~ 36.rész ~

Hello újra :)
Tudom, tudom, hogy nagyon korán jöttem, de mivel semmi dolgom (beteg vagyok és csak fekszek), így könnyen tudtam hozni a részt :D Remélem hogy azért van olyan, aki örül ennek :)
Ami viszont egy kicsit elszomorít, az az hogy visszajelzéseket nem kapok....Tudom jól, hogy váratlan ez a fordulat hogy hamar hozom a részeket...de azért remélem hogy még mindig van olyan, aki olvassa a történetet.. :/ Mi van azzal a 11 rendszeres olvasómmal? :(
Remélem, hogy még nem felejtettétek el a törit...tudom azt is, hogy unalmas - legalábbis szerintem nagyon -, de igyekszem :D
Jó olvasást, és számítok rátok :D
Zsófi

~ Váratlan vendég  ~

 "Emlékek, néha fájnak, mégis szükségünk van rájuk " 

Leültünk a kanapéra, a horror film pedig elindult. Utálom a horrorokat. Ez lehet, hogy kislányosan hangzik, de félek. Nem akartam elvenni a többiek kedvét, ezért végignéztem.
Az egyik résznél nagyon megijedtem. Egy maszkos férfi sorban mészárolt le vagy 10 embert. Undorító látvány volt. Hangosan felkiáltottam és Harry-hez bújtam.
- Félsz? Kikapcsoljam?- nézett rám Niall.
- Félek..de nézhetjük tovább.- bólintottam.
Igazából semmi kedvem nem volt folytatni a filmet, de olyan jó volt Harry-t átölelni, és sosem szerettem volna onnan szabadulni. (Kicsit se vagyok perverz.. xdd)
Fél óra múlva a filmnek (végre) vége lett. Elköszöntünk a fiúktól, Harry-nek adtam egy jóéjt csókot, és visszamentünk a szobánkba. Fürdés és fogmosás után hamar el is aludtunk.

Reggel arra keltem, hogy valaki kopog. Álmos fejjel mentem ajtót nyitni, a hajam össze-vissza állt.
- Te?- kérdeztem tátott szájjal, majd kétszer is megdörgöltem a szemem, hátha csak az álmosság miatt halucinálok, de nem... Teljes egészében ott állt Steve, aki az exem.- Te mit keresel itt?
- Hozzád jöttem. Hiányoztál. Még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy, mint régen. Még kócos hajjal és álmos fejjel is. -mosolygott öntelten. Semmit nem változott...Azzal a lendülettel teljes erőmből pofon vágtam. Megérezhette, mert kezét azonnal az érintett pontra emelte. Mit képzel ez magáról? Ide jön, én meg majd térden állva könyörgök neki, hogy legyünk újra együtt, azok után, amit tett velem? Na nem...
- Meg ne lássalak mégegyszer.- csaptam rá az ajtót.
- Alice.- kiabált kintről.- A szüleim meghaltak.- suttogta, én pedig kinyitottam az ajtót, annyira megrémített, amit mondott, ő pedig már szinte sírt.- Csak te maradtál nekem. - nézett szemeimbe. Odébb álltam, hogy be tudjon jönni.Nagyon megsajnáltam. Tudom mit érezhetett, hiszen én is ugyanígy jártam....nekem sincsenek szüleim.
- Ülj le.- utasítottam. - Ők itt a barátnőim.- mutattam végig a még félálomban lévő lányokon.
- Sziasztok.- intett Steve.
- Mesélj el mindent.- ültem le mellé.
- A szüleim egy szörnyű autóbalesetben meghaltak.- hajtotta le fejét, és szipogni kezdett. Akaratom ellenére is megöleltem.
- Nyugodj meg, nincs semmi baj.- vigasztaltam.
- Mi történt?.- ült fel Vanessa.
- Ő itt Steve, a volt barátom.- mondtam. - Elvesztette a szüleit egy autóbalesetben.
- Ó.- suttogta Miranda. Ennyi volt, amit beszéltünk, mert azt mondták, hogy hagynak minket és átmennek a fiúkhoz.
Mikor már csak ketten voltunk, Steve megszólalt.
- Nincs hova mennem.- szipogott.
- Kitalálunk valamit. Biztos megengedik majd, hogy velünk maradj.- mosolyogtam rá, mire az ő arca is felderült.
- Annyira kedves vagy hozzám, még azok után is, hogy...
- Sssh. Felejtsük el.- kacsintottam. Gyönyörű kék szemeivel engem fürkészett, majd az egyik pillanatban közelebb hajolt, és megcsókolt. Nem ellenkeztem. Régebben is annyira imádtam a csókjait. Tudtam, hogy hülyeség az, amit csinálok, és éppen megcsalom Harry-t, de képtelen voltam ellenállni.

#Harry
Kopogtattak, én pedig tudtam, hogy a lányok azok. Mentem kinyitni az ajtót, és úgy is volt, ahogy azt gondoltam, a lányok álltak az ajtóban, Alice kivételével.
- Harry. Beszélnünk kell.- törtek be az ajtón. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de mentem utánuk.
- Alice a volt pasijával van.- magyarázta Miranda, mire nekem kikerekedtek a szemeim.
- Hogy?.- húztam fel szemöldököm.
- Egyszer csak kopogott, hogy egyedül van, a szülei meg meghaltak egy balesetben és nincs hova mennie.- folytatta Vanessa a magyarázkodást.
- Csak én érzem úgy, hogy ez a gyerek hazudik?- sóhajtott Miranda. - Harry, azonnal oda kell mennünk. - utasított.
Pár perc múlva már az ajtóban álltunk. Alice jött is kinyitni. Az exe az ágyán ült.
- Szia kicsim.- üdvözöltem egy csókkal, mire eltolt magától. Tudom, hogy hülyeség volt letámadnom, ráadásul direkt, de muszáj volt látnom annak a gyereknek az arcát.
- Harry.- jött zavarba. - Steve, ő itt a barátom, Harry.- mutatott be, mire én büszkén mosolyogtam.
- Tudom.- kacsintott, teljes nyugodtsággal. Szóval háborút akar? Hajrá. Semmi esélye velem szemben. Alice az én barátnőm és senki sem veheti el tőlem. - De jobb ha tudod, hogy az előbb velem csókolózott, és még most is azt csinálnánk,- ha nem többet -, ha te meg nem jelentél volna..- mivan? leesett az állam. Alice ezzel az idiótával csókolózott? Ezt nem hiszem el..
- Alice. Ugye ez nem igaz?- néztem rá félénken. Nem válaszolt, de a hallgatás beleegyezés. Fogtam magam, és elrohantam. Vanessa és Miranda kiabálva futottak utánam.

#Alice
Utáltam magam. Sőt, gyűlöltem, amiért ezt tettem Harry-vel. Ő nagyon jó hozzám, és tudom, hogy soha nem bántana meg, én pedig megcsaltam.
- Miért kellett ezt?- förmedtem rá Steve-re.
- Előbb-utóbb úgyis kiderült volna.- mondta halál nyugodtan. Felállt, magához húzott és újra megcsókolt. Próbáltam, de nem tudtam ellenkezni. Egyszerűen annyira magával rántott a szenvedély, hogy képtelen voltam rá.

#Louis
Harry örjöngve jött be a szobába. Fogalmam sem volt, hogy mi a baja, de Vanessa és Miranda is követték kiabálva.
- Harry, kérlek ne csinálj semmi hülyeséget.
- Tuti, hogy kényszerítette. - mondták a lányok, én pedig már tényleg nem értettem semmit.
- Mi folyik itt?- kérdeztem.
- Az, hogy a barátnőm pont most csalt meg.- csapta be a hűtő ajtót Harry, miután kivett belőle egy doboz fagyit. Ez jót nem jelenthetett...Ha Harry fagyit töm magába, akkor tényleg valami nagy baj van.
- Én sem tudom elhinni.- zokogott Miranda. - Alice nem ilyen.
- Beavatnátok engem is?- néztem rájuk. Vanessa felelt kérdésemre.
- Megjelent a semmiből Alice exe, alig pár perce, de már csókolóztak.- magyarázta idegesen.
- Ezt nem hiszem el.- mondtam. Haragudtam Alice-re. Nagyon...Ha Harry-nek szerelmi bánata van, bármire képes. - Kérlek hagyjatok magunkra.- kértem a lányokat. Beszélni szerettem volna Harry-vel.

#Miranda
 - Kérlek hagyjatok magunkra.- kért Louis. Úgy tettünk, ahogy kérte, és visszamentünk inkább a szobánkba, megnézni, hogy mi folyik ott, még mielőtt valami olyasmi történne, amit Alice később nagyon megbánna.
Beléptünk, és nagyon elképedtünk. Alice megint Steve-vel csókolózott. Egyszerűen már nem tudtam, mit mondjak, A legjobb barátnőm hogy tehet ilyet? Én nem ilyennek ismertem meg. Még azok után is képes ezt csinálni, hogy Harry teljesen kikészült, és bármire képes lenne ilyen állapotban? Egyszerűen lesújtott, amit láttam.
- Alice. Mégis mi a fészkesfenét csinálsz?- ordítottam rá.
- Én...én csak....- dadogott.
- Nagyot csalódtam, csalódtunk benned.- néztem rá, ő pedig sírni kezdett. Nem tudtam sajnálni. Vállalja a tettei következményeit.

  Steve