~ 1.rész! ~

~ Miért? ~

Halihó! Meghoztam az első részt! Nagyon örülök neki, hogy még csak tegnap csináltam ezt a blogot, de máris több, mint 50-en kattintottatok rá. Ez a történet nagy részben a főszereplő szemszögéből lesz írva. Nem valami hosszú, de azt hiszem kezdetnek jó. A One Direction ebben a részben még nem szerepel, de a továbbiakban annál inkább. Remélem elnyeri a tetszéseteket.

UI: Nagyon örülnék, ha komiban leírnátok a véleményeteket! :)

- Jajj már!- csaptam rá mérgesen az órámra. - Már reggel is van?

Nagyon utálok korán felkelni, de azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

- Alice! Kelj fel, elkésel a suliból!

- Anya, csak 5 percet még!

Lassan kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Gyors mosakodás után megálltam a ruhásszekrényem előtt. A fehér Adidas táskámra gondoltam. Egy hozzáillő sötétkék farmert és egy fehér, mintás pólót vettem fel egypár kiegészítővel. Magassarkú, fekete cipőt szántam hozzá.

Nagyon szeretem a divatos cuccokat, így a ruháimat is megválogatom. Nem vagyok a sminkelés híve, így csak alapozót és szempillaspirált tettem fel. A hajamat lófarokba kötöttem. Mikor lebaktattam, a konyhában már anyuék vártak a finom reggelivel. 

- Jó reggelt álomszuszék- köszönt apa.

- Jó reggelt apu!.

- Reggelire bundás kenyeret csináltam.

- Anya! Miért nem mondtad előbb? Akkor hamarabb kikelek az ágyból és gyorsabban elkészülök. Tudod, hogy az a kedvencem! És most már időm sincs enni.- bedobtam egy almát a táskámba és az ajtó felé indultam.

- Alice!- kiabált utánam anya.- Nézd csak mi van a kezemben! 

- Anya, te egy isten vagy!- mondtam, mikor megláttam a kezében az elcsomagolt bundás kenyereket. 

Ezután már rohantam is az iskolába. 

7 óra múlva:

- Sziasztok! Képzeljétek ma nagyon jó napom volt, az énektanár, azt mondta, hogy jövőhéten én is elmehetek az énekversenyre és nagy esélyem van megnyerni.

- Alice! Attól tartok, hogy ez nem lehetséges. Reggel nem akartuk elmondani, de ..... szóval Londonba költözünk.

- Mi???- kérdeztem.- De hiszem minden álmom volt, hogy bejussak az énekversenyre, erre most meg elköltözünk?

- Tudjuk Alice, de egy elutasíthatatlan állásajánlatot kaptam. Meghát amúgy is Londonban lakik Miranda, tudod, a levelezőtársad, most végre megismerhetnéd.-győzködött apa.

Igaz, hogy Miranda Londonban lakik és már nagyon régóta szeretném megismerni, de most még ez sem fontosabb az énekversenynél. Minden álmom az, hogy végre nagyközönség előtt énekelhessek...de most még ez az álom is szertefoszlott.
Felmentem a szobámba és elgondolkoztam.... " Miért pont most? Mikor tudják, hogy minden vágyam volt, hogy elmehessek és megmutassam mit tudok." 
Csak az az egy vigasztalt, hogy van még a világon egy csomó tehetségkutató verseny, még akár Londonban is. Így leültem a számítógép elé és megírtam Mirandának a hírt.