~ 47. rész ~

Sziasztok. :)
Itt vagyok a következő résszel...
De előtte hadd mondjam el, hogy annyira, de annyira boldog vagyok, hogy végre megjelent a Little Things klippje. *_* Nagyon vártam már, és úgy érzem, hogy megérte rá várni, mert egyszerűen fantasztikus. Szóval mindenkinek kötelező megnézni. :)
FIGYELEM! Érzékenyebbeknek zsepit előkészíteni.! Én akárhányszor meghallgatom, nem bírom ki sírás nélkül. Vagy ha nagy nehezen sikerül, a szemem akkor is könnyes lesz. Az egész testemet rázza a hideg.. nincsenek rá szavak. Büszke vagyok a fiúkra és köszönöm Ed Sheeran-nek ezt a dalt.

Azt szeretném kérni, hogy segítsünk megdönteni Justin Bieber és Nicki Minaj rekordját, ami azt jelenti, hogy 24 órán belül el kell hogy érjük a 10,6 milliós nézettséget. Még van pár óránk (6-ig) Szerintem sikerülhet. ;)
És most egy kicsit a részről is. :)
Szomorúan tapasztaltam, hogy most nem gyűlt össze olyan hamar a 3 komi, ami szerintem elég kis szám, és még így is nehezen jön össze. :(
Próbáltam megírni egy izgalmasabb részt, ami szerintem sikerült is, és remélem hogy ti is így gondoljátok majd. :) De nem is dumálok tovább, mert elunjátok magatokat. :D
Jó olvasást. :)
3 komi után jelentkezek ;)

Botrányos éjjel

- Alice! Kész vagy már?.- hallottam Miranda kiabálását.
- Egy pillanat.- szóltam vissza.
Igazából még sehol sem voltam, nemhogy készen. Nem találtam magamnak egy megfelelő ruhát sem. Vagy 50-et felpróbáltam, megálltam a tükör előtt és azt mondtam, hogy ez szar... A szobám szana-szét van, az összes létező ruhám a földön a szekrény mellett kiszórva.
- Alice! Te még el se készültél?.- jött be a szobába Miranda. Csak vállat vontam. - De miért? Mire vársz? Már mindenki kint vár a kocsiban.
- Nem találtam egy ruhát sem, ami tetszik rajtam. Nézz rám. Tiszta kövér vagyok, nem áll jól rajtam egyetlen egy ruha sem. Maximum a mackónadrágok.- magyaráztam ingerültem. Már a szemem is bepárásodott, de tartottam magam.
- Ugyan már! Te nem vagy normális. Már hogy lennél kövér?
- Tetszeni akarok Harry-nek, de szerintem már csak azért van velem, hogy nehogy megbántson..
- Te most komolyan megkattantál? Elég legyen ebből. Hadd lássam azokat a ruhákat.- tárta ki a szekrényem ajtaját amiben persze alig maradt pár ruhadarab. Végignézte a földön és a szekrényben lévő ruhákat, majd egyet felém tartott.
- Tessék! Itt van a ruhád! És még csak eszedbe se jusson tiltakozni, mert gyönyörű leszel benne. Ezt a "kövér vagyok" dolgot -mutatta az idézőjeleket.-azonnal verd ki a fejedből.
Olyan határozott volt, hogy komolyan mondom még be is rezeltem. Pedig általában a barátoktól nem szokás félni....Miranda mindig is magabiztos lány volt, és amit mondd, annak úgy kell lennie, szóval esélyem sem volt ellene.
Magamra vettem a ruhát, ami pont olyan volt hogy kiemelte az alakomat, amivel ugyebár nem éppen vagyok megelégedve. Szürke, ráncos miniruha volt, egy fekete nyaklánccal és karkötővel.

- Lélegzetelállító vagy!.- nézett végig rajtam Miranda, majd odahúzott a tükör elé, hogy megnézessem magam. A hosszú tükörnek köszönhetően látni lehetett az egész testemet, a fejem bubjától egészen a talpamig. Grimaszolva néztem végig magamon, mire Miranda beleboxolt a vállamba, ezzel jelezve, hogy azonnal hagyjam abba.
Miranda megcsinálta még a hajam és a sminkem. A hajam egy nagyon picit begöndörítette, csak annyira hogy hullámos maradjon, majd pár hulámcsattal eltűzte. A sminkem füstösre csinálta, jó vastagon húzta ki tussal a szemem, és fekete szemhéjfestéket használt.
Lentről dudálásokat hallottunk, a többiek már biztos elég türelmetlenek voltak. Belebújtam a szürke magassarkúmba és egy kicsit magabiztosabban ültem be a kocsiba.
- Olyan gyönyörű vagy.- morogta - de szó szerint - a fülembe Harry. Imádom azt a mély, rekedtes hangját. Válaszul nyomtam két puszit az arcára.
10 perc múlva már Danielle háza előtt voltunk. Ő is gyönyörű volt, egy fekete miniruhát viselt, ami tökéletesen állt rajta.
Hamarosan megérkeztünk a buli helyszínéhez, ahol már dübörgött a zene. Harry csuklómnál fogva húzott be. Leültünk egy asztalhoz.
- Mit hozzak?- kérdezte Niall. Máris iszunk? Igazából nem érdekelt, eldöntöttem, hogy jól fogom magam érezni.
- Én megszerettem a Whiskey-t múltkor, szóval én azt kérek.- mosolyogtam rá. Tényleg nagy Whiskey fan lettem, mióta a Little Mix-es lányoknál voltunk. Tudom, beteges...
- Akkor én is.- Harry. Végül mindenki Whiskey-t kapott. Meghúztam a poharat, és azonnal meg is éreztem az alkohol maró hatását. Kértem mellé vizet, így gyorsan le is öblítettem vele. Csináltunk még pár ilyen menetet, mire egyszer csak éreztem, hogy az alkohol kezd hatni.
- Táncolunk?- kérdeztem Harry-t, mert éppen egy jó pörgős szám ment, amit szerettem.
- Persze.
Belevetettük magunkat a tömegbe és elkezdtem mozogni. Élveztük nagyon, és hamarosan a többiek is csatlakoztak.
- Azt hiszem én leülök egy kicsit.- kiáltottam oda Harry-nek, kb. 15 perc táncolás után. Bólintott, én pedig visszaültem a helyemre, az asztalunkhoz.
- Szia cica, van gazdád?.- szólított meg idétlen, nyálas hangon valaki. Nem akartam vele foglalkozni, ezért úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Félszemmel láttam, hogy leül mellém. Ezt még csak-csak eltűrtem, de a következő pillanatban már a combomat fogdosta és egyre felfelé haladt a tapogatással.
- Állítsd le magad, bunkó!.- ugrottam fel mellőle, és idegesen ráüvöltöttem. Halál nyugodtan röhögött, szó szerint hányingerem volt tőle. Aztán egyszercsak közelebb lépett hozzám, az arca komorrá és idegessé vált, majd először a falnak nyomott és a torkomat kezdte el szorongatni, de miután rájött, hogy sok ember láthat minket, a hajamnál fogva cibált ki a teremből.
- Nem szeretem ha nem kapom meg azt, amit akarok.- lökött meg, mire nagy huppanással a földre kerültem. Eluralkodott rajtam a félelem és zokogni kezdtem. Kiabáltam, hátha meghall valaki, de még csak véletlenül se járt arra egy ember sem. Bent meg a hangos zene miatt senki sem hallott. - Kussolj, ribanc.- üvöltött rám, majd felrántott a földről és újból a nyakamat szorongatta. Már levegő után kapkodtam. Rámvetette magát, és csókolgatni kezdett, majd a ruhámat felfelé kezdte húzni, közben fenekemet markolászta. Esélyem sem volt a menekülésre.
- Mit képzelsz magadról? Mi? Hogy jut eszedbe bántani egy lányt?- hallottam meg egy ismerős hangot a távolból, a következő pillanatban pedig már újra a földön voltam. Akkor nem bántam, mert a "megmentőm" elrántotta tőlem azt a seggfejet és erőteljesen ütni kezdte.
- Alice!.- hallottam meg Harry hangját, majd odaszaladt hozzám és meglátta, ahogy Zayn üti azt a marhát. Gondolom egyszerre leesett neki, hogy mi folyik itt, ezért odarohant Zayn-hez és ő is segített a verésben.
- Ne, kérlek ne bántsatok!.- kiabált erőtlenül a támadóm, akit Harry és Zayn már szinte ájultra vert.
- Most az egyszer megúszod! De ha mégegyszer meglátlak a barátnőm közelébe, esküszöm megöllek!.- förmedt rá Harry, mire elfutott. Én csak zokogtam a földön.
- Mi történt drágám?- rohant oda hozzám Harry és szorosan átölelt, közben pedig a hátamat simogatta.
- Ha Zayn nem jön, én....nem is tudom..- zokogtam.
- Nincs semmi baj.- próbált vigasztalni Harry. Ekkor Danielle-t láttam meg, akinek arcára rémület ült ki, és próbálta kitalálni, hogy mégis mi folyik itt, majd hamarosan a többiek is követték.
- Alice! Mi történt itt?- kérdezte Dan.
- Egy idióta seggfej rátámadott.- válaszolt helyettem Harry. A többiek csak értetlenül pislogtak az alkohol miatt, de szépen lassan nekik is leesett a dolog.
- Azt hiszem, menjünk.- segített fel a földről Zayn, beültünk a kocsiba és már ott sem voltunk.

- Jó éjt.- köszöntem el Liam-től és Danielle-től, akik a nappaliban tévéztek. Danielle nálunk töltötte az éjszakát, azt mondta, hogy nem szeretne egyedül hagyni és tudni akarja, hogy mi van velem. Hiába mondtam neki, hogy itt vannak velem a többiek, de ő minden áron maradni akart. Elég kedves dolog volt tőle, hiszen alig ismertük még egymást.
- Mindjárt jövök drágám.- pusziltam meg Harry-t, ezzel jelezve, hogy nyugodtan feküdjön csak le, hamarosan én is jövök.
Még mindig nagyon megviselt voltam a történtek miatt, és lelkiismeret furdalásom is volt, amiért még csak meg sem köszöntem Zayn-nek, hogy megmentett. Bekopogtam ajtaján.
- Gyere.- hallottam meg hangját. - Alice! Hát te?- pattant fel az ágyról és hozzám sietett.
- Csak meg szerettem volna köszönni, amit értem tettél.
- Ugyan, semmiség. Csak cigizni mentem ki, és akkor megláttam, hogy....szóval érted..- sóhajtott.
- Én tényleg nagyon köszönöm. Ha te nem jössz, kitudja, hogy az a barom mit művelt volna velem.- gurult le az első könnycsepp.
- Semmi baj.- húzott magához. Arcomat két keze közé fogta és lassan közeledni kezdett, majd ajkai hozzáértek enyémhez. Minden olyan gyorsan történt.. Lassan csókolt, amit viszonoztam.
- Én.. ne haragudj. Csak....- kezdett magyarázkodni, miután elváltunk.
- Ez tényleg hülyeség volt. De felejtsük el és Harry-nek egy szót se.- erőltettem arcomra egy mosolyt.
- Rendben.
- Köszönöm mégegyszer. Jóéjt.- léptem ki a szobából.
Zayn ajtaján lecsúsztam a földre, térdeimet mellkasomhoz szorítottam és elkezdtem zokogni. Már megint mit tettem? Miért csinálom ezt? Miért nem ellenkeztem? Harry nem ezt érdemli. Ő a legcsodásabb srác a világon, de én mindig megbántom. Meg sem érdemlem.
Zayn-nek meg ott van Perrie. Most jöttek össze, én meg máris belerondítottam a kapcsolatukba. Egyszerűen utáltam magam.
- Hé, miért sírsz?- térdelt le mellém Harry. Tessék, erről beszélek.. ő olyan jó. Én meg csak egy ribanc vagyok. Tökéletesen jól fogalmazott az a gyerek...
- Már nincs semmi baj! Senki sem bánthat.- ha tudná, hogy nem emiatt sírok....
- Szeretlek Harry.- öleltem át olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Ölébe kapott, bevitt a szobába, és lefektetett az ágyra, majd gondosan betakart.
- Nyugodj meg!  Minden rendbe jön, én vigyázok rád.- suttogta, és lefeküdt mellém. El sem tudja képzelni, mennyire hálás voltam neki. Szorosan hozzábújtam és óriás lelkiismeret furdalással aludtam el.