~ 51.rész ~

Helló! :)
Meghoztam a következő részt, mert összegyűlt a kért 4 komi. :) Nagyon örülök neki, hogy csak pozitívumokat írtok, ez olyan jól esik. :$
Köszönöm szépen a 17 rendszeres olvasót, és a több, mint 14 000 látogatottságot is. ;) Boldoggá tesztek.! :)
Jobb oldalra tettem ki egy kis szavazást, bátran kattintsatok rá, örülnék neki.:) Köszönöm annak, aki ezt már megtette. ;) 
Nem nagyon tudok mit mondani a részről...talán csak bevezetésképp annyit, hogy az elején ne ijedjetek meg. ;) Szerintem most sikerült egy hosszabb részt összehoznom. Van bőven romantika ebben is. :$ Remélem nem bánjátok. :)
Nagyjából ennyi, amit el szerettem volna mondani. :) 
4 komi, és új rész!
Jó olvasást! Puszi. 
Zsófi. :)  

Neked nem tűnt fel?

*2 nap múlva*
- Miranda! Nem tudod, hol van Harry?- kérdeztem barátnőmet.
- Nem. De már elég régen elment.
Kiakadtam. A tegnapi X-Factor után Harry egyszer csak eltűnt, és csak késő éjjel jött vissza. Ma meg még nem is láttam, pedig már délután 3 óra van. Egyébként az X-Factorba továbbjutottunk. Per pillanat ez sem tud feldobni. Már felmerült bennem az is, hogy vajon...? De nem. Az nem lehet. Akkor minek mondogatja egyfolytában, hogy szeret? Mondjuk mondani bármit lehet...
- Hé Alice! Jól vagy?- nézett rám óriás kék szemeivel Louis.
Sóhajtottam egy nagyot.
- Louis! Beszélhetnénk?.- fordultam a fiú felé. Látszólag felkeltettem az érdeklődését, ugyanis már meg is indult a szobája felé, ahová aztán én is követtem. Bementünk, majd Louis becsukta az ajtót, én pedig lehuppantam az ágyára. Azonnal bele is kezdtem.
- Figyelj! Harry nagyon jó barátod, és mindent megbeszéltek egymással, igaz?
- Ööö..igen. Nagyjából..- mosolygott.
- Neked nem tűnt fel, hogy ebben a 2 napban kicsit furcsán viselkedik? Úgy értem, egész nap itthon sincs, és még csak nem is közeledik felém. Már a többiek szerint is más.
- Nekem nem tűnt fel semmi.
- Semmi? Lou, most viccen kívül..
- Komolyan mondom. Szerintem nincs vele semmi.
- Akkor meg miért nincs itthon egész nap?.- folytattam tovább a kérdezősködést ingerülten.Millió kérdés kavargott bennem.
- Biztos a régi haverjaival találkozgat.- legyintett.
- És azt miért nem lehet nekem elmondani? Mikor arról kérdezem, hogy hová megy, nem szól semmit, csak becsapja maga mögött az ajtót.
- Sajnálom Alice! De fogalmam sincs, hogy mi lehet a gond.
- Kösz Louis. - álltam fel és kimentem a szobából.
Teljesen biztos voltam benne, hogy Louis tud valamit, csak nem akarja elmondani. Felrohantam a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, és zokogva feküdtem el az ágyamon. Megfogtam a hozzám legközelebb eső párnát, és ahogy csak tudtam, torkom szakadtából beleüvöltöttem. Ez általában mindig segíteni szokott, bármennyire is hülyén hangzik. Most is megtette a hatását, ugyanis pár perc múlva álomba zuhantam.

- Bébi. Kelj fel. Hahó.- arra keltem, hogy valaki puszilgat.
- Harry?.- néztem fel kómás fejjel.
- Te sírtál?- tette fel egyszerre a kérdést, amint meglátta azt a bizonyára 'gyönyörű' fejemet. 
- Szerinted? 2 napja rám sem nézel, kerülsz, eltűnsz egész napra. Szerinted ez normális? Úgy érzem, már nem vonzódsz hozzám...Harry mondd meg kérlek! Ki az a nő?- tűrte az ordibálásom egy szemrebbenés nélkül.
- Shh.- tapasztotta be számat az övével. Oly régóta hiányzott ez már. 2 napja még csak hozzám se ért.
Csókunk hamarosan vaddá vált, és csak úgy faltuk egymás száját. Beleharaptam alsó ajkába, mire felszisszent, de csak méginkább beindult. Hamarosan a pólóm a földön landolt, és ezt gyorsan követte Harry-é is. Csókunk egy percre sem szakadt meg, úgy kényeztettük egymást. Talán ez volt életem eddigi legjobb vele töltött fél órája.

- Szóval...szeretsz még?.- cirógattam mellkasát.
Nem szólt semmit, én pedig mint általában mindig, bepánikoltam. Pedig olyan jó volt vele...sosem volt még ilyen. Szenvedélyes volt, és érezni lehetett köztünk azt a bizonyos bizsergést, vonzalmat.
Kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját, amiből 2 papírt vett elő. Vagyis annak tűnt. Kezembe adta őket, én pedig olvasni kezdtem. Az egyiken az én nevem, a másikon pedig Harry neve szerepelt, és az, hogy Párizs. Ekkor rámtört a felismerés.
- Ezek repölőjegyek?
- Aha.- mosolygott. - Megyünk Párizsba, csak TE meg ÉN.- hangsúlyozta. - Méghozzá már ma este.
- Úristen Harry.- csókoltam meg. Azt sem tudtam, mit csináljak örömömben.
- Tudod hogy szeretlek, és nincs semmi nő. Csak te vagy nekem.- csókolt meg.
- De akkor miért nem foglalkoztál velem ebben a 2 napban? Szinte kerültél.
- Dehogy kerültelek.- mosolygott.- Csak azt akartam, hogy minnél előbb repülhessünk Párizsba, és hogy végre ketten lehessünk. Én nem akartalak elhanyagolni, csak rengeteg időmbe került, mire ezt leszerveztem. Magánrepülőgép...
- Magánrepülő?.- értetlenkedtem.
- Persze.
- Szeretlek Harry. El sem tudod képzelni, mennyire.- puszilgattam össze-vissza.
- Én is téged!. - nevetett.- De ha így folytatod a puszilgatást, akkor tele leszek piros kis foltokkal, és a testem minden részletét szívásnyomok fogják borítani.
Felnevettem.
- Ne haragudj. Csak imádlak.
- Azért jó tudni, hogy Louis végre egyszer betudta fogni a száját.
- Tudtam! Biztos voltam benne, hogy Louis tud valamit, csak nem akarja elmondani.- öleltem át.
- De ha nem akarjuk lekésni a gépet, akkor készülődj. Tudtommal neked 2 óra sem elég, pedig te mindenhogy gyönyörű vagy.- ez olyan jól esett.
- Köszönöm.- túrtam bele fürtjeibe, és felálltam, hogy a fürdőbe sétáljak, de Harry előtte még belemarkolt a fenekembe. Ezt könnyen megtehette, ugyanis testemet nem takarta egy ruhadarab sem.  És hogy zavarban voltam-e? Egyáltalán nem. És mindezt azért, mert elhitette velem, hogy gyönyörű vagyok, imádja minden porcikámat, még a nem létező hurkáimat is.
A szekrényemhez sétáltam, ahonnan elővettem az alkalomra szánt ruhámat. Nem öltöztem ki, de a kiegészítőm annál több volt. Egy farmert vettem fel, hozzá egy kék pólót és egy szintén kék magassarkút választottam. Lealapoztam egy kicsit az arcbőröm, és inkább a szemere fektettem nagy hangsúlyt. Türkizkékes-lilás árnyalatot vittem fel a szemhéjamra, ami aztán a végén nagyon megtetszett. A sminkelésben sosem voltam béna, és még magamnak is ugyanolyan könnyedén eltudom készíteni, mint másak. Alul, felül használtam vékonyan egy kis szemceruzát, és végezetül párszor végighúztam a szempillaspirált a pilláimon. Büszke vagyok a szempilláimra, imádom, hogy olyan hosszúak. 

- Drágám! Hány napra is megyünk?- kérdeztem Harry-t, ahogy kiléptem a fürdőből.
- Wáo. De gyönyörű vagy.- nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Ne túlozz.- nevettem.- Te sem nézel ki rosszul.- néztem végig rajta. Fekete ülepes nadrágot viselt, ami már magában beindít, de ha ez nem lenne elég, egy fehér inget és zakót vett fel hozzá,amit csak középen gombolt össze és egy kis csokornyakkendőt kötött a nyakába. Fogalmam sincs, hogy miért nem hord sportosabb ruhákat, de nem is nagyon érdekel, mert ő jól érzi benn magát, én pedig totál beindulok tőle.Mondjuk fontos emberek, híresek, és minden paparazzi arra vár, hogy lekaphassa őket. Gondolom már megszokta, hogy így kell megjelennie az utcán.

- Már miért túloznék? Mesésen nézel ki.- dicsért tovább, én meg már fülig elpirultam.- Öhm...Mit is kérdeztél?
- Csak azt, hogy hány napra megyünk?
- 3. Bocsáss meg, hogy csak ilyen kevés időre, de örültem hogy Simon ennyire is elengedett. Először 1 napnak indult, aztán lett belőle 2, majd azt mondta, hogy maximum 3, mert gyakorolnotok kell.- magyarázta, mindezt egy levegővétellel. Olyan kis cuki, mikor zavarban van. El sem tudom hinni, hogy miattam.
- Nyugi. Nekem 1 nap is tökéletesen megfelelt volna. És így, hogy most 3 napot tölthetek veled...hihetetlen érzés.- ültem bele ölébe csábosan, tudtam, hogy imádja, mikor ilyen vagyok.
- Megőrjítesz.- suttogta a fülembe, közben pedig a hajammal játszadozott. A kicsi Harry sem tétlenkedett, már nagyon ki akart törni. (bocsi, de ma elég perverz vagyok xd.- szerk. megj.)
Tudtam, hogy most kell cselekednem, ezért simán felálltam az öléből.
- Hé. - nézett rám morcos fejjel, de persze csak megjátszotta.- Az őrületbe kergetsz.- mosolyodott el.