~ 11.rész ~

Sziasztok! :) Hogy telt ez a "kis" szünet? Nekem nagyon jól, már csak azért is, mert hamarabb megtudtam írni a 11. részt! Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. A videó következő részét is meghoztam. A komiknak pedig továbbra is örülnék, mert ha nem kapok, akkor nem tudom folytatni a történetet.
Jó olvasást! :)

Még további fél órás séta után megérkeztünk egy elegáns étterem elé. Már kívülről is gyönyörű volt. Harry valami olyasmit mondott, hogy a külön terembe kintről is nyílik egy ajtó az étterem hátuljában. Neki is álltunk megkeresni.
- Szólj, ha megtaláltad, mert én innen még sosem mentem be.- kért Harry.
- Okés.- válaszoltam.
Már vagy negyed órája körbe-körbe jártunk az étterem körül, de ajtót azt nem találtunk.
- Nincs is itt egy árva ajtó sem.- mondta Harry.
- Én egyet láttam. De nem hiszem, hogy nem az lenne, amit keresünk, mert elég ütött-kopott állapotban van, inkább egy raktár-félének néz ki.
- Azért még megnézhetjük, hátha...
Odavezettem az említett ajtóhoz. Festetlen, rozsdás volt, a kilincs lifegett rajta. Harry benyitott és mintha egy másik világba cseppentünk volna. Az ajtón belül egy csodás óriás tér volt. Finom illat csapott orron minket. Kellően világos volt, kellően sötét. Már megvoltak terítve az asztalok, pezsgőspoharak és porcelán étkészlet sorakoztak rajta. A gyertyákat sem szabad feledni. Mesés látvány volt. Láthattuk, ahogy az emberek elkészítik nekünk az ínycsiklandó ételeket. Lenyűgözött ez az egész. Már magában jól éreztem volna itt magam, de így, hogy Harry-vel voltam egy nekünk külön lefoglalt, elszigetelt kis teremben, hihetetlen érzés volt.

 

- Na, végre, hogy megjöttetek! Már azt hittem, hogy hiába a sütés-főzés.- üdvözölt minket az étterem tulajdonosa.
- Csak nem találtuk az ajtót.- közölte vele Harry, ami igaz volt, mivel tényleg nem találtuk.
- Nem találtátok??? Még ha ötven ajtó lenne....- csodálkozott el.
- Hát.. azt hittük, hogy itt valami raktár lehet. De hála Alice-nek, megtaláltuk, ha ő nem lett volna, még mindig kint keresgélnék.- mutatott felém Harry.
- Így már értem, de.....jó is, hogy mondod...- felém fordult a férfi és kezet nyújtott.- Ne haragudj, Bob Alvey.- mutatkozott be.
- Jó estét! Alice Jones.- követtem példáját.
- Tegezz csak nyugodtan.- mosolygott én meg csak bólintottam egyet.- Na gyerekek, üljetek csak le és a vacsora 10 perc múlva tálalva. Addig nem is zavarok. Jó szórakozást.- hadarta és kiviharzott a helységből. Leszerettem volna ülni, mire Harry megköszörülte a torkát és kihúzta nekem a széket. Megvárta, míg nyugodtan elfoglalom helyem. Tettét egy "köszönömmel" díjaztam. Mikor már ő is helyet foglalt, mélyen szemembe nézett és mosolyra húzta száját. Azok a szemek leírhatatlanok.... Eléggé zavarban voltam és csak ennyit kérdeztem:
- Mi az?- mire ő:
- Semmi, csak jó látni, hogy zavarban vagy.- erre már én is megengedtem egy mosolyt. Szerencsémre, épp időben megérkezett az első fogás, aminek nagyon örültem, mert nem bírtam volna ezt tovább. Megőrjít a tekintete.
- Az előétel neve: Angol sajtleves.- jött be Bob és elénk tette a finomságot.A tetejére egy jó adag sajt volt szórva, mellette pedig pár keksz csücsült, pont ahogy szeretem.

- Jó étvágyat- szólalt meg Harry.
- Viszont.
Levesünket csendben fogyasztottuk el. Harry néha-néha rámpillantott, de aztán újra a levesével volt elfoglalva. Miután befejeztük, Bob már ott is volt, mint aki lesben állt, hogy mikor végzünk és hogy utána azonnal megkaphassuk a következő fogást.
- Jöhet a főétel?- kérdezte.
- Igen.- válaszolta egyszerre Harry.
- Köszönjük, nagyon finom volt.- nyújtottam tányérom.
- Egészségetekre.
Kiviharzott, Harry pedig újra engem kezdett el fürkészni.
- Biztos ízlett?- kérdezte.
- Persze, nagyon finom volt. Bevallom, ez a kedvenc levesem.
- Akkor örülök.- mosolyodott el.- Tölthetek egy kis pezsgőt?
- Hát.. még csak 17 vagyok.
- Én se vagyok még 18.- nevetett.- Na, de most komolyan. Csak egy pohárral. Semmi bajunk nem lesz. Meg úgyis gyalog vagyunk.- próbált meggyőzni.
- Jólvan, azt hiszem, egy pohár tényleg nem árthat meg.- bólintottam, majd töltött egy pohárral először nekem, majd utána magának is.
- És itt is van a főétel. Puylkamellfilé gazdagon töltve, ami annyit tesz, hogy a töltelék bacon, gomba, hagyma és sajt. Köretnek burgonyapüré van és hoztam hozzá még egy kis káposztasalátát is. 

- Köszönjük.- szólaltam meg.
- Jól néz ki.- fürkészte Harry az ételt.
- Igen, nagyon.- válaszoltam és bekaptam egy falatot. A desszert somlói galuska volt. Nagyon jól nézett ki a sok tejszínhabbal és dióval a tetején.

Nem bírtuk megenni, mert már annyira tele voltunk. Sajnáltuk is ott hagyni.
- Megvoltatok elégedve mindennel?- kérdezte Bob.
- Teljes mértékben.- válaszolt Harry.
- Köszönjük szépen!.- szólaltam meg.- Tényleg nagyon finom volt minden.
- Akkor fizetnék.- intett Harry.
- Hagyjad csak.- nevetett.- Örülök Harry, hogy végre egy ilyen rendes lányt találtál magadnak. Szerintem jó páros lennétek.
- Khm.- köszörülte meg torkát.
- Most miért?- értetlenkedett Bob. - Már Caroline után, meg a sok idős banya után itt volt az idő, hogy egy korodhoz illő lányt találj magadnak.
- Hát akkor köszönjük Bob. Reméljük lesz szerencsénk újra eljönni ide. - állt fel Harry az asztaltól, az előző mondatokkal mit sem törődve.
- Én is remélem, hogy még találkozunk.Örvendtem Alice.- ragadta meg csuklóm és a kézfejemre illedelmesen egy puszit nyomott. - Harry.- fogott kezet vele.
Ki kísért minket és még messziről is integetett.
- Jó fej ez a Bob.
- Hát én ebben nem mindig vagyok olyan biztos.- jött zavarba. - Ja és amúgy hova szeretnél menni? Mit csináljunk? Gondolom a mozi kilőve.- nevetett.- Miranda azt már elintézte nekünk.
- Szerintem csak sétáljunk egyet.- javasoltam.
- Ha van kedved, elmehetnénk a  Regent's Park-ba. Ott van egy Queen Mary's Gardens nevű kis rész, tele múkusokkal és egy kis tavacskával.- ajánlotta fel.
- Rendben.
Hamarosan megérkeztünk a tóhoz. Elképesztő látvány volt.A vízen két hattyú úszkált. Körülötte pedig rengeteg növény volt látható.

- Na, hogy tetszik?- kiváncsiskodott Harry.
- Meseszép.- csak ennyit tudtam mondani.
Lábunkat egy kicsit belelógattuk a vízbe, épp hogy csak ellepje, mert hideg volt. Csak ültünk egymás mellett, mint a szerelmes párok. Nagyon jól éreztem magam vele. Volt egy pillanat, mikor csak egy hajszál választott el minket a csóktól. Harry felém fordult és megint csak nézni kezdett. Már szinte meg is szoktam, hogy egyfolytában engem néz, ezért egy ideig oda sem figyeltem rá. De amikor már vagy 10 perce bámult, muszály volt nekem is felé fordulnom. Az a fordulás pedig olyan hirtelen történt, hogy Harry-vel már csak 2 cm. volt köztünk. Ijedten kaptam el a fejem.
- Ne haragudj. Nem szerettem volna, én csak...
- Semmi baj.- válaszoltam.
Úgy éreztem, hogy az első randin nem kell egyszerre rátapadni a másikra. Különben is, azt szereném, ha az első csókom egy olyan emberrel történne meg, akit tiszta szívemből szeretek és ő is viszont szeret engem. És ezt még akkor nem éreztem. Még nem voltam kész rá. Bár Harry-vel akkor, abban a pillanatban eltudtam volna képzelni az egész életemet, mégsem mentem bele. Mindennek eljön az ideje. Addig pedig csak várjon, hiszen egy lányra nem lehet ráerőltetni semmit. Ha meg nem vár meg, akkor legalább tudom, hogy nem hozzám való.
Mikor elindultunk, már éjjeli 2 óra körül járhatott az idő. Harry még hazakísért. Megfogadtam, hogy ha máskor is gyalog megyünk, a magassarkút elfelejtem, mert mire hazaértem, szét akart szakadni a lábam. A kapuban még egy ölelést megengedtem, majd elköszöntünk egymástól. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és mint egy hulla, úgy dőltem az ágyba.