~ 56.rész ~

Sziasztoook!! :))
Először is kezdeném azzal, hogy mint látjátok, végre az én blogomra is felkerült egy fejléc, amit nagyon-nagyon szépen köszönök MissMe-nek :DD Remélem, nektek is tetszik, én imádom :$
Azt is észrevehettétek már, hogy általában mindig este hozok részt, ezen nagyon változtatni sem szeretnék. Szóval ezután, ha összegyűlt a kért komi, akkor mindig este fogom hozni a friss részt. ;)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a 7 komit, felmérhetetlenül boldog vagyok :DD
A rész most nem lett a leghosszabb, de azért a szokásos hossz azért megvan :D Remélem, hogy nem lett olyan rossz, és hogy majd kapok komikat *-*
Valamit még muszáj elmondanom...gondolom már páran tudjátok, hogy a fiúk nemrég repültek vissza Londonba, és a The Wanted-el együtt jöttek. Állítólag a TW rajongók beszólogattak a fiúknak, és olyan dolgokat mondtak Liam-nek, hogy majdnem elsírta magát. Mit ne mondjak, szép kis világban élünk, mi? Ez azért szerintem szánalmas. De ezzel legalább a TW rajongók is mélyre süllyedtek, mert mi Directionerek sosem bántanánk más banda rajongóit...ugye jól mondom?

 Liam keze, miután bántották a TW fanok.. ://

Nagyjából ennyi, amit most el szerettem volna mondani. :) Bocsi a hosszú szövegért :DD
Jó olvasást! És 7 komi után újra jövök *-*
Zsófi :)

Köszi Simon

- Akkor azt hiszem, hogy a meglepinek is lőttek.- motyogta az orra alatt Vanessa.
- Milyen meglepi?.- csillantak fel a szemeim.
- Dehogy lőttek.- nevetett Miranda.
- Elmagyaráznátok? Ez így kissé kínai.- mértem végig a többieket.
- Nincs ezen semmiféle magyaráznivaló. Mi most szépen elhúzunk itthonról, ti pedig kimentek a kertbe.- magyarázott Miranda. Hát nem volt bőszavú, az biztos. Tényleg semmit nem értettem. - Akkor mehetünk?- nézett a többiekre, akik lelkesen bólogattak.
- De hát hová....?.- és már csapódott is mögöttük az ajtó.- Te érted ezt?- kérdeztem Harry-t döbbenten.
- Kicsit sem. De ha azt mondták, hogy menjünk ki a kertbe, hát menjünk.- mosolygott rám. Belekaroltam, majd elindultunk a hátsó ajtó felé. Harry elhúzta az ajtót, nekem pedig leesett az állam. A kert közepén állt egy asztal, megterítve, gyertyákkal a közepén.
- Pont mint Párizsban.- mosolyodtam el.
- Aha. De a kérdés csak az, hogy mit eszünk?.- nevetett fel Harry.
- Hát a hús az itt van, csak megsütve nincs. .- ekkor megpillantottam egy grill sütőt. - Az hiszem, hogy ez a probléma megoldva.
Begyújtottuk a sütőt, majd ráhelyeztük a mustáros hússzeleteket.
- Ez eltarthat pár percig. De mi lenne, ha addig fürödnénk egyet? Mármint itt a medencében?
- Benne vagyok.- mosolyogtam.
Visszamentünk a házba, én levettem a már eléggé kényelmetlen ruhámat, és felvettem helyette az egyik kedvenc bikinimet.

Mire elkészültem, Harry már kint volt a kertben és figyelt a húsokra. Kiléptem, és egyszerre felém fordította a fejét. Láttam, hogy teljesen kikészült a látványtól, de én még ráadásként a csípőmet is billegettem jobbra-balra.
- Mindig elvarázsolsz.- lehelt egy apró csókot az ajkamra, mikor odaértem hozzá.
- Szeretlek Harry!.- bújtam hozzá, és mélyeket szippantottam a levegőbe, ugyanis az illata mindent betölt és még mindig megöl.
- Mindjárt ehetünk, de akkor előtte fürödjünk, nem?.- mosolygott rám.
- Mehetünk.- válaszoltam és felálltam a székről.
Pár másodperc múlva az életem is lepergett előttem, mert egyszer csak nem éreztem magam alatt a talajt, ugyanis Harry ölbe fogott, és elkezdett rohanni velem egyenesen a medence felé. Ugrott egy nagyot, és mindkettőnket egyszerre lepett el a melegnek nem igazán mondható víz. Felúsztam a víz alól, és a hajamat kezdtem eltűrni az arcomból, miközben még mindig fuldokoltam. Harry csak mosolygott rajtam. Szép, mi? :))
- Na gyere ide.- húzott magához, és szorosan átölelt. Így voltunk még pár percig, néha úszkáltunk is egy kicsit. Az égen már világított a hold, egészen besötétedett.
- Te is érzed, amit én?.- szagoltam bele a levegőbe, aminek nem éppen volt jó illattal megtöltve.
- A hús!.- pattant ki Harry a vízből, és a grill felé rohant. Én is követtem. - Azt hiszem, hogy ma nem eszünk ebből.- fintorgott a húsra nézve. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szénné égett.- De ha gondolod, akkor elmehetünk egy étterembe.
- Ez nem szükséges..- nevettem. - A kaja nem számít, csak az, hogy veled lehessek.
Harry közelebb lépett, alig volt köztünk 1 cm távolság.
- Szeretném, ha holnap eljönnél velem Holmes Chapel-be. Végre be szeretnélek mutatni a családomnak.- suttogta fülembe, mire az egész testem libabőrös lett.
- Már alig várom.- csókoltam meg a nyakát.

*Másnap*
- Mégegyszer! Egy, két, há....- utasított Simon.
Próbán voltunk Vanessa-val, ahol kivételesen Harry is ott volt. Még sosem kísért el, ezért egy kicsit furcsa is volt, meg amúgy sem szoktam sokat énekelni előtte. Viszont sokat jelentett az ottléte, mert erőt adott.
A tegnap este csodálatos volt...fürödtünk még egy kicsit, majd elmentünk sétálni. Éjjel 3 óra volt, de a paparazzik még akkor sem pihentek. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk, de különösebben ez egyikünket sem zavart. Inkább próbáltunk egymásra figyelni. 
- Nagyszerű!.- feltűnt egy halvány mosoly Simon arcán, ami csak jót jelenthet. - Még holnap bejöttök, próbálunk egyet a színpadon is, és készek vagytok.
- Köszönjük.- mosolyogtam rá mentorukra.
- Harry! Nehogy valami bajuk legyen holnapig! Főleg Alice-al vigyázz, tudok pár érdekes dolgodról. Holnap be tudjon jönni próbálni!- emelte fel mutatóujját Simon, és szigorúan Harry-re nézett. Felnevettem, ahogy Vanessa is.
- Köszi Simon.- sóhajtott Harry, de aztán ő is elnevette magát.

- Alice, kész vagy már?.- hallottam meg Harry hangját a földszintről.
Már nagyon be voltam parázva attól, hogy Harry szülei mit fognak hozzám szólni. Nem akartam nekik csalódást okozni, ezért igyekeztem kicsípni magam, persze csak mértékkel, mert ringyónak sem akartam tűnni. Mellesleg ott van Gemma is, Harry nővére, talán tőle félek a legjobban. Ő is nőből van, és remélem, hogy nem akar majd minden áron eltaszítani az ő kis öccsétől.

- Itt vagyok.- sétáltam le a lépcsőn, és megláttam Harry-t, aki csak mosolygott egyet, amint végignézett rajtam. A többiek a nappaliban feküdtek, és TV-ztek, szokatlanul csendben voltak. - Hát ti?.- kérdeztem tőlük.
- Ne is mondd.- nyöszörgött Zayn.
- Azt hiszem, az éjjel túlzásba vittétek az ivást.- Harry.
- Ezt nehogy mégegyszer szóba hozd, mert kihányom a belem is.- feküdt el a kanapén Louis, és egy pléddel betakarta magát. A többiek is mind így voltak. Egymás hegyén-hátán feküdtek, de látszólag nem zavarta őket. Furcsa mód a lányok is elég másnaposak voltak. Merre járhattak az éjjel?  
- Oké. De mi most megyünk. Ha lehet, a ház maradjon meg.
- Most komolyan azt hiszed, hogy bármit is csinálni fognak? Csak nézz rájuk.- nevettem, ahogy végignéztem a nyöszörgő csapaton.
- Sosem lehet tudni..- válaszolt Harry, vállat vonva.
Felhúztam a magassarkúm, majd kiléptünk a házból. Beültünk a kocsiba, és elindultunk Holmes Chapel felé. Szerintem mondanom sem kell, hogy a szívem a torkomban dobogott.