~ 5.rész! ~

 ~ Új otthon ~

Ééés MEGLEPI! 

Már itt is van az 5. rész! Nem valami hosszú, meg nem a legjobb, de siettem vele, ahogy csak tudtam. Remélem tetszik (: Jó olvasást! 

Miután elindultunk Mirandáéktól, alig vártam, hogy hazaérjünk. Fogalmam sem volt, hogy milyen lehet az új házunk, hiszen mióta megjöttünk, még nem voltam "otthon".  Vajon emeletes? Milyen színű a szobám és mekkora? Sorra tettem fel magamnak a kérdéseket. Apa valószínűleg észre is vette rajtam a feszültséget, mert nem beszéltem a délutánomról Mirandával.

- Mi a baj, kicsim?- kérdezte is rögtön.

- Nincsen semmi baj, apu! Csak már kíváncsi vagyok az új házunkra és a szobámra.

- Ó, hát ez a baj! Már azt hittem, hogy valami nem jól sült el Mirandánál. Amúgy meg nem kell aggódnod, a ház egy nagyon szép, emeletes ház, és a szobád pedig jó nagy és piros színű.

- Emeletes? Hát az szuper!- kiáltottam, mert ez tényleg szuper volt, mindigis szerettem volna emeletes házban lakni. A piros szín hallatán kicsit megijedtem.

- Anyáddal már el is kezdtünk berendezkedni.

- Az nagyon jó!- válaszoltam. Nem vagyok valami nagyon rend rakó, rend imádó lány.

- Na itt is vagyunk, íme az új házunk!- mutatott apa a kocsiból kifelé.

Tényleg nagyon szép volt, még így este is. És persze jó nagy. A falak sárgára voltak meszelve, az udvaron pedig látszott, hogy foglalkoztak vele, gondozott, szép és tiszta volt.

Nem is tudtam semmit mondani, inkább gyorsan kiszálltam az autóból. Már alig vártam, hogy belülről is lássam. Anya bent éppen a vacsorát készítette.

- Szia Alice! Na mit szólsz az új házhoz?

- Gyönyörű.- feleltem.- Na de az én szobám melyik?- türelmetlenkedtem. 

- Az emeleten jobbra.- válaszolta anya. 

Már ott se voltam. Úgy örültem, hogy az emeleten van a szobám. Egyre jobb. Elfordultam jobbra. A kezemet a kilincsre helyeztem és lassan, félve nyitottam be. A szám tátva maradt. Nem volt nagy, de kicsi sem. Kellően világos volt. A falak tényleg pirosak voltak, de tetszett. Melegséget sugárzott. Volt egy kis ágyam, egy óriás gardrób szekrényem, íróasztalom számítógéppel. Minden volt, ami egy szobába kell. 

Nagyon tetszett. Fogalmam sem volt, hogyan hálálhatom ezt meg anyuéknak. Már egyáltalán nem érdekelt, hogy elköltöztünk, egyre jobban tetszett ez a dolog. Lefutottam anyuékhoz és egy óriás puszit nyomtam az arcukra. Majd megvacsoráztunk, lefürödtem és bebújtam az új, szuper ágyamba. A kipakolást inkább másnapra halasztottam. Nagyon fáradt voltam már, így a holnaputáni dedikálásra gondolva, hamar el is aludtam.