~ 48. rész ~

Halihó! :)
Itt vagyok ismét. :D Hamar meglettek  a komik, aminek örülök nagyon. :D
Milyen volt az első nap a suliba? Nekem katasztrófa...3 dolgozat. :S Normálisak ezek a tanárok? xD Na de ennyit rólam. :)
Elég depis részt hoztam most, de nem hozhatok mindig nyálasakat. :D Azért remélem megbarátkoztok vele, és cserébe komiztok. :D
4 komi, és új rész. :D
Pápá :)

Mit rontottam el?

A reggelem borzasztóan indult. Fájt a fejem, hányingerem volt és ami a legrosszabb: bűntudatom. Kikeltem Harry mellől, aki még édesen szuszogott. Annyira szeretem, hogy az leírhatatlan.
Bementem a fürdőbe, félve a tükör felé fordultam, és ahogy arra számítottam, a szemeim vörösek és feldagadtak voltak, a szemfestékem pedig teljesen elkenődött. Egyszóval rettenetesen néztem ki.
Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a jéghideg vizet. Az egész testem reszketett, mindenemet átjárta már a hideg, majd' megfagytam, de nem érdekelt. Továbbra is csak álltam a hideg víz alatt és hagytam, hogy végig follyon testemen. Úgy éreztem, megérdemlem. Megérdemlem, hogy teljesen átfázzak. A szemem szúrt, teljesen kiszáradt, már sírni sem tudtam. Elfogytak a könnyeim.
Nagyjából 20 percig állhattam mereven a zuhany alatt, és gondolkoztam. Tudtam, hogy ha ennek az akciónak köszönhetően megfázok, akkor annyi a jövőheti produkciónk-nak az X-Factorban. Nem érdekelt különösebben. Csak az aggasztott, hogy Vanessa mit fog szólni. Az ő álmát nem szeretném összetörni.
Magamra csavartam a törölközőt, és visszamentem a szobába, hogy magamra kapjak valamit. Szerencsémre Harry még mindig aludt. Nem lett volna szerencsés, ha meglát. Mivel magyaráztam volna azt, hogy reszketek és majd megfagyok? Biztos, hogy az esti dolgokra gondolt volna, hogy amiatt gyötröm magam, pedig azt már szinte el is felejtettem. Sokkal jobban érdekelt az, hogy mi lesz velem és Harry-vel, ha megtudja, hogy csókolóztam Zayn-nel. Márpedig muszáj lesz elmondanom. Nem bírnám ki nap mint nap ezt a szörnyű bűntudatot, és Harry szemébe sem tudnék nézni. Inkább elviselem azt, hogy utál, megvet és rám se néz, mint hogy ölelgessen, puszilgasson, elkényeztessen, mint valami hercegnőt úgy, hogy közben a szemébe hazudok.
Nagy nehezen felcibáltam magamra egy szürke pulcsit és egy - szintén szürke - melegítő nadrágot. 

A testem még mindig reszketett, vacogtam. Leballagtam a konyhába, hogy megigyak egy bögre forró csokit, vagy valamit, ami egy kicsit felmelegít. Pechemre Zayn a konyhában volt és boldogan nyomkodta telefonját. Gondolom Perrie-vel SMS-ezett. Ő ilyen könnyen túl tette magát a tegnap estén? Most komolyan? Jó neki....
- Alice! Hát te?- nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Látom, jó kedved van.- grimaszoltam egyet.
- Most miért vagy ilyen? Megbeszéltük a tegnapit, nem?
- Igen, meg. De Zayn, én nem bírom ezt magamban tartani...Úgy érzem, hogy el kell mondanom Harry-nek. Megöl a bűntudat..- támaszkodtam neki a pultnak. Azt hiszem, hogy egy kis támaszték nélkül simán összeestem volna.
- Ne Alice! Ezt tegnap megbeszéltük. Ráadásul te mondtad, hogy tartsuk titokban. - győzködött tovább.
- Tudom, de nem megy. Úgy érzem, hogy becsapom Harry-t.- és kitört belőlem a sírás. Büszke voltam magamra... A bőges az nagyon megy.
- Jesszusom, Alice! Te reszketsz.- nézett rám aggódó tekintettel. - Miért gyötröd magad?
- Azért Zayn, mert szeretem Harry-t, és nem érdemli ezt, nem érted már meg?.- kiabáltam vele. Lehet, hogy ezzel mindenkit felébresztettem, de muszáj volt kiadnom magamból. Én komolyan mondom, nem is értem Zayn-t. Neki egyáltalán nem fáj, hogy tegnap megcsalta Perrie-t? Egyáltalán miért tette ezt? Hirtelen fellángolás, vagy esetleg valami több van a dologban?  - Szeretsz?.- na ennél idiótább már nem is lehetnél Alice! Egy ideig bíztam benne, hogy nem mondtam ki hangosan, de aztán Zayn felém fordult és szólásra nyitotta a száját.
- Egy ideig úgy éreztem. Sőt, biztos, hogy éreztem valamit irántad. Féltékeny voltam Harry-re, hogy neki ilyen csodálatos barátnője van és...
- Az! Csodálatos.- morogtam.
- Elmondhatom?.- bólintottam.
- Szóval úgy éreztem, hogy engem nem szeretnek...magyarul szeretethiányom volt. Aztán volt az az interjú Amerikában, ott találkoztunk a lányokkal, és kezdtem úgy érezni, hogy én is lehetek szerelmes. És aztán minden jött magától. Én szeretem Perrie-t. Tudom, hogy a tegnap esti dolog nagyon nagy hiba volt, de sajnáltalak, és teljesen megvoltam keveredve érzelmileg. Annyiból viszont jó volt ez a csók, hogy rájöttem, hogy csak barátként szeretlek.- mosolyodott el mondata végén, majd átölelt.- De barátként a legjobban!-
én is elmosolyodtam. Jó volt végre tudni, hogy Zayn hogy is érez igazából. Nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy megtudtam, hogy csak barátként tekint rám.
De akkor is volt még valami. Az a valami pedig a bűntudatom. Egy pillanatra nem hagyott alább, folyton azon kattogott az agyam, hogy hogyan mondjam el Harry-nek. És akkor aztán meg is kaptam....
- De ugye ezt nem akarod elmondani Harry-nek?.- nézett rám reménykedve.
- Nem tudom, Zayn. .- sóhajtottam egy nagyot.
- Kérlek ne. Ígérd meg!
- Jó, megígérem.- mosolyogtam halványan.
- Kérsz egy kávét, teát vagy valamit? Még mindig reszkedsz. - nézett végig rajtam.
- Forrócsokira gondoltam, igazából azért is jöttem le, hogy azt igyak, de a tea jobban hangzik.- mosolyogtam rá.
- Máris főzöm.- nevetett fel. 

-Édesem. Feljönnél velem egy kicsit a szobába?.- mosolygott rám Harry.
A nappaliban ültünk, 10-en. A fiúk, én, Vanessa, Miranda, Danielle, és Perrie is. Egyikünk sem szólt csak bámultuk a TV-t. Elég feszült volt a hangulat. Én csak néztem magam elé, és - mint mindig- akkor is azon a csókon járt az eszem, és azon, hogy el fogom mondani Harry-nek. Megígértem Zayn-nek, hogy tartom a szám, de egyszerűen nem megy. Azzal, hogy Harry félrehívott, eldöntöttem, hogy beszámolok neki. Lesz, ami lesz.
- Figyelj Alice! Ma már régóta figyellek, és elég furcsa vagy. Egész nap el vagy bambulva. Tudom, hogy a tegnapi dolog megrázott, de...- kezdte, de nem hagytam befejezni.
- Nem amiatt van. Valamit el kell mondanom. - hajtottam le a fejem.
- Mi az a valami?.- lett kíváncsi, így már nem volt menekvés.
- Tegnap este mikor mondtam, hogy nyugodtan feküdj le,Zayn-hez mentem, hogy megköszönjem neki, hogy megmentett.
- És mi ezzel a gond?
- Ezzel semmi. A gond ott kezdődik, hogy miután megköszöntem Zayn-nek....-hatásszünet.- egyszerűen megcsókolt. - böktem ki, a könnyeim pedig záporozni kezdtek. Egész életemben nem sírtam annyit, mint ebben a két napban. Nem szólt semmit, csak bámult egy pontot, és gondolkozott. - Tudom, hogy nem csak ő a hibás, hiszen engedtem. De esküszöm, hogy nem akartam.- zokogtam.
Vagy 10 percen keresztül nem szólt semmit, csak ült mozdulatlanul az ágyon. Azt hiszem jobb is, hogy ült, mert állva már rég összeesett volna. Nem mertem hozzászólni. Nem azért, mert féltem, hogy megütne, vagy akármi - mert erre sose lenne képes -, hanem azért, mert szégyelltem magam. Nagyon. De másrészről kicsit jobban éreztem magam, hogy elmondtam neki, hiszen az őszinteség jó pont lehet...remélem.
- Mit rontottam el?.- szólalt meg hosszas hallgatás után. Miért kérdez ilyet? Elrontotta? egyáltalán nem értettem, hiszen ő semmit sem rontott el. Egyedül csak én tehetek az egészről.
- Nem értelek.- suttogtam alig hallhatóan.
- Mit rontottam el, hogy ezt tetted?.- nézett fel rám végre.- Őszintén! Mit csinálok rosszul?
- Harry...te semmit sem csinálsz rosszul.- dadogtam el.
- Akkor miért?.- nézett továbbra is a kisírt szemeimbe.
- Nem tudom Harry! Én szeretlek. Jobban, mint ahogy egy embert szeretni lehet.- zokogtam.
- Shhh. Ne sírj.- állt fel az ágyról és mellém sétált, majd átölelt. - Én is nagyon szeretlek, mindennél jobban..- vigasztalt.
- Miért vagy ilyen jó? Én nem ezt érdemlem. Most ki kéne dobnod és azt kéne mondanod, hogy soha többé nem akarsz látni.- sírtam tovább.
- Ilyet sosem tudnék tenni. Te vagy az életem Alice!.- tolt el magától egy kicsit. Épp csak annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Az arcomra tapadt hajamat a fülem mögé tűrte, és lágyan megcsókolt. Úgy, ahogy még soha azelőtt. A csókja lassú, de ugyanakkor szenvedélyes volt. Perceken keresztül tartott a csókunk, és csak levegőhiány miatt váltunk el.
- Nem akarlak elveszíteni...Én téged szeretlek, és..- majd újra megcsókolt. Ugyanolyan szenvedéllyel mint előtte, csak most rövidebb ideig.
- Befejezted?.- mosolygott rám.
- Hát....ha kaphatok még ilyeneket, akkor még folytathatom.- mosolyodtam el már én is.
- Amennyit csak akarsz.- puszilt szájon.
- Akkor most nem haragszol rám?- tettem fel félve a kérdést.
- Nem. Megértem azt csókot, bármennyire hihetetlen. Egy ilyen gyönyörű lányt én is letámadtam volna.- nevetett.
- De ugye nem fogsz összeveszni Zayn-nel emiatt?
- Nem, dehogy. Van még kérdésed?
- Nincs.- mosolyogtam rá, és most én csókoltam meg.
Annyira boldog voltam. Enyém a világ legjobb fiúja. Megért, gondoskodik rólam, és ami a legfontosabb: szeret.