~ 8.rész ~

 A részekhez nem nagyon kapok komit :// Pedig nagyon örülnék neki :) a köv. rész 3 komment után jön :) 

*Alice szemszöge*

Már vagy 2 napja várom, hogy Harry Styles írjon. De úgy látszik, hiába... Úgy is türelmetlen típus vagyok. Most is, mint minden percben nézegetem a twitterem. Belépek és egyszerre az üzeneteimre pillantok. De semmi....Azért még egy próbát megér, még egy utolsót.

- Ilyen nincs! Ááááá.-sikítottam, mint egy idióta, mikor megláttam, hogy jött végre egy üzenetem. Miután kisikoltoztam magam, azonnal rá is mentem, hogy megnézzem. És igen, ott volt egy üzenet....... Mirandától. Azt hittem falnak futok. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy végre Harry írt, erre rákellett jönnöm, hogy tévedtem. De azért megnéztem mit írt Mir.

Szia Alice!

Nem fogod elhinni ki írt nekem. Louis Tomlinson! Igen, jól olvasod, Louis Tomlinson. Gyere át és megmutatom, hogy mit. Jajj, olyan izgatott vagyok, el se tudod képzelni, mennyire. Siess.

Mir.

Most már tényleg össze voltam törve. Mir kapott üzenetet, én meg nem. Miért? Persze örülök, hogy Miranda boldog, de ez mégis rosszul esik. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit írhatott neki Louis. El is megyek hozzá most rögtön. 

*Miranda szemszöge* 

Délután kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót. A vendég Alice volt. Örültem, hogy eljött, mert ez azt jelentette, hogy elolvasta a levelem.

- Szia Alice. Gyere be.- mutattam kezemmel befelé.

- Szia. Olvastam az üzeneted és átjöttem.

- Ennek nagyon örülök. Na gyere már.- hívtam. Felmentünk a szobámba. Majd kezembe kaptam telefonom és megmutattam a Louistól kapott üzenetem.

- Ezt nézd meg! Hát nem hihetetlen?- kérdeztem.

Az üzenetben ez állt:

Szia Miranda.

Louis Tomlinson  vagyok. Gondolom ezt már tudod. Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy egy hülye rajongó vagyok, aki csak húzza az agyadat. De ez nem igaz. Én az igazi Louis Tomlinson vagyok a One Direction-ből. Nagyon örülök, hogy a dedikáláson tudtunk pár szót váltani. Csak nekem az a pár szó kevés volt. Szeretnélek jobban megismerni, persze csak ha te is szeretnéd. Kérlek minél előbb válaszolj!

U.I: Ha megkérhetlek, ne nagyon hangoztasd ezt a dolgot. 

Louis.

- Ez tényleg fantasztikus Mir.- mosolygott Alice, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

- Hé, mi van veled?- kérdeztem rá.

- Tudod, nagyon örülök, hogy írt neked Louis. Olyan jó neked. Mikor kaptam tőled az üzenetet, azt hittem, hogy Harry írt. De aztán rá kellett jönnöm, hogy te voltál. Persze örülök és drukkolok nektek.- válaszolt és a szemébe könny szökött.

- Szóval ez a baj! Ne aggódj, nemsokára biztos neked is írni fog majd Harry. Csak figyeld meg.- vígasztaltam. 

Nagyon sajnáltam. Főleg azért, mert bűntárs voltam. Mégpedig abban, hogy Louistól nem ez az első levelem. Azóta már válaszoltam neki. Tudja a telószámom is és hamarosan találkozni fogunk. Azt mondta, hogy Harry már régóta készül írni Alice-nak, de nem tudja mit írjon, leégetni meg nem szeretné magát. Megkérte Louist, hogy mondja meg nekem, hogy ne szóljak erről Alice-nak. Így is szarul érzi magát és elég hülyének, hogy nincs bátorsága írni. Ezt pedig előbb-utóbb meg kell tennie, mert a végén még Alice fog kezdeményezni és akkor a terve fuccsba is ment.

- És mi van, ha mégse?- úgy látszik, nem tudunk eltérni ettől a témától.

- De hidd el, fog.- próbáltam megértetni vele.

- Most azonnal írok neki! - ugrott fel.- Már letelt a 2 nap határidő. 

- Nee, neee, ez.......nem szükséges- hadartam.- Adj neki még időt. Mondjuk egy hetet.

- Az nagyon sok idő. Addig én nem tudok várni.- ez a lány megőrjít.

- De igenis tudsz! Majd én segítek. - vágtam rá határozottan. - És most pedig, hogy eltereljem a gondolataid, elmegyünk szépen vásárolni, majd rendelünk pizzát és végül itt alszol. Ne is próbálj ellenkezni! Én is ott aludtam nálad, most te következel! 

- Nem próbálok, úgy látom, esélyem se lenne. Megbeszélem anyuékkal és már indulhatunk is!- ezt a választ vártam. 

/5 perc múlva/

- Na, itt maradhatsz?- kérdeztem idegesen, mert Alice nem túl boldog fejjel jött vissza. Már kétségem sem volt a válasz felől. 

- Hát persze, hogy itt maradhatok!- ugrott a nyakamba. 

- Te szemét! Olyan képet vágtál, mint akit azonnal haza parancsoltak. Én pedig jól bevettem.

- Hát azt láttam az arcodon- röhögtünk rajtam. 

- Indulhatunk ruhát venni? Te mondtad, hogy a ruhatáramra rá fér egy kis átalakítás.

- Hát persze. Annyi ötletem van.... Keresünk sportosat, hétköznapit, suliba és ünnepre is választunk valamit. Ja és a miniszoknyát sem hagyhatjuk ki, a sok-sok magassarkút és a....- becsapódott mögöttünk az ajtó.

###

Már 6 óra volt, mire hazaértünk. Rengeteg ruhát vettünk. Azt hiszem, megvehettük volna az egész boltot. Igaz, majdnem minden megtakarított zsebpénzem elköltöttük, de nem bánom. Ez életem 2. legjobb napja (az első a dedikálás volt) és még vége sincs.  Vettünk:

egy szabadidőt

hozzá egy cipőt 

miniruhát

még egy miniruhát

rövid ujjú pólót

farmert

farmer szoknyát

trikót

magassarkút

telitalpú szandált

és ezt a táskát sem hagyhattuk ott

Egy szóval nem fogtuk vissza magunkat. A legjobb rész pedig csak ezután következett.

- Milyen pizzát kérsz?- kérdeztem Alice-t.

- Mindegy mi van rajta, leszámítva a tengeri herkentyűket, az olivabogyót, és a pfefferonit.

- Értettem főnök.- hülyültem és a kezemet a homlokom elé tartottam.- Én olyat választok, amin nincs gomba.

Megrendeltük a kívánt pizzákat.  Míg kihozták, kivételesen nem a One Direction-t böngésztük, mert nem akartam, hogy Alice-nak eszébe jusson a dolog. Ezért addig karaokéztunk. 

- Imádok énekelni.- jelentettem ki.

- Én is. Erről van is egy sztorim, majd elmesélem.- mondta Alice.

- Az szuper. Mit énekeljünk? Én Kelly Clarkson-tól a Stronger-t szeretném. http://www.youtube.com/watch?v=avYxiIRG4xQ

- Jó választás!- dicsért meg Alice. Én pedig Demi Lovato-tól a Give your heart a break-et.  http://www.youtube.com/watch?v=PlUk1eRVfu8

- Az nem semmi. Akkor tényleg jól énekelhetsz.- erre tényleg kíváncsi voltam.

Először elénekeltem én a dalomat, Alice azt mondta, nagyon jó voltam.  Majd Alice következett. Valami elképesztően énekelt. Jobb volt, mint az eredeti. Ezt nem gondoltam volna róla. Végig tátott szájjal néztem. 

- Úristen Alice! Elképesztő vagy!- rohantam oda hozzá, miután rá kellett jönnöm, hogy vége a varázsnak. 

- Ne túlozz!

- Én?! soha - tettem szívemre a kezem hülyeségből, mirehamar elnevettük magunkat.
Csnegettek. A pizzafutár volt az. Átvettük a szállítmányt, fizettünk és leültünk az asztalhoz. 

- Ketchup-ot?- kérdeztem.

- Jöhet.- kaptam a választ.

Nagy evésünk közepette hazaért Kathrine is. Mostanában ilyen későn ér haza az úszás-ról. Rengeteget edz. Nemsokára versenye lesz. 

- Pont jókor jöttél. Gyere enni.- hívtam.

- Köszi csajok, nem kérek. Lefürdök és már alszok is.- válaszolta és már el is tűnt.

Evés után elrakodtunk, felmentünk filmet nézni. Alice azt mondta nagyon szereti Adam Sandler-t, ezért a legújabb filmjét, a Kellékfeleséget kapcsoltam be. Életemben nem nevettem még annyit, mint azon a filmen.

Mire vége lett, már majdnem éjfél volt. Mi is megfürödtünk és a TV-zés mellett maradtunk. Megnéztünk még néhány vígjátékot, köztük a Másnaposok 1-2-t. Az idővel meg nem is foglalkoztunk. Már szinte reggel volt, mikor kezdtünk álmosak lenni. Vagyis kezdtem én, mert valamit motyogtam Alice-nak, de választ már nem kaptam. Nem tudtam mióta aludhat már. Követtem példáját, megnyomtam a lekapcsolás gombot a távirányítón és én is bedobtam a szunyát.