét. Már megvoltak terítve az asztalok, pezsgőspoharak és porcelán étkészlet sorakoztak rajta. A gyertyákat sem szabad feledni. Mesés látvány volt. Láthattuk, ahogy az emberek elkészítik nekünk az ínycsiklandó ételeket. Lenyűgözött ez az egész. Már magában jól éreztem volna itt magam, de így, hogy Harry-vel voltam egy nekünk külön lefoglalt, elszigetelt kis teremben, hihetetlen érzés volt.

 

- Na, végre, hogy megjöttetek! Már azt hittem, hogy hiába a sütés-főzés.- üdvözölt minket az étterem tulajdonosa.
- Csak nem találtuk az ajtót.- közölte vele Harry, ami igaz volt, mivel tényleg nem találtuk.
- Nem találtátok??? Még ha ötven ajtó lenne....- csodálkozott el.
- Hát.. azt hittük, hogy itt valami raktár lehet. De hála Alice-nek, megtaláltuk, ha ő nem lett volna, még mindig kint keresgélnék.- mutatott felém Harry.
- Így már értem, de.....jó is, hogy mondod...- felém fordult a férfi és kezet nyújtott.- Ne haragudj, Bob Alvey.- mutatkozott be.
- Jó estét! Alice Jones.- követtem példáját.
- Tegezz csak nyugodtan.- mosolygott én meg csak bólintottam egyet.- Na gyerekek, üljetek csak le és a vacsora 10 perc múlva tálalva. Addig nem is zavarok. Jó szórakozást.- hadarta és kiviharzott a helységből. Leszerettem volna ülni, mire Harry megköszörülte a torkát és kihúzta nekem a széket. Megvárta, míg nyugodtan elfoglalom helyem. Tettét egy "köszönömmel" díjaztam. Mikor már ő is helyet foglalt, mélyen szemembe nézett és mosolyra húzta száját. Azok a szemek leírhatatlanok.... Eléggé zavarban voltam és csak ennyit kérdeztem:
- Mi az?- mire ő:
- Semmi, csak jó látni, hogy zavarban vagy.- erre már én is megengedtem egy mosolyt. Szerencsémre, épp időben megérkezett az első fogás, aminek nagyon örültem, mert nem bírtam volna ezt tovább. Megőrjít a tekintete.
- Az előétel neve: Angol sajtleves.- jött be Bob és elénk tette a finomságot.A tetejére egy jó adag sajt volt szórva, mellette pedig pár keksz csücsült, pont ahogy szeretem.

- Jó étvágyat- szólalt meg Harry.
- Viszont.
Levesünket csendben fogyasztottuk el. Harry néha-néha rámpillantott, de aztán újra a levesével volt elfoglalva. Miután befejeztük, Bob már ott is volt, mint aki lesben állt, hogy mikor végzünk és hogy utána azonnal megkaphassuk a következő fogást.
- Jöhet a főétel?- kérdezte.
- Igen.- válaszolta egyszerre Harry.
- Köszönjük, nagyon finom volt.- nyújtottam tányérom.
- Egészségetekre.
Kiviharzott, Harry pedig újra engem kezdett el fürkészni.
- Biztos ízlett?- kérdezte.
- Persze, nagyon finom volt. Bevallom, ez a kedvenc levesem.
- Akkor örülök.- mosolyodott el.- Tölthetek egy kis pezsgőt?
- Hát.. még csak 17 vagyok.
- Én se vagyok még 18.- nevetett.- Na, de most komolyan. Csak egy pohárral. Semmi bajunk nem lesz. Meg úgyis gyalog vagyunk.- próbált meggyőzni.
- Jólvan, azt hiszem, egy pohár tényleg nem árthat meg.- bólintottam, majd töltött egy pohárral először nekem, majd utána magának is.
- És itt is van a főétel. Puylkamellfilé gazdagon töltve, ami annyit tesz, hogy a töltelék bacon, gomba, hagyma és sajt. Köretnek burgonyapüré van és hoztam hozzá még egy kis káposztasalátát is. 

- Köszönjük.- szólaltam meg.
- Jól néz ki.- fürkészte Harry az ételt.
- Igen, nagyon.- válaszoltam és bekaptam egy falatot. A desszert somlói galuska volt. Nagyon jól nézett ki a sok tejszínhabbal és dióval a tetején.

Nem bírtuk megenni, mert már annyira tele voltunk. Sajnáltuk is ott hagyni.
- Megvoltatok elégedve mindennel?- kérdezte Bob.
- Teljes mértékben.- válaszolt Harry.
- Köszönjük szépen!.- szólaltam meg.- Tényleg nagyon finom volt minden.
- Akkor fizetnék.- intett Harry.
- Hagyjad csak.- nevetett.- Örülök Harry, hogy végre egy ilyen rendes lányt találtál magadnak. Szerintem jó páros lennétek.
- Khm.- köszörülte meg torkát.
- Most miért?- értetlenkedett Bob. - Már Caroline után, meg a sok idős banya után itt volt az idő, hogy egy korodhoz illő lányt találj magadnak.
- Hát akkor köszönjük Bob. Reméljük lesz szerencsénk újra eljönni ide. - állt fel Harry az asztaltól, az előző mondatokkal mit sem törődve.
- Én is remélem, hogy még találkozunk.Örvendtem Alice.- ragadta meg csuklóm és a kézfejemre illedelmesen egy puszit nyomott. - Harry.- fogott kezet vele.
Ki kísért minket és még messziről is integetett.
- Jó fej ez a Bob.
- Hát én ebben nem mindig vagyok olyan biztos.- jött zavarba. - Ja és amúgy hova szeretnél menni? Mit csináljunk? Gondolom a mozi kilőve.- nevetett.- Miranda azt már elintézte nekünk.
- Szerintem csak sétáljunk egyet.- javasoltam.
- Ha van kedved, elmehetnénk a  Regent's Park-ba. Ott van egy Queen Mary's Gardens nevű kis rész, tele múkusokkal és egy kis tavacskával.- ajánlotta fel.
- Rendben.
Hamarosan megérkeztünk a tóhoz. Elképesztő látvány volt.A vízen két hattyú úszkált. Körülötte pedig rengeteg növény volt látható.

- Na, hogy tetszik?- kiváncsiskodott Harry.
- Meseszép.- csak ennyit tudtam mondani.
Lábunkat egy kicsit belelógattuk a vízbe, épp hogy csak ellepje, mert hideg volt. Csak ültünk egymás mellett, mint a szerelmes párok. Nagyon jól éreztem magam vele. Volt egy pillanat, mikor csak egy hajszál választott el minket a csóktól. Harry felém fordult és megint csak nézni kezdett. Már szinte meg is szoktam, hogy egyfolytában engem néz, ezért egy ideig oda sem figyeltem rá. De amikor már vagy 10 perce bámult, muszály volt nekem is felé fordulnom. Az a fordulás pedig olyan hirtelen történt, hogy Harry-vel már csak 2 cm. volt köztünk. Ijedten kaptam el a fejem.
- Ne haragudj. Nem szerettem volna, én csak...
- Semmi baj.- válaszoltam.
Úgy éreztem, hogy az első randin nem kell egyszerre rátapadni a másikra. Különben is, azt szereném, ha az első csókom egy olyan emberrel történne meg, akit tiszta szívemből szeretek és ő is viszont szeret engem. És ezt még akkor nem éreztem. Még nem voltam kész rá. Bár Harry-vel akkor, abban a pillanatban eltudtam volna képzelni az egész életemet, mégsem mentem bele. Mindennek eljön az ideje. Addig pedig csak várjon, hiszen egy lányra nem lehet ráerőltetni semmit. Ha meg nem vár meg, akkor legalább tudom, hogy nem hozzám való.
Mikor elindultunk, már éjjeli 2 óra körül járhatott az idő. Harry még hazakísért. Megfogadtam, hogy ha máskor is gyalog megyünk, a magassarkút elfelejtem, mert mire hazaértem, szét akart szakadni a lábam. A kapuban még egy ölelést megengedtem, majd elköszöntünk egymástól. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és mint egy hulla, úgy dőltem az ágyba.

~ 10.rész ~

 

Éés megjött már a 10 fejezet!! Úristen! :) Annyira örülök, hogy olvassátok a törimet és megtudom veletek osztani a fejemben kialakult kis sztorimat! :) Itt van a videó 2. része is és bal oldalon találhattok egy újabb szavazást, arra pedig bátran kattintsatok! Nem is húzom tovább :) 
A 10 fejezet!

6 óra előtt 4 perccel értem Mirandáék házához. Csengettem és már ajtót is nyitottak. Csakhogy nem az állt előttem, akire gondoltam.
- Szia. - köszöntött Harry.
- Szi...szi.. szia- örültem, hogy ezt a négy betűs szót el tudtam mondani. Annyira el voltam képedve. Bárkire, de hogy Harry-re nem gondoltam volna, hogy itt lesz, az biztos.
- Na látom megjöttél.- jött oda hozzám Miranda. Én meg közel hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.
- Ez meg mégis mit jelentsen?
- Először is, gyere be és mindent részletesen elmagyarázok. - Beljebb léptem és Miranda nappaliba vezetett. Harry meg csak koslatott utánunk.
- Harry, nem gondolod, hogy még igazítanod kéne a frizurádon?- nézett rá fenyegetően Mir.
- Nem, egyáltalán nem kell semmit igazítani rajta. Így is 35 percet állogattam, mire ilyen tökéletes lett.- válaszolta önelégülten. "Hát ennek aztán van önbizalma"-gondoltam.
- De nézd csak meg mégegyszer, egy hajtincs nincs a helyén.- mutatott ujjával Miranda a fürdőszoba felé.
- Ne már!- sóhajtott és becsoszogott a helységbe.  Mikor már ketten voltunk, Miranda belekezdett mondanivalójába.
- Ezt a srácot nem lehet lerázni- nevetett.- De igazából, hogy meg értsd, mit keres itt, elmondom, hogy Louissal kitaláltuk, hogy elhívjuk ide Harry-t, neked meg azt mondjuk, hogy velem jössz sétálni, miközben Harry-vel fogsz elmenni.- már értettem. Megint átvertek. De most nem tudtam ezzel foglalkozni, mert álmaim pasija éppen a legjobb barátnőm fürdőszobájában igazítja a haját.
- Nem is állt rosszul a hajam. Teljesen tökéletes!- jött ki értetlenkedve Harry.
- Akkor azt hiszem, elnéztem.- mosolygott Miranda. Furcsa, hogy Harry-nek még mindig nem esett le a tantusz.- Ha megengeditek, sorolnám a programot. Először is megnéztek egy jó hosszú filmet, addigra besötétedik, mert ugyebár azt senki sem szeretné, hogy holnap minden újság címlapján ti mosolyogjatok. Utána elmentek sétálni, vacsorázni, beszélgettek, vagy onnantól kezdve azt csináltok, amit szeretnétek.- sorolta nagy nyugodtságot sugárzó arccal Miranda. Mi pedig tátott szájjal figyeltük az eseményeket.
- De......- szólaltam meg.
- Semmi de! Már be is rakok nektek egy romantikus filmet, hogy jobban megismerjétek egymást és utána már itt se vagyok.
- Megismerni?- kérdezte meglepetten Harry.
- Harry! Nem te szeretted volna közelebbről megismerni Alice-t? Esetleg összejönni vele és...
- Ácsi, ácsi!- csitította Harry Mir-t, aki tényleg egy "kicsit" eltúlozta a dolgot. - Mi az, hogy összejönni vele? Kb. 10 perce lépett be ezen az ajtón, még egy szót nem váltottunk egymással és akkor te összejövésről beszélsz?
- Jó, jólvan, nem kell leharapni a fejem! Talán egy kicsit tényleg túlzok.
- Kicsit?- tettük fel neki egyszerre a kérdést.
- Akkor nagyon. De most már tényleg kezdhetnétek.- mondta. Berakta a lejátszóba az "Igazából szerelem" című filmet és felszívódott. Harry helyet foglalt mellettem. Nem mertem szólni. Csendben ültünk egymás mellett, mikor 10 perc után Harry megszólalt:
- És meglepődtél?
- Igen. Nem gondoltam volna, hogy itt leszel.- válaszoltam feszülten.
- Csalódtál?
- Nem. Nagyon örülök, hogy itt vagy. El sem akarom hinni, hogy egy híres fiú banda egyik tagja mellett ülök és beszélgetek vele.
- Akkor örülök.- kacsintott.- Tudod, én szeretnélek jobban megismerni. De ha neked ez így nem jó, akkor...
- Nem, dehogyis. Én is meg akarlak ismerni.- mosolyogtam. -Melyik az a hülye, aki ne akarna veled lenni?- merültem bele.- Kimondtam, igaz?- kérdeztem idegesen.
- Igen, ki.- nevetett.- De örülök, hogy így gondolod.
Egypárszor még összeütközött pillantásunk, majd zavartan kaptuk el. Próbált közeledni, kezét hátam mögé tette és közelebb csúszott, én meg csak ültem, mint a szobor. Nehéz volt elhinni, hogy nem mert írni nekem. Minden lányt simán az ujja köré tudna csavarni. Mikor vége lett a filmnek, felpattantam mellőle, mert már nagyon kínosan éreztem magam.
- Nem volt rossz film!- mondtam.
- Aha, nekem is tetszett.- válaszolt.
- Megnézem miben mesterkedik ez a lány.- böktem fejemmel a szoba felé.
- Menj csak.

*****

- Te nem vagy normális!- csaptam be az ajtót Miranda szobájába érve.

- Miért is?

- Most komolyan kérdezed? Először is elhívod Harry Styles-t, akiért mostanra már élek-halok, leülteted mellém, hogy nézzünk meg egy ROMANTIKUS- emeltem ki a szót.- filmet, tök szarul érzem magam mellette, meg még akkor közeledik is.- soroltam.

- Közeledik? Az jó hír- nevetett.- Jó. bocsi.- köszörülte meg torkát és átváltott komolyabb hangnembe.- Figyelj! Én nem akarok neked ezzel rosszat, csak szeretném ha végre boldog és szerelmes lennél, mert tudtommal még sosem voltál szerelmes. Én is elég jól állok Louis-szal, sőt, jobban, mint kéne. Nem lenne jó mindenkinek?

- Jó lenne, meg minden..... de ott vannak a rajongók, félek, hogy ha megtudják, hogy a kedvenceik már foglaltak, megutálnak minket. Ez pedig Harry-nek és Louis-nak se lenne jó, de legfőképpen nekünk nem.- közöltem a rossz tényeket.

- Igazad van! Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. De most menj, mert a herceged már vár.- lökött az ajtó felé.- Menjetek el egyet sétálni, vagy bánom is én, csak érezzétek jól magatokat, ha már egyszer ezt leszerveztem. 

- Jól hangzik.- nevettünk. 

Miranda kikísért minket,megvárta, amíg ki érünk az utcából. Mikor már Miranda sem látott minket és mi sem őt, Harry megszólalt:

- És hova szeretnél menni? Mi a kedvenc helyed?- kérdezte.

- Hát.... elég ciki, de nincs kedvenc helyem, mert nem régen költöztünk csak ide és alig ismerek pár helyet.

- Nem, ez egyáltalán nem ciki.- nézett rám.- Akkor most itt az idő, hogy megnézzünk egypár csodálatos helyet, ha benne vagy. - mondta.

- Persze, az jó lenne.- válaszoltam.- De te nem vagy éhes?

- Igazából az vagyok, csak nem akartam felhozni. De akkor elmehetnénk a Murano étterembe. Apámnak az egyik barátjáé. A rajongók miatt sem kell aggódnod, mert van egy külön kis terem, ahol rendezvényeket szoktak tartani, teljesen elzárva a rendes étteremtől. De csak ha neked is megfelel.- nézett rám.

- Tökéletes.- mosolyogtam. 

Felhívta az étterem tulajdonosát és megbeszélte vele, hogy hamarosan ott leszünk, tegye rendbe nekünk a helyet. Nagyon aranyos volt tőle, hogy ilyen fontos neki, hogy ketten lehessünk és nyugodtan beszélgethessünk.....

~ 9.rész ~

~ Beparáztam ~

Sziasztok! Köszönöm szépen a komikat :)    

Van egy rossz hírem :( Legalábbis nekem nagyon az. A héten  elutazok itthonról és nem leszek net-közelbe, ami azt jelenti, hogy a köv. részt sem tudom addig elkezdeni. De legalább addig lesz időm gondolkozni az új ötleteken. Amint hazaérek, már neki is látok megírni a 10.részt :) 

A következő néhány rész elején látható lesz egy kis videó magyar felirattal az 1D-ről, ami nagyjából arról szól, hogy hogyan lettek egy csapat és hogy mennyire szeretik a rajongóikat :) Lehet, hogy páran már láttátok is, de akik még nem, azokkal meg szeretném osztani. 3 részből fog állni és a köv. részeket mindig az új "történet résznél" láthatjátok! Remélem tetszeni fog nektek. És akkor itt is van a videó 1. része. A törihez pedig jó olvasást kívánok, cserébe pedig sok komit kérek, megint minimum 3.-at az új részhez. 

*Miranda szemszöge*

- Elmentem edzeni.- szólt be a szobába Kathrine.

- Jó.- suttogtam kábán. Megnéztem mennyi idő.

- Hé, Alice!- keltettem.

- Mi az?

- Már két óra lesz lassan.- közöltem vele.

- Mi van?- kérdezte meglepetten.- Azonnal öltöznöm kell, anyuék leveszik a fejem. Már biztos kerestek is.

- Azt meghallottuk volna.- mondtam.

- Nehezen, mert a zsebemben van a telóm és ott nem mindig van térerő.- felkapta ruháit és beviharzott a fürdőbe. Én pedig kihasználva az alkalmat, megnéztem, hogy Louis írt-e. Szerencsémre igen, nem is olyan régen, kb. 3 órája.

Szia kiscsaj!- mivan??? Már kiscsajnak szólít? De nagyon jól esett.- Akkor még áll a találkánk? Én nagyon remélem. Ha lezajlik ez az Alice-Harry dolog, egyből megkereslek. És Alice-el mi van? Még mindig nincs jól? Ezt nem hagyhatjuk, rá fogom beszélni most már Harry-t, hogy már itt az ideje írni neki. Írj hamar! Lou.

Louis levele után nagyon boldog voltam. Egész jól indult a napom, még akkor is, ha fele már elment.

- Nagyjából kész vagyok.- jött ki Alice.

- Akkor mész is?- kérdeztem.

- Kéne.- válaszolta szomorúan.- De este-fele nem megyünk el sétálni egyet?

- De, persze.- válaszoltam.

Még pizsomában kísértem ki Alice-t.

*Louis szemszöge*

- Louis, csináltam neked kaját!- jött oda hozzám Harry.

- Hé Hazza! Figyelj.-ültettem le magam mellé.- Neked kell írni neki, nem pedig nekem. Te akarsz vele összejönni nem? Sajnos akkor sem segíthetek, ha minden lépésemet figyeled.

- Csak annyira parázok az egésztől, hogy leégek, vagy hogy elküld a francba.

- De legalább akkor is megpróbáltad.- vigasztaltam, mert nagyon el volt kenődve.

- Talán igazad van!- mondta és felkullogott a szobájába.

- Ennek meg mi baja van?- kérdezte Niall, kezében egy szendviccsel. Már megint eszik....

- Nők..- válaszoltam egyszerűen. Erre a többiek is figyelmesek lettek.

- Csak nem az egyik lány, akit annyira kerestetek?- nézett rám Liam.

- Harry szokásához híven, megint csajozik- nevetett Zayn.

- Igen. De most nem a tőle megszokott módon. Most totál be van rezelve, hogy lekoppintja a csaj. Nem mer ráírni.

- Ez tényleg furcsa- helyeseltek.

*Harry szemszöge*

Hiába próbálom rávenni Louis-t, hogy írjon helyettem Alice-nak, nem tudom. Pedig neki olyan könnyen ment Mirandával is, tök jó szövegei vannak, én meg biztos egyből leégek. De most már nincs mit tenni, valamikor muszáj lesz már írnom neki. Neki is láttam.

Szia Alice! Harry vagyok!- nem, ez így nem jó, tudja hogy ki vagyok, már le is égtem. Elég lesz csak simán: Szia Alice!- Szóval, azért jelöltelek be, mert tudod, nagyon bejössz nekem.- Mi??? Jézusom, de hülye vagyok.- A Portobello Market-i dedikáláson örültem, hogy ott voltál és beszélhettünk. Szerintem nagyon szép lány vagy. Szívesen találkoznék veled. Elvinnélek egy gyönyörű helyre- Na jó, túlozni sem kell. - . Remélem vissza írsz. Harry.
A végeredmény így nézett ki: Szia Alice! Harry Styles vagyok a One Direction-ből. Azért követtelek be-ami gondolom számodra elég meglepő volt- mert a Portobello Market-i dedikáláson nagyon szimpatikusnak tűntél, és szeretném ha közelebbről is megismerhetnénk egymást. Gondolom teis tudod, hogy Miranda és Louis hamarosan találkoznak...remélem, hogy hamarosan nekünk is összejön egy találka. Remélem visszaírsz. Harry

Miután elküldtem, nagyon megkönnyebbültem. Mégse volt olyan vészes, mint ahogy azt hittem, Louis-nak igaza volt.

- Bejöhetek?- kopogott, mintha tudta volna, hogy most kéne jönnie.

- Gyere.- hívtam.

- Na mi újság?- kezébe nyomtam a telefonom és megmutattam az Alice-nak írt üzenetem.- Ezt nevezem!- dicsért.- Jobb, mint az enyém. 

- Azért nem annyira.- nevettem.

- Köszi Lou.- öleltem meg és megveregettem a hátát.

- A tesók összetartanak!

*Alice szemszöge*

- Megjöttem.-kiabáltam de nem kaptam választ.- Anyu, apu! - próbálkoztam mégegyszer, de megint csak semmi válasz. Beljebb mentem és megláttam, hogy mágnessel a hűtőre egy kis cetli volt tapasztva, amin anyu írása díszlett: Szia kicsim! El mentünk ennivalót és a kertbe egypár dolgot venni. Az ebédet megtalálod a hűtőben. Puszilunk.

Na ez jó-gondoltam-én meg annyira siettem haza. Mindegy. Addig írogatok Mirandával.Láttam is egy üzenetet, semmi másra nem gondoltam, mint hogy Miranda már megelőzhetett. Egész nyugodtan rámentem és akkor nagyon elképedtem. Volt egy üzenet, de most nem Mirandától, hanem..... Harry Styles-tól???? Nem nagyon akartam hinni a szememnek, ezért mégegyszer is megnéztem. De először sem tévedtem.- Ááááá, Harry Styles írt nekem!- sikoltoztam az ágyon ugrálva, de ez senkit nem zavart. Ha lett volna itthon valaki, elég hülyének nézett volna, az biztos. Hangosan felolvastam üzenetét és megint csak rámjött a sikítás kényszer. Miután lecsillapodtam, átnéztem újra és egy dolgot furcsálltam. "Gondolom te is tudod, hogy Miranda és Louis is nem sokára találkoznak" Mi?? Nemsokára találkoznak? Hogyan, mikor még csak Louis írt Mir-nek? Nem értettem a dolgot, ezért inkább felhívtam barátnőmet.

- Szia Mir.- szóltam bele

- Szia. Mizujs?- kérdezte.

- Képzeld, megkaptam a várva várt üzenetemet Harry-től. Annyira boldog vagyok.

- Örülök, de azért megsüketíteni nem kell!

- Bocsi, ne haragudj!- kértem bocsánatot. Aztán eszembe jutott, hogy valójában miért is hívtam.- De valamit nagyon furcsállok, ezt írta, idézem: Gondolom te is tudod, hogy Miranda és Louis is nem sokára találkoznak. Nem arról volt szó, hogy még csak egyszer írtatok egymásnak?- kérdeztem tőle már komolyan.

- Látom, lebuktam. Louis és én már egy kis ideje beszélünk egymással. Csak nem akartalak megbántani, hogy neked még nem írt Harry. Nem szerettem volna, hogy rosszul érezd magad emiatt. Remélem nem haragszol.

- Ha tényleg erről van szó, akkor dehogy is. Inkább köszönöm. Csak még jobban gyötörtem volna magam.-válaszoltam.

- De ugye az esti séta még áll?-kérdezte.

- Hát persze.-válaszoltam. 6-kor ott vagyok.

~ 8.rész ~

 A részekhez nem nagyon kapok komit :// Pedig nagyon örülnék neki :) a köv. rész 3 komment után jön :) 

*Alice szemszöge*

Már vagy 2 napja várom, hogy Harry Styles írjon. De úgy látszik, hiába... Úgy is türelmetlen típus vagyok. Most is, mint minden percben nézegetem a twitterem. Belépek és egyszerre az üzeneteimre pillantok. De semmi....Azért még egy próbát megér, még egy utolsót.

- Ilyen nincs! Ááááá.-sikítottam, mint egy idióta, mikor megláttam, hogy jött végre egy üzenetem. Miután kisikoltoztam magam, azonnal rá is mentem, hogy megnézzem. És igen, ott volt egy üzenet....... Mirandától. Azt hittem falnak futok. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy végre Harry írt, erre rákellett jönnöm, hogy tévedtem. De azért megnéztem mit írt Mir.

Szia Alice!

Nem fogod elhinni ki írt nekem. Louis Tomlinson! Igen, jól olvasod, Louis Tomlinson. Gyere át és megmutatom, hogy mit. Jajj, olyan izgatott vagyok, el se tudod képzelni, mennyire. Siess.

Mir.

Most már tényleg össze voltam törve. Mir kapott üzenetet, én meg nem. Miért? Persze örülök, hogy Miranda boldog, de ez mégis rosszul esik. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit írhatott neki Louis. El is megyek hozzá most rögtön. 

*Miranda szemszöge* 

Délután kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót. A vendég Alice volt. Örültem, hogy eljött, mert ez azt jelentette, hogy elolvasta a levelem.

- Szia Alice. Gyere be.- mutattam kezemmel befelé.

- Szia. Olvastam az üzeneted és átjöttem.

- Ennek nagyon örülök. Na gyere már.- hívtam. Felmentünk a szobámba. Majd kezembe kaptam telefonom és megmutattam a Louistól kapott üzenetem.

- Ezt nézd meg! Hát nem hihetetlen?- kérdeztem.

Az üzenetben ez állt:

Szia Miranda.

Louis Tomlinson  vagyok. Gondolom ezt már tudod. Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy egy hülye rajongó vagyok, aki csak húzza az agyadat. De ez nem igaz. Én az igazi Louis Tomlinson vagyok a One Direction-ből. Nagyon örülök, hogy a dedikáláson tudtunk pár szót váltani. Csak nekem az a pár szó kevés volt. Szeretnélek jobban megismerni, persze csak ha te is szeretnéd. Kérlek minél előbb válaszolj!

U.I: Ha megkérhetlek, ne nagyon hangoztasd ezt a dolgot. 

Louis.

- Ez tényleg fantasztikus Mir.- mosolygott Alice, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

- Hé, mi van veled?- kérdeztem rá.

- Tudod, nagyon örülök, hogy írt neked Louis. Olyan jó neked. Mikor kaptam tőled az üzenetet, azt hittem, hogy Harry írt. De aztán rá kellett jönnöm, hogy te voltál. Persze örülök és drukkolok nektek.- válaszolt és a szemébe könny szökött.

- Szóval ez a baj! Ne aggódj, nemsokára biztos neked is írni fog majd Harry. Csak figyeld meg.- vígasztaltam. 

Nagyon sajnáltam. Főleg azért, mert bűntárs voltam. Mégpedig abban, hogy Louistól nem ez az első levelem. Azóta már válaszoltam neki. Tudja a telószámom is és hamarosan találkozni fogunk. Azt mondta, hogy Harry már régóta készül írni Alice-nak, de nem tudja mit írjon, leégetni meg nem szeretné magát. Megkérte Louist, hogy mondja meg nekem, hogy ne szóljak erről Alice-nak. Így is szarul érzi magát és elég hülyének, hogy nincs bátorsága írni. Ezt pedig előbb-utóbb meg kell tennie, mert a végén még Alice fog kezdeményezni és akkor a terve fuccsba is ment.

- És mi van, ha mégse?- úgy látszik, nem tudunk eltérni ettől a témától.

- De hidd el, fog.- próbáltam megértetni vele.

- Most azonnal írok neki! - ugrott fel.- Már letelt a 2 nap határidő. 

- Nee, neee, ez.......nem szükséges- hadartam.- Adj neki még időt. Mondjuk egy hetet.

- Az nagyon sok idő. Addig én nem tudok várni.- ez a lány megőrjít.

- De igenis tudsz! Majd én segítek. - vágtam rá határozottan. - És most pedig, hogy eltereljem a gondolataid, elmegyünk szépen vásárolni, majd rendelünk pizzát és végül itt alszol. Ne is próbálj ellenkezni! Én is ott aludtam nálad, most te következel! 

- Nem próbálok, úgy látom, esélyem se lenne. Megbeszélem anyuékkal és már indulhatunk is!- ezt a választ vártam. 

/5 perc múlva/

- Na, itt maradhatsz?- kérdeztem idegesen, mert Alice nem túl boldog fejjel jött vissza. Már kétségem sem volt a válasz felől. 

- Hát persze, hogy itt maradhatok!- ugrott a nyakamba. 

- Te szemét! Olyan képet vágtál, mint akit azonnal haza parancsoltak. Én pedig jól bevettem.

- Hát azt láttam az arcodon- röhögtünk rajtam. 

- Indulhatunk ruhát venni? Te mondtad, hogy a ruhatáramra rá fér egy kis átalakítás.

- Hát persze. Annyi ötletem van.... Keresünk sportosat, hétköznapit, suliba és ünnepre is választunk valamit. Ja és a miniszoknyát sem hagyhatjuk ki, a sok-sok magassarkút és a....- becsapódott mögöttünk az ajtó.

###

Már 6 óra volt, mire hazaértünk. Rengeteg ruhát vettünk. Azt hiszem, megvehettük volna az egész boltot. Igaz, majdnem minden megtakarított zsebpénzem elköltöttük, de nem bánom. Ez életem 2. legjobb napja (az első a dedikálás volt) és még vége sincs.  Vettünk:

egy szabadidőt

hozzá egy cipőt 

miniruhát

még egy miniruhát

rövid ujjú pólót

farmert

farmer szoknyát

trikót

magassarkút

telitalpú szandált

és ezt a táskát sem hagyhattuk ott

Egy szóval nem fogtuk vissza magunkat. A legjobb rész pedig csak ezután következett.

- Milyen pizzát kérsz?- kérdeztem Alice-t.

- Mindegy mi van rajta, leszámítva a tengeri herkentyűket, az olivabogyót, és a pfefferonit.

- Értettem főnök.- hülyültem és a kezemet a homlokom elé tartottam.- Én olyat választok, amin nincs gomba.

Megrendeltük a kívánt pizzákat.  Míg kihozták, kivételesen nem a One Direction-t böngésztük, mert nem akartam, hogy Alice-nak eszébe jusson a dolog. Ezért addig karaokéztunk. 

- Imádok énekelni.- jelentettem ki.

- Én is. Erről van is egy sztorim, majd elmesélem.- mondta Alice.

- Az szuper. Mit énekeljünk? Én Kelly Clarkson-tól a Stronger-t szeretném. http://www.youtube.com/watch?v=avYxiIRG4xQ

- Jó választás!- dicsért meg Alice. Én pedig Demi Lovato-tól a Give your heart a break-et.  http://www.youtube.com/watch?v=PlUk1eRVfu8

- Az nem semmi. Akkor tényleg jól énekelhetsz.- erre tényleg kíváncsi voltam.

Először elénekeltem én a dalomat, Alice azt mondta, nagyon jó voltam.  Majd Alice következett. Valami elképesztően énekelt. Jobb volt, mint az eredeti. Ezt nem gondoltam volna róla. Végig tátott szájjal néztem. 

- Úristen Alice! Elképesztő vagy!- rohantam oda hozzá, miután rá kellett jönnöm, hogy vége a varázsnak. 

- Ne túlozz!

- Én?! soha - tettem szívemre a kezem hülyeségből, mirehamar elnevettük magunkat.
Csnegettek. A pizzafutár volt az. Átvettük a szállítmányt, fizettünk és leültünk az asztalhoz. 

- Ketchup-ot?- kérdeztem.

- Jöhet.- kaptam a választ.

Nagy evésünk közepette hazaért Kathrine is. Mostanában ilyen későn ér haza az úszás-ról. Rengeteget edz. Nemsokára versenye lesz. 

- Pont jókor jöttél. Gyere enni.- hívtam.

- Köszi csajok, nem kérek. Lefürdök és már alszok is.- válaszolta és már el is tűnt.

Evés után elrakodtunk, felmentünk filmet nézni. Alice azt mondta nagyon szereti Adam Sandler-t, ezért a legújabb filmjét, a Kellékfeleséget kapcsoltam be. Életemben nem nevettem még annyit, mint azon a filmen.

Mire vége lett, már majdnem éjfél volt. Mi is megfürödtünk és a TV-zés mellett maradtunk. Megnéztünk még néhány vígjátékot, köztük a Másnaposok 1-2-t. Az idővel meg nem is foglalkoztunk. Már szinte reggel volt, mikor kezdtünk álmosak lenni. Vagyis kezdtem én, mert valamit motyogtam Alice-nak, de választ már nem kaptam. Nem tudtam mióta aludhat már. Követtem példáját, megnyomtam a lekapcsolás gombot a távirányítón és én is bedobtam a szunyát.

Díj! :)

Megkaptam a 2.díjam! :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm Biaa_1 D    - nek! <3

És akinek küldöm:
Visszaküldeném Biaa_1 D - nek :)
Tadrihh1Dlove
Didaa97 
BKblogger 
HV

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: Köszönöm!! <33 

~ 7.rész! ~

Heyy.

A szavazásban 0-9-re a "Harry-nek kell követnie Alice-t" győzött. Azt gondoltam, hogy ez az állás nem nagyon fog megváltozni, ezért így megírtam a következő részt. Tudom, hogy hétvégére ígértem, de remélem nem bánjátok, hogy már kész van. Szóval.. csak ennyit szerettem volna. És akkor már a 7. rész! :)

*Harry szemszöge*

Alice Jones. Egy név. Egy lány. Folyton csak ez járt a fejemben. Muszály volt megtalálnom. Valami nagyon megfogott abban a lányban. Valahogy más, mint a többi lány. Kedves, aranyos, belül szelíd, de kívül mégis olyan vadítóan gyönyörű. Végre bejött a twitter oldalam. A pulzusom az egekben járhatott. Először rámentem a követőimre és keresni kezdtem Alice-t. De nem volt ott. Megnéztem még egyszer, aztán mégegyszer....

- Harry, minek megnézni újra és újra? Már vagy ötször végig néztük, de nincs itt. Nem követ.- mondta az igazat barátom.

- Ez ugye azt jelenti, hogy.....

- Igen, azt jelenti, hogy neked kell követned őt, feltéve, ha ezt akarod és meg szeretnéd ismerni, de csak ha a következményeit is vállalod.- miközben Louis ezeket mondta nekem, úgy kezelt, mint egy öt éves kisgyereket, aki nem tud még semmit az életről. Tudom, hogy lehetnek ennek komolyabb következményei is, de nekem muszály megtalálnom azt a lányt.

- Jó-jó, tudom. És igen, meg szeretném ismerni és ha kell, a következményeit is vállalni fogom!- vágtam vissza határozottan és tényleg komolyan gondoltam a dolgot. 

- Te tudod, haver!- veregette meg a hátam.

- Na, de most már itt az ideje megkeresni a LÁNYOKAT- emeltem ki a szót, mire Louis is elmosolyodott.

Rámentem a keresésre, beírtam a nevét és egyből ki is adott egy csomó Alice Jones-t. "Lássunk neki" gondoltam. Végig néztünk egypár lányt, de egyik sem az volt, akit én keresek. Mikor már csak páran voltak hátra, kezdtem kicsit berezelni, de akkor megtaláltam ŐT, azt, akit én idáig kerestem. 

- Ő az!- kiáltottam fel!

- És most mit akarsz tenni?- kérdezte, mintha nem tudná a választ.

- Hát követem!- mondtam lelkesen.

Lassan odahúztam az egeret a követés gombra, rákattintottam. 

- Hú, megtettem.

- Meg, haver!

- Meg kellett tennem.- mondtam egész megkönnyebbülten.- De most rákeresünk Mirandára is, oké?

- Rendben.- engedte meg barátom.

Megnéztük először Alice követőit, mert könnyebb úgy megtalálni, hiszen még a vezetéknevét sem tudjuk. Találtunk is egyszerre egy Miranda Collins nevű lányt.

- Azt hiszem ő az! Sőt, biztos.- örült meg Louis.

- Na látod, ugye milyen jó, ha megtalálod azt, akit keresel?

- Igen, nagyonis.- nem gondoltam volna, hogy Loui ettől így feldobódik.

- Akkor most szépen átmegyünk a te twitteredre és te is beköveted a lányt!

- Biztos vagy benne?- kezdett elbizonytalanodni. 

- Én is bekövettem Alice-t, most te következel. Nyugi már, nem lesz semmi gond.- próbáltam hatni rá.

- Talán igazad van.

Meg is nyitottuk Louis oldalát is és újból megkerestük a lányt. Végül már Louis is követte az ő kiszemeltjét. Elégedetten huppantunk volna le az ágyra pihenni, ha nem zavarnak meg minket. A többi srác volt az.

- Hát ti meg mit csináltok?- kérdezte Zayn.

- Mióta megjöttünk, azóta itt vagytok a szobában.- mondta Liam és igaza is volt. 

- Miben sántikáltok?- kaptuk a támadást Nialltől is.

- Nyugi már srácok! Mindent elmesélünk.- próbáltam lenyugtatni a kedélyeket.

Neki is láttunk mindent töviről hegyire elmesélni. A fiúk meg csak hallgattak némán. A végén csak Liam szólalt meg:

- Ti aztán nem vagytok komplettek! Azt se tudjátok kik ők, csak ma láttátok őket először, még az is lehet, hogy őrült rajongók, akik csak a pénzre és a hírnévre mennek.

- Ezt nagyon kétlem.- szólalt meg végre Louis is.- Nem tűntek ők olyanoknak. Ha pedig mégis olyanok lennének, akkor elkövettük életünk legnagyobb hibáját.- és ezzel Louis le is zárta a témát.

- Srácok, srácok!- nézett még ránk fenyegetően Niall.

- Hagyjuk már az egészet, megtörtént és kész! Visszafordítani nem lehet a dolgot, majd kisül, hogy mi lesz ebből. Addig pedig csak várni tudunk. Inkább menjünk le vacsorázni- ajánlotta fel Zayn.

Mindenkinek tetszett az ötlet, így fel is álltunk és mentünk enni. 

*Alice szemszöge*
Másnap reggel nem keltünk korán. Kb. 11 órakor néztem rá az órára, Miranda még akkor aludt. Halkan kimásztam az ágyból, nem szerettem volna felébreszteni. Az ajtó felé vettem az irányt és egy halk hangot hallottam:- Jó reggelt!- a hang Mirandáé volt.
- Jó reggelt! Azt hittem, hogy még alszol. Ugye nem én ébresztettelek fel?
- Nem, dehogyis. Igazából már nem is aludtam, csak a szemem volt csukva. Meg akartalak várni, amíg felébredsz. Addig pedig elgondolkodtam pár dolgon.- nyugtatott meg.
- Értem. És mikor menjünk reggelizni? Akarom mondani, ebédelni.- ezen jót nevettünk- Vagy még egy kisit lustálkodjunk?
- Még ráérünk délig.- mondta és igaza volt.
- Okés. És addig mit csináljunk?- kérdeztem. Most ő a vendég, azt csinálunk, amit akar.
- Mondjuk twitter?- ajánlotta fel. Úgyis mióta Mirandával találkoztam, azóta nem néztem meg.
- Tökéletes.-válaszoltam.
Kézbe kaptuk telefonjainkat és megnyitottuk twitter oldalunkat. Egyszerre észre is vettem, hogy új követőm van. A régi városomban, aki ismerősöm volt, mindenkit bejelöltem, de itt Londonban alig ismerek pár embert. Ezért meg is lepődtem. Gyorsan megnyitottam és azt hittem ott helybe elájulok.
- Úristen!-kiabáltam.
- Veled meg mi van?- kérdezte meglepetten.
- Csak nézd meg!- odaadtam Miranda kezébe telefonomat.- Láttam, hogy valaki követ, de erre nem gondoltam volna, hogy pont ő. Sőt, soha, még álmomban sem. Na jó, álmomban mégis, de....
- Alice, elég!- kiáltott rám.- Engem is követ valaki. Nézd meg te is!
- Ezt nem hiszem el!
- Én sem!- mondtuk már mindketten elképedve.
- A One Direction két tagja követ, minket??? Pont minket?- még mindig nem hittem el.
- Ezek szerint igen.
- Téged Louis, engem Harry.- mondtam, mintha Mir nem tudná.
- És vissza követjük őket?- kérdezte.
- Ez most komolyan kérdés volt? Már csak azért is megéri vissza követni őket, hogy megtudjuk, miért követtek be. Ráadásul úgy, hogy ők követtek először és nem mi őket. Pedig az úgy szokás, hogy a rajongók követik a sztárokat, nem pedig a sztárok a rajongókat, nem?
- De igen.-válaszolt nagy komolysággal.
- Na én visszakövetem Harry-t, az biztos.- ezt olyan határozottsággal mondtam, amennyire csak lehet.
- Úgy látom nekem sincs más választásom....- mondta az igazságot Mir.
- Ezt jól látod.- válaszoltam.
Így hát rámentünk a visszakövetésre.
- Na most már mehetünk ebédelni?- nevettem el magam.
- Igen, de aztán nekem mennem kell már. Kathrine-nek azt mondtam, hogy ebédre megyek. Már így is el vagyok késve.
- Ne aggódj, meg fogja érteni. Ki kellett pihennünk a tegnapi nap fáradalmait.- vettem poénosra a dolgot.
- Ja, persze! Pont Kathrine? Aki nem rajong a mai zenéért? Hanem ilyen George Michael-ökre bukik? Arra kiváncsi leszek.- na ezt én sem gondoltam volna, hogy Kathrine ennyire ódivatú.
- Nem baj, akkor majd megértetjük vele.- javasoltam.
- Ha te mondod....-én ezt igennek vettem.
Beágyaztunk és mentünk végre enni. Miután teletömtük magunkat, csináltunk pár képet. Közben a közös kedvenc számunkat hallgattuk. http://www.youtube.com/watch?v=QJO3ROT-A4E&ob=av2e
Elég sok időbe telt, mire neki kezdtünk a lényegnek, mert a smink és haj elkészítése hosszadalmas volt. És persze a sok öltözködés is közrejátszott. De íme a végeredmény:

Én:

Miranda:

-Úristen, már 4 óra. Kathrine le fog fejezni.Már megyek is, köszönök mindent, majd hívlak! Puszi, szia- rohant is ki a szobámból.
- Nincsmit, majd beszélünk, szia.- mentem utána, hogy kikísérjem.
Miután Miranda elment, leültem az ajtó elé. Fújtam egyet és elkezdtem agyalni a történteken, azon, hogy Harry Styles, a One Diection szívdöglesztő énekese követni kezdett twitteren. Még annyi idő után sem hittem el, nem tudtam fel fogni. Arra jutottam, hogy ha 2 napon belül nem ír nekem, akkor majd én fogok neki írni, hogy mégis miért tette ezt? Ráadásul úgy, hogy ő követett először.
- Hát te meg mit csinálsz itt?- kérdezte anyu.

- Semmit, csak ki kísértem Mirandát és leültem gondolkozni.-nem szerettem volna erről többet mondani, úgyhogy gyorsan le is ráztam szegényt.- De most megyek és folytatom a szobában a gondolkodást......