~ 6./2.rész ~

Hey-ho :)

Gondolom észrevettétek már a szereplőknél, hogy pl. Alice-nak Hayden Panettiere-t, Mirandának pedig Nina Dobrevet tettem be. Remélem ez nem zavar titeket, de én kb. így képzelem el őket. Most csak ennyit szerettem volna... :)

Puszi nektek: Zsófi.

Miután ettünk, alig vártuk már, hogy Kathrine megjöjjön értünk.

- Már 16:20 van. Azt mondta, negyedre itt lesz.- idegeskedett Miranda.

- Biztos mindjárt itt lesz, csak a forgalom....Meg úgyis csak 6-kor kezdődik. Fél-háromnegyed órás az út és akkor még marad is időnk, ha szerencsénk van, akár az elsők között is lehetünk!- nyugtatgattam.

Amint ezt kimondtam, már hallatszott is Kathrine dudálása.

- Na látod- mondtam.

Megfogtuk táskáinkat és kiindultunk.

- Hű, a mindenit de szépek vagytok!-nézett minket Kathrine.- Hogy tudtad ráerőltetni ezt a ruhát?- kérdezte tőlem mosolyogva, miközben elindultunk.

- Nem volt könnyű- mosolyogtam.

Kb. 40 perc múlva megérkeztünk a Portobello Market elé. Már elég sokan voltak, így Miranda felé fordultam és szememmel intettem, hogy menni kéne.

- Mikor jöhetek?- kérdezte Kathrine.

- Majd hívlak Kath.- felelte Miranda.- Na de most már mehetnél.- siettette testvérét.

- Jó-jó. Már itt se vagyok- és Kathrine elhajtott.

- Na, készen állsz?- kiváncsiskodtam. - Jesszusom, te ennyire izgulsz?- kérdeztem Mirandát, aki szinte már remegett az idegességtől.

- Tudod, Alice, én nem szoktam így öltözködni. Nagyon furcsán érzem magam ebben a ruhában, de egyben szépnek is. És persze a fiúknak is tetszeni akarok- mosolyodott el.- Nagyon szépen köszönök neked mindent! Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan hálálhatom meg neked.- borult vállamra és hallottam ahogy szipog.

- Semmiség Mir. Ezentúl mindenben számíthatsz rám, mi leszünk a legjobb barátnők. De most elég a lelkizésből mikor életed talán legnagyobb élménye előtt állsz.

- Igazad van!- és elindultunk a bejárat felé.

Bent óriás volt a nyüzsgés. Próbáltunk odajutni ahhoz az asztalhoz, ahol a CD-ket árulják, hogy legyen mit aláírni. A sikeres vásárlás után beálltunk a sorba. Elég sokan voltak előttünk. Már csak az "est sztárjai" hiányoztak. Egyszercsak egy ismeretlen hangot hallottunk, ami ezt mondta: Fogadjátok sok szeretettel a One Directiont! Ekkor mindenki nagy kiabálásba kezdett, hallottam, ahogy Miranda is a fülembe üvöltözik. A fiúk helyet foglaltak majd Harry így szólt: Hogy vagytok London? És a kiabálás még hangosabb lett. Nagyon édesnek tűnt ez a fiú, az összes közül a legszimpatikusabb volt. Így ültek sorba: Louis, Liam, Zayn, Niall, Harry.

Láttam, ahogy Miranda Louist méregeti én pedig megmosolyogtam tettét. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megy ez az egész. Már lassan mi voltunk soron, Mir pedig majdnem szívinfarktust kapott. A megszokotthoz képest én elég nyugodt voltam. Hamarosan már csak Miranda állt előttem. Épp Louissal váltott pár szót, láttam rajta, ahogy elvörösödik. Louisnak bejöhetett Miranda, mert elég jól megbámulta. Sorban adták át egymásnak a CD-ket, a végén Harry adta át. Most én voltam soron. Louis teljes nyugalommal aláírta a frissen vásárolt CD-jüket, majd adta tovább haverjának és így tovább. Mikor Harry-hez értem, a szívem vadul kalapálni kezdett. Éreztem, ahogy testem megremeg. Fel sem nézve rám, kérdezte:

- Kinek írhatom?

- Alice, Alice Jones.- válaszoltam már én is totál idegesen.

Ekkor hangomra felnézett én pedig nem értettem az egészet. Szinte egy percig folyamatosan néztük egymást. Harry-t és persze engem Niall zavart meg, hogy másnak is alá kéne írni a CD-jét. Majd egy "bocsival" elintézte az egészet. Végre magkaptam a CD-m és megkérdeztem:

- Készíthetek egy képet?- el sem hiszem, hogy meg mertem kérdezni.

- Persze- mosolygott bele szívdöglesztően a kamerába.

- Köszi- mondtam, majd elindultam Miranda után.

Láttam, ahogy Harry utánam néz. Most már tényleg nem értettem semmit. Csak Mirandával egymás nyakába borultunk és sikongattunk, mint az ovodások. Úgy döntöttünk, hogy csak azért hívjuk fel Kathrine-t, hogy ma Miranda nálunk marad. Haza szerettünk volna inkább sétálni, hogy aztán kibeszélhessük ezt a fantasztikus napot.

- Oké Kath.- beszélt Mir a testvérével.

Majd letette a telefont és vigyorgott mint a tejbetök.

- Megengedte.

- Szuper.- villogtattam meg én is fogsoromat.

Még mindig nem akartam elhinni, hogy Harry Styles engem bámult, vagyis egymást bámultuk. Néhány napja még nem is érdekelt, de abban a pillanatban legszívesebben azonnal átöleltem volna.

- Csúcs szuper volt ez az este.- mondtam a még mindig izgatott barátnőmnek.

- Igen, nagyonis.- válaszolta.

Hamar megérkeztünk a házunkhoz, cuccainkat csak ledobtuk. Megkönnyebülés volt végre levenni   magassarkúinkat. Lefürödtünk és azonnal el is aludtunk. Ez a nap nagyon fárasztó volt.

*Harry szemszöge*

Az a lány....annyira megfogott. Olyan gyönyörű és...

- Hé Harry! Itt vagy?- nézett rám értetlenül Liam.

- Igen, persze- mondtam. De ez egyáltalán nem volt igaz.

Már a kocsiban ültünk, hogy visszamenjünk házunkba. Nem nagyon szóltam, mert folyton csak az a lány járt a fejemben.... Otthon is csak kiszálltam és már mentem is egyszerre a szobámba gondolkodni. Kopogást hallottam.

- Bejöhetek?- kérdezte Louis.

Louissal általában mindent megbeszélek, ő a legjobb haverom a bandából. Tudjuk egymás minden titkát.

- Persze Loui.- hívtam be.

- Mi a pálya, haver?- ült le mellém az ágyra.

- Tudod, ma a dedikáláson volt egy lány és....

- Á, szóval egy lány...

- Elmondhatom? Vagy nem érdekel? - kezdtem ideges lenni.

- Bocsi, folytasd csak.

- Szóval az van, hogy fogalmam sincs mi történet velem dedikálás közben, de mikor megláttam azt a lányt, vagyis inkább mikor meghallottam a hangját felcsillant a szemem. Annyira gyönyörű...- áradoztam.

- Képzeld én is láttam ma egy nagyon csinos lányt. Nekem is megtetszett valaki- mondta.- Barna haja van és eszméletlen jó kisugárzása.

- Te, mikor aláírtam Alice CD-jét, mert így hívták.- mosolyogtam.- Utána néztem és pont egy barna hajú lánnyal ölelkezett. Ha óriási szerencsénk van, akkor lehet, hogy azzal a lánnyal, akit te keresel.

- De Harry! Ennek nagyon kicsi esélye van. Te is tudod mennyi barna hajú lány volt ott.

- Tudom, de ki tudja.- válaszoltam. - Már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan láthatom újra azt a lányt.- mondtam szomorúan. 

- Hát ebben nem tudok segíteni.- sóhajtott Louis.

Majd ekkor egy szuper ötletem támadt.

- Hogy én mekkora hülye vagyok!- pattantam fel az ágyról.

- Miért is?

- Tudom a nevét! Rákereshetek Twitteren nem? Megnézem, hogy bekövetett-e már, ha nem, akkor majd én követem.- örültem ötletemnek.

- Hát egyrészt jó ötlet, de ha te követed be, akkor nem fog meglepődni, hogy pont Harry Styles a One Directionból követi őt?

- De. biztos.-válaszoltam.- De megpróbálhatom. És akkor ha tényleg az a lány volt Alice-al, akit te keresel, az neked is jó, nem?- próbáltam érvelni.

- De-de. - egyezett bele végre Louis.

- Hogy is hívják a lányt?- kérdeztem.

- Miranda, a vezetéknevét nem tudom.

- Az nem baj, így is megtalálhatjuk, feltéve, ha tényleg Alice barátnőjéről van szó.- próbáltam leplezni idegességem.

Leültünk a laptopom elé és rákerestünk először Alice-ra.

~ 6. /1.rész ~

~ Dedikálás ~

Helló :) Ez a fejezet 2 részből fog állni. A 2. része hamarosan jön. Ez sem lett túl rövid :) Az oldalon lett egy kis változás, azért remélem így is tetszik nektek! :)

*2 nap múlva*

Tegnap felhívtam Mirandát, a mai nappal kapcsolatban. Nemsokára idejön, hogy együtt elkészüljünk. Tegnapelőtt óta szépen berendezkedtem a szobámba és már kezdem megszokni. Egész jól érzem magam itt. Megnéztem pár videót a One Directionről és egyre szimpatikusabbak lettek. Már tudok róluk elég sok mindent. Vagyis inkább alap dolgokat.

*csöng* hallottam meg a csengőt és rohantam is kinyitni az ajtót. Ahogy azt szerettem volna, Miranda állt az ajtón kívül. 

- Szia!

- Szia Alice!- köszönt ő is nekem, majd behívtam.

- Már azt hittem sose találok ide. Becsengettem egy csomó helyre, megkérdeztem egypár embert az utcán, de senki nem tudott rólatok semmit.- mesélte, amin nem lepődtem meg, mert csak az utcát és a házszámot mondtam meg neki. Semmi következtetést, hogy valóban idetaláljon, pl. hogy milyen színű házba jöjjön. De mindegy, mert már itt van.

- Ne haragudj! De az a lényeg, hogy már itt vagy.

- Igen, de most már nem kéne elkezdeni késztelődni?

- Ja, de igen, tényleg- mondtam és felvezettem a szobámba.

Mikor már fent voltunk, benyitottam és neki is nagyon tetszett.

- Akkor azt hiszem meg van a sok pizsi-party helye.- mosolyogtam.

Miranda egyetértően bólogatott.

- Na de most már tényleg készülődni kéne.

- Igen, tényleg.

- És mivel kezdjük? Milyen ruhára gondoltál? Smink és a többi?- már teljesen be voltam zsongva.

- Hát nincs olyan sok ruhám, meg jó cuccaim. Most hoztam ezt a ruhát- kivette táskájából és rámutatott. A ruha összeállítása tényleg nem volt valami szép. Én sem vagyok valami nagy divat szakértő, de ez...

  Miranda nadrágja                                                                                                          

         ....és pólója

Ezt nem hagyhattam, hogy Miranda ebben a ruhában jelenjen meg egy One Directionös dedikáláson és aztán jól leégesse magát. Ha jól tudom, Louis a kedvence és ha tetszeni akar neki, akkor ezt semmiképp nem veheti fel.

- Na Miranda! Ezt a ruhát nem veheted fel. Gyere csak, majd én keresek neked ruhát is meg cipőt is, sőt kiegészítőket is, mert látom azt sem hoztál. Szépen ki foglak sminkelni.

- De...

- Semmi de! Azt fogod felvenni, amit én adok neked! Ha tetszeni akarsz Louisnak, akkor szépnek kell lenned, nemde?

- De igen!

Azért a végére már belátta, hogy így nem mehet el. Oda mentünk a szekrényemhez és válogatni kezdtem. Egyszer csak megakadt a kezemben egy nagyon szép fekete egyberuha. Akkor tudtam, hogy Miranda ma ezt fogja viselni.

- Na ez az, amit kerestem!- mutattam meg neki.

- De ez nem túl kihívó?

- Nem! Nagyon szexi leszel ebben a ruhában! Miranda, figyelj ide! Egy ilyen szép lány, mint te és akinek ilyen jó alakja van, nem vehet fel ilyen....."bocsi a kifejezésért" rongyokat!

Miranda meg sem tudott szólalni. Tudta, hogy semmi értelme velem tovább vitatkozni, mert úgyis ezt fogja felvenni.

- Jó, de egy feltétellel!- nézett rám.- Ha én sminkelhetlek és csinálhatom meg a hajad. Abban tényleg profi vagyok.

- Rendben- egyeztem bele.

            Miranda "új" ruhája

                             cipője

- De én ebben nem tudok menni!

- Dehogynem! Addig fogsz benne itthon járkálni, amíg meg nem tanulod!

Ezután a haját begöndörítettem, és egy hullámcsattal egyszerűen csak eltűztem. Már csak a smink volt hátra. Semi mást nem használtam, mint egy kis púdert, szemceruzát és szájfényt. Nem akartam belőle műbabát csinálni.

    kiegészítői

Végezetül belenézett a tükörbe. Nagyon elvolt képedve, már azt hittem nem tetszik neki.

- Mi az? Nem tetszik?

- Hogy nem tetszik? Alice, úristen. Nem is gondoltam volna, hogy ki lehet ilyen hozni belőlem. Most egyszer az életben végre szépnek érzem magam.

- Mert az is vagy, mitöbb gyönyörű!- mondtam megkönnyebbülten.

Már csak én voltam hátra. Én egy kék egyszerűbb ruhát választottam magamnak.

              Alice ruhája

            cipője

Én is leültem és ahogy megígértem Mirandának, megcsinálhatta a hajamat és a sminkemet. A hajamat csak simán  lófarokba fogta és ugyanúgy sminkelt ki engem is, ahogy én őt. Megnéztem magam és nagyon tetszett a végeredmény. Nem gondoltam volna, hogy Miranda ilyen ügyes. 

kiegészítőim

                sminkünk

És mikor mindegyikünk kész lett, elégedetten belenézünk a tükörbe.

- Kathrine mindjárt itt lesz értünk, hogy elvigyen.- mondta Miranda.

- Az jó lesz!- mondtam.

- Azt mondta 5-kor itt lesz, még van negyed óránk.- tájékoztatott.

- Akkor menjünk le addig és harapjunk gyorsan valamit, mert ugye éhesen mégsem mehetünk el. Jajj, egy pillanat!- rántottam vissza Mirandát.- Egy kis parfüm elmaradt. Na már mehetünk is.- nevettünk.

~ 5.rész! ~

 ~ Új otthon ~

Ééés MEGLEPI! 

Már itt is van az 5. rész! Nem valami hosszú, meg nem a legjobb, de siettem vele, ahogy csak tudtam. Remélem tetszik (: Jó olvasást! 

Miután elindultunk Mirandáéktól, alig vártam, hogy hazaérjünk. Fogalmam sem volt, hogy milyen lehet az új házunk, hiszen mióta megjöttünk, még nem voltam "otthon".  Vajon emeletes? Milyen színű a szobám és mekkora? Sorra tettem fel magamnak a kérdéseket. Apa valószínűleg észre is vette rajtam a feszültséget, mert nem beszéltem a délutánomról Mirandával.

- Mi a baj, kicsim?- kérdezte is rögtön.

- Nincsen semmi baj, apu! Csak már kíváncsi vagyok az új házunkra és a szobámra.

- Ó, hát ez a baj! Már azt hittem, hogy valami nem jól sült el Mirandánál. Amúgy meg nem kell aggódnod, a ház egy nagyon szép, emeletes ház, és a szobád pedig jó nagy és piros színű.

- Emeletes? Hát az szuper!- kiáltottam, mert ez tényleg szuper volt, mindigis szerettem volna emeletes házban lakni. A piros szín hallatán kicsit megijedtem.

- Anyáddal már el is kezdtünk berendezkedni.

- Az nagyon jó!- válaszoltam. Nem vagyok valami nagyon rend rakó, rend imádó lány.

- Na itt is vagyunk, íme az új házunk!- mutatott apa a kocsiból kifelé.

Tényleg nagyon szép volt, még így este is. És persze jó nagy. A falak sárgára voltak meszelve, az udvaron pedig látszott, hogy foglalkoztak vele, gondozott, szép és tiszta volt.

Nem is tudtam semmit mondani, inkább gyorsan kiszálltam az autóból. Már alig vártam, hogy belülről is lássam. Anya bent éppen a vacsorát készítette.

- Szia Alice! Na mit szólsz az új házhoz?

- Gyönyörű.- feleltem.- Na de az én szobám melyik?- türelmetlenkedtem. 

- Az emeleten jobbra.- válaszolta anya. 

Már ott se voltam. Úgy örültem, hogy az emeleten van a szobám. Egyre jobb. Elfordultam jobbra. A kezemet a kilincsre helyeztem és lassan, félve nyitottam be. A szám tátva maradt. Nem volt nagy, de kicsi sem. Kellően világos volt. A falak tényleg pirosak voltak, de tetszett. Melegséget sugárzott. Volt egy kis ágyam, egy óriás gardrób szekrényem, íróasztalom számítógéppel. Minden volt, ami egy szobába kell. 

Nagyon tetszett. Fogalmam sem volt, hogyan hálálhatom ezt meg anyuéknak. Már egyáltalán nem érdekelt, hogy elköltöztünk, egyre jobban tetszett ez a dolog. Lefutottam anyuékhoz és egy óriás puszit nyomtam az arcukra. Majd megvacsoráztunk, lefürödtem és bebújtam az új, szuper ágyamba. A kipakolást inkább másnapra halasztottam. Nagyon fáradt voltam már, így a holnaputáni dedikálásra gondolva, hamar el is aludtam.

~ 4.rész! ~

Hali :) Gondolom már láttátok egypáran az új bejegyzésem "Szavazz rájuk" címmel. Nagyon jó lenne, ha szavaznátok rájuk, mert nagyon megérdemlik! És azt is jó lenne látni, hogy mi magyarok, mennyire szeretjük őket :) Akkor talán majd egyszer még Magyarországra is eljönnének. Szóval szavazzatok egy rövid regisztráció után az "Év külföldi felfedezettje" kategóriában a One Directionre. Köszönöm :) 

Ja, és ezer bocs, hogy csak most hoztam a részt, de ez a hetem kész káosz volt. És akkor jöjjön a 4.rész! :)

Kész rémálom volt Mirandáék házáig. Szégyelltem magam előttük, mert igazából semmit nem tudok a One Direction-ről. Jobban belegondolva, tényleg nagyon hülye vagyok, hogy annyit beszélnek róluk, a TV-t be sem kell kapcsolnom, mert tudom miről/kikről van benne szó, de még egyszer sem jutottam el odáig, hogy megnézzem, valójában kik is ők. Mondjuk erre számíthattam volna, hogy Miranda is bálványolja őket, hiszen -ébresztő Alice, ez London!- Úgy döntöttem, hogy amíg Mirandáék házáig érünk, alig szólok. Ez nagy részben úgy is volt.

- Bejöttök?- kérdezte Miranda a számomra új "barátnőktől", mikor már megérkeztünk.

-  Nem, azt hiszem megyünk- felelte Alexa.- Ugye?

- Igen- helyeseltek a többiek.

- Hát akkor sziasztok, majd találkozunk! Hívom valamelyikőtöket.- köszönt Miranda.

Nem akartam bunkó lenni már így elsőre, ugyhogy én is szóltam:

- Sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket!- köszöntem el én is.

De amit mondtam, nem teljesen gondoltam úgy. Jó benyomást szerettem volna kelteni. Azt hiszem, sikerült.

- Mi is nagyon örülünk!- mondta Jessica, majd elindultak.

- Na, bemegyünk, vagy még itt akarsz ácsorogni?- kérdezte tőlem Miranda nagy mosollyal az arcán.

- Nem, menjünk!- válaszoltam!

Nem tűnt valami nagy háznak kívülről, de mikor beléptünk, kellemesen csalódtam. Nagyon tágas és szép volt. Látszott rajta, hogy tisztán van tartva.

- Na és a szüleid?- érdeklődtem.

Furcsálltam, hogy senkit nem láttam és elég nagy csend is volt. Majd ekkor Miranda lehajtotta a fejét, nekem pedig leesett a tantusz.

- Jajj, ne haragudj! Elfelejtettem.- kértem bocsánatot.

- Semmi baj, jó néha, ha előtörnek az emlékek.

Miranda  5 éve, 12 évesen elvesztette szüleit egy autóbalesetben. Ekkor nagyon sajnáltam. Hogy felejthettem el? Azóta nővérével, Kathrine-nel él.

- És Kathrine hol van?- próbáltam terelni a témát.

- Edzésen. Úszik. Versenyre készül, ezért mostanában nagyon sokszor nincs itthon.

- Hú, az csúcs, én is nagyon szeretem az úszást!- lelkendeztem, de láttam, hogy Miranda még mindig szomorú.

Írtó dühös voltam magamra. Szegényt ezzel az egy kérdéssel nagyon megbántottam.

- Megnézed a szobám?- kérdezte végül.

- Persze.- mosolyogtam.

Mivel nem emeletes házban lakott, közel volt a szobája a bejárati ajtóhoz. Mikor beléptünk, azt se tudtam, hova nézzek. Mindenütt csak One Direction és Louis Tomlinson pószterek. Elképesztő látvány. 

- Miranda, milyen színű a falad?- kérdeztem poénból.

- Hát... asszem sárga.- válaszolt szintén viccelve.

Aztán eszembe jutott, hogy Miranda azt mondta, van egy meglepetése. Rá is kérdeztem.

- Hé, azt mondtad, hogy van egy meglepetésed, beavatnál?

- Hát... már nem lényeges.

- De én azért kiváncsi lennék rá, kérlek mondd el! És miért ne lenne lényeges?

- Csak addig volt lényeges, amíg.... tudod, mondtad, hogy nem nagyon ismered a One Directiont és nem is nagyon bírod őket. A meglepetés az lenne, hogy holnapután a Portobello Market -ben One Direction dedikálás lesz. És azt szerettem volna, hogy menjünk el együtt. De ugye ez számodra már nem meglepetés. Csak én azt hittem, hogy te is....

- Nyugi Miranda! El fogunk menni arra a dedikálásra! Úgy is kiváncsi vagyok ezekre a srácokra. Meg nem árt egy közös program. És Alexáék is jönnek?- erre azért kiváncsi voltam.

- Nem, ők nem érnek rá. Azt hiszem, még nem mondtam, de egy évvel idősebbek nálunk. És nekik osztálykirándulásuk lesz.- válaszolta, aminek egy kicsit örültem is, szerettem volna egy jó, közös programot Mirandával. 

- Ó, értem. 

- Holnap már jössz is suliba? 

- Nem hiszem, még csak most jöttünk meg, otthon sem voltam, szeretném kipihenni magam. Meg amúgyis holnap már péntek. 

- Rendben. Én szeretnélek bemutatni mindenkinek.

- Én is szeretném, ha te mutatnál be.- mosolyogtunk.

Felajánlottam, hogy nézzünk meg pár videót a srácokról, szerettem volna többet megtudni róluk, hogy nehogy leégjek, ha pl. kérdeznek valamit. Sokat kacagtunk, főleg Louison. Kiderült számomra, hogy ő a banda bohóca, annak ellenére, hogy ő a legidősebb. Az összes fiú nagyon aranyos volt, de engem egy közülük mégis jobban megfogott. Ez a fiú pedig Harry volt. Olyan aranyos mosolya volt, gyönyörű szemei. Engem kikészített. Miranda említette, hogy jelenleg nincs barátnője.

- Na akkor holnapután lecsapok rá!- hülyéskedtem. 

- Arra kiváncsi leszek!

Az idő csak úgy repült. Már 7 óra volt. Felhívtam aput, hogy jöjjön el értem. Mikor megérkezett, Mirandának adtam egy puszit és egy ölelést.

- Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm, hogy megmutattad nekem a fiúkat közelebbről.

- Én is nagyon jól éreztem magam veled. És nincsmit. Akkor holnapután számíthatok rád? 

- Igen, idejövök, ha neked úgy jó, akkor talán már ide találok. - nevettem. 

- Persze, várlak. Szia.- köszönt.

- Szia.- köszöntem én is.

Bepattantunk apuval a kocsiba, még intettem egyet Mirandának, majd pár másodperc múlva már a házat sem lehetett látni.