~ 12.rész ~

Most inkább nem húzom az időt. Jó olvasást! :)
A köv. rész 2 komi után!

 ****

Telefonom csörgése ébresztett. Még az álom hatása alatt beleszóltam.
- Haló!
- Szia. Miranda vagyok. Na mi volt tegnap? Mindent részletesen hallani akarok!- gondolhattam volna, hogy Mir az, ki más? Csak ő tudja eltalálni a legmegfelelőbb pillanatokat, hogy felhívjon.
- Jaj Mir, ne most.- suttogtam.- Ígérem mindent elmondok, csak adj időt, amíg felszívom magam. Találkozzunk valahol.
- Jó-jó. De valamikor délelőtt kéne elintézni, mert délután végre találkozok Louis-szal. Gyere ide, legalább kiválogatod, hogy mit vegyek fel. Nem szeretnék megint úgy járni, mint dedikálás előtt, hogy majdnem egy "rongyban" mentem el. .- nevetett. Közben pedig elmesélhetsz mindent.
- Jó, okés. Na szia.- ráztam le. Visszadőltem és újra álomba merültem.

 *****

~ 6 órával később ~

- És mi az elképzelésed?- kérdeztem Mirandát.

- Mire célzol? Mert most annyi minden van a fejemben.

- Mit szeretnél felvenni? És valami haj "ötletet" is adhatnál.

- Rád bízom magam. Mindenben.- na ezen meglepődtem. Teljesen rámbízza magát?  De persze nagyon örültem neki.

- Értettem főnök.- hülyültem.

- De sietni kéne, mert 5 óra és Louis 8-kor itt lesz. Legyen időm izgulni is.

- 8-kor jön? Mi van?- nem értettem. 

- Igen, mivel mi sem szeretnénk, ha felismernének minket. Ha a tervünk bejön, akkor moziba szeretnénk menni, besurrani észrevétlenül.- okított
- Már világos.- nevettem.- Akkor szerintem kezdjük is a ruhával.- "megtámadtam" a ruhásszekrényt. Kidobáltam belőle mindent, de most nem találtam olyat, ami megfelelő lett volna. Szükségem volt egy kis ihletre.- Milyen ruhát gondoltál?
- Legyen csinos, de mégis kényelmes.- szóval csinos, kényelmes. Újra neki láttam átnézni a ruhákat. Most már nagyobb sikerrel jártam, csak egy volt a gond, melyiket a két ruha közül?

 

 Megmutattam  a két összeállítást Mirandának.
- Szerinted?- kérdeztem.
- Szerintem a kockás inges jobb egy ilyen alkalomra. Meg szerintem nem szeretné ő sem, ha túlcicomáznám magam. Megbeszéltük, hogy nem kell túlzásba vinni.
- Akkor meg....lenne a ruhád. Nem. Mégis a másikat kéne választanod. Én nekem még most is fáj a magassarkútól a lábam. Az a sok gyaloglás ki tett neki....
- De mi kocsival megyünk. És csak moziba, nem sétálgatni. Különben sincs kedvem felvenni ezt a sok kiegészítőt. - remegtette pilláit.
- Meggyőztél. De aztán nekem nehogy nyavajogj, ha mégis kedvetek lesz sétálgatni.- utasítottam.
- Már sokat gyakoroltam a magassarkúban való sétát. Már nem vagyok az a "kislány", aki szarul öltözik. Neked hála megváltoztam.
- Jó, értem. Nem nyaggatlak.- öleltem meg.- Viszont így gyönyörű leszel.
- Dehogy. Nálad sosem leszek szebb.- ez meghatott.
- Ne mondj ilyet.- kértem. Szorosan magamhoz öleltem. Mind a ketten megkönnyeztük a pillanatot.- De most elég ebből, Louis mindjárt jön a "feleségéért" és mi még sehol sem vagyunk.
Leültettem a székre. Elkezdtem fésülgetni a haját. Fogalmam sem volt, hogy milyen lesz neki. Csak azt csináltam, ami jött. Egy egészen kicsit begöndörítettem, nem szerettem volna neki hatalmas gyűrűket csinálni, hagytam hogy hullámos maradjon. Aztán elöl három tincset fogtam meg. Mindegyik ticset háromfelé válaszottam és szépen befontam, majd eltűztem. Végezetül fújtam rá egy kis hajlakkot a tartás miatt és csillám spray-t, hogy még hatásosabb legyen. A sminket sem vittem túlzásba. Kis púder, szempillaspirál, pirosító, szájfény és kész.

Mikor végeztem, Mirandát a tükör felé fordítottam. Tátva maradt a szája.
- Ez most komolyan én vagyok? Nem csak álmodom? Csípj meg.- enyhén megcsíptem és maga is rájött, hogy ez nem álom, hanem a valóság.- Nagyon, nagyon szépen köszönöm.-nevetett.
Ekkor már 7 óra is elmúlt pár perccel. Az összkép a ruhával teljes, ezért gyorsan azt is felkapta magára. Gyönyörű volt. Kiballagtunk a nappaliba, ahol Kathrine újságot olvasott. Mikor megláttam, Mirandát egy kicsit visszatessékeltem.
- Szia Alice.- üdvözölt.- Észre sem vettem, hogy itt vagy. És a testvéremet hol hagytad?
- Szia. Már 5 óta itt vagyok. A testvéred pedig.... Hadd mutassam be a teljesen új külsővel rendelkező, lenyűgöző és csodálatos Mirandát.- mutattam arra, ahonnan én is jöttem. Lassan, lehajtott fejjel, kis vigyorral az arcán előjött Miranda is.
- Hű, a mindenit. Mit csináltál te az én kis "egyszerű testvérkémmel"?- nevetett.
- Egy kis átalakításon kívül semmit.- válaszoltam elégedetten.
- Nem tetszik.? - kérdezte ilyedten Mir.
- Dehogy nem. Gyönyörű vagy.- bíztatta.-De mégis hova készültök és te, Alice, miért nem vagy így kiöltözve?
- Mert én nem megyek sehova. Csak Mir fog menni egy randira.- soroltam a fejleményeket.
- Egy randira? És ki a szerencsés?
- Louis Tomlinson, a One Direction tagja.- válaszoltam, mintha ez természetes lenne.
- Mi?? Egy híres fiúbanda egyik tagjával?? Ez most komoly?- Kathrine tudja, ki az a One Direction? Mondjuk.... ahogy Miranda szobájába belép, mást nem is lát csak 1D pósztereket.
- Igen.- szólalt meg végre Mir is.
- Nagy mázlista vagy, remélem tudod.- mondta irigyen Kath.
- Tudom. Mindjárt itt is lesz.- sugárzott Mir.-ről az idegesség.
- Nyugi van. Nem lesz semmi, csak add önmagad.- öntöttem bele a lelket.
A csengő megszólalt, Mirandára néztem. Intett fejével, hogy én nyissak ajtót.
- Szia Louis. Alice vagyok. Miranda legjobb barátnője.- mutatkoztam be.
- Szia. Louis Tomlinson.- követte példám.- Te vagy Alice? Nagyon örvendek. Harry-től mást sem hallok, csak a te neved.- nevetett. Ezen én is mosolyogtam.
- Gyere beljebb. Miranda is itt van, már kész.
- Szia.- köszönt szerényen Mir.
- Óóó Szia. Nagyon szép vagy.- bókolt Louis.
- Köszönöm.
- Akkor mehetünk?- kérdezte Louis.
- Igen.- válaszolt és átkarolták egymást.
- Jó szórakozást.- kiáltottam utánuk. - Akkor azt hiszem énis megyek. Szia Kath.

~ Miranda szemszöge ~
Mikor megláttam Louis-t, azt hittem, összeesek. Olyan jól nézett ki. Nem volt kiöltözve, de mégis szexi volt. Kék csíkos pólót és egy ülepes barna nadrágot viselt. A haja a szokott módon megigazítva. Az illatáról nem is beszélve.... már 10 méterről is éreztem. Mikor kinyitotta nekem a kocsiajtót, már akkor hülyült.
- Parancsoljon hercegnő.- én meg visszavágtam.
- Köszönöm barna herceg.- furán nézett rám. Beült mellém és megkérdezte.
- Barna herceg?
- Hát ha már szőke nem lehetsz..- nevettünk.
- Akkor mozi jó lesz?- kérdezte.
- Persze.- válaszoltam. Már miért ne lenne jó? Már annak is örülök, hogy Louis-szal lehetek.
- Értettem főnökasszony.
- Ilyen parancsolgatósnak nézek ki?- néztem rá ijedten.
- Nem dehogyis.- mosolygott. - Választottam egy vígjátékot, amin elvileg röhögni is lehet. Az megfelel?
- Igen. Szeretek nevetni. Még csak 5 perce találkoztunk, de már megnevettettél.- mosolyogtam.
Hamarosan megérkeztünk a mozi elé. Elég sokan voltak. Kívül minden ki volt világítva, belül is égtek a lámpák. Louis felvett egy napszemüveget és egy sapkát, álcázva magát. Megvette a jegyet, meg 2 zacskó pattogatott kukoricát két kólával, az egyik kólát és kukoricát a kezembe nyomta. Megköszöntem és beültünk a terembe. A leghátsó sorban foglaltunk helyet. A film körülbelül 2 órás lehetett. Közben Louis néha rámnézett, én pedig vissza néztem rá, majd elmosolyodott. Nagyon jól éreztem magam. Romantikus volt, hiába hangzik hülyén. Mikor felkapcsolták a lámpákat, újból felkapta magára az álruháját. Engem ez egyáltalán nem zavart. Megértettem. Én sem szerettem volna holnap egy újság címlapján vigyorogni. Elhagytuk a mozit, ismét a kocsiban ülve, Louis megkérdezte:
- Azért jól érezted magad egy ici-picit?
- Jajj ne butáskodj. Nagyon jól éreztem magam.- küldtem egy bíztató mosolyt.
- Akkor megnyugodtam.- fújt egyet és beindította a motort.- Remélem lesz még ilyen alkalom.
- Részemről oké.- feleltem.
- De akkor már az egész banda jön ám.
- Alig várom.- és ezt tényleg őszintén mondtam.
Kis idő múlva a házunk előtt parkoltunk le. Louis kipattant és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm.
A kapuban Louis zsebre tette a kezét és zavartan így szólt.
- Hát akkor jó éjszakát.
Szegény olyan zavarban volt, fogalma sem volt, hogy mit kéne mondania. De cuki volt, nagyon. Én egyáltalán nem voltam zavarban, ami meglepő volt. Egy puszit nyomtam az arcára és ezt suttogtam:
- Jó éjszakát barna herceg.
Az ajtó felé vettem az irányt. Mikor megfordultam, hogy becsukjam, láttam, hogy Louis mosolyogva, ugyanabban a pózban engem néz. Azt hiszem, ez volt életem legjobb estéje.