~ 44.rész ~

Ittvagyok újra. :)
Megvan a 3 komi, aminek nagyon örülök. :))
El sem tudom hinni, hogy az oldalnak már több mint 10 000 látogatottsága van! Annyira boldoggá tesztek!
Remélem, hogy a rész elnyeri a tetszéseteket és észreveszitek a fordulatot, amire talán még ti sem számítottatok *-*
Linkeltem be egy zenét, örülnék, ha közbe elindítanátok. :)Ha elolvastátok a szöveget és utána zavar a zene, nyugodtan kapcsoljátok le. :) Engem személy szerint nem zavar. :D
Továbbra is megszeretném tartani a 3 komi határt, bár örülnék, ha többet kapnék :$
Szóval akkor 3 komment után ismét jelentkezem. :)
Jók legyetek, pusziii *-*

Te...te itt?

Itthon tökölök, vagyis a fiúk házában...de hiszen már ez az otthonom. 2 napja mentek el, azóta pedig nem találjuk fel magunkat. Vanessa-val készülünk a mentor ház fordulóra, aztán beszélgetünk, TV-zünk és kb. ennyi.
Simont kaptuk mentorunknak, aminek nagyon örülök. Nem azért mert a fiúk mentora is ő volt - na jó, ezért is - de legfőképpen azért, mert nagyon tisztelem a munkásságát. Örülök, hogy volt alkalmam közelebbről is megismerkedni vele. Gondolok például a stúdiózásra.
Vanessa-val választanunk kellett egy csapatnevet - szerintem ez egyértelmű - ami közös megegyezéssel a Gossip Girls lett. Vanessa találta ki ezt a nevet, nekem pedig nagyon megtetszett és azonnal beleszerettem. Szóval a mentorok háza fordulóra már Gossip Girls néven térünk vissza.
6 hét. Hogy fogom én azt kibírni? Alig mentek el 2 napja, de már most megőrülök... Kezembe kaptam a telefonom és elkezdtem pötyögni: "Borzasztóan hiányzol! Folyton rád gondolok..Siess haza! Szeretlek!" Elküldtem az SMS-t, majd rámtört a sírás.
- Mi a baj?- jöttek oda a lányok a szipogásomat hallva.
- Csak...nagyon hiányzik.- bőgtem.
- Nekünk is nagyon hiányoznak...egytől egyig. De meglátod, hamar el fog telni ez a 6 hét.- próbált vigasztalni Miranda, de nem hiszem, hogy ő maga is komolyan gondolta, amit mondott.
- Remélem.- szipogtam.
A telefonom rezegni kezdett. Mikor megláttam, hogy Harry írt, máris egy fokkal jobb kedvem lett.  "Te is nagyon hiányzol...megőrülök. Hülye interjúk, dedikálások..esküszöm feladnék mindent, hogy veled lehessek. Szeretlek xx."
Annyira jól esett az SMS-e. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, még akkor is, ha abban a pillanatban legszívesebben öngyilkos lettem volna.

*1 hét múlva*
- Sziasztok.- szóltam bele félénken a mikrofonba, mikor megálltunk Simon és segítője előtt, aki Kelly Rowland volt.
- Hogy vagytok?- mosolygott kedvesen Simon.
- Rengeteget gyakoroltunk a versenyre és végigizgultuk az előző napokat, de most már jobb, hogy végre itt lehetünk előttetek. - válaszolt Vanessa.
- Már mi is vártunk titeket. Sok szerencsét.
A gitár, ami kísért minket, felpendült. Adele-tól énekeltük a Rolling in the deep-et (kattints rá!-szerk.megj.) akusztikus változatban.Vanessa kezdett el énekelni:
There's a fire starting in my heart, 
Reaching a fever pitch 
And it's bringing me out the dark.
Finally, I can see you cristal clear,
Go ahead and sell me out 
And I'll lay your ship bare.... 
See how I'll leave with every piece of you, 
Don't underestimate the things that I will do.
There's a fire starting in my heart, 
Reaching a fever pitch 
And it's bringing me out the dark.
- Vanessa nagyon jól kezdett, így bátran folytattam az éneklést:
The scars of your love remind me of us, 
They keep me thinking that we almost had it all, 
The scars of your love, they leave me breathless,
I can't help feeling.
A refrént közösen énekeltük és- ahogy azt egy bandában szokás- két szólamban. Én énekeltem magasan, Vanessa pedig mélyebb hangon. Szerintem nagyon jól sikerült a produkciónk. A végén rámosolyogtunk Simon-ra és Kelly-re, majd elballagtunk. Mikor már végre ketten voltunk, és egy kamera sem vett minket, boldogan öleltem át Vanessa-t. Nem akarok nagyképűnek tűnni, nem is azért mondom, de szerint nagyon jók voltunk.Lecuccoltunk az erre az alkalomra kapott szobánkba. Felhívtam Mirandát, hiszen ő egyedül van a fiúk házában. Igen, teljesen egyedül abban az óriás házban. Már most hiányzik...
Nem kellett sokat várnom, hogy felvegye a telefont.
- Haló?
- Szia Mir.- köszöntem mosolyogva, bár ezt ő nem láthatta. - Mizujs?
- Épp kaját csinálok. És Tv-zek egész nap. Unalmas nélkületek. Azt hiszem, estére átmegyek Kathrine-hez, mert egyedül tuti be fogok rezelni. - muszáj volt elmosolyodnom a hallottakon.- Na de mesélj. Hogy ment a verseny?
- Tökéletesen. Vagyis szerintünk nagyon jó volt, remélem, hogy Simon is így gondolja majd. Holnapra már mi is okosabbak leszünk.- sóhajtottam a másnapra gondolva, mikor majd megtudjuk, hogy mehetünk-e az élő show-ba.- De most leteszem. Vigyázz magadra. Puszi.- nyomtam ki a készüléket meg sem várva barátnőm válaszát. Tudom, hogy egy kicsit bunkóság volt tőlem, de nagyon hiányzik és tuti nem bírtam volna sokáig beszélgetni vele anélkül, hogy el ne bőgjem magam.
Vanessa a fürdőben volt, én pedig úgy döntöttem, hogy felnézek twitterre. Nem is tudom mikor voltam fent utoljára, de az biztos, hogy nagyon régen. A követőim száma szépen megszaporodott, épphogy el nem érte az 1 milliót. Jézusom, még belegondolni is felemelő érzés...1 millió ember. Nagyon örültem neki. Rengeteg értesítésem és üzenetem volt Belenéztem párba és válaszolgattam is rájuk. A legtöbb üzenetben az állt, hogy látták az interjút, és hogy örülnek nekünk Harry-vel. Az egyik lány nagyon kedves volt. @lialove1d345-Szia Alice. Hogy vagy? Épp az előbb láttam az interjút, és örömmel hallottam, hogy együtt vagytok Harry-vel. Sok boldogságot és sok sikert az X-Factorhoz is. Puszi a többieknek is. :)
Nagyon örültem ennek az üzenetnek, igazán kedves volt a lány. Visszaírtam neki, hogy nagyon szépen köszönjük. Ami üzeneteket megnéztem, mindre csak rövid válaszokat adtam.
Persze a gyűlölködő üzenetek most sem maradhattak el. 
@harryfanUK- Együtt vagytok Harry-vel? Harry egy ilyen kis...k*rvával? Kicsinállak! Harry csak az enyém, senki másé!
Eléggé megrettentem, miközben olvastam...kicsinállak. Ez csengett a fejemben.
- Mit csinálsz?- jött ki a fürdőböl Vanessa és leült mellém az ágyra. A haja törölközőbe volt csavarva és elég viccesen nézett ki.
- Csak felnéztem twitterre. Ezt nézd meg!- fordítottam felé a laptopot, megmutatva neki az üzenetet. A szeme gyorsan mozgott jobbra-balra és grimaszolt egyet.
- Ne is foglalkozz vele.- kacsintott egyet. Teljesen egyet értettem vele. Tweet-eltem egy sort, nehogy a végén még azt higyjék, hogy eltűntem, vagy valami....
Holnap kiderül, hogy mi lesz velünk. Szorítsatok! Jóéjt!
Ezután eltettem a laptopom, bebújtam a takaró alá, és szinte azonnal el is aludtam.

Reggel frissen ébredtem, kipattantam a még alvó Vanessa mellől és a fürdő felé vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe, majd a homlokomon egy kis rózsaszín cetlit vettem észre (?)
Levettem a kis papírdarabot és olvasni kezdem. Ez állt rajta:  
Jó reggelt hercegnő! Vár egy kis meglepetés. :) 
Elgondolkodtam, de aztán arra jutottam, hogy biztos Vanessa szórakozik velem, így a kis papírdarabot kidobtam a kukába. A bőröndömhöz sétáltam (hát igen, nem nagyon szeretek kicuccolni) és kiválasztottam a mai napra szánt ruhámat.

Úgy döntöttem, hogy kinézek egy kicsit a ház udvarára. Még úgysem jártam be a helyet, pedig biztos nagyon szép. Amikor húztam fel a cipőmet, ismét találtam egy kis cetlit, ami most a cipőmre volt rakva.  
Gyere a kertbe :) -olvastam. Kezdtem kíváncsi lenni, ezért követtem az utasítást, és kimentem a kertbe. Az egyik bokron megláttam egy újabb papírt.  
Még pár lépés előre. :)
Már kezdtem azt hinni, hogy ez egy nagy átverés, és valaki szépen kiröhög. De a kíváncsiságom nem hagyott alább. Mentem tovább, kis cetliket kutatva, de sehol sem találtam többet. Aztán egy fához értem, amire egy kisház volt építve. A létrán - amin fellehetett jutni a házba - találtam meg a következő papírt. 
Mássz fel. ;)
Teljesítettem a kérést, és felmásztam. Beléptem a kis házikóba, és azt hittem, hogy ott helyben összeesek. A szívem vadul lüktetni kezdett és kirázott a hideg.
- Te..te itt?- kezdtem el dadogni. Annyira lemerevedtem. Ő csak szüntelenül mosolygott, közelebb lépett, államnál fogva felemelte a fejem és lágyan megcsókolt.- Harry.- suttogtam nevét és szorosan átöleltem.- Annyira hiányoztál.
- Te is nekem. El sem tudod képzelni, mennyire. Soha többet nem hagylak el.- puszilta meg szám szélét.
- De még csak 2 hét telt el. Billie 6-ot mondott..
- Nem is örülsz, hogy itt vagyok?
- Jajj, ne butáskodj már!- mosolyogtam, miközben még mindig szorosan húztam magamhoz.
- Úgy volt, hogy a koncert és dedikálás után L. A.-ben lesz még egy fotózásunk, ami elég sokáig tartott volna, igazából az vitte volna el az idő többségét, csak a fotós lebetegedett, így előbb hazajöhettünk.
- Jajj, annyira örülök.- csókoltam meg hosszan. Legszívesebben örökre így maradtam volna vele. - A többieket hol hagytad?
- Hazamentek Mirandához, aztán majd később jönnek Vanessa-hoz, csak én nem bírtam már addig várni.
- Nem is baj.- nevettem.- De mik voltak azok a kis cetlik?
- Megkaptam a szobátok kulcsát, felragasztgattam őket, és ennyi. Meg akartalak lepni.
- Hát ez sikerült.
- Van kedved elmenni ma valahova?
- Persze. Csak 2-kor Simon-nal találkozunk, hogy elmondja, továbbjutottunk-e.- hajtottam le a fejem.
- Az nem baj. 8-ra jövök érted.
- Lehet, hogy már nem is kell, mert kiesünk.
- Jajj te kis buta.- forgatta meg szemeit. - Dehogy estek ki.- mosolygott írtó szexin.- Na akkor jössz?
- Igen.- csókoltam meg.
Visszamentem Vanessa-hoz, aki még mindig édesen aludt. Annyira boldog voltam...el sem tudom mondani, mennyire. Már annyira hiányzott. Mindig tudja, mikor kell megjelennie. :)
Nem tudtam, még csak nem is sejtettem, hogy Harry mit tervez estére, de abban biztos voltam, hogy tökéletes lesz. Nekem a puszta jelenléte is felülmúlja minden vágyamat.