~ 2.rész! ~

~ Nem ilyen találkozásra számítottam.... ~

Megjött a 2. rész! Az első részről nem kaptam sok visszajelzést, hogy milyen lett, de annyira nem is csodálom, mert nem volt valami hosszú, meg még kezdő író vagyok. Na de most a 2. rész sokkal tartalmasabb és hosszabb lesz. Igaz, ebben sem kap nagy szerepet a One Direction, de ígérem, ez nem fog sokáig tartani. Csak nem akarok egyszerre a lényegre térni. Nagyjából ennyi lettem volna, és akkor jöjjön a 2. rész! Jó olvasást! :)

Szia Miranda!

Nagyon jó hírem van a számodra! Anyuék munkát kaptak Londonba, ezért oda fogunk költözni. Ugy tűnik, végre találkozhatunk! Kb. 1 hét múlva indulunk, addig még elintézzük az itteni dolgokat. Nagyon remélem, hogy egy suliba járhatunk. A találkozásról meg majd még beszélünk! Várom válaszod!

Ölel, Alice.

Rányomtam a "küldés"-re. A szívem gyorsabban vert. Igazából a verseny már nem is érdekelt annyira, már beletörődtem. Inkább izgultam a Mirandával való találkozásom miatt. Igaz, láttam már, de csak képen és webcamerán. De élőbe mégis más... Volt bennem némi félelem is amiatt, hogy egyedül leszek, vagy ha Miranda meglát, többet találkozni se akar velem. Ezen gondolatok közben ledőltem az ágyra és elaludtam. 

2 nap múlva:

Már 2 napja várom, hogy Miranda visszaírjon. Azelőtt fél óra se kellett, de már kaptam is a választ. Szinte óránként megnézem, hogy jött-e levelem tőle, de semmi. Már kezdek ideges lenni. Azt hiszem, még egy próbát megér - gondoltam - és megint megnéztem az e-mailjeimet. És láss csodát! jött egy üzenet Mirandától. Félve, remegő kézzel kattintottam a "megnyitás"-ra. A levélben ez állt:

Szia Alice!

Ez tényleg fantasztikusan jó hír! Alig várom, hogy már találkozzunk. A suli miatt meg nem hiszem, hogy aggódnod kéne, mert biztos, hogy egy osztályba fogunk járni. Az osztályfőnökkel is beszéltem már, hogy valószínűleg lesz egy új osztálytársunk. A többi csak a szüleiden múlik. Ők biztos megengedik, hogy a sulimba járj. 
UI: Bocsi, hogy nem írtam rögtön, de nem számítottam a leveledre. És akkor 5 nap múlva találkozunk a reptéren. Ja, és van számodra egy meglepetésem. 

Nagyon várlak, Miranda.

Miután végig olvastam az üzenetet, nagy kő esett le a szívemről. Egyrészt, mert nem akartam egyedül lenni, már kezdtem aggódni, hogy Miranda direkt nem ír vissza, másrészt pedig kíváncsivá tett. Fogalmam sem volt, mi lehet a meglepetése. 

5 nap múlva:

- Alice, kész vagy már?- kiabált nekem apa.

- Egy pillanat- szóltam vissza.

- Lekéssük a gépet!

Erre a mondatra viszont már felkaptam a fejem.Nagyon vártam a találkozást Mirandával, így nem szerettem volna lekésni a gépet. Gyorsan megfogtam a csomagjaimat, még egy gyors pillantás a szobámra és már lent is voltam. A kocsiban nagyon unatkoztam, olyan hosszú volt az út a reptérig. Megkértem aput, hogy kapcsolja be a rádiót, ha már egyszer olyan okos voltam, hogy bent hagytam a bőröndömbe a fülhallgatómat, ami persze a csomagtartóban volt. 
A rádióban a...... Na, mi szólt? Még szép, hogy a One Direction. Fúj. Már olyan idegesítő volt, folyton csak őket játszották. Nem unják még? Én nem tudom mit esznek rajtuk a korombeli és a többi lányok. Az tény és való, hogy jó a hangjuk, de ez a nyáladzás értük már az őrületbe kerget. Elképesztő, hogy manapság meddig képesek elmenni ezek a lányok, hogy egy koncertre bejussanak, vagy csak egy pillanatra láthassák őket.

- És megérkeztünk- hallottam apát.- Épp idejében, a gép 15 perc múlva indul, sietnünk kell.- Felkaptuk a csomagokat és elindultunk a gép felé. Izgatott voltam, mert még soha nem ültem repülőgépen.
- Nem is volt olyan vészes- mondtam magamba, miután már a fellegekben voltunk. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen meglepetése lehet Mirandának.

2 óra múlva:

A gép lefelé szállt. Amikor leszálltunk megláttam Mirandát-vagyis biztos neki kell lennie- gondoltam. De volt mellette még 3 lány. Már arra gondoltam, hogy oda se megyek, mert nem mesélt nekem soha erről a 3 lányról és látszólag nagyon jól elvoltak. De a következő pillanatban már hallottam is a kiáltást.....