~ 45.rész ~

Sziasztok. :))
Tudom, hogy meg volt a 3 komi és meg is ígértem, hogy kirakom a részt, csak nem voltam itthon és gépközelbe sem. Sajnálom! 
De viszont most itt van :) Elég romantikusra, úgymond "nyálasra" sikeredett, de szerintem sokan kedvelni fogjátok. :) Ha másért nem is, de a vége miatt biztos. :D
Az oldal látogatottsága túllépte a 10700-at és 14 rendszeres olvasóm van *-* Nagyon-nagyon szépen köszönöm. :D
Holnap végre hallhatjuk a Little Things-et *-* Alig várom már :P 09:00-kor hallgassátok a Hits Radio-t!
A komihatáron nem változtatok, tehát 3 komi után ismét jelentkezek. :D
Legyetek jók, használjátok ki a szünetet, már amennyire lehet ilyen hülye időben. :D
Puszii. :D

Az első szerelmes éjszaka

Vanessa hamarosan felébredt, és mikor meglátta, hogy vigyorgok, mint a tejbetök, kicsit se nézett hülyének. :D
- Mi ennek a jókedvnek az oka?- kérdezte, miközben felült, és ásított egy nagyot.
- Visszajöttek a fiúk.- kezdtem el ugrálni és sikítozni (?)
- Mi?- nézett kikerekedett szemekkel.
- Jól hallottad.- futottam oda hozzá, és hosszasan megöleltem.- Harry az előbb volt itt és....-elmeséltem az egész sztorit, onnantól kezdve, hogy felkeltem egy cetlivel a homlokomon. :D
- Azta k*rva.- ugrándozott örömében már ő is.
- Látni akarom Niall-t!
- Harry azt mondta, hogy hamarosan jönnek. Most elvileg otthon vannak Mirandával.
- Dejó. Gondolom nem kis meglepetés érte Mirandát sem.- mosolygott.
- Szerintem egy kisebb sokkot kaphatott.- röhögtem.

*Este*
Nemrég mentek el a fiúk, itt voltak szinte egész délután és még Mirandát is elhozták magukkal. Rengeteget beszélgettünk.
Megtudtuk az eredményt is, hogy Simon hogyan döntött. Közölte velünk azt, amire a világon mindennél jobban vágytunk. Azt, hogy tovább mehetünk. Annyira boldogok vagyunk, teljesen be vagyunk sózva. Holnap már indul is a kemény meló.
- Nyugi már.- szólt rám Vanessa, mert csak össze-vissza járkáltam a szobában, mint egy idióta. Annyira izgultam már a randi miatt.
- De izgulok.- huppantam le az ágyra.
- Ez természetes. De minden oké lesz.- veregette meg vállam.
- Remélem.- mosolyogtam  halványan.
- Gyönyörű vagy. Nem lesz semmi gond.- nyomott egy puszit arcomra.
Egy virágmintás fehér, combközépig érő egyberuhát viseltem egy barna magassarkúval, és rengeteg kiegészítővel. Vanessa befonta  hajam, valami érdekes technikát alkalmazva, de nagyon tetszett a végeredmény. A szemhéjam barnás-arany árnyalatra volt kifestve. Használtam egy kis szempillaspirált, a számon végighúztam egyszer-kétszer a szájfény "ecsetet" és készen voltam.

Nem mondom, hogy hamar elkészültem, mert egyáltalán nem, sőt..De megvoltam elégedve az eredménnyel. Pár perccel 8 előtt kopogtattak. Tudtam, hogy Harry az, ezért boldogan nyitottam ajtót.
Simon eleinte nem örült az ötletnek, hogy elhagyom a házat, de miután Harry beszélt a fejével, nem is volt  kérdés afelől, hogy elmehetek-e.
- Mesésen nézel ki.- támaszkodott az ajtónak karba tett kezekkel és féloldalasan mosolygott. Komolyan mondom, hogy ebbe fogok belehalni, ebbe az őrülten szexi mosolyába.
Nem válaszoltam, köszönetképp nekirontottam és megcsókoltam. Nem bírtam neki ellenállni.. az illata már 10 méterről érződött, azok a göndör fürtök, a szemei...regéljek még? :D
- Elmentünk.- szóltam oda Vanessa-nak, aki a távolból nézett minket és mosolygott, közben pedig a szemöldökét húzogatta. Jellemző! :)
- Hova viszel?- tettem fel egyszerre ezt a megszokott kérdést, amint kiléptünk az ajtón.
- Titok.- kacsintott, de én nem értem be ennyivel.
- Na már, lécci,lécci.- könyörögtem kiskutya szemekkel. Szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve hevesen kutatott enyém után. Nem kellett neki sok, hogy párra találjon. Ezek után már egy kicsit sem érdekelt, hogy hová megyünk, csak az, hogy vele lehetek, életem szerelmével.

Fél órás kocsikázás után egy kisebb tisztásféleséghez értünk, ahol egyetlen egy kis faház ágaskodott. Olyan szép volt, és megnyugtató a környezet. Egy tökéletes randihelyszín. Harry csuklómnál fogva behúzott a házba, ahol leesett az állam, szinte már a padlót súrolta.
- Harry...ez...ez.- dadogtam. Hirtelen semmit sem tudtam mondani, annyira lenyűgözött a látvány.
Az egész házban sötét volt, csak a gyertyák adtak némi kis fényt. Az asztal meg volt terítve 2 személyre, pezsgő, étel rengeteg mennyiségben. Egy igazi gyertyafényes vacsora.
- Ezt mind te csináltad?- nyögtem ki végre egy értelmesnek nevezhető mondatot.
- Hát nagyrészben...A kaját azt Miranda segített megfőzni. De a terítéket, meg minden mást a házban én csináltam.- vakarta tarkóját.
- Édesem, annyira szeretlek.- bújtam hozzá, és egy csókot leheltem ajkára. - Köszönöm.- suttogtam fülébe.
- Ez semmi ahhoz képest, amit megérdemelnél.- kacsintott.- Na, eszünk?- húzott az asztalhoz.
Kihúzta nekem a széket, mint egy igazi úriember - amin egyébként jót mosolyogtam - majd ő is helyet foglalt.
Az ételek nagyon finomak voltak, szépen be is ettünk belőlük. Harry hangosan csámcsogott, mire  kitört belőlem a nevetés. Olyan édes..
- Pezsgőt?- emelte fel az italt az asztalról és elkezdte kibontani.
- Ne.. Harry! Vigyá... - ki sem tudtam mondani, mert a pezsgő dugója nagy pukkanással elrepült és egyenesen az ablaknak csapódott, amit sikeresen betört. Az ablakon egy óriási lyuk tátongott. Harry hangosan elkezdett nevetni, de már én is a hasamat fogtam. A ház tulajdonosa biztos nem lesz elragadtatva a látványtól. :D
Miután egy kissé sikerült lenyugodnunk, töltött egy pohárral mindkettőnknek, és koccintottunk.
- Kettőnkre!.- mosolygott.
- Kettőnkre!.
A vacsora után nekiálltam elrakodni.
- Hé, mi csinálsz?
- Csak egy kicsit elrakodok.
- Nem, arról szó sem lehet.- húzott magához.- Kit érdekel most a rakodás, mikor egy randin vagyok életem nőjével?- mosolygott féloldalasan, majd szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen igaza volt..mit foglalkozok én ilyenkor a kupival?
Ajka először finoman érintette enyémet, majd beleharapott alsó ajkamba, mire nyelve bejutást nyert számba. A pillangók a hasamban azonnal felébredtek és megállíthatatlanul mozogtak.
Egy percre sem váltam el Harry-től. Erősen a hajába túrtam, mire belenyögött csókunkba.
A következő percben már az ágyon kötöttünk ki, és csókcsatánk még most sem szakadt meg.
Kívántam őt.....ennyire talán még soha. Hirtelen mozdulattal húzta le vállamról a ruhám pántját, amit aztán egyre lejjebb húzott rólam, míg végül fehérneműben feküdtem alatta.
Áttért nyakamra, és finoman szívogatni kezdte, párszor bele is harapott. Számat halk nyögések hagyták el.
Eléggé zavart, hogy Harry-ről még egy darab ruha sem került le, ezért szinte szétszaggatva téptem le róla pólóját. Ő továbbra sem állt le nyakam "kínzásával".
Körmömet párszor belevéstem hátába, amit meg is érezhetett, ugyanis párszor felszisszent, de igazából nem vetett rá nagy figyelmet.
- Biztos vagy ebben?- nézett rám óriás, zöld szemeivel, melyek tele voltak vággyal.
- Teljesen.- tapasztottam be száját egy csókkal.- Csak...én még...nem.- lihegtem.
- Ezért kérdeztem. Készen állsz?- simogatta arcomat.
- Készen.
- De nem akarok neked fájdalmat okozni
- Kuss már Harry! Csak csináld.- kiáltottam. Nem is kellett kétszer kérni, azonnal lehúzta rólam melltartómat.
- Gyönyörű vagy.- csókolgatott. Egyre lejjebb ment, míg végül elérte csipkés franciabugyim vonalát. Elhalmozta csókokkal hasam alját, amit alig bírtam ki sikítások nélkül.
- Kérlek Harry... ne kínozz.- sóhajtottam. Lekerült rólam az utolsó ruhadarab is. Innentől kezdve teljesen átadtam magam neki. Pár percen belül Harry-n sem volt semmi.
Kicsit megijedtem férfiasságát látva, amit észrevehetett, zavarba is jött, de pár másodperc múlva már egyikünk sem foglalkozott ezzel.
- Biztos vagy benne?- kérdezte meg mégegyszer utoljára.
- Harold Edward Styles! Hányszor mondjam már el, hogy kívánlak?- szinte már ráüvöltöttem.
Végre megértette, hogy mit akarok, ugyanis elővett egy óvszert.
Amint megéreztem magamban méretét, egy óriásit sikítottam. A fájdalmam "enyhítésére" csókokkal halmozott el. Kellett még pár perc, hogy megszokjam a helyzetet, de hamarosan a fájdalmat a gyönyör váltotta fel.
- Csodálatos vagy.- dőlt le mellém zihálva.
- Szeretlek Harry.-  tettem fejemet mellkasára.
Magunkra rántottam a takarót, majd halk szuszogásától hamar álomba merültem.