~ 57.rész ~

Sziasztok :))
Sorry, hogy csak most jelentkezek, több, mint 1 hét után, de a komik nem nagyon akartak összejönni, meg nekem sem volt igazán ihletem. Próbáltam úgy írni, hogy hosszabb legyen, nagyjából sikerült is. :))
Köszönöm szépen a komikat, és a 18 rendszeres olvasót. Az oldal már túl van a 17 500. látogatón is :D Nagyon köszönöm *-*
Ha szeretnétek velem kapcsolatba lépni, nyugodtan jelöljetek be facebookon: http://www.facebook.com/zsofii.esztergalyos
Van twitterem is természetesen, csak ott nem tudok már követni senkit sem, mert már 2000 embert követek. És addig, amíg össze nem jön a 2000 követőm, sajnos ez nem fog változni :// 
Igazából most nincs más mondanivalóm :))
Ha Karácsonyig nem jelentkeznék, akkor mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok! Legyetek jók :D 
7 komi után jövök :D 
Pusszantás: Zsófi :D

Holmes Chapel

Nagyjából 3 órán keresztül kocsikáztunk, mire Holmes Chapel-be értünk. Igen, 3 órát, ha nem számítjuk bele azt az időt, amikor megálltunk Birmingham-be, hogy együnk pár falatot, meg persze a természet is hívott már. 
Úgy gondoltam, hogy viszek valamit Harry szüleinek és Gemma-nak is, hogy már egyszerre jó ponttal induljak. Harry segített választani, így Gemma-nak egy karkötőt vettünk, a vérszerinti és a nevelőapjának is egy jó minőségű bort, és mivel Harry azt mondta, hogy az anyukája imád főzni, így egy szakácskönyvre esett a választásom. Remélem, hogy értékelni fogják ezt a kis gesztust.

Az egyik pillanatban arra eszméltem, hogy Harry fékez, a kocsi motorja meg leáll. Azonnal pánikolni kezdtem.
- Nyugi!.- mosolygott rám Harry, miközben kinyitotta nekem a kocsiajtót. Mély levegőt vettem, összekulcsoltam kezünket és megindultunk a bejárat felé. Nagy ház volt, szép és gondozott, tele mindenféle növénnyel.
Harry kopogott. Az ajtó szinte azonnal nyílt, mintha valaki ott várt volna minket az ajtóban.
- Öcsii.- ugrott Gemma Harry nyakába. Elmosolyodtam rajtuk, olyan édesek voltak.
- Hiányoztál.- pördítette meg testvérét Harry. - Semmit sem változtál!- nézett végig a lányon. - De, hadd mutassam be a barátnőmet, Alice-t!
- Szia!.- mosolygott rám Gemma. Nagyon kedves volt, és ennek köszönhetően egy kicsit megkönnyebbültem.
- Szia!.-köszöntem visszam, mire Gemma közelebb lépett, és megölelt. Először furcsa volt, de láttam, hogy Harry nagyon boldog, hogy így lát minket, ezért visszaöleltem. Azt hiszem, hogy ebből még egy jó barátság is születhet.
- Na, de menjünk már beljebb.- állt félre az útból Gemma, mi pedig beljebb mentünk. 
A ház belülről még nagyobbnak tűnt. A falak szép narancssárgára voltak meszelve. A levegőben isteni illatok terjengtek.
- Kisfiam!.- futott ki a konyhából Anne, Harry anyukája, majd szorosan megölelgette fiát. - Ó, látom nem egyedül érkeztél.- nézett fel rám Harry öleléséből, és ha eddig annyira nem is, de most már aztán totál ideges voltam. 
- Szia Harry!.- jött elő Harry nevelőapja. Köszönöm, Istenem!
Megölelgették egymást, aztán hamarosan már minden szempár engem figyelt.
- Anya, Robin, ő itt a barátnőm, Alice!.- mutatott felém Harry. A szülők kedvesen mosolyogtak.
- Jó Napot!.- köszöntem illedelmesen.
- Tegeződjünk.- mosolygott Anne, és ő is megölelt, mint ahogy az előbb Gemma is. Úgy látszik, ez a család olyan ölelgetős fajta, de nem bánom, mert imádom, hogy Harry is szinte minden percben átölel.
Robin is közelebb lépett, és ő is a lelkemre kötötte, hogy nehogy magázzam.Odaadtam az ajándékokat, amiket hoztam. Boldogsággal töltött el, hogy mindenki nagyon örült a saját kis meglepetésének.
"Később elmegyünk apuhoz is".- súgta oda nekem Harry. Válaszként rámosolyogtam.
Kezdtem feloldódni, ami talán annak is köszönhető volt, hogy mindenki olyan kedvesen bánt velem. A félelmem hamarosan elillant.
- Menjünk, üljünk le az asztalhoz!.- Anne. 
Mindenki úgy tett, ahogy kérte, és leültünk a már megterített asztalhoz. Zsúfolásig volt mindenféle jóval. Megkockáztatnám, hogy Niall elbírt volna-e ezzel a rengeteg kajával.
- Jó étvágyat!.- mondtuk szinte egyszerre, mire egy kicsit fel is nevettünk.
Először májgombóclevest ettünk, ami - mondanom sem kell - hogy isteni volt. Szépen be is táplálkoztam belőle.
- Alice! Hallom, hogy te is az X-Factorban vagy csapatban egy másik lánnyal. - szólalt meg Anne.
- Igen, és ráadásul a mi mentorunk is Simon..- válaszoltam két falat között.
- Nem nagyon nézem az idei évadot, még nem is hallottam, hogyan énekelsz. Szívesen meghallgatnálak.- mosolygott.
- Vacsora után biztos szívesen énekel valamit.- kacsintott rám Harry. Hát köszi szépen.
- Öö..igen, persze.- vágtam rá kicsit zavartan.
Hamarosan már a második fogást ettük. Közben nem nagyon beszélgettünk, csak néha-néha, ha Anne vagy Robin kérdezett valamit tőlem, és többet meg akartak tudni rólam, akkor válaszoltam a kérdésükre. Egész jól kijöttünk egymással.
- Köszönöm szépen, ez isteni volt.- mosolyogtam rá Anne-re.
- Egészségedre.!
Segítettem Anne-nek és Gemma-nak elpakolni, közben pedig jókat beszélgettünk, nevettünk. És persze eljött az az idő is, amikor énekelnem kellett. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy elfelejtették, de Gemma-nak túl jó a memóriája.
Nem akartam félősnek tűnni, ezért nem kellett sokat győzködniük, hogy énekeljek valamit. Meg hát az X-Factorban is egész Anglia lát. A kedvenc számomat választottam a fiúktól, ami a They don't know about us. Csak a refrént énekeltem, amibe Harry is beszállt a végére. Furcsa volt először, mert ugye Vanessa nem kísért most gitárral, de amikor már Harry is megszólaltatta azt az őrülten szexi, búgó hangját, minden bajom elszállt. A végén mindenki tapsolni kezdett.
- Gyönyörűen énekelsz.- dícsért meg Gemma. Nagyon jól esett.

- Szeretném, ha itt maradnátok éjszakára, mert már 10 óra is elmúlt, mire hazaérnétek már éjfél bőven lenne.- Anne.
- Aha, az tök jó lenne!.- mosolygott Gemma.
Harry rám nézett, én meg csak bólintottam, hogy tetszik az ötlet. Végülis jogos, hogy a szülők aggódnak. Én sem szeretek sötétben autókázni, mert nem igazán biztonságos. 
- Alice, alszol velem?.- nézett rám csillogó szemekkel Gemma. 
- Nem!.- vágta rá Harry.- Mert velem alszik.- mondta zavartan barátom. 
- Ez biztos jó ötlet?- tette fel azt a bizonyos kérdést Robin, amit ilyenkor a szülők szoktak kérdezni. 
- Nem lenne jobb külön?- csatlakozott Anne is. Megkezdődött a szülői aggodalom. Én csak zavaromban a földet bámultam. 
- Anya!.- nézett Harry szigorú pillantással Anne-ra. 
- Jó, na!.- mosolyodott el. - De mi aludni is szeretnénk!
- Ha ez akkora baj, akkor majd felmegyünk az emeletre, és nem az én szobámban leszünk. Különben sem kell rosszra gondolni. Nekem is és Alice-nak is meg van már a magához való esze.- mondta ingerülten Harry, közben Anne-ra és Robin-ra nézett felváltva. Én inkább csak csöndben maradtam, így is kínos volt az egész. 
- Jól van kisfiam.- dünnyögte Anne. 
Nagyjából fél óra múlva már az ágyakat is megvetettük, és épp az emeleti, ideiglenes szobánkban TV-ztünk. Valami hülye sorozat ment, de azt sem tudtam, hogy miről beszélnek benne, nem igazán figyeltem oda. Inkább azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy nagyszerű családba csöppentem bele, ahol kedvesen bánnak velem, és figyelnek rám. Gemma-tól féltem a legjobban, de aztán őt is nagyon megkedveltem. Ha minden igaz, reggel még el is megyünk egy kicsit sétálni, hogy jobban megismerjük egymást. Olyan jó volt végre találkozni Harry szüleivel és megismerni őket. Most már legalább van véleményük rólam, és nem csak azt mondják, hogy "Harry összeszedett valami nőt, akit be sem mer mutatni"
- Azt hiszem, én alszok.- suttogta Harry, aki már félálomban volt. Hát akkor nem csak rám volt fárasztó hatással ez a sorozat. 
- Én is.- mosolyodtam el, ahogy ránéztem. A haja össze-vissza állt, de nekem így is tökéletes volt. 
Betakartam magunkat, hozzá bújtam, ő átkarolt, és hamarosan, így, egymást ölelve aludtunk el.