Sziasztok :)
Itt vagyok újra a 33. résszel. Tudom, hogy már megint nem felülre tette ki, de ígérem, hogy szombatra megcsinálom, hogy jó legyen :)
Csak annyit szeretnék, hogy felül lett egy újabb menüpont, ha van kedvetek, nézzetek be. :) Bár aki olvassa törit, az úgyis tudja, hogy miről van szó :DD
Nagyon szépen köszönöm a komikat ;)
Most csak ennyi, és akkor szombaton jelentkezem :))
Puszii:Zsófi ^^
~ Le vagy szavazva ~
"Jóbarát az, aki jön, mikor mindenki megy."
Miután leszerepeltünk, elmentünk ebédelni a Nando's-ba.
- Mit csináljunk estig?- kérdezte Niall teli szájjal.
- Szerintem ne menjünk ma sehova.- vágtam rá azonnal a kérdés hallatán.
- De miért?- szomorodott el Louis.
- Mert nem tudhatjuk, hogy mikor van az eredményhírdetés. Mi van, ha nem érünk vissza?- sápadtam el.
- Jajj, Alice! Ne reagálj már mindent túl.- tette vállamra kezét Vanessa.- Én is itt vagyok és különben is azt mondták, hogy este 7 óra felé várható az eredményhírdetés. Addig meg még van 6 óránk. Vagy ha szeretnéd, visszamegyünk 1 órával előbb.
- Hát....nem tudom.- még mindig bizonytalan voltam.
- Én benne vagyok.- szólalt meg Miranda.
- Én is.- ugrott fel Liam.
- Én is.- mondta sorba mindenki.
- Hát Alice, azt hiszem, hogy le-vagy-szavazva.- tagolta Louis, hogy mégjobban nyomatékosítsa bennem. Nem mintha nem fogtam volna fel úgy, ha rendesen mondja.
- Le vagyok szavazva? Most komolyan?- néztem körbe rajtuk, ők meg csak lelkesen bólogattak.
- Vigyázz Manchester, jövünk.- kiáltotta el magát Zayn, amin mosolyognom kellett..
1 óra múlva
Visszamentünk a házba átöltözni. Jól szerettem volna magam érezni, ezért egy csíkos, vékonypántú pólót és egy koptatott farmer rövidnadrágot vettem fel.
A sminkem kijavítottam, és fél óra alatt készen voltam. A fiúk kopogtattak, Louis szinte betörtetett a szobába.
- Nos, akkor sorolnám a helyszíneket.- állt ki a szoba közepére egy papírral a kezében és szónokolni kezdett.Nem bírtam ki nevetés nélkül. Fenyegetően rám nézett, próbált komoly maradni, de hamar elnevette magát ő is, majd folytatta.- Először megyünk a Trafford Centre-be.- nem akartam közbeszólni, hogy Harry-vel ott voltunk, legyen meglepetés. - Aztán megyünk a Market Street-re, a Manchester Catedral-hoz és végül elmegyünk a Mancester Eye-ba. Mindenkinek megfelel?- nézett fel a papír mögül. Mindenki bólintott, ami azt jelentette, hogy indulhatunk.
Peter, a fiúk sofőrje már várt minket. Beszálltunk a járműbe és elindultunk. Fél óra alatt megérkeztünk a -számomra már ismert- Trafford Centre-hez. Harry összekulcsolta kezét enyémmel, a többiek meg csak kikerekedett szemekkel néztek ránk.
- Ti együtt?- dadogott Miranda. Egy nagy mosolyt küldtünk felé, ő pedig sikítozni kezdett. A másik két "gerlepár" is ugyanúgy tett, ahogy mi, majd sétálni kezdtünk az épület bejárata felé. Most sem vélekedek róla másképp, mert gyönyörű volt. Mi lányok persze egyszerre a ruhaboltokat rohamoztuk meg, a fiúk addig kiosztottak pár autogrammot. Egyáltalán nem zavart, tudtam, hogy be fogják tartani a Nando's-ban tett ígéretüket. Megbíztam bennük, Harry-ben, így cseppnyi kis féltékenység nélkül válogattam a ruhadarabok között. Fél óra elteltével újra 8-an sétáltunk az üzletek mellett. Beültünk egy kávézóba, egy játékterembe is benéztünk. Nagyon jól éreztük magunkat és rájöttem, hogy hülye voltam, amikor nem akartam ebbe belemenni.
A Market Street-hez mindössze 15 perces volt az út. Mindig is imádtam a sétálóutcákat és most is nagyon élveztem. Vettünk egy karkötőt, ami a barátságunk jelképe volt. A fiúké fekete, a lányoké rózsaszín. Mindenki azonnal fel is rakta csuklójára. Ezzel a karkötővel örök barátságot fogadtunk egymásnak.
Harry-től kaptam egy másik, teljesen különböző karkötőt. Különféle medálkák lógtak rajta. Azt mondta, hogy szeretné ha mindig ezt viselném, ahogy ezt ő is fogja tenni. Nagyon megható pillanat volt, és majd' kicsattantam, annyira boldog voltam. Az az ellenállhatatlan mosoly, a szemei, az illatáról nem is beszélve...Kedvem lett volna azonnal rámászni és..(na jó, inkább megtartom magamnak a perverz gondolataimat) :D
A következő állomás - ahogy Louis megtervezte - a Manchester Catedral volt. Gyönyörű épület, és még ha nem is vagyok annyira hívő, aki minden nap imádkozik,minden egyes misén ott van, most mégis letérdeltem pár másodpercre, hogy megköszönjem, hogy a sors összehozott a fiúkkal, Vanessa-val és egy olyan nagyszerű fiút és barátnőt tudhatok magam mellett, mint Harry és Miranda.
Az utolsó állomás a Manchester Eye volt. Mivel már esteledett, a látvány lenyűgöző volt. Úgy éreztem magam, mint Londonban....óriáskerék, gyönyörű világítások. Mint egy álom.
Nem maradtunk sokat, talán itt töltöttük a legkevesebb időt, mivel vissza kellett menni a házba, és nem szerettünk volna elkésni.
Pontosan 7 órakor megjelentek a mentorok, és eljött az igazság pillanata.
Trafford Centre
Market Street
Manchester Cathedral
Manchester Eye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése