~ 40.rész ~

40.rész! :)
El sem hiszem :) Köszönök nektek mindent :))
Most nem nagyon szeretnék dumálni..köszönöm a komikat és várom őket ehhez a részhez is. :) Lehet, hogy kicsit csöpögős, de ilyen is kell :P
Jó olvasást! :)

Szeretlek

- Kicsim, kelj fel, megérkeztünk.- keltegetett Harry.
Elég jól elaludhattam, mert az út nem volt valami rövid én pedig végigaludtam az egészet. Mondjuk nem is nagyon bánom, mert nem vagyok oda a hosszadalmas kocsikázásokért, utazgatásokért.
Semmi kedvem nem volt felkelni, de mivel mindezt Harry tette, boldogan nyitottam ki szemeimet hangja hallatán és azonnal magamhoz húztam. Megláttam a házunkat és egy kicsit elszomorodtam, mert ez azt jelentette, hogy egy időre el kell válnunk a fiúktól. Semmi kedvem nem volt Harry nélkül lenni....beletúrtam göndör fürtjeibe és megcsókoltam.
- Hé, nem lehetne ezt a szobában folytatni?- kezdte megint Louis a fintorgást.
- Hülye.- röhögtem.
- Nem akarok nélkületek lenni.- toporzékolt Niall.
- Hát én se, elhiheted.
- Akkor költözzetek hozzánk.- csillantak fel Harry szemei.
- Tényleg, az nagyon jó lenne.- mosolygott Liam.
- Igen, igen, igen.- kiabált Louis. Sosem tudja befogni a száját?...vagy legalább hallkabbra venni a dolgot? Örültem, hogy újra hallok a medencézés után, erre most megint...De persze örültem neki, hogy ennyire akarják, hogy velük éljünk.
- Veletek? Abban az orbitálisan nagy házban? - csodálkoztam el.
- Persze, legalább lesz aki csináljon nekem kaját.
- Kösz, Niall.- röhögtem.
- Na de komolyan. Olyan jó lenne.- ölelt át Harry.
- Én is bírnám a dolgot. - puszilta homlokon Mirandát Louis.
- 8-an egy házban, na már lécci...még Vanessa is jön.- remegtette pilláit Liam. Az igaz, hogy Vanessa is a fiúkhoz költözik, de neki nincs más választása, hiszen nem tudna hova menni.
- Szerintetek?- néztem végig a lányokon. Szemük csillogott, ezért kétségem sem volt a válasz felől. - Na jó, legyen. De csak mert szeretlek titeket.

**

Alig vártam már, hogy végre újra láthassam a szobám. Már nagyon hiányzott...egész London. Az itteni levegő, a környezet, az emberek, Kathrine, és minden, ami ideköt. Boldog voltam, hogy végre újra itthon lehetek.
Kathrine már alig várt minket, már 5 méterrel az ajtó előtt lehetett érezni a finom illatokat, amik a házból szálltak.  Mikor bementünk, muszáj volt elmosolyodnom, mert Kathrine éppen "szakácssapkában" mosogatott, közben pedig valami dalt dudorászott és táncikált. Nagyon édes volt, de vicces is. Szegénynek nincs valami jó hangja, biztos, hogy nem a testvérére ütött. De a látvány ami elém tárult...az asztal meg volt terítve, tele volt mindenféle finomsággal. A nyál azonnal összefutott a számban, a hasam pedig korogni kezdett.
Mikor meglátott minket, úgy megijedt, hogy felsikított és a kifröccsent "víztócsában" épphogy nem csúszott el, és nem esett orra.
- Ööö.. sziasztok lányok.- mosolygott. Most már nem bírtam tovább, muszáj volt kiengednem a kitörni készülő nevetésemet.- Hé, ez a köszönet, amiért egész délelőtt itt álltam a konyhában és főztem nektek?
- Kathrine.- rohant oda Miranda testvéréhez.
- Hiányoztál már nagyon.- öleltem át én is.
- Ti is nekem. Amióta Miranda utánad ment, teljesen egyedül voltam, és már nem tudtam hogy mit csináljak, mert majdnem megevett az unalom.- nevetett. - Remélem éhesek vagytok.
- Nagyon.- ujjongtunk és már el is foglaltuk helyünket az asztalnál.
Az előétel húsleves volt, ami a személyes kedvencem és amit én tanítottam meg Kathrine-nek. Sokat gyakorolhatta, mert nagyon finom lett.
Aztán a főétel rántott csirkemell volt, sültkrumplival, uborkasalátával.
A desszert pedig somlói galuska.
Nagyon finom volt minden, szépen be is kajáltunk. Magyaros volt a kaja és egyszerű, de szerintem ennél nincs is jobb. Húsleves, rántotthús...a legjobb a világon. Megköszöntük a gesztust, majd segítettünk elpakolni.
A telefonom csörögni kezdett, a kijelzőn Harry fényképe jelent meg. Hamar fel is vettem.
- Szia édesem. Na hogy álltok? Mikor mehetünk értetek?- tényleg, úgy volt, hogy odaköltözünk, nekem pedig teljesen kiment a fejemből.
- Az a helyzet, hogy még el sem kezdtük a pakolást.- sóhajtottam egyet. Igaz, hogy nem kell sokat cuccolni, mert a dolgaink nagy része már benne van a bőröndökben.
- Értem. És nagyjából mire végeztek?
- Körülbelül 2 óra múlva.- mosolyodtam el.
- Rendben, akkor 2 óra múlva értetek megyünk. Szia kicsim.- köszönt el és letette a telefont.
- Milyen pakolást nem kezdtetek el?- nézett rám felhúzott szemöldökkel Kath.
- Az a helyzet, hogy a fiúk megkértek minket, hogy költözzünk oda hozzájuk, mi pedig belementünk.- magyarázta Miranda.
- Oh. Értem. De nekem aztán jók legyetek.- kacsintott.
- Jajj Kath, nem kell egyszerre a legrosszabbra gondolni. Elég érettek vagyunk már és van eszünk.

Összepakoltuk a maradék cuccunkat, eltettünk szinte mindent, a szoba pedig üresen állt. Furcsa volt így, utoljára akkor nézett így ki, mielőtt ideköltöztem volna Mirandáékhoz. Körbenéztem, hogy minden rendben van-e, már sétáltam volna ki, de ekkor valaki hátulról megölelt. Amint megéreztem azt az elképesztően jó illatát, tudtam, hogy ki az illető.
- Harry.- fordultam meg lassan és nyomtam egy csókot szájára.
- Hiányoztál.- húzott magához egy újabb csókért.
- Te is nagyon.- túrtam bele göndör fürtjeibe.
- Ne már, tudod, hogy ezt utálom.
- Épp azért csinálom.- pusziltam meg és csak mégjobban összekócoltam haját.
- Ezt még visszakapod.- mosolygott, majd megcsókolt és lefektetett az ágyra. Hevesen kezdett csókolni, majd nyelve is utat nyert számba, amit rendesen feltérképezett. Áttért nyakamra, amit először puszilgatni, majd szívogatni kezdett. Egy halk nyögés hagyta el számat, amire csak mégjobban felpörgött. Erősebben kezdte szívni bőrömet, majd a puszilgatást a hasamnál és a derekamnál folytatta.
- Indulhatunk?.- toppant be a szobába Miranda. Mindig a legjobbkor..
- Persze.- mosolygott Harry, mintha mi sem történt volna.Felálltam én is zavartan az ágyról, kicsit rendbe hoztam magam és végre készen álltam az indulásra.
Körbenéztem szobámon, majd becsuktam az ajtót.
- Szia Kath.- búcsúztunk el tőle. A fiúk háza nincs ugyan messze, de akkor sem láthatjuk egymást minden nap a koncertek és az X-Factor miatt.
- Bocsi.- súgta oda Miranda, az előbbi kis incidensért. Rámosolyogtam, ezzel arra utalva, hogy nem haragszom. Beültünk a kocsiba a többiek mellé, akik már vártak minket.
- Indulhatunk?
- Igen.- válaszoltam boldogan.
- Legközelebb bezárom az ajtót.- súgta fülembe Harry, mire felnevettem. A többiek persze nem értették a dolgot, de pár másodperc múlva már mindenki újra a saját dolgával foglalkozott.

 

Negyed óra se kellett, hogy megérkezzünk a fiúk házához, mert csak pár utcányira laknak tőlünk.  Peter bejárt a garázsba a fotósok miatt. Egy idő után úgyis feltűnik majd mindenkinek, hogy a fiúk házából járkálunk ki-be, de egyenlőre jobb, ha nem tudja ország-világ. Becipekedtünk, ami nem telt sok időbe, hiszen 9-en voltunk.Még mindig ámulatba tudott ejteni a ház, annak ellenére is, hogy már nem egyszer voltunk itt. Még mindig képes vagyok eltévedni. :)
- Sziasztok fiúk...lányok.- jött be az ajtón egy számomra ismeretlen férfi.
- Billie. Jó, hogy itt vagy.- rázott kezet a férfivel Liam. - Billie a menedzserünk.- mutatta be nekünk.
- Örvendek.- nyújtottam kezemet.
- Úgyszint.- mosolygott kedvesen.- De fiúk, kik ezek a bájos hölgyek?
- Alice az én barátnőm.
- Miranda az enyém.
- Vanessa pedig az enyém.- ugrottak mellénk a fiúk.
- Á, már értem. - mosolygott Billie.
- Amúgy mi járatban vagy? - kérdezte tőle Zayn.
- Csak azt akartam mondani, hogy el kell utaznunk pár napra.
- De mégis hova?
- Amerikában lesz egy interjútok.
- És mikor?
- Már holnap Amerikában kell lennünk.
- Mi?- lepődött meg mind az 5 fiú.
- Muszáj srácok.Az interjú felvételről lesz, rá két napjára fogják leadni a TV-ben.
- De ugye a lányok is jöhetnek?- kérdezte Harry, közben a kezemet szorongatta.
- Természetesen.- válaszolt a menedzser.
- Hú.- fújt egy nagyot Harold.
Örültem neki, hogy Amerikába kell mennünk, mert még sosem jártam ott, és biztos nagyon szép lehet. Megintcsak jól jött, hogy a bőröndben van minden cuccunk, így nem kell még a pakolászással foglalkozni. Csak a fiúknak kell még elrakni pár dolgot, az meg hamar meg van.
- Akkor megmondom Peter-nek, hogy reggel 8-ra készítse elő a kocsit. És ha lehet, ne késsetek. Sziasztok.- hagyta el a házat az új ismerős.
- Alig várom már.- huppantam le a kanapéra.
- Én is drágám.-  ölelt át hátulról Harry.
- Enni kéne valamit, aztán meg pakolni.
- A pakolás..az utazás legrosszabb része.- Louis.
- Úgyis ránk marad.- nevettem. - Ki mit kér enni?
- Pizza.- kiáltott fel Niall.
- Muszáj mindig ilyen egészségtelen szarokat enni?
- Igen, mert finom.
- Rendben van, kaphatsz pizzát, ha mindenkinek megfelel és nem úgy rendeljük, hanem itthon csináljuk.
- Nekem úgy is jó, csak pizza legyen.
Mindenki beleegyezett, így a lányokkal sütöttünk 5 félét...Elég soknak hangzik, de Niall ebből simán megeszik kettőt. Csináltunk gombásat, Hawaii-t, csirkemelleset, bolognai-sat és sonkásat. Negyed óra múlva már nyomuk sem volt. Annyira teleettük magunkat, hogy meg sem bírtunk mozdulni, de még a rakodás hátra volt. Még szerencse, hogy feltalálták a mosogatógépet.. :) Hamar végeztünk, mert még Liam is segített, a többi fiú meg csak elfeküdt a kanapén. Jó kis segítségek. :D
Már csak a pakolás volt hátra, amivel 1 óra alatt végeztünk. Megfürödtem, fogat mostam és fáradtan zuhantam be Harry mellé az ágyba.
- Alice.- szólított meg.
- Igen szivem?
- Én..- mondta halkan és félénken, mire kezdtem pánikba esni.
- Valami baj van?
- Semmi baj, csak tudod én...- nézett szemembe, megfogta kezem és folytatta.- Én...szeretlek Alice.
Amint ezt kimondta, boldogság járta át minden porcikámat. Meg sem tudtam szólalni a meglepődöttségtől és az örömtől. Először mondta ki, és nekem ez mindennél többet jelentett.
- Harry.- csókoltam meg, a szemem könnybe lábadt és lassan le is gurult ez első könnycsepp. - Én is, nagyon.- suttogtam.
Szorosan magamhoz húztam és soha többet nem szerettem volna elengedni. Így, egymást átkarolva feküdtünk és csak néztük egymást. Akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy nagyon szeretem és szerelmes vagyok belé.
- Jóéjt édes.- pusziltam meg arcát.
- Neked is kicsim.
Még pár percet gondolkodtam a másnapon, hogy milyen lesz újra repülőn ülni, illetve milyen lesz Amerikában. Persze alig vártam már, hiszen a fiúkkal és a legjobb barátnőimmel leszek. Abban biztos voltam, hogy röhögésben és jókedvben nem lesz hiány.
Nem tudtam sokat ezen agyalni, mert hamar elnyomott az álom.