~ 4.rész! ~

Hali :) Gondolom már láttátok egypáran az új bejegyzésem "Szavazz rájuk" címmel. Nagyon jó lenne, ha szavaznátok rájuk, mert nagyon megérdemlik! És azt is jó lenne látni, hogy mi magyarok, mennyire szeretjük őket :) Akkor talán majd egyszer még Magyarországra is eljönnének. Szóval szavazzatok egy rövid regisztráció után az "Év külföldi felfedezettje" kategóriában a One Directionre. Köszönöm :) 

Ja, és ezer bocs, hogy csak most hoztam a részt, de ez a hetem kész káosz volt. És akkor jöjjön a 4.rész! :)

Kész rémálom volt Mirandáék házáig. Szégyelltem magam előttük, mert igazából semmit nem tudok a One Direction-ről. Jobban belegondolva, tényleg nagyon hülye vagyok, hogy annyit beszélnek róluk, a TV-t be sem kell kapcsolnom, mert tudom miről/kikről van benne szó, de még egyszer sem jutottam el odáig, hogy megnézzem, valójában kik is ők. Mondjuk erre számíthattam volna, hogy Miranda is bálványolja őket, hiszen -ébresztő Alice, ez London!- Úgy döntöttem, hogy amíg Mirandáék házáig érünk, alig szólok. Ez nagy részben úgy is volt.

- Bejöttök?- kérdezte Miranda a számomra új "barátnőktől", mikor már megérkeztünk.

-  Nem, azt hiszem megyünk- felelte Alexa.- Ugye?

- Igen- helyeseltek a többiek.

- Hát akkor sziasztok, majd találkozunk! Hívom valamelyikőtöket.- köszönt Miranda.

Nem akartam bunkó lenni már így elsőre, ugyhogy én is szóltam:

- Sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket!- köszöntem el én is.

De amit mondtam, nem teljesen gondoltam úgy. Jó benyomást szerettem volna kelteni. Azt hiszem, sikerült.

- Mi is nagyon örülünk!- mondta Jessica, majd elindultak.

- Na, bemegyünk, vagy még itt akarsz ácsorogni?- kérdezte tőlem Miranda nagy mosollyal az arcán.

- Nem, menjünk!- válaszoltam!

Nem tűnt valami nagy háznak kívülről, de mikor beléptünk, kellemesen csalódtam. Nagyon tágas és szép volt. Látszott rajta, hogy tisztán van tartva.

- Na és a szüleid?- érdeklődtem.

Furcsálltam, hogy senkit nem láttam és elég nagy csend is volt. Majd ekkor Miranda lehajtotta a fejét, nekem pedig leesett a tantusz.

- Jajj, ne haragudj! Elfelejtettem.- kértem bocsánatot.

- Semmi baj, jó néha, ha előtörnek az emlékek.

Miranda  5 éve, 12 évesen elvesztette szüleit egy autóbalesetben. Ekkor nagyon sajnáltam. Hogy felejthettem el? Azóta nővérével, Kathrine-nel él.

- És Kathrine hol van?- próbáltam terelni a témát.

- Edzésen. Úszik. Versenyre készül, ezért mostanában nagyon sokszor nincs itthon.

- Hú, az csúcs, én is nagyon szeretem az úszást!- lelkendeztem, de láttam, hogy Miranda még mindig szomorú.

Írtó dühös voltam magamra. Szegényt ezzel az egy kérdéssel nagyon megbántottam.

- Megnézed a szobám?- kérdezte végül.

- Persze.- mosolyogtam.

Mivel nem emeletes házban lakott, közel volt a szobája a bejárati ajtóhoz. Mikor beléptünk, azt se tudtam, hova nézzek. Mindenütt csak One Direction és Louis Tomlinson pószterek. Elképesztő látvány. 

- Miranda, milyen színű a falad?- kérdeztem poénból.

- Hát... asszem sárga.- válaszolt szintén viccelve.

Aztán eszembe jutott, hogy Miranda azt mondta, van egy meglepetése. Rá is kérdeztem.

- Hé, azt mondtad, hogy van egy meglepetésed, beavatnál?

- Hát... már nem lényeges.

- De én azért kiváncsi lennék rá, kérlek mondd el! És miért ne lenne lényeges?

- Csak addig volt lényeges, amíg.... tudod, mondtad, hogy nem nagyon ismered a One Directiont és nem is nagyon bírod őket. A meglepetés az lenne, hogy holnapután a Portobello Market -ben One Direction dedikálás lesz. És azt szerettem volna, hogy menjünk el együtt. De ugye ez számodra már nem meglepetés. Csak én azt hittem, hogy te is....

- Nyugi Miranda! El fogunk menni arra a dedikálásra! Úgy is kiváncsi vagyok ezekre a srácokra. Meg nem árt egy közös program. És Alexáék is jönnek?- erre azért kiváncsi voltam.

- Nem, ők nem érnek rá. Azt hiszem, még nem mondtam, de egy évvel idősebbek nálunk. És nekik osztálykirándulásuk lesz.- válaszolta, aminek egy kicsit örültem is, szerettem volna egy jó, közös programot Mirandával. 

- Ó, értem. 

- Holnap már jössz is suliba? 

- Nem hiszem, még csak most jöttünk meg, otthon sem voltam, szeretném kipihenni magam. Meg amúgyis holnap már péntek. 

- Rendben. Én szeretnélek bemutatni mindenkinek.

- Én is szeretném, ha te mutatnál be.- mosolyogtunk.

Felajánlottam, hogy nézzünk meg pár videót a srácokról, szerettem volna többet megtudni róluk, hogy nehogy leégjek, ha pl. kérdeznek valamit. Sokat kacagtunk, főleg Louison. Kiderült számomra, hogy ő a banda bohóca, annak ellenére, hogy ő a legidősebb. Az összes fiú nagyon aranyos volt, de engem egy közülük mégis jobban megfogott. Ez a fiú pedig Harry volt. Olyan aranyos mosolya volt, gyönyörű szemei. Engem kikészített. Miranda említette, hogy jelenleg nincs barátnője.

- Na akkor holnapután lecsapok rá!- hülyéskedtem. 

- Arra kiváncsi leszek!

Az idő csak úgy repült. Már 7 óra volt. Felhívtam aput, hogy jöjjön el értem. Mikor megérkezett, Mirandának adtam egy puszit és egy ölelést.

- Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm, hogy megmutattad nekem a fiúkat közelebbről.

- Én is nagyon jól éreztem magam veled. És nincsmit. Akkor holnapután számíthatok rád? 

- Igen, idejövök, ha neked úgy jó, akkor talán már ide találok. - nevettem. 

- Persze, várlak. Szia.- köszönt.

- Szia.- köszöntem én is.

Bepattantunk apuval a kocsiba, még intettem egyet Mirandának, majd pár másodperc múlva már a házat sem lehetett látni.