~ 28.rész ~

Sziasztok! :) 

Szombat van és mivel szombatra ígértem a következő részt, hát itt is van :)
Elkezdődött a szeptember, elseje van, 2 nap múlva pedig suli...nagyon hamar eltelt a szünet..

Tudom, hogy eddig nem volt semmi nagyobb izgalmas dolog, de most fognak beindulni az események, és ígérem, hogy tele lesz meglepetésekkel :) Annyi minden van a fejemben, amit leszeretnék írni, úgyhogy nem ússzátok meg ilyen könnyen :DD

A másik dolog az, hogy sokat számítanak nekem a visszajelzések, mint minden blogírónak. Ezért most azt találtam ki, hogy 3 komi után hozom a következő részt, 1 hét múlva :) Ha többet kapok, annak pedig még jobban örülök és akkor egy kicsivel feljebb is lehet emelni a határt. :) 

Nagyjából ennyit szerettem volna ;) Jó olvasást!

/Örömhír/

A kis cetlivel - amin az engedélyünk volt, hogy elmehessünk - léptünk ki a szobából. Lelifteztünk a földszintre, a néninek meg sem kellett mutatni az engedélyünket, mert könnyen felismert minket. Kiléptünk a "Bootcamp-házból" és azonnal megláttam a fiúk fekete Range Rover-ét. Mikor észrevettek, kiszálltak és sikítozva(!!!)futottak oda hozzám. Megöleltek, megpusziltak, Louis pedig körbefutotta velem az egész udvart. Miranda már nem volt ennyire lelkes, csak állt, műmosollyal az arcán. Arra gondoltam, hogy beszélnem kell vele, de majd csak nyugodtan, ha félrevonultunk valamerre. Odamentem hozzá, szorosan megöleltem, megpusziltam, mert már nagyon hiányzott.
- Srácok, ő itt Vanessa.- mutatta, a lány felé.
- Vanessa.- kiabált Louis, majd odament hozzá, és megpördítette a levegőben. Mirandán láttam, hogy fel tudna robbanni az idegességtől. A többi fiú is köszöntötte, Mirandának csak egy "szia" hagyta el a száját. Beszálltunk a kocsiba, Zayn intett a már jól ismert sofőrnek, Peter-nek, hogy mehetünk. Út közben jól szórakoztunk, sokat nevetgéltünk, de egy valamit elég könnyen kiszúrtam. A mi kis drága írmanónk folyamatosan Vanessa-t stírölte. Nagyon be jöhet neki, ha le sem vette róla a szemét.
Fél óra múlva megérkeztünk a strand elé. Nem egy közönséges strandra mentünk, hanem egy direkt a sztároknak, hírességeknek, gazdag embereknek kialakított strandra, hogy legyen egy nyugodt, fotósok, rajongók nélküli napunk.Miután bementünk, felajánlottam a lányoknak, hogy menjünk átöltözni. Beleegyeztek, majd megrohamoztuk az öltözőket. 

Alice fürdőruhája

Miranda fürdőruhája

Vanessa fürdőruhája

Mikor végeztünk, kimentünk és a fiúk is már át voltak öltözve. 

- Wow.- mondták egyszerre. Csak megforgattam a szemem és mindhárman jót nevettünk rajtuk. 

Plédeket terítettünk le a homokra, béreltünk pár napozóágyat és napernyőt is. Bekentem magamat naptejjel és arra készültem, hogy egy jót fogok napozni. Már feküdtem volna hanyatt, de Harry felkapott és egyenesen a víz felé futott velem. 

- Harry, tegyél már le.- sikítoztam. Mintha nem is hallotta volna, futott tovább, majd beledobott a vízbe. A többiek persze jól szórakoztak ezen,  de Harry ezt még visszakapja. 1 perces fulladozásom után úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek a partra Mirandához, mert a vízben a fiúk mellett nem élném túl a mai napot.
- Vanessa hova tűnt?- kérdeztem meglepetten a napozó Mirandától. 
- Niall-el mentek el az előbb.- mosolygott. Tudtam, hogy az a mosoly nem őszinte, így belevágtam.
- Figyelj Miranda. Te vagy a legjobb barátnőm és sohasem cserélnélek le egy lányra sem. 
- Olyan rossz, hogy messze vagy tőlem, és a tudat, hogy egy másik lánnyal, aki kedves, okos és szép...megőrít. 
- Tudod, hogy te vagy és mindig is te leszel nekem a legfontosabb.- öleltem meg, majd arcon pusziltam. Örültem, hogy végre tisztázódott ez a dolog, és minden rendben van.  Úgy döntöttünk, hogy be megyünk a fiúkhoz fürödni. Harry háttal állt nekem és amikor nem is számított volna rá, egy hirtelen mozdulattal ráugrottam és lenyomtam a víz alá. Harry-n is mindenki ugyanolyan jót nevetett, mint rajtam, de Harold eljátszotta a durcás kisfiút.
- Most haragszok rád.- színlelt sírást és a szemét törölgette, mint egy kisgyerek. 
- Komolyan?- húztam fel szemöldököm, de tudtam, hogy ezen könnyen lehet segíteni. Odamentem hozzá, megöleltem, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Visszavonom.- mosolygott. 
Még nagyjából fél órán keresztül áztattuk magunkat, sokat hülyültünk, játszottunk, nevettünk. Kimentünk a partra napozni, hogy megszáradjunk, majd hamarosan megláttuk Niall-t és Vanessa-t, ahogy felénk sétáltak kéz a kézben(!!!) 
- Hát ti merre jártatok?-kérdezte Zayn. 
- Csak beszélgettünk.- válaszolt egyszerűen Niall.
- Aha, persze.- röhögött Louis. 
Úgy volt, hogy fürödni jövünk el, de Vanessa és Niall egyáltalán nem fürödtek. Azt hiszem, még akármi is lehet közöttük. Szerintem jó páros lennének, és ahogy Niall Vanessa-ra nézett....az mindent elárul. Alig vártam már, hogy a házban Vanessa mindent kitálaljon.
Esteledett, nekem pedig eszembe jutott, hogy hamarosan el kell majd búcsúznunk a srácoktól és Mirandától. Sokat gondolkoztam, és egy idő után eszembe jutott valami, ami akár egy jó ötletnek is nevezhető. 
- Itt maradhatnátok a Bootcamp ideje alatt.- javasoltam. A többieknek felcsillant a szeme, de aztán hamar megláttam a szomorú arcokat. 
- És mégis hova mennénk? A Range Rover-be nincs annyi hely, hogy mindenki kényelmesen elférjen.- hajtotta le szomorúan a fejét Niall.
- Simon biztos el tudná intézni nektek.- ugrott fel Miranda a napozóágyról. Mintha a fejembe látott volna.. Tökéletesen ugyan ezt gondoltam én is.
- Háát... tehetünk egy próbát.- húzta mosolyra száját Louis. Felcsillant a remény. Félre is ment és láttam, ahogy bepötyögi a telefonszámot. Simon felvehette a készüléket, mert Louis beszédre nyitotta száját. Próbáltam hallgatózni, szájról olvasni, de hamar leesett, hogy ki kell várnom, amig Louis véget vet a beszélgetésnek és saját maga mondja el a fejleményeket.  5 perc után úgy is lett, ahogy azt gondoltam. Lehajtott fejjel és szomorú arccal jött vissza, ami nem jelentett semmi jót.
- Szóval?- kérdezte reménykedve Miranda. 
- Simon azt mondta, hogy van szabad szoba a házban, így semmi akadálya, hogy itt maradjunk.- kiabált, majd Mirandát felkapta és megpörgette. Annyira boldog voltam, már azt hittem, hogy haza kell menniük, és megint nem találkozhatunk egy csomó ideig, amikor megláttam Louis arcát.  Mindenki tudja, hogy Louis szeret hülyülni, szerepeket játszani, és látszólag elég jól megy neki, mert mindenki bevette.
Nagyon boldogok voltunk, nevetve ültünk be az autóba. 
Mikor vissza mentünk a házba, Elisabeth, a portás néni kikerekedett szemekkel nézett ránk. Vagyis..inkább a fiúkra.
- One Direction?- kérdezte tátott szájjal.
- Igen, hölgyem.- mosolygott Liam és kezet nyújtott. Hát igen... Az illedelmes Liam Payne (:D)
- Kérhetnék egy autogrammot? Az unokám nagyon szeret titeket, és ha megtudja, hogy ittvagytok...
- Kérem, ne szóljon senkinek sem, hogy hol vagyunk.- kérte Niall.- De az autogrammot mindenképp megkapja.- kacsintott még mindig Vanessa kezét szorongatva. Harry elővett egy autogrammkártyát, majd minden fiú szépen aláírta. Elisabeth megköszönte és a táskája legelrejtettebb zsebébe tette bele a kártyát.
- Simon Cowell foglalt nekünk egy szobát, ha minden igaz.- mosolygott Zayn. Annyira boldogok voltunk.
- Igen, persze. A másodikon jobbra a 123-as szoba.- tájékoztatott, közben pedig átadta Niall-nek a szobakulcsot. A boldogságunk még mindig felhőtlen volt. Elképesztő, hogy itt lesznek velem a legjobb barátaim és segítenek, támogatnak a verseny alatt.
A lift felé indultunk, de Harry megfogta a csuklóm és visszahúzott. Intett a többieknek, hogy menjenek nyugodtan. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne, kicsit meg is rémültem, de amikor mosolyra húzta száját, minden rossz gondolatom eltűnt. 
- Ma este ráérsz? Nem gyakorolsz?- vakarta tarkóját zavartan.
- Úgy terveztem, hogy ma nem gyakorolok, majd a következő 2 napban.- azt hiszem, a pólómon keresztül is látni lehetett, ahogy lüktet a szívem. 
- Akkor ma este 8-kor találkozunk ugyanitt?- fúrta pillantását enyémbe. Azt hittem, hogy boldogabb már nem lehetek a mai nap, de úgy látszik, mégis.
- Hát..persze.- dadogtam. - Harry, mire készülsz? - mosolyodtam el. 
- Majd meglátod.- kacsintott csibészesen és a lift felé húzott. 
Mikor felértünk, a többiek a lift előtt vártak minket. Mikor kinyílt az ajtó, "hú"-zni kezdtek, amin egy jót nevettem. Alig vártam már, hogy elmondjam Mirandának és Vanessa-nak a Harry-vel történteket. Ha az estére gondoltam, a szívem a megszokott ütemmódból hevesebbre váltott. Fogalmam sem volt, hogy mire készül, de annyit tudtam, hogy csodás lesz.