~ 53.rész ~

53. rész!! :)
Úristen. :) Kaptam 6 komit, amit nagyon-nagyon szépen köszönök.*_*
Egy nap késéssel hoztam most a részt - mert ugye már tegnap meg volt az 5 komi - de most sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar össze fog gyűlni, ezért ezt a részt is ma írtam meg. :) Talán ezért is nem vagyok vele megbékélve... Kicsit "töltelék rész" lett.
Azért remélem, hogy elolvassátok, és most is írtok páran kommentet.
Azt hiszem ennyi a mostani mondanivalóm. :) Tényleg köszönöm a komikat, a látogatókat, a rendszeres olvasókat, és azt, hogy egyáltalán benéztek a blogomba, és olvassátok a törit. :) Ez nekem sokat jelent, akár hihető, akár nem. :D
5 komi, és hozom a következőt. :D
Puszi:
Zsófi. :)

Párizs-Eiffel Torony

Hamarosan leszállt a gépünk, és fogtunk egy taxit.
- Bonne soirée! Où vont-ils?.- mosolygott ránk a sofőr. Egy kukkot sem értettem abból, amit mondott. 
- Mit beszél ez?.- kérdezte hülye fejet vágva Harry. Én csak röhögtem.- Segíthetnél.- nevetett ő is. 
- Egy szót sem tudok franciául.- mondtam, és ezúttal a sofőr nézett ránk érdekes fejet vágva. 
Ekkor Harry fejében felgyulladt az a bizonyos lámpa, és elővett egy papírt meg tollat, arra leírta a szálloda nevét. A sofőr mosolyogni kezdett, ezzel jelezve, hogy már tudja, mit szeretnénk. 
Fél órán belül megérkeztünk a szállodához. Gyönyörű volt, főleg így késő este, hogy ki volt világítva. Harry kifizette az utat, kézen fogott, majd bementünk a szálloda előterébe. Akkor sem volt másképp, mint a taxiban, nem értettük egymást a recepciósokkal. 
- Jó Estét.- köszönt nekünk, és fogott velünk kezet egy idősebb férfi. 
- Maga beszéli a nyelvünket?.- csillant fel a szeme Harry-nek.
- Igen uram.- mosolygott ránk a férfi.
Én csak fújtam egy nagyot, megkönnyebbülésem jeléül. Már azt hittem, sosem jutunk el a szobánkig. 
Megbeszéltük a dolgokat, majd a férfi elvezetett a szobánkba.
Óriás volt, még 10 ember is kényelmesen elfért volna benne. A szoba közepén volt egy nagy franciaágy, mindkét oldalán egy éjjeliszekrénnyel. A szoba magába fogadott még 2 kisfotelt, egy plazma TV-t, étkezőasztalt, és volt egy konyharész is, mintha otthon lettünk volna, minden megtalálható volt benne, a fürdőről nem is beszélve. Zuhanyzó, és kád is volt egyaránt, mindenféle funkciókkal ellátva. Sőt, a szobához még egy kis terasz is tartozott. 
Ledobáltuk a táskákat, bőröndöket a sarokba, és elnyúltunk az ágyon.
- Fáradt vagyok.- sóhajtottam. 
- Én is. Ezért jöttünk este. Így legalább nem alusszuk át az egész napot. 
- Azt hiszem, én megfürdök.- mosolyogtam rá Harry-re. 
- Csatlakozhatok?.- nézett kiskutya szemekkel. 
- Harry...nem gondolod, hogy ez sok lesz egy napra?.
- Belőled sosem elég.- kacsintott, mire elolvadtam.- Meg így hamarabb tudunk aludni.
Meggyőzött. Így mindkettőnknek jobb, nem kell a másikra várni. 
Előkaptam a bőröndömből a pizsamámat, majd Harry is így tett. 

Gyorsan letusoltunk, igen, csak letusoltunk, nem történt semmi. Harmadszorra már egyáltalán nem is kívántam. Ezen még a fáradtság is segített. Belebújtunk az ágyba, adtam Harry-nek egy jóéjt csókot, de szerintem már holnap nem is emlékszik rá, mert már félálomban volt. Összekulcsoltam kezünket, Harry mellkasára feküdtem, és egyenletes szívverését hallgatva hamar elaludtam.

Reggel frissen keltem, de ennek ellenére nem nyitottam ki a szemem egyszerre, hanem tapogatózni kezdtem Harry után. Egyre jobban tapogatóztam, de semmi. Arra gondoltam, hogy leesett az ágyról? Vagy mi van vele? Kinyitottam a szemem, de Harry-t sehol sem láttam. Még a  földre is lenéztem, de ott sem volt.  Akkor hová tűnt? Biztos csak lenézett egy kicsit, vagy szív egy kis friss levegőt, esetleg hoz valamit a boltból..de mondjuk az hülyeség lenne, mivel itt a szállodában mindent megadnak, szóval teljes ellátásban vagyunk.
Úgy döntöttem, hogy amíg Harry nem jön vissza, felöltözök, rendbe szedem magam egy kicsit. Meg a bőröndöket is jó lenne kipakolni.
Felvettem egy zöld pólót és egy farmer rövid nacit. Kiegészítőnek egy mini, csillag fülbevalót tettem be, és a körmömet is zöldre festettem. Imádok sminkelni, mostanában egyre jobban, ezért a szememre is kicsit halványabb, zöld árnyalatot vittem fel, a számra pedig egy barnás-pirosas rúzst kentem. A hajamat csak simán lófarokba fogtam. 

E művelet több, mint 1 órát vett igénybe, de Harry még mindig sehol sem volt. Közben már a bőröndöket is kipakoltam, még szobapincér is kopogtatott, és feltálalta a reggelit. Egyedül ettem. Olyan furcsa volt... egy - úgymond - nyaraláson vagyunk Harry-vel, erre itt hagy. Úgy döntöttem, felhívom, hogy mégis merre jár. Amint elővettem a telefonom, berontott az ajtón.
- Szia cica! .- mosolygott.
- Harry, te mégis hol a fenében voltál?- szegeztem neki egyszerre a kérdést.
- Ígérem, hogy este mindenre választ fogsz kapni.
- És miért nem most?.- nem nyugodtam, folytattam tovább.
- Csak mert....majd meglátod.- nevetett.
- Hát jó.- sóhajtottam.
- Na, ne legyél ilyen.- lépett közelebb, államnál feljebb emelte egy kicsit a fejem, és lassan megcsókolt. A pillangók csak úgy szárnyaltak a hasamban.

Hamar eljött az este. A napot lazulással töltöttük, ki sem mozdultunk a szállodából.
- Akkor most elmegyünk valahová, jó?.- szólalt meg egyszer csak, a nagy TV-zésünk közepette.
- Ööö..oké.- válaszoltam.- Mit vegyek fel?
- Most kivételesen azt mondom, hogy kiöltözhetsz.- kacsintott.
Nem tétlenkedtem, azonnal kiválasztottam a magammal hozott legdögösebb ruhámat, ami egy fekete-szürke, feszülős, ujjatlan miniruha volt. Egy fekete magassarkút vettem fel hozzá. Remélem nem sétálunk sokat. :) Az ujjamra húztam egy ezüst gyűrűt, a csuklómra a ruhával megegyező színű karkötőt, a fülembe pedig egy ezüst fülbevalót raktam. A hajamat épphogy csak begöndörítettem, és balra fésültem. A sminkem füstös fekete lett. Nagyjából 1 óra alatt voltam kész.

Mikor kimentem a fürdőből, már Harry is elkészült, és szerintem mondanom sem kell, hogy elolvadtam a látványtól. Egy mélyen V alakban kivágott, fehér rövidujjút viselt, feszülős fekete nadrággal. A haja....azok a fürtök...kész voltam.
- Mesésen nézel ki.- mosolygott rám féloldalasan.
- Köszönöm.- mondtam zavartan.
- Akkor indulhatunk?
- Persze.- nevettem. Összekulcsoltam kezünket, és elindultunk, de hogy hova, arról fogalmam sem volt. Fogtunk egy taxit, és a már jó bevált módszert alkalmazva, Harry egy cetlit nyújtott át a sofőrnek, aki azonnal a gázra taposott.
- Hová megyünk?.- tettem fel ezt az imádott kérdést.
- Meglepetés.- puszilta meg homlokom. Sosem tudtam kihúzni belőle, hogy hová visz, ezért most sem próbálkoztam. Fél órás autózás után Párizs legszebb látnivalójához értünk, én pedig szó szerint lefagytam.
- Úristen Harry. Ezt nem mondod komolyan?.- szálltam ki a taxiból, és ledöbbentem.
- Ez még semmi.- mosolygott.
- Elhoztál az Eiffel - toronyhoz, és ez még nem minden?
- Ahogy mondod. Itt fogunk vacsorázni, az Eiffel - torony alatt..- kezdett el vonszolni. Meg sem tudtam szólalni, csak követtem Harry-t. Egészen addig fel sem tűnt, hogy tényleg ott van egy asztal, megterítve, gyertyákkal.

~ 52.rész ~

Atyajézus! Ilyen se volt még, hogy 1 nap alatt összehoztátok a 4 komit. :$ Nem is gondoltam volna. :)) Nagyon örülök neki, és köszönöm. :D
Megírtam nektek a részt, ami elvette fél napomat, ugyhogy most nagyon szeressetek. :D Itt van készen, hogy lássátok mennyire sokat jelent nekem, hogy komiztok. ;)
A szereplők menüt frissítettem 'felül', ha van kedvetek nézzetek be oda is. (előfordulhat, hogy olyan szereplőt is láttok, aki még nem szerepelt a történetben.) 
Nem tudok mást mondani, csak hogy Jó Olvasást! :)
5 komi, és újra jelentkezem. :)
Zsófi. :D

Úton Párizsba

- Mi ez a nagy cipekedés? És mit csináltok ezzel a rengeteg bőrönddel?.- kérdezte Vanessa tágra nyílt szemekkel.
- El utazunk 3 napra Párizsba.- vigyorogtam, mint a tejbetök. Még mindig felbecsülhetetlenül boldog voltam.
- Ez az! Sikerült!.- ujjongott Louis, mint valami agybeteg.
- Kösz tesó a segítséget.- pacsizott le vele Harry.
- Szívesen máskor is.- mosolygott önelégülten a répafiú.
- Állj! Valaki magyarázza már el, hogy mi van itt!.- Liam.
- Harry csak engem avatott be a tervébe.- húzta ki magát Lou.
- Köszi Louis, sokat segítettél!
- Harry nem került ebben a 2 napban, csak sok volt a teendő, amit el kellett intéznie, hogy ez az utazás megvalósulhasson.- magyaráztam most én. - És csak Louis-nak mondta ezt el. Ennyi a magyarázat, semmi több.- mosolyogtam.
- Jajj, de jó! Már azt hittem, hogy valami gond van köztetek.- futott oda hozzám Miranda, és jó erősen megszorongatott.
- Ti ketten tökéletesek vagytok.- vágta rá Vanessa. 
Ezt nagyon jó volt hallani.A többiek meg csak helyeseltek.
- És akkor már mentek is?.- nézett szomorúan Zayn.
Bólintottam.
- Elkísérünk titeket a reptérre.- Liam.
- Szerintem ez nem jó ötlet, mert azonnal letámadnának titeket.- mondtam, de persze nem rossz szándékból.
- Igaz.
- Hát akkor sziasztok.- mondtam, majd sorban megölelgettem mindenkit.- Szia Liam. Vigyázz ezekre a marharépákra.- nevettem, és egy puszit nyomtam az arcára. - Danielle-t is puszilom.
- Meglesz, és átadom.- mosolygott.
Következőnek Zayn-től búcsúztam el. Megölelgettem, és persze ő is kapott puszit.
- Üdvözlöm Perrie-t és a lányokat. - mondtam. Válaszként elmosolyodott.- Szia répafiú.- öleltem meg Louis-t. - A többieknek azért hagyj némi kis nyugalmat.- veregettem meg a vállát.
- Meglesz.- nevetett, de nem igazán győzött meg.
A végére Niall maradt, aki egy jó nagy szelet kenyeret evett, amit tele rakott mindenféle szalámival, majonézzel, ketchup-pal, és mindennel, amit talált a hűtőben, és amiről azt gondolta, hogy ehető. Mondjuk ez rossz hasonlat, mert Niall még az újságot is képes lenne megenni, ha nem lenne izetlen. xd.
- Szia Haspók.- öleltem át. - Azért halálra ne edd magad.- nevettem.
- Nem ígérhetek semmit.- motyogott teli szájjal, az arca pedig csupa ketchup volt.
- Puszit inkább most nem adnék.- húzódtam távolabb tőle, és beletúrtam szőke tincseibe. - Azt majd Vanessa elintézi.- néztem rá a lányra, aki csak megforgatta a szemét.
- Szia Vanessa.- öleltem át az egyik legjobb barátnőmet, jó szorosan.
Végül Miranda maradt, akit eddig mindenkinél erősebben szorítottam magamhoz, hiszen már régóta a legjobb barátnők vagyunk.
- Lányok! Vigyázzatok ezekre az agybetegekre.- mosolyogtam az említettekre. Lelkesen bólogattak.
- Hé.- szólaltak meg a fiúk egyszerre, mire mindenki nevetésben tört ki.
Harry lepacsizott a fiúkkal, a lányokat pedig megölelte.
- Eme érzékeny búcsú után indulhatunk végre?.- nézett rám Harry, fülig érő szájjal.
- Aha.- válaszoltam egyszerűen.
Peter segített bepakolni a bőröndöket a kocsiba, és már indulhattunk is.
- Jók legyetek! És nehogy egy kisbabával jöjjetek vissza.
- Te nem vagy normális Louis William Tomlinson! Amúgy meg 9 hónap kell, mire megszületik egy baba.- okítottam a drágámat, de nem vagyok benne biztos, hogy eljutott a hangyányi kis agyához.
Még egy utolsót intettünk a többieknek, és beszálltunk a kocsiba. A motor felbőgött, és hamarosan már 120-szal szeltük London utcáit, egészen a reptérig. 
A reptéren rengeteg ember volt, még így este is, én egy kicsit meg is rémültem. Peter segített átverekedni magunkat a tömegen, de így sem maradhatott el 1-2 aláírás. Meglepetésemre nem csak Harry-től, hanem tőlem is kértek autogrammot, ami meglepett, de természetesen nagyon boldog voltam. 1 óránkba telt, mire végeztünk, és mindenki megkapta, amit akart. Megköszöntük Peter-nek a segítséget, elköszöntünk tőle, és  felszálltunk a gépünkre, ami csak a miénk volt. Egyszerűen mesésen nézett ki, mintha nem is egy repülő lett volna, hanem egy lakosztály. Abban a környezetben még csak eszembe sem jutott pánikolni, hogy mi van, ha lezuhanunk.

- Úristen Harry . Ez gyönyörű.- jártam körbe a teret. 
- Annyira biztos nem, mint te.- istenem, miért bókol ennyire jól? 
- Uram! Hölgyem! Hozhatom a vacsorát?.- jelent meg egy idősebb férfi. 
- Igen, köszönjük.- válaszolt neki Harry.
- Vacsora?
- Persze.
- Jézusom Harry! Este akarsz megetetni? Már így is tehén vagyok, de a végére elefántot csinálsz belőlem.- mondtam a magamét, mint valami félőrült. Harry felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Befejezted?.- mosolygott. - Mit is mondtam neked?- lépett közelebb, a fülem mögé tűrt egy hajtincset, és énekelni kezdett.
"Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately,
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know,
Oh oh,
You don't know you're beautiful,
Oh oh,
That's what makes you beautiful"
Az ének végére pedig megcsókolt. Komolyan mondom, nem tudom milyen hatással van rám, hogy éri ezt el, de mindig meggyőz arról, hogy én igenis gyönyörű vagyok, legalábbis az ő szemében.
- Na most már elhiszed?.- mosolygott. 
- Azt hiszem.
- Ez nem volt meggyőző.
- És ez elég meggyőző?.- hajoltam oda hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. 
- Tökéletes.- nevetett. 
Közben a pincér is megérkezett a kajával, mi pedig helyet foglaltunk az asztalnál. Nagyon finomakat kaptunk, és mindent, amit elénk raktak el is pusztítottunk. 
- Ennyit még életemben nem ettem. - nyafogtam, és a hasamat simogattam. 
- Ha gondolod, lemozoghatjuk.- kacsintott, majd leült mellém, és megcsókolt. Tudtam, hogy nincs sok időnk már, ugyanis Párizs nincs messze, de nem nagyon érdekelt.
Harry intett a pincérnek, hogy köszönjük, de most már leléphet. A pincér nem volt hülye, értette a célzást, ezért hamar el is tűnt. 
Nem voltam ellene a dolognak, mert Harry-t minden szempontból kívánom, bármikor, és bárhol. 
- Hm.. két menet egy nap alatt?.- néztem mélyen gyönyörű csillogó szemeibe, amelyek meg voltak telve vággyal. 
- Miért ne?.- nevetett, de hamar újra ajkaimnak esett. 
Minden tökéletes volt, de egyben érdekes is, ugyanis egy repülőn azért nem olyan, mint egy finom, megvetett ágyban. Igazából ez érdekelt minket a legkevésbé. A lényeg az, hogy mindketten élveztük. 

~ 51.rész ~

Helló! :)
Meghoztam a következő részt, mert összegyűlt a kért 4 komi. :) Nagyon örülök neki, hogy csak pozitívumokat írtok, ez olyan jól esik. :$
Köszönöm szépen a 17 rendszeres olvasót, és a több, mint 14 000 látogatottságot is. ;) Boldoggá tesztek.! :)
Jobb oldalra tettem ki egy kis szavazást, bátran kattintsatok rá, örülnék neki.:) Köszönöm annak, aki ezt már megtette. ;) 
Nem nagyon tudok mit mondani a részről...talán csak bevezetésképp annyit, hogy az elején ne ijedjetek meg. ;) Szerintem most sikerült egy hosszabb részt összehoznom. Van bőven romantika ebben is. :$ Remélem nem bánjátok. :)
Nagyjából ennyi, amit el szerettem volna mondani. :) 
4 komi, és új rész!
Jó olvasást! Puszi. 
Zsófi. :)  

Neked nem tűnt fel?

*2 nap múlva*
- Miranda! Nem tudod, hol van Harry?- kérdeztem barátnőmet.
- Nem. De már elég régen elment.
Kiakadtam. A tegnapi X-Factor után Harry egyszer csak eltűnt, és csak késő éjjel jött vissza. Ma meg még nem is láttam, pedig már délután 3 óra van. Egyébként az X-Factorba továbbjutottunk. Per pillanat ez sem tud feldobni. Már felmerült bennem az is, hogy vajon...? De nem. Az nem lehet. Akkor minek mondogatja egyfolytában, hogy szeret? Mondjuk mondani bármit lehet...
- Hé Alice! Jól vagy?- nézett rám óriás kék szemeivel Louis.
Sóhajtottam egy nagyot.
- Louis! Beszélhetnénk?.- fordultam a fiú felé. Látszólag felkeltettem az érdeklődését, ugyanis már meg is indult a szobája felé, ahová aztán én is követtem. Bementünk, majd Louis becsukta az ajtót, én pedig lehuppantam az ágyára. Azonnal bele is kezdtem.
- Figyelj! Harry nagyon jó barátod, és mindent megbeszéltek egymással, igaz?
- Ööö..igen. Nagyjából..- mosolygott.
- Neked nem tűnt fel, hogy ebben a 2 napban kicsit furcsán viselkedik? Úgy értem, egész nap itthon sincs, és még csak nem is közeledik felém. Már a többiek szerint is más.
- Nekem nem tűnt fel semmi.
- Semmi? Lou, most viccen kívül..
- Komolyan mondom. Szerintem nincs vele semmi.
- Akkor meg miért nincs itthon egész nap?.- folytattam tovább a kérdezősködést ingerülten.Millió kérdés kavargott bennem.
- Biztos a régi haverjaival találkozgat.- legyintett.
- És azt miért nem lehet nekem elmondani? Mikor arról kérdezem, hogy hová megy, nem szól semmit, csak becsapja maga mögött az ajtót.
- Sajnálom Alice! De fogalmam sincs, hogy mi lehet a gond.
- Kösz Louis. - álltam fel és kimentem a szobából.
Teljesen biztos voltam benne, hogy Louis tud valamit, csak nem akarja elmondani. Felrohantam a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, és zokogva feküdtem el az ágyamon. Megfogtam a hozzám legközelebb eső párnát, és ahogy csak tudtam, torkom szakadtából beleüvöltöttem. Ez általában mindig segíteni szokott, bármennyire is hülyén hangzik. Most is megtette a hatását, ugyanis pár perc múlva álomba zuhantam.

- Bébi. Kelj fel. Hahó.- arra keltem, hogy valaki puszilgat.
- Harry?.- néztem fel kómás fejjel.
- Te sírtál?- tette fel egyszerre a kérdést, amint meglátta azt a bizonyára 'gyönyörű' fejemet. 
- Szerinted? 2 napja rám sem nézel, kerülsz, eltűnsz egész napra. Szerinted ez normális? Úgy érzem, már nem vonzódsz hozzám...Harry mondd meg kérlek! Ki az a nő?- tűrte az ordibálásom egy szemrebbenés nélkül.
- Shh.- tapasztotta be számat az övével. Oly régóta hiányzott ez már. 2 napja még csak hozzám se ért.
Csókunk hamarosan vaddá vált, és csak úgy faltuk egymás száját. Beleharaptam alsó ajkába, mire felszisszent, de csak méginkább beindult. Hamarosan a pólóm a földön landolt, és ezt gyorsan követte Harry-é is. Csókunk egy percre sem szakadt meg, úgy kényeztettük egymást. Talán ez volt életem eddigi legjobb vele töltött fél órája.

- Szóval...szeretsz még?.- cirógattam mellkasát.
Nem szólt semmit, én pedig mint általában mindig, bepánikoltam. Pedig olyan jó volt vele...sosem volt még ilyen. Szenvedélyes volt, és érezni lehetett köztünk azt a bizonyos bizsergést, vonzalmat.
Kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját, amiből 2 papírt vett elő. Vagyis annak tűnt. Kezembe adta őket, én pedig olvasni kezdtem. Az egyiken az én nevem, a másikon pedig Harry neve szerepelt, és az, hogy Párizs. Ekkor rámtört a felismerés.
- Ezek repölőjegyek?
- Aha.- mosolygott. - Megyünk Párizsba, csak TE meg ÉN.- hangsúlyozta. - Méghozzá már ma este.
- Úristen Harry.- csókoltam meg. Azt sem tudtam, mit csináljak örömömben.
- Tudod hogy szeretlek, és nincs semmi nő. Csak te vagy nekem.- csókolt meg.
- De akkor miért nem foglalkoztál velem ebben a 2 napban? Szinte kerültél.
- Dehogy kerültelek.- mosolygott.- Csak azt akartam, hogy minnél előbb repülhessünk Párizsba, és hogy végre ketten lehessünk. Én nem akartalak elhanyagolni, csak rengeteg időmbe került, mire ezt leszerveztem. Magánrepülőgép...
- Magánrepülő?.- értetlenkedtem.
- Persze.
- Szeretlek Harry. El sem tudod képzelni, mennyire.- puszilgattam össze-vissza.
- Én is téged!. - nevetett.- De ha így folytatod a puszilgatást, akkor tele leszek piros kis foltokkal, és a testem minden részletét szívásnyomok fogják borítani.
Felnevettem.
- Ne haragudj. Csak imádlak.
- Azért jó tudni, hogy Louis végre egyszer betudta fogni a száját.
- Tudtam! Biztos voltam benne, hogy Louis tud valamit, csak nem akarja elmondani.- öleltem át.
- De ha nem akarjuk lekésni a gépet, akkor készülődj. Tudtommal neked 2 óra sem elég, pedig te mindenhogy gyönyörű vagy.- ez olyan jól esett.
- Köszönöm.- túrtam bele fürtjeibe, és felálltam, hogy a fürdőbe sétáljak, de Harry előtte még belemarkolt a fenekembe. Ezt könnyen megtehette, ugyanis testemet nem takarta egy ruhadarab sem.  És hogy zavarban voltam-e? Egyáltalán nem. És mindezt azért, mert elhitette velem, hogy gyönyörű vagyok, imádja minden porcikámat, még a nem létező hurkáimat is.
A szekrényemhez sétáltam, ahonnan elővettem az alkalomra szánt ruhámat. Nem öltöztem ki, de a kiegészítőm annál több volt. Egy farmert vettem fel, hozzá egy kék pólót és egy szintén kék magassarkút választottam. Lealapoztam egy kicsit az arcbőröm, és inkább a szemere fektettem nagy hangsúlyt. Türkizkékes-lilás árnyalatot vittem fel a szemhéjamra, ami aztán a végén nagyon megtetszett. A sminkelésben sosem voltam béna, és még magamnak is ugyanolyan könnyedén eltudom készíteni, mint másak. Alul, felül használtam vékonyan egy kis szemceruzát, és végezetül párszor végighúztam a szempillaspirált a pilláimon. Büszke vagyok a szempilláimra, imádom, hogy olyan hosszúak. 

- Drágám! Hány napra is megyünk?- kérdeztem Harry-t, ahogy kiléptem a fürdőből.
- Wáo. De gyönyörű vagy.- nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Ne túlozz.- nevettem.- Te sem nézel ki rosszul.- néztem végig rajta. Fekete ülepes nadrágot viselt, ami már magában beindít, de ha ez nem lenne elég, egy fehér inget és zakót vett fel hozzá,amit csak középen gombolt össze és egy kis csokornyakkendőt kötött a nyakába. Fogalmam sincs, hogy miért nem hord sportosabb ruhákat, de nem is nagyon érdekel, mert ő jól érzi benn magát, én pedig totál beindulok tőle.Mondjuk fontos emberek, híresek, és minden paparazzi arra vár, hogy lekaphassa őket. Gondolom már megszokta, hogy így kell megjelennie az utcán.

- Már miért túloznék? Mesésen nézel ki.- dicsért tovább, én meg már fülig elpirultam.- Öhm...Mit is kérdeztél?
- Csak azt, hogy hány napra megyünk?
- 3. Bocsáss meg, hogy csak ilyen kevés időre, de örültem hogy Simon ennyire is elengedett. Először 1 napnak indult, aztán lett belőle 2, majd azt mondta, hogy maximum 3, mert gyakorolnotok kell.- magyarázta, mindezt egy levegővétellel. Olyan kis cuki, mikor zavarban van. El sem tudom hinni, hogy miattam.
- Nyugi. Nekem 1 nap is tökéletesen megfelelt volna. És így, hogy most 3 napot tölthetek veled...hihetetlen érzés.- ültem bele ölébe csábosan, tudtam, hogy imádja, mikor ilyen vagyok.
- Megőrjítesz.- suttogta a fülembe, közben pedig a hajammal játszadozott. A kicsi Harry sem tétlenkedett, már nagyon ki akart törni. (bocsi, de ma elég perverz vagyok xd.- szerk. megj.)
Tudtam, hogy most kell cselekednem, ezért simán felálltam az öléből.
- Hé. - nézett rám morcos fejjel, de persze csak megjátszotta.- Az őrületbe kergetsz.- mosolyodott el.

~ 50.rész ~

Sziasztok! :)
Tudom, hogy mindig ezzel kezdem, de bocsánat :$ 
A komik nem gyűltek össze az előző részhez, amin egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen szerintem az lett az eddigi legrosszabb részem, és még rövid is volt...
De mind1, most itt vagyok újra egy hosszabb és (szerintem) izgisebb résszel. :) Próbáltam nagy hangsúlyt fektetni a humorra, és persze most sem maradtak el a kicsit pikánsabb részek sem. ;) 
Remélem megbékéltek ezzel a résszel, és komiztok :DD 
Köszönöm a 15 rendszeres olvasót, a több mint 13 000 látogatottságot! :) Imádlak titeket! :$
4 komment után hozom a frisset. ;) 
Pusszantás: Zsófi. :)

Hivatalosan is...

- Kaja!!- sikítozott (?) Niall, amint meglátott minket. Muszáj volt nevetnem.
- Drágám! Nyugalom.- nevetett Vanessa is, és nyomott egy puszit Niall szájára.
A többiek a nappaliban TV-ztek. Csatlakoztunk hozzájuk, én leültem Harry mellé, és egy rövid csók után a filmre kezdtem koncentrálni. A csöndet Niall zavarta meg.
- És...mikor eszünk?- kérdezte szelíd hangon. Számíthattam volna erre a kérdésre.
- Ha vége a filmnek.- mosolygott rá barátnője.
- Én tuti nem bírom ki addig. Olyan finom illatok terjengenek, hogy az elmondhatatlan.- szagolt bele a levegőbe, mire mindenki felkuncogott.
- Már csak fél óra van a filmből.- tájékoztatta Liam. Niall erre felsóhajtott, visszadőlt a kanapéra, és tekintetét újra a filmre szegezte, ami egyáltalán nem kötötte le. Inkább csak eljátszotta, hogy érdekli a dolog. Tisztán látni lehetett rajta, hogy szegény majd' meghal azért, hogy végre ehessen.
Nagyjából 10 perce nézhettük csendben a filmet, mikor Harry keze a combomra tévedt, és egyre feljebb csúszott. Rám nézett és ejtett egy kanos vigyort. xd. Nem bírtam már tovább az érintését, azért kezét óvatosan lelöktem magamról. Nekem is támadt pár perverz gondolatom, de ezeket hamar el is hessegettem, arra gondolván, hogy nem csak ketten vagyunk a házban, sőt... 13-an, és a film se tartott volna már sokáig. De Harry nem nyugodott le, keze újra combomon pihent, már vészesen fent. Felém fordult, és azt tátogta, hogy "akarlak"

Eddig bírtam. Felálltam, mielőtt azonnal letámadtam volna és megerőszakoltam volna. Halványan rámosolyogtam a többiekre bocsánatkérően, és felsiettem a Harry-vel közös szobánkban, ami persze elég hülye ötlet volt, mert Harry azonnal követett. Épphogy leültem az ágyra, és fújtam egy nagyot, Harry benyitott és szó szerint nekem esett. Vadul csókolt, arcomat két keze közé fogta. Én sem tétlenkedtem, beletúrtam göndör fürtjeibe, mire jólesően sóhajtott egyet. Elkezdte felhúzni a pólómat, én pedig kapcsoltam.
- Harry...ne most.- szakadtam el tőle nehezen. Alig bírtam ellenállni a kísértésnek.
- De miért?.- nézett rám vággyal teli szemeivel, majd újra nekem esett.
- Mert nem csak mi vagyunk a házban. Rajtunk kívül még vannak 11-en.- magyaráztam.
- Bébi, hát nem érted? A-kar-lak.- szótagolta. - Méghozzá most azonnal.- lihegett.
- Azt hiszed, én nem szeretném?
- Hát úgy tűnik.
- Milyen hülye vagy!.- mosolyogtam, majd megcsókoltam. - Esküszöm, hogy este a tiéd leszek.
- Megígéred?
- Megígérem. Csakis a tiéd szívem.- pusziltam szájon, amiből hamar csók lett.
- Bárcsak fel lehetne gyorsítani az időt.- sóhajtott, majd leszállt rólam, hogy fel tudjak kelni az ágyból.
- Egyetértek.- kacsintottam rá, majd bementem a fürdőbe, hogy egy kis igazítást végezzek magamon, mielőtt a többieknek pár hülye gondolata támadna. Miközben elsétáltam a fürdőig, a csípőmet rendesen mozgattam, a kis Harold örömére. Szinte égette a hátsófelem a tekintetével. 
- Megőrjítesz.- suttogta. Én mégis meghallottam, de ezt nem mutattam ki. Önelégülten elmosolyodtam és bezárkóztam a fürdőbe. Megigazítottam a hajam, ami annyit takar, hogy az eddig kibontott hajam lófarokba fogtam. Hamar végeztem ezzel a művelettel. Imádtam a hosszú, szőke hajam,  és a vele való szórakozgatást, de most gyorsítottam a tempón. A fürdőből kilépve megpillantottam Harry-t, aki az ágyon hanyatt feküdt és a telefonján babrált valamit, gondolom twitter-ezett. Mikor becsuktam magam után az ajtót, a zajra felfigyelve rámmosolyodott. Felállt az ágyról, hozzám sietett, hosszasan megcsókolt, majd ujjainkat összekulcsolta, közben pedig ezt suttogta:
- Ne feledd, hogy mit ígértél.
Elmosolyodtam, majd indultunk vissza a többiekhez.  A filmnek már vége lehetett. Erre abból következtettem, hogy a lányok épp megterítettek, a fiúk meg csak szépen, ölbetett kezekkel nézték őket. Fárasztó munkájuk volt, az biztos. Mikor megláttak minket, Louis ujjongani és tapsolni kezdett (?)
- Remélem védekeztetek.- röhögött, és próbált halk maradni, de ez egyáltalán nem sikerült neki, ugyanis mindenki meghallotta. Fülig elvörösödtem, és Harry-re néztem, aki halál nyugodtan húzta ki nekem a széket, hogy üljek le, majd ő is helyet foglalt mellettem. Megköszörülte a torkát és megszólalt.
- Kuss Louis! Én is tudnék mesélni az esti hangokról, amik a szobátokból hallatszanak át. Mást sem hallani csak : aaaa Boo Bear, ez az, még..kurva jó vagy aaaaa- utánozta a hangokat. Mindenki hangos nevetésben tört ki, kivéve Louist és Mirandát. Szegény Miranda fejét még egy paradicsom is megirigyelte volna. Körülbelül úgy festett, ahogy én nemrégen. Sajnáltam szegényt, dehát nekem sem esett jól Louis beszólása, és örültem neki, hogy barátom visszavágott.
- Jól van Styles.- morgott Louis.
Pár perc múlva mindenki megnyugodott, a lányok is végeztek a terítéssel, és végre nekiláthattunk az evésnek, Niall barátunk legnagyobb örömére.
- És...mióta vagytok egy banda?- törtem meg a csendet, és a lányok felé fordultam.
- 1 éve.- mosolygott Jade.
Nagyon megkedveltem ezeket a lányokat, kedvesek, abnormálisak, mint mindenki ebben a társaságban, és persze gyönyörűek. Danielle mellett sem lehet elmenni, hiszen ő is egy nagyszerű lány, és vele is jól összebarátkoztunk. Valahogyan meg kell neki hálálnom, hogy velem volt a mélypontom alatt, és inkább ittmaradt velem táncpróba helyett.
- Honnan hoztátok ezt a kaját? Kurvajó.- tömte magába a jó mázas csirkemelleket Zayn.
- Nando's.- válaszolt Vanessa.
- Tudtam.- csapott az asztalra Niall. - Nando's a legjobb.- kiáltott, de aztán elkezdett köhögcsélni. Gondolom félrecsúszott egy falat.
- Drágám.- veregette a hátát Vanessa. - Látod, ezért ne beszélj teli szájjal.
Szegény 5 perces fuldoklás, és 10 pohár víz után végre tovább folytathatta az evést.
- És most, hogy ilyen szép számban összejöttünk, beszeretnék nektek valamit jelenteni.- állt fel fülig érő szájjal, a poharát kocogtatva egy kanállal Liam.  - Nem akarok nagy beszédet mondani. Sőt, inkább rövidre fogom. Danielle és én mától hivatalosan is egy párt alkotunk. (bárcsak :'( - szerk.megj.) - leesett az állam. Danielle és Liam? Mondjuk miért ne? Jobban belegondolva, tényleg elég jól elvoltak a napokban.
- Gratulálok.- mentem oda Liam-hez és megöleltem, majd ugyanígy tettem Danielle-el is. Majd a többiek is úgy tettek, ahogy én.
Mindketten nagyon boldogok voltak, és látszólag megkönnyebbültek, hogy mindenki ilyen jól fogadta a hírt.
És végre mind az öt manócskám boldog, és szerelmes. :)

~ 49.rész ~

Sziasztok! :)
Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni, de tényleg semmi időm. :SS Ez is nagyon rövid lett.. :/ Azért remélem, hogy lesz aki elolvassa. :D 
Szerintem mostanában úgy lesz, hogy 1 héten 1 részt hozok. De majd még meglátom, hogy mennyi időm lesz. :/
Nagyon köszönöm a 12000-nél is több látogatottságot, a 15 rendszeres olvasót, és a komikat *_*
Imádlak titeket!!! 
4 komi után jelentkezem....ha összejön, akkor még a héten hozom az új részt. :) 
Puszi: Zsófi. :)

Próba, és egy "kis" vásárlás

Ne Harry! Én szeretlek...HARRY! Ne hagyj el! Nem szeretem Zayn-t, csakis téged! Esküszöm! HAARRYY!
- Alice! Drágám. Jól vagy?- láttam meg magam előtt Harry-t.- Biztos csak rosszat álmodtál.
- Harry!- ugrottam a nyakába.- Annyira szeretlek.! Ígérd meg, hogy sosem hagysz el!.- pityeredtem el.
- Ígérem!- suttogta.
Ez volt életem legrosszabb rémálma.Vajon meddig fogok még szenvedni? 
- Mennyit aludtam?
- Kb. 3 órát.- mosolygott rám féloldalasan.
- Biztos a sok sírás miatt.- törölgettem az arcomra száradt könnyeimet.
- De most miért sírsz? Hiszen nincs semmi baj. Te szeretsz, én szeretlek, ennél jobb nincs is a földön.- puszilt homlokon.- Na gyere ide.- tárta szét karjait, hogy öleljem meg, de ehelyett egy hosszú, forró csókot leheltem ajkára, amit boldogan viszonzott.

*pár nappal később*
- Még egyszer! Egy, két, há.- utasított Simon.
Vanessa-val próbáltunk az X-Factor másnapi adására. Már nagyjából 3 órája - ha nem vesszük hozzá a beéneklést - folyamatosan csak énekeltünk. Mindketten fáradtak voltunk már, ezt Simon is láthatta, de tovább gyakoroltunk. Szerintem elég jók voltunk, akárhányszor csak elénekeltük jobbak- és jobbak, csak hát Simon nem az az ember, aki nagyon kimutatja, ha tetszik neki valami. Pedig szerintem meg volt elégedve velünk.
- Jól van lányok! Büszke vagyok rátok!. Holnap találkozunk!.- amint ezeket a szavakat kimondta, fújtam egy nagyot megkönnyebbülésem jeléül, ugyanis már nagyon vártam, hogy hazamehessek, és újra Harry-vel lehessek.
Mióta megbeszéltük a dolgokat, azóta csak még szorosabb lett a kapcsolatunk. Mindent megbeszélünk egymással, nincsenek titkaink egymás előtt.
Összeszedtük a cuccainkat Vanessa-val, elköszöntünk Simon-tól és az énektanártól is, majd hívtam egy taxi-t. Nem akartam a fiúkat ugráltatni, meg valami kaját is szerettem volna vinni, ezért a sofőrt először a Nando's-ba küldtem.Ott vettünk egy csomó húst, ami szerintem még egy elefántnak is sok lett volna. (szép kis hasonlat xd - szerk. megj.) A hús grillezett csirkemell volt - mert ugyebár a csirkemellet mindenki szereti - köretnek pedig hasáb.

Elcsomagoltattuk a temérdek mennyiségű ételt, és folytattuk útunkat, ami most a Starbucks-ba vezetett. Vettünk mindenkinek egy-egy kávét, sok-sok tejszínhabbal és csokiöntettel tetején. Alig vártam már, hogy belekóstolhassak.

Miközben fizettem, megcsörrent  a telefonom, láttam, hogy Harry keres, így inkább engedtem, hogy Vanessa fizessen.
- Szia drágám! Merre vagytok?.- szólt bele a készülékbe.
- A Starbucks-ban.- mosolyogtam, de hogy minek, azt még mindig nem értem, hiszen ő ezt nem láthatta.
- Huh...Akkor pont jókor hívlak. Itt van Perrie és a 3 barátnője, azaz a Little Mix és Danielle is....szóval azért kereslek, hogy tudnál-e haza hozni valami kaját?
- Kaját már vettünk, de abból van annyi, hogy jut mindenkinek. Már kértem 8 kávét, de akkor még veszek hozzá 5-öt.- mosolyogtam ismét.
- Imádlak! Siessetek. Csók.- rakta le a telefont.
- Szeretlek.- suttogtam, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt még hallotta. 
- Elnézést! Kérnénk még szépen 5 kávét. Köszönöm- szóltam oda a kiszolgáló srácnak, aki bólintott.
- Mi? - nézett rám tág pupillákkal Vanessa.
- Harry azt mondta, hogy nálunk van a Little Mix és Danielle is.- válaszoltam egyszerűen, és vállat vontam.Vanessa mosolygott egy halványat.
Pár perc múlva meg is kaptuk az újabb adag kávét, így egy csomó pohártartó tálcával sétáltunk ki az üzletből. Beültünk a taxiba és folytattuk útunkat, ezúttal viszont már haza mentünk.

~ Bocsi ~

Kedves Olvasóim!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy itt vagyok, nem tűntem el, élek és virulok, csak mostanában olyan kevés szabadidőm van, hogy egyszerűen nem tudtam megírni a részt. 
Terveztem, hogy most hétvégén megírom, de hát (nekem) szombaton is volt suli, ma meg holnapra kell/kellett tanulnom. :// 
Már elkezdtem megírni, nagyjából fele meg is van, és ha minden igaz, holnap ki is rakom, de ez még egyáltalán nem biztos. Attól függ, hogy mikor érek haza, mert ugye mivel 8.-as vagyok, megyek sulit látogatni. 
Előre is bocsi, ha ritka szar lesz a rész.. :SS 
Köszönöm a 4 komit *_* és a türelmeteket! 
Puszi: Zsófi. :)   

 (UK X-Factor-ban *_* Istenem, milyen szemtelenül helyesek :$)

~ 48. rész ~

Halihó! :)
Itt vagyok ismét. :D Hamar meglettek  a komik, aminek örülök nagyon. :D
Milyen volt az első nap a suliba? Nekem katasztrófa...3 dolgozat. :S Normálisak ezek a tanárok? xD Na de ennyit rólam. :)
Elég depis részt hoztam most, de nem hozhatok mindig nyálasakat. :D Azért remélem megbarátkoztok vele, és cserébe komiztok. :D
4 komi, és új rész. :D
Pápá :)

Mit rontottam el?

A reggelem borzasztóan indult. Fájt a fejem, hányingerem volt és ami a legrosszabb: bűntudatom. Kikeltem Harry mellől, aki még édesen szuszogott. Annyira szeretem, hogy az leírhatatlan.
Bementem a fürdőbe, félve a tükör felé fordultam, és ahogy arra számítottam, a szemeim vörösek és feldagadtak voltak, a szemfestékem pedig teljesen elkenődött. Egyszóval rettenetesen néztem ki.
Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a jéghideg vizet. Az egész testem reszketett, mindenemet átjárta már a hideg, majd' megfagytam, de nem érdekelt. Továbbra is csak álltam a hideg víz alatt és hagytam, hogy végig follyon testemen. Úgy éreztem, megérdemlem. Megérdemlem, hogy teljesen átfázzak. A szemem szúrt, teljesen kiszáradt, már sírni sem tudtam. Elfogytak a könnyeim.
Nagyjából 20 percig állhattam mereven a zuhany alatt, és gondolkoztam. Tudtam, hogy ha ennek az akciónak köszönhetően megfázok, akkor annyi a jövőheti produkciónk-nak az X-Factorban. Nem érdekelt különösebben. Csak az aggasztott, hogy Vanessa mit fog szólni. Az ő álmát nem szeretném összetörni.
Magamra csavartam a törölközőt, és visszamentem a szobába, hogy magamra kapjak valamit. Szerencsémre Harry még mindig aludt. Nem lett volna szerencsés, ha meglát. Mivel magyaráztam volna azt, hogy reszketek és majd megfagyok? Biztos, hogy az esti dolgokra gondolt volna, hogy amiatt gyötröm magam, pedig azt már szinte el is felejtettem. Sokkal jobban érdekelt az, hogy mi lesz velem és Harry-vel, ha megtudja, hogy csókolóztam Zayn-nel. Márpedig muszáj lesz elmondanom. Nem bírnám ki nap mint nap ezt a szörnyű bűntudatot, és Harry szemébe sem tudnék nézni. Inkább elviselem azt, hogy utál, megvet és rám se néz, mint hogy ölelgessen, puszilgasson, elkényeztessen, mint valami hercegnőt úgy, hogy közben a szemébe hazudok.
Nagy nehezen felcibáltam magamra egy szürke pulcsit és egy - szintén szürke - melegítő nadrágot. 

A testem még mindig reszketett, vacogtam. Leballagtam a konyhába, hogy megigyak egy bögre forró csokit, vagy valamit, ami egy kicsit felmelegít. Pechemre Zayn a konyhában volt és boldogan nyomkodta telefonját. Gondolom Perrie-vel SMS-ezett. Ő ilyen könnyen túl tette magát a tegnap estén? Most komolyan? Jó neki....
- Alice! Hát te?- nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Látom, jó kedved van.- grimaszoltam egyet.
- Most miért vagy ilyen? Megbeszéltük a tegnapit, nem?
- Igen, meg. De Zayn, én nem bírom ezt magamban tartani...Úgy érzem, hogy el kell mondanom Harry-nek. Megöl a bűntudat..- támaszkodtam neki a pultnak. Azt hiszem, hogy egy kis támaszték nélkül simán összeestem volna.
- Ne Alice! Ezt tegnap megbeszéltük. Ráadásul te mondtad, hogy tartsuk titokban. - győzködött tovább.
- Tudom, de nem megy. Úgy érzem, hogy becsapom Harry-t.- és kitört belőlem a sírás. Büszke voltam magamra... A bőges az nagyon megy.
- Jesszusom, Alice! Te reszketsz.- nézett rám aggódó tekintettel. - Miért gyötröd magad?
- Azért Zayn, mert szeretem Harry-t, és nem érdemli ezt, nem érted már meg?.- kiabáltam vele. Lehet, hogy ezzel mindenkit felébresztettem, de muszáj volt kiadnom magamból. Én komolyan mondom, nem is értem Zayn-t. Neki egyáltalán nem fáj, hogy tegnap megcsalta Perrie-t? Egyáltalán miért tette ezt? Hirtelen fellángolás, vagy esetleg valami több van a dologban?  - Szeretsz?.- na ennél idiótább már nem is lehetnél Alice! Egy ideig bíztam benne, hogy nem mondtam ki hangosan, de aztán Zayn felém fordult és szólásra nyitotta a száját.
- Egy ideig úgy éreztem. Sőt, biztos, hogy éreztem valamit irántad. Féltékeny voltam Harry-re, hogy neki ilyen csodálatos barátnője van és...
- Az! Csodálatos.- morogtam.
- Elmondhatom?.- bólintottam.
- Szóval úgy éreztem, hogy engem nem szeretnek...magyarul szeretethiányom volt. Aztán volt az az interjú Amerikában, ott találkoztunk a lányokkal, és kezdtem úgy érezni, hogy én is lehetek szerelmes. És aztán minden jött magától. Én szeretem Perrie-t. Tudom, hogy a tegnap esti dolog nagyon nagy hiba volt, de sajnáltalak, és teljesen megvoltam keveredve érzelmileg. Annyiból viszont jó volt ez a csók, hogy rájöttem, hogy csak barátként szeretlek.- mosolyodott el mondata végén, majd átölelt.- De barátként a legjobban!-
én is elmosolyodtam. Jó volt végre tudni, hogy Zayn hogy is érez igazából. Nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy megtudtam, hogy csak barátként tekint rám.
De akkor is volt még valami. Az a valami pedig a bűntudatom. Egy pillanatra nem hagyott alább, folyton azon kattogott az agyam, hogy hogyan mondjam el Harry-nek. És akkor aztán meg is kaptam....
- De ugye ezt nem akarod elmondani Harry-nek?.- nézett rám reménykedve.
- Nem tudom, Zayn. .- sóhajtottam egy nagyot.
- Kérlek ne. Ígérd meg!
- Jó, megígérem.- mosolyogtam halványan.
- Kérsz egy kávét, teát vagy valamit? Még mindig reszkedsz. - nézett végig rajtam.
- Forrócsokira gondoltam, igazából azért is jöttem le, hogy azt igyak, de a tea jobban hangzik.- mosolyogtam rá.
- Máris főzöm.- nevetett fel. 

-Édesem. Feljönnél velem egy kicsit a szobába?.- mosolygott rám Harry.
A nappaliban ültünk, 10-en. A fiúk, én, Vanessa, Miranda, Danielle, és Perrie is. Egyikünk sem szólt csak bámultuk a TV-t. Elég feszült volt a hangulat. Én csak néztem magam elé, és - mint mindig- akkor is azon a csókon járt az eszem, és azon, hogy el fogom mondani Harry-nek. Megígértem Zayn-nek, hogy tartom a szám, de egyszerűen nem megy. Azzal, hogy Harry félrehívott, eldöntöttem, hogy beszámolok neki. Lesz, ami lesz.
- Figyelj Alice! Ma már régóta figyellek, és elég furcsa vagy. Egész nap el vagy bambulva. Tudom, hogy a tegnapi dolog megrázott, de...- kezdte, de nem hagytam befejezni.
- Nem amiatt van. Valamit el kell mondanom. - hajtottam le a fejem.
- Mi az a valami?.- lett kíváncsi, így már nem volt menekvés.
- Tegnap este mikor mondtam, hogy nyugodtan feküdj le,Zayn-hez mentem, hogy megköszönjem neki, hogy megmentett.
- És mi ezzel a gond?
- Ezzel semmi. A gond ott kezdődik, hogy miután megköszöntem Zayn-nek....-hatásszünet.- egyszerűen megcsókolt. - böktem ki, a könnyeim pedig záporozni kezdtek. Egész életemben nem sírtam annyit, mint ebben a két napban. Nem szólt semmit, csak bámult egy pontot, és gondolkozott. - Tudom, hogy nem csak ő a hibás, hiszen engedtem. De esküszöm, hogy nem akartam.- zokogtam.
Vagy 10 percen keresztül nem szólt semmit, csak ült mozdulatlanul az ágyon. Azt hiszem jobb is, hogy ült, mert állva már rég összeesett volna. Nem mertem hozzászólni. Nem azért, mert féltem, hogy megütne, vagy akármi - mert erre sose lenne képes -, hanem azért, mert szégyelltem magam. Nagyon. De másrészről kicsit jobban éreztem magam, hogy elmondtam neki, hiszen az őszinteség jó pont lehet...remélem.
- Mit rontottam el?.- szólalt meg hosszas hallgatás után. Miért kérdez ilyet? Elrontotta? egyáltalán nem értettem, hiszen ő semmit sem rontott el. Egyedül csak én tehetek az egészről.
- Nem értelek.- suttogtam alig hallhatóan.
- Mit rontottam el, hogy ezt tetted?.- nézett fel rám végre.- Őszintén! Mit csinálok rosszul?
- Harry...te semmit sem csinálsz rosszul.- dadogtam el.
- Akkor miért?.- nézett továbbra is a kisírt szemeimbe.
- Nem tudom Harry! Én szeretlek. Jobban, mint ahogy egy embert szeretni lehet.- zokogtam.
- Shhh. Ne sírj.- állt fel az ágyról és mellém sétált, majd átölelt. - Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban..- vigasztalt.
- Miért vagy ilyen jó? Én nem ezt érdemlem. Most ki kéne dobnod és azt kéne mondanod, hogy soha többé nem akarsz látni.- sírtam tovább.
- Ilyet sosem tudnék tenni. Te vagy az életem Alice!.- tolt el magától egy kicsit. Épp csak annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Az arcomra tapadt hajamat a fülem mögé tűrte, és lágyan megcsókolt. Úgy, ahogy még soha azelőtt. A csókja lassú, de ugyanakkor szenvedélyes volt. Perceken keresztül tartott a csókunk, és csak levegőhiány miatt váltunk el.
- Nem akarlak elveszíteni...Én téged szeretlek, és..- majd újra megcsókolt. Ugyanolyan szenvedéllyel mint előtte, csak most rövidebb ideig.
- Befejezted?.- mosolygott rám.
- Hát....ha kaphatok még ilyeneket, akkor még folytathatom.- mosolyodtam el már én is.
- Amennyit csak akarsz.- puszilt szájon.
- Akkor most nem haragszol rám?- tettem fel félve a kérdést.
- Nem. Megértem azt csókot, bármennyire hihetetlen. Egy ilyen gyönyörű lányt én is letámadtam volna.- nevetett.
- De ugye nem fogsz összeveszni Zayn-nel emiatt?
- Nem, dehogy. Van még kérdésed?
- Nincs.- mosolyogtam rá, és most én csókoltam meg.
Annyira boldog voltam. Enyém a világ legjobb fiúja. Megért, gondoskodik rólam, és ami a legfontosabb: szeret.

~ 47. rész ~

Sziasztok. :)
Itt vagyok a következő résszel...
De előtte hadd mondjam el, hogy annyira, de annyira boldog vagyok, hogy végre megjelent a Little Things klippje. *_* Nagyon vártam már, és úgy érzem, hogy megérte rá várni, mert egyszerűen fantasztikus. Szóval mindenkinek kötelező megnézni. :)
FIGYELEM! Érzékenyebbeknek zsepit előkészíteni.! Én akárhányszor meghallgatom, nem bírom ki sírás nélkül. Vagy ha nagy nehezen sikerül, a szemem akkor is könnyes lesz. Az egész testemet rázza a hideg.. nincsenek rá szavak. Büszke vagyok a fiúkra és köszönöm Ed Sheeran-nek ezt a dalt.

Azt szeretném kérni, hogy segítsünk megdönteni Justin Bieber és Nicki Minaj rekordját, ami azt jelenti, hogy 24 órán belül el kell hogy érjük a 10,6 milliós nézettséget. Még van pár óránk (6-ig) Szerintem sikerülhet. ;)
És most egy kicsit a részről is. :)
Szomorúan tapasztaltam, hogy most nem gyűlt össze olyan hamar a 3 komi, ami szerintem elég kis szám, és még így is nehezen jön össze. :(
Próbáltam megírni egy izgalmasabb részt, ami szerintem sikerült is, és remélem hogy ti is így gondoljátok majd. :) De nem is dumálok tovább, mert elunjátok magatokat. :D
Jó olvasást. :)
3 komi után jelentkezek ;)

Botrányos éjjel

- Alice! Kész vagy már?.- hallottam Miranda kiabálását.
- Egy pillanat.- szóltam vissza.
Igazából még sehol sem voltam, nemhogy készen. Nem találtam magamnak egy megfelelő ruhát sem. Vagy 50-et felpróbáltam, megálltam a tükör előtt és azt mondtam, hogy ez szar... A szobám szana-szét van, az összes létező ruhám a földön a szekrény mellett kiszórva.
- Alice! Te még el se készültél?.- jött be a szobába Miranda. Csak vállat vontam. - De miért? Mire vársz? Már mindenki kint vár a kocsiban.
- Nem találtam egy ruhát sem, ami tetszik rajtam. Nézz rám. Tiszta kövér vagyok, nem áll jól rajtam egyetlen egy ruha sem. Maximum a mackónadrágok.- magyaráztam ingerültem. Már a szemem is bepárásodott, de tartottam magam.
- Ugyan már! Te nem vagy normális. Már hogy lennél kövér?
- Tetszeni akarok Harry-nek, de szerintem már csak azért van velem, hogy nehogy megbántson..
- Te most komolyan megkattantál? Elég legyen ebből. Hadd lássam azokat a ruhákat.- tárta ki a szekrényem ajtaját amiben persze alig maradt pár ruhadarab. Végignézte a földön és a szekrényben lévő ruhákat, majd egyet felém tartott.
- Tessék! Itt van a ruhád! És még csak eszedbe se jusson tiltakozni, mert gyönyörű leszel benne. Ezt a "kövér vagyok" dolgot -mutatta az idézőjeleket.-azonnal verd ki a fejedből.
Olyan határozott volt, hogy komolyan mondom még be is rezeltem. Pedig általában a barátoktól nem szokás félni....Miranda mindig is magabiztos lány volt, és amit mondd, annak úgy kell lennie, szóval esélyem sem volt ellene.
Magamra vettem a ruhát, ami pont olyan volt hogy kiemelte az alakomat, amivel ugyebár nem éppen vagyok megelégedve. Szürke, ráncos miniruha volt, egy fekete nyaklánccal és karkötővel.

- Lélegzetelállító vagy!.- nézett végig rajtam Miranda, majd odahúzott a tükör elé, hogy megnézessem magam. A hosszú tükörnek köszönhetően látni lehetett az egész testemet, a fejem bubjától egészen a talpamig. Grimaszolva néztem végig magamon, mire Miranda beleboxolt a vállamba, ezzel jelezve, hogy azonnal hagyjam abba.
Miranda megcsinálta még a hajam és a sminkem. A hajam egy nagyon picit begöndörítette, csak annyira hogy hullámos maradjon, majd pár hulámcsattal eltűzte. A sminkem füstösre csinálta, jó vastagon húzta ki tussal a szemem, és fekete szemhéjfestéket használt.
Lentről dudálásokat hallottunk, a többiek már biztos elég türelmetlenek voltak. Belebújtam a szürke magassarkúmba és egy kicsit magabiztosabban ültem be a kocsiba.
- Olyan gyönyörű vagy.- morogta - de szó szerint - a fülembe Harry. Imádom azt a mély, rekedtes hangját. Válaszul nyomtam két puszit az arcára.
10 perc múlva már Danielle háza előtt voltunk. Ő is gyönyörű volt, egy fekete miniruhát viselt, ami tökéletesen állt rajta.
Hamarosan megérkeztünk a buli helyszínéhez, ahol már dübörgött a zene. Harry csuklómnál fogva húzott be. Leültünk egy asztalhoz.
- Mit hozzak?- kérdezte Niall. Máris iszunk? Igazából nem érdekelt, eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni.
- Én megszerettem a Whiskey-t múltkor, szóval én azt kérek.- mosolyogtam rá. Tényleg nagy Whiskey fan lettem, mióta a Little Mix-es lányoknál voltunk. Tudom, beteges...
- Akkor én is.- Harry. Végül mindenki Whiskey-t kapott. Meghúztam a poharat, és azonnal meg is éreztem az alkohol maró hatását. Kértem mellé vizet, így gyorsan le is öblítettem vele. Csináltunk még pár ilyen menetet, mire egyszer csak éreztem, hogy az alkohol kezd hatni.
- Táncolunk?- kérdeztem Harry-t, mert éppen egy jó pörgős szám ment, amit szerettem.
- Persze.
Belevetettük magunkat a tömegbe és elkezdtem mozogni. Élveztük nagyon, és hamarosan a többiek is csatlakoztak.
- Azt hiszem én leülök egy kicsit.- kiáltottam oda Harry-nek, kb. 15 perc táncolás után. Bólintott, én pedig visszaültem a helyemre, az asztalunkhoz.
- Szia cica, van gazdád?.- szólított meg idétlen, nyálas hangon valaki. Nem akartam vele foglalkozni, ezért úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Félszemmel láttam, hogy leül mellém. Ezt még csak-csak eltűrtem, de a következő pillanatban már a combomat fogdosta és egyre felfelé haladt a tapogatással.
- Állítsd le magad, bunkó!.- ugrottam fel mellőle, és idegesen ráüvöltöttem. Halál nyugodtan röhögött, szó szerint hányingerem volt tőle. Aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám, az arca komorrá és idegessé vált, majd először a falnak nyomott és a torkomat kezdte el szorongatni, de miután rájött, hogy sok ember láthat minket, a hajamnál fogva cibált ki a teremből.
- Nem szeretem ha nem kapom meg azt, amit akarok.- lökött meg, mire nagy huppanással a földre kerültem. Eluralkodott rajtam a félelem és zokogni kezdtem. Kiabáltam, hátha meghall valaki, de még csak véletlenül se járt arra egy ember sem. Bent meg a hangos zene miatt senki sem hallott. - Kussolj, ribanc.- üvöltött rám, majd felrántott a földről és újból a nyakamat szorongatta. Már levegő után kapkodtam. Rámvetette magát, és csókolgatni kezdett, majd a ruhámat felfelé kezdte húzni, közben fenekemet markolászta. Esélyem sem volt a menekülésre.
- Mit képzelsz magadról? Mi? Hogy jut eszedbe bántani egy lányt?- hallottam meg egy ismerős hangot a távolból, a következő pillanatban pedig már újra a földön voltam. Akkor nem bántam, mert a "megmentőm" elrántotta tőlem azt a seggfejet és erőteljesen ütni kezdte.
- Alice!.- hallottam meg Harry hangját, majd odaszaladt hozzám és meglátta, ahogy Zayn üti azt a marhát. Gondolom egyszerre leesett neki, hogy mi folyik itt, ezért odarohant Zayn-hez és ő is segített a verésben.
- Ne, kérlek ne bántsatok!.- kiabált erőtlenül a támadóm, akit Harry és Zayn már szinte ájultra vert.
- Most az egyszer megúszod! De ha mégegyszer meglátlak a barátnőm közelébe, esküszöm megöllek!.- förmedt rá Harry, mire elfutott. Én csak zokogtam a földön.
- Mi történt drágám?- rohant oda hozzám Harry és szorosan átölelt, közben pedig a hátamat simogatta.
- Ha Zayn nem jön, én....nem is tudom..- zokogtam.
- Nincs semmi baj.- próbált vigasztalni Harry. Ekkor Danielle-t láttam meg, akinek arcára rémület ült ki, és próbálta kitalálni, hogy mégis mi folyik itt, majd hamarosan a többiek is követték.
- Alice! Mi történt itt?- kérdezte Dan.
- Egy idióta seggfej rátámadott.- válaszolt helyettem Harry. A többiek csak értetlenül pislogtak az alkohol miatt, de szépen lassan nekik is leesett a dolog.
- Azt hiszem, menjünk.- segített fel a földről Zayn, beültünk a kocsiba és már ott sem voltunk.

- Jó éjt.- köszöntem el Liam-től és Danielle-től, akik a nappaliban tévéztek. Danielle nálunk töltötte az éjszakát, azt mondta, hogy nem szeretne egyedül hagyni és tudni akarja, hogy mi van velem. Hiába mondtam neki, hogy itt vannak velem a többiek, de ő minden áron maradni akart. Elég kedves dolog volt tőle, hiszen alig ismertük még egymást.
- Mindjárt jövök drágám.- pusziltam meg Harry-t, ezzel jelezve, hogy nyugodtan feküdjön csak le, hamarosan én is jövök.
Még mindig nagyon megviselt voltam a történtek miatt, és lelkiismeret furdalásom is volt, amiért még csak meg sem köszöntem Zayn-nek, hogy megmentett. Bekopogtam ajtaján.
- Gyere.- hallottam meg hangját. - Alice! Hát te?- pattant fel az ágyról és hozzám sietett.
- Csak meg szerettem volna köszönni, amit értem tettél.
- Ugyan, semmiség. Csak cigizni mentem ki, és akkor megláttam, hogy....szóval érted..- sóhajtott.
- Én tényleg nagyon köszönöm. Ha te nem jössz, kitudja, hogy az a barom mit művelt volna velem.- gurult le az első könnycsepp.
- Semmi baj.- húzott magához. Arcomat két keze közé fogta és lassan közeledni kezdett, majd ajkai hozzáértek enyémhez. Minden olyan gyorsan történt.. Lassan csókolt, amit viszonoztam.
- Én.. ne haragudj. Csak....- kezdett magyarázkodni, miután elváltunk.
- Ez tényleg hülyeség volt. De felejtsük el és Harry-nek egy szót se.- erőltettem arcomra egy mosolyt.
- Rendben.
- Köszönöm mégegyszer. Jóéjt.- léptem ki a szobából.
Zayn ajtaján lecsúsztam a földre, térdeimet mellkasomhoz szorítottam és elkezdtem zokogni. Már megint mit tettem? Miért csinálom ezt? Miért nem ellenkeztem? Harry nem ezt érdemli. Ő a legcsodásabb srác a világon, de én mindig megbántom. Meg sem érdemlem.
Zayn-nek meg ott van Perrie. Most jöttek össze, én meg máris belerondítottam a kapcsolatukba. Egyszerűen utáltam magam.
- Hé, miért sírsz?- térdelt le mellém Harry. Tessék, erről beszélek.. ő olyan jó. Én meg csak egy ribanc vagyok. Tökéletesen jól fogalmazott az a gyerek...
- Már nincs semmi baj! Senki sem bánthat.- ha tudná, hogy nem emiatt sírok....
- Szeretlek Harry.- öleltem át olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Ölébe kapott, bevitt a szobába, és lefektetett az ágyra, majd gondosan betakart.
- Nyugodj meg!  Minden rendbe jön, én vigyázok rád.- suttogta, és lefeküdt mellém. El sem tudja képzelni, mennyire hálás voltam neki. Szorosan hozzábújtam és óriás lelkiismeret furdalással aludtam el.