~ 53.rész ~

53. rész!! :)
Úristen. :) Kaptam 6 komit, amit nagyon-nagyon szépen köszönök.*_*
Egy nap késéssel hoztam most a részt - mert ugye már tegnap meg volt az 5 komi - de most sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar össze fog gyűlni, ezért ezt a részt is ma írtam meg. :) Talán ezért is nem vagyok vele megbékélve... Kicsit "töltelék rész" lett.
Azért remélem, hogy elolvassátok, és most is írtok páran kommentet.
Azt hiszem ennyi a mostani mondanivalóm. :) Tényleg köszönöm a komikat, a látogatókat, a rendszeres olvasókat, és azt, hogy egyáltalán benéztek a blogomba, és olvassátok a törit. :) Ez nekem sokat jelent, akár hihető, akár nem. :D
5 komi, és hozom a következőt. :D
Puszi:
Zsófi. :)

Párizs-Eiffel Torony

Hamarosan leszállt a gépünk, és fogtunk egy taxit.
- Bonne soirée! Où vont-ils?.- mosolygott ránk a sofőr. Egy kukkot sem értettem abból, amit mondott. 
- Mit beszél ez?.- kérdezte hülye fejet vágva Harry. Én csak röhögtem.- Segíthetnél.- nevetett ő is. 
- Egy szót sem tudok franciául.- mondtam, és ezúttal a sofőr nézett ránk érdekes fejet vágva. 
Ekkor Harry fejében felgyulladt az a bizonyos lámpa, és elővett egy papírt meg tollat, arra leírta a szálloda nevét. A sofőr mosolyogni kezdett, ezzel jelezve, hogy már tudja, mit szeretnénk. 
Fél órán belül megérkeztünk a szállodához. Gyönyörű volt, főleg így késő este, hogy ki volt világítva. Harry kifizette az utat, kézen fogott, majd bementünk a szálloda előterébe. Akkor sem volt másképp, mint a taxiban, nem értettük egymást a recepciósokkal. 
- Jó Estét.- köszönt nekünk, és fogott velünk kezet egy idősebb férfi. 
- Maga beszéli a nyelvünket?.- csillant fel a szeme Harry-nek.
- Igen uram.- mosolygott ránk a férfi.
Én csak fújtam egy nagyot, megkönnyebbülésem jeléül. Már azt hittem, sosem jutunk el a szobánkig. 
Megbeszéltük a dolgokat, majd a férfi elvezetett a szobánkba.
Óriás volt, még 10 ember is kényelmesen elfért volna benne. A szoba közepén volt egy nagy franciaágy, mindkét oldalán egy éjjeliszekrénnyel. A szoba magába fogadott még 2 kisfotelt, egy plazma TV-t, étkezőasztalt, és volt egy konyharész is, mintha otthon lettünk volna, minden megtalálható volt benne, a fürdőről nem is beszélve. Zuhanyzó, és kád is volt egyaránt, mindenféle funkciókkal ellátva. Sőt, a szobához még egy kis terasz is tartozott. 
Ledobáltuk a táskákat, bőröndöket a sarokba, és elnyúltunk az ágyon.
- Fáradt vagyok.- sóhajtottam. 
- Én is. Ezért jöttünk este. Így legalább nem alusszuk át az egész napot. 
- Azt hiszem, én megfürdök.- mosolyogtam rá Harry-re. 
- Csatlakozhatok?.- nézett kiskutya szemekkel. 
- Harry...nem gondolod, hogy ez sok lesz egy napra?.
- Belőled sosem elég.- kacsintott, mire elolvadtam.- Meg így hamarabb tudunk aludni.
Meggyőzött. Így mindkettőnknek jobb, nem kell a másikra várni. 
Előkaptam a bőröndömből a pizsamámat, majd Harry is így tett. 

Gyorsan letusoltunk, igen, csak letusoltunk, nem történt semmi. Harmadszorra már egyáltalán nem is kívántam. Ezen még a fáradtság is segített. Belebújtunk az ágyba, adtam Harry-nek egy jóéjt csókot, de szerintem már holnap nem is emlékszik rá, mert már félálomban volt. Összekulcsoltam kezünket, Harry mellkasára feküdtem, és egyenletes szívverését hallgatva hamar elaludtam.

Reggel frissen keltem, de ennek ellenére nem nyitottam ki a szemem egyszerre, hanem tapogatózni kezdtem Harry után. Egyre jobban tapogatóztam, de semmi. Arra gondoltam, hogy leesett az ágyról? Vagy mi van vele? Kinyitottam a szemem, de Harry-t sehol sem láttam. Még a  földre is lenéztem, de ott sem volt.  Akkor hová tűnt? Biztos csak lenézett egy kicsit, vagy szív egy kis friss levegőt, esetleg hoz valamit a boltból..de mondjuk az hülyeség lenne, mivel itt a szállodában mindent megadnak, szóval teljes ellátásban vagyunk.
Úgy döntöttem, hogy amíg Harry nem jön vissza, felöltözök, rendbe szedem magam egy kicsit. Meg a bőröndöket is jó lenne kipakolni.
Felvettem egy zöld pólót és egy farmer rövid nacit. Kiegészítőnek egy mini, csillag fülbevalót tettem be, és a körmömet is zöldre festettem. Imádok sminkelni, mostanában egyre jobban, ezért a szememre is kicsit halványabb, zöld árnyalatot vittem fel, a számra pedig egy barnás-pirosas rúzst kentem. A hajamat csak simán lófarokba fogtam. 

E művelet több, mint 1 órát vett igénybe, de Harry még mindig sehol sem volt. Közben már a bőröndöket is kipakoltam, még szobapincér is kopogtatott, és feltálalta a reggelit. Egyedül ettem. Olyan furcsa volt... egy - úgymond - nyaraláson vagyunk Harry-vel, erre itt hagy. Úgy döntöttem, felhívom, hogy mégis merre jár. Amint elővettem a telefonom, berontott az ajtón.
- Szia cica! .- mosolygott.
- Harry, te mégis hol a fenében voltál?- szegeztem neki egyszerre a kérdést.
- Ígérem, hogy este mindenre választ fogsz kapni.
- És miért nem most?.- nem nyugodtam, folytattam tovább.
- Csak mert....majd meglátod.- nevetett.
- Hát jó.- sóhajtottam.
- Na, ne legyél ilyen.- lépett közelebb, államnál feljebb emelte egy kicsit a fejem, és lassan megcsókolt. A pillangók csak úgy szárnyaltak a hasamban.

Hamar eljött az este. A napot lazulással töltöttük, ki sem mozdultunk a szállodából.
- Akkor most elmegyünk valahová, jó?.- szólalt meg egyszer csak, a nagy TV-zésünk közepette.
- Ööö..oké.- válaszoltam.- Mit vegyek fel?
- Most kivételesen azt mondom, hogy kiöltözhetsz.- kacsintott.
Nem tétlenkedtem, azonnal kiválasztottam a magammal hozott legdögösebb ruhámat, ami egy fekete-szürke, feszülős, ujjatlan miniruha volt. Egy fekete magassarkút vettem fel hozzá. Remélem nem sétálunk sokat. :) Az ujjamra húztam egy ezüst gyűrűt, a csuklómra a ruhával megegyező színű karkötőt, a fülembe pedig egy ezüst fülbevalót raktam. A hajamat épphogy csak begöndörítettem, és balra fésültem. A sminkem füstös fekete lett. Nagyjából 1 óra alatt voltam kész.

Mikor kimentem a fürdőből, már Harry is elkészült, és szerintem mondanom sem kell, hogy elolvadtam a látványtól. Egy mélyen V alakban kivágott, fehér rövidujjút viselt, feszülős fekete nadrággal. A haja....azok a fürtök...kész voltam.
- Mesésen nézel ki.- mosolygott rám féloldalasan.
- Köszönöm.- mondtam zavartan.
- Akkor indulhatunk?
- Persze.- nevettem. Összekulcsoltam kezünket, és elindultunk, de hogy hova, arról fogalmam sem volt. Fogtunk egy taxit, és a már jó bevált módszert alkalmazva, Harry egy cetlit nyújtott át a sofőrnek, aki azonnal a gázra taposott.
- Hová megyünk?.- tettem fel ezt az imádott kérdést.
- Meglepetés.- puszilta meg homlokom. Sosem tudtam kihúzni belőle, hogy hová visz, ezért most sem próbálkoztam. Fél órás autózás után Párizs legszebb látnivalójához értünk, én pedig szó szerint lefagytam.
- Úristen Harry. Ezt nem mondod komolyan?.- szálltam ki a taxiból, és ledöbbentem.
- Ez még semmi.- mosolygott.
- Elhoztál az Eiffel - toronyhoz, és ez még nem minden?
- Ahogy mondod. Itt fogunk vacsorázni, az Eiffel - torony alatt..- kezdett el vonszolni. Meg sem tudtam szólalni, csak követtem Harry-t. Egészen addig fel sem tűnt, hogy tényleg ott van egy asztal, megterítve, gyertyákkal.